Délmagyarország, 1925. október (1. évfolyam, 107-131. szám)
1925-10-01 / 107. szám
2 DELMAGYARORSZAG A franciák kivonultak Sueidából, de győzelmi kommünikét adtak ki. Paris, szeptember 30. Az Echo de Paris jelentése szerint Sueidából a franciák ismét kénytelenek voltak kivonulni. Gamelin tábornok távirata úgy tüneti fel a dolgot, mintha szándékosan vonult volna Musseífrara vissza, de rossz hatást tesz, hogy a tábornok győzelmi kommüniké után feladja azt a várost, amelyért heteken át harcot folytat. Liautey marsall lemondásának elfogadása alkalmával a minisztertanács sajnálkozásának adott kifejezést Liautey elhatározása fölött, nem zárkózhatik el azonban ama kényszerítő okok elől, amelyeket a marsall már 1923-ban és 1924-ben felhozott. Egyben az ország háláját nyilvánította a marsallnak azért a nagy civilizatorius munkáért, amelyet Marokkóban az utóbbi hónapok zavarai közepette is tanúsított odaadással és erővel végzett Pétain vezeti az új francia támadásokat. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése) Párisból jelentik: Fezből érkező jelentések szerint 14 francia zászlóalj és 20 üteg nehéz tüzérség előnyomulást kezdett meg, hogy megtisztítsa azt a vonalat, amelyet a francia előőrsöknek sikerült elérniök. A hadműveletek előreláthatólag két napot vesznek igénybe és azokat Pétain tábornagy személyesen vezeti. Bauer osztrák szocialista vezér nyilatkozik Vágiék letartóztatásáról. Bécs, szeptember 30. Dr. Bauer szociáldemokrata vezér az Arbeiter Zeitungban nyilatkozatot közöl, amelyben, mint annak a bizottságnak egyik tagja, amelynek az lett volna a hivatása, hogy kiegyezést hozzon létre a magyar szociáldemokrata párt vezetősége és a szocialista ellenzék, az úgynevezett Vági csoport között (amely célt nem érték el), a Vági csoport jellege tekintetében a következő benyomásról számol be: — Ismerem a kommunistáknak azt a módszerét, hogy a szocialista pártok kebelében kommunista sejteket alakítanak. Minden bizonnyal lehetséges az, hogy ilyen sejtek a Vági-csoport kebelében is voltak, lehetséges, hogy az ő szervezetükben is voltak burkolt kommunisták. Ez egész bizonyos, nem igaz azonban az, hogy az egész csoport kommunista volt. Ugyanezt a benyomást, amelyet én szereztem, az egyeztető bizottság többi tagjai is magukkal hozták, amint ez a bizottság határozatából kiderült. Az Internacionale egyeztető akciója sajnos, eredménytelen maradt. Hogy a Vági-csoport végül is mint párt alakult meg, nagyon súlyos hibának tartottam. Ennek ellenére meg vagyok győződve arról, hogy a magyar rendőrségnek az a beállítása, mintha az egész csoport tudatosan a kommunistáknak tett volna szolgálatot, csupán rendőri fogás. A Budapesten letartóztatott munkások között kétségtelenül sok jó szocialista van, akiknek a kommunistákhoz tudatosan semmi közük sincsen. Bauer fenti nyilatkozatára vonatkozólag illetékes helyen kijelentették a Magyar Távirati Irodának, hogy Bauernak amaz állítása, hogy a rendőrség kitalálása az, hogy az egész tagy párt fedező szervezete a kommunisták magyarországi pártjának, önkényes állítás. Hogy az itt előállítottak közül egyetlenegy, beleértve Rákosi Mátyást és Weinbergert is, nem részesült még a legkisebb fenyegetésben sem, azt azóta illetékesek megállapították és az Bauer részéről semmi egyéb, mint inszinuáció. A bekövetkezendő főtárgyalás, amely teljesen nyilvános jellegű lesz, dokumentálni fogja a következőket: „Hogy a rendőrségen az előállítottakat a leghumánusabb bánásmódban részesítették“, hogy a rendőrség politikai csoportja jóval Rákosi Mátyás elfogatása előtt informálva volt a legkisebb részletekről és amikor az embereket behozták, az összegyűjtött tények bizonyítékainak súlya alatt valamennyien beismerő vallomást tettek, minden külső kényszer nélkül. AMMMMMMMMMWWMMMMMMMMMMMM Bécsben ma megkezdték a Burgszínházban történt politikai gyilkosság bűnpörének tárgyalását. Bécs, szeptember 30. Ma kezdte meg a bécsi esküdtszék Melpomena (Mencia) Carabla bűnpörének főtárgyalását, amelyet a vádlott betegsége miatt ismételten el kellett halasztani. Mencia Cuniciu tudvalévően ez év május 8-án a Burgszínházban a Peer Gynt, előadása alkalmával megölte a macedóniai Panizát. Az ügyészség emiatt orgyilkosság címén emelt ellene vádat. Elmondta, hogy Paniza iránt olthatatlan gyűlöletet érzett, mert a macedón szabadság ellenségét látta benne. A vádirat felolvasásának befejeztével hozzá- 1925 október 1. kezdett a bíróság a csontig lesoványodott, beteg vádlott kihallgatásához. Arra a kérdésre, hogy bűnösnek érzi-e magát, így válaszolt Meneia Cuniciu: — Igen. Ezután hozzákezdett vallomásához. Elmondta élettörténetét. Ezután az ügyész bejelentette, hogy Panka Katalin, a meggyilkolt bolgár politikus hugi, nem jelent meg a tárgyaláson, mert még mindig beteg. Az asszony ugyancsak megsebesült a gyilkos merénylet alkalmával. A mai tárgyalás ezzel befejeződött. Csicserin Berlinbe is ellátogatott. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Berlinből jelentik: Csicserin ma meglátogatta Luther kancellárt és Stresemann külügyminisztert, aki Csicserin tiszteletére ebédet adott. Csicserin a birodalmi kancellárral ezután Wiesbadenbe utazott. Németországot nem terheli erkölcsi felelősség a háború miatt. Washington, szeptember 30. Frank Simonds, az ismert amerikai külpolitikai publicista a háborúért való felelősség kérdéséről szólva azt írja, hogy Németország csak részben felelős a háborúért. Németország felelőssége abban van, hogy a német katonai tényezők az orosz mozgósításban jogosulatlanul a háborúnak de facto való kitörését látták és nehogy veszélyeztessék a Schliffen-féle tervet, átadták az azonnali hadüzenetet Oroszországnak. Ez azonban hiba volt, mert szakértők, maga Falkenhayn is, azon a nézeten vannak, hogy Némettország nyugodtan várhatott volna még egy, vagy két napig anélkül, hogy biztonságát túlságosan kockáztatta volna. Erkölcsi felelősség azonban Németországot nem terheli, mert nemcsak a birodalmi kancellár és a kormány akarták, mint most kétséget kizáró bizonyossággal megállapítható, a békét fentartani, de a német katonai körök fent említett állásfoglalását tekintve az orosz mozgósítás után elkerülhetetlennek tartották a háború tényleges kitörését. Az az állítás, hogy Németország az 1914 es Európában egyedül volt felelős a háborút megelőző puskaporos hangulatért, a történelmi kutatás előtt szintén nem állhat már meg, hanem nyilvánvaló abszurditás. Mind Németország, mind más európai hatalmak 1914. előtt nem háborúra, hanem saját biztonságuk megóvására törekedtek. Ezért helytelen azt állítani, hogy Németország erkölcsileg felelős a háború kitöréséért. Don Carlos, spanyol infáns Írta: Juhász Gyula. 1. Az infánsnő rózsáját a szél kikapta a királyi Szermek kezéből és az Escuria tavába sodorta. gyancsak ez a szél a nyilt tengeren megsemmisítette a büszke, hóditó nagy armadát Deus afflavit et dissipati sunt. Victor Hugo gyönyörű legendája jut eszembe, ha Don Carlosra gondolok. A véres és komor spanyol történet e tragikus rózsáját az idők szele két század múlva egy nagy német és egy nagy olasz költő íróasztalára sodorta és a szomorú sorsú és gyászos végű királyfi újjászületve, megifjodva és megszépülve kezdette meg immár örökkévaló második életét. 2. Mert a költészet hatalmasabb és győzelmesebb, mint az élet. És igazabb. Ki volt a história Don Carlosa? Nem lehet felőle egészen bizonyosat tudni. Neszfogó szőnyegek és kárpitok, titkos ajtók és süllyesztők, homályos alkóvok és rejtelmes kamarák zárják el őt a kortársak és az utókor elől. Abbé de Saint Réal történeti műve inkább novella és Schiller is, Alfieri is belőle merhettek. Más Don Carlost látunk a jezsuiták könyveiben és mást a jeles Seigneur de Brantome írásában, úgy vagyunk vele, mint Attilával és Könyves Kálmánnal, hogy magyar példákat idézzünk. Pedig Don Carlos a világ akkori történetének középpontjában volt. Apja, II. Fülöp, Spanyolország, Németalföld, Burgund, Milano, Nápoly, Szicília királya, rengeteg gyarmat ura a nagy Charles Quint fia. Ez a szikár és zordon ember, ez a száraz fanatikus spanyollá és katolikussá akarja tenni az egész világot Az ő uralkodása alatt indul hódító útjára Lopez de Recalde társasága, a Societas Jesu, az Ecclesia Militans páratlanul megszervezett rohamcsapata. Az ő uralkodása alatt lesz rabbá és koldussá a szabad és gazdag Németalföld, amelynek népét tűzzel-vassal irtja a kegyetlen hóhér, Alba hercege és amelynek legjobb fiait, legszebb hőseit, Egmontot és Hoornt vérpad várja, Orániai Vilmosát pedig a fölbérelt orgyilkos golyója. II. Fülöp sötét tekintetében is van valami örült Johanna csöndes tébolyából és valószínű, hogy Don Carlos beteg testében sem volt egészséges lélek. Tragikus gyermekség után tragikus ifjúságot ér. Már születése anyja életébe kerül és első szerelmét, amely utolsó szerelme lesz, Erzsébetet, II. Henrik francia király leányát tulajdon apja üti el tőle. Akit ő hitvesének akart, az mostohaanyja lesz. Úgy látszik, Don Carlos infáns politikai ellenfele is volt atyjának és a németalföldi szabadságmozgalommal rokonszenvezett. Az apai zsarnokság mindenféle zsarnokság ellen tüzelte és lázította. Albát se tudta elviselni. Körülbelül az a titkos tragédia (családi és politikai egyben) zajlott le ekkor az Escurialban, a madridi udvarban, mint amely századok múltán a bécsi Burgban és a mayerlingi lakban semmisített meg egy nagyratörő, lángoló és fiatal életet. Don Carlos börtönben pusztult el és kétszáz évig várt a kripta mélyén, amig két költő azt nem harsogja feléje: Kelj föl és járj győzelmesen a világ végezetéig / Mert te leszel a szabadság és haladás harsonája, minden forradalmak élesztő kovásza, minden bilincsek tördelése, minden elnyomott panasz és sóhaj kikiáltója: Don Carlos, spanyol infáns I 3. Aranjuezi szép napoknak immár örökre vége . . . A nagy francia forradalom földalatti moraja már megkezdődött, amikor az ifjú Schiller Don Carlosát (négy évi küzdelmes munka után) befejezte. Három dráma volt már mögötte, a Haramiák, a Fiesco és az Ármány és szerelem. Ezeket még mind prózában írta. (De milyen szárnyaló és harsogó prózában! Emlékezzünk csak Moór Károly nagy magánbeszédeire, a Fiesco pátoszára, Lady Milford és Ferdinánd szóharcára!) Don Carlos Schillernek első verses drámai költeménye. Jambikus és dithirambikus. Egy Szent láz fűti az egész hatalmas művet: az emberiség és a szabadság szerelme. A politikai és vallási szabadságért egyszerre száll síkra ez a rőthajú, sasorrú, nyilt tekintetű fiatal zseni. Don Carlosa a spanyol Sasfiók, aki nemcsak a maga kalitkájának rácsait rázza, tépi, de minden elnyomott és lealázott nép bilincseit is. A költő mellé álmodja a nemes és bátor Posa márkit, az uj eszmék szeplőtlen szentlélek lovagját, aki a reakció kérdésére, hogy mit akar, egy élet vallomásával vágja oda. A gondolat szabadságát, urami Schiller maga nem szánta színpadra e drámát és az mégis a világot jelentő deszkákon is emberül megállotta helyét és most a filmre is eljutott, hogy a velasquezi és graecoi pompa, fény, pazar keretében váltsa ái valóra rajongó költők ragyogó álmait. 4. A fieri arcképét nézem, e fenkölt homlokot, e sasorrot, e nyilt és lángoló tekintetet, igen, Schiller testvére ő, a Filipo költője. (Nem tudom, Mussolini és a többi Mussolini szereti-e Alfieri Don Carlosról szóló tragédiáját, amelyet Schillerrel egy időben irt és amely a zsarnokság és önkény, az erőszak és elnyomás ellen villámlik és mennydörög fönségesen, mint egy görög hérosz.) De Schiller Don Carlosában van egy mondat, amely túl politikán, túl tragédián, túl histórián és túl mindenen az élet legmélyebb, fájdalmasan szép és erős igenlését hirdeti nekünk: Az élet mégis oly szép, a királynőt Igen, az élet mégis oly szép! Hiába van reakció, börtön, szenvedés, nyomor, gonoszság, butaság, kín és halál, az élet mégis oly szép! 5. Conrad Veidt pedig, a művész, eszményein schilleri alak. Lélek és szellem árad belőle, rejtelmesen és nemesen. Intellektuális művész. A legritkább jelenség mostanában!