Délmagyarország, 1926. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1926-01-01 / 1. szám
1926 január 1. DÉLMAGYARORSZAQ 3 Colüpükön nyugvó ágyakban alszanak az emberek a viz felett az elöntött Róravárosban. A talajvíz ismét elöntötte ezt a városrészt. — Térdig érő viz a szobákban Tüdővész, betegség, nyomor. — Sürgősen meg kell menteni az utolsó ponton álló embereket. Azok a boldog halandók, akik a Belvárosban laknak, vagy ennek a széles területű városnak rendezettebb városrészében, el sem tudják képzelni a sivár, kétségbeejtő képet, amely a szemlélő elé tárul, ha véletlenül barangoltak körben az úgynevezett Máravárosrészbe téved ki. A kövezett gyalogjáróknak, kocsiutaknak itt nyoma sincs, öles árkok, öles vizekkel tálol ónak a keskeny, hepehupos járdák szélén. A oésutakon feneketlen a sár, kerten tavak, tócsák, az udvarokban vis, víz mindenfelé. Mintha ebben a városrészben nem élnének kajtárigényű, higiéniával is ismerős emberek. Mintha nem fizetnének ezerféle adót az ezrekre menő adóalanyok. Ahol talán ismeretlen fogalom az adóvégrehajtó. Nem kellene védist, útadót, betegápolási járulékot, községi pót- és egyéb adókat fizetni. Mert a móra városrészi adófizető polgárról megfeledkeztek évtizedek óta a toronyalján és valósággal másodrangú polgárrá degradálták őket. Az ittlakóknak esik verejük és kötelezettségük vannak s cserébe viszont semmit sem spnak a várostól, amelynek végül is nem volna szabad ilyen kiáltó ellentéteket emelni polgár és polgár között. A süket fülek azonban mintha még jobban betöltődik volna. Nem múlik el ősz, tavasz, hogy a Móravárosrész lakossága ne kiáltana fel segítségért, amikor a talajvizek egyszerre csak megjelennek a csendes udvarokban, tavakká változtatva a kerteket, járhatatlanná téve az utakat, elfoglalva a pincéket. Ilyenkor kiürülnek a pincelakások, lakhatatlanná válnak a magas földszintek és az udvari szükséglakások szerencsétlen lakói hiába futnak segítségért, új, lakható lakás kiutalása végett a németi hivatalba. A Móra ucca teljes hosszában pince [UNK] és udvari lakók te lápikón nyugvó ágyakban pihennek. A konyhában 60—70 centiméter magas a víz, a szobában ugyanannyi. A lakók létrán bújnak bele szegényes vackukba és alattuk jéghidegen tükröződik vissza az alattomos talajvíz. Amelyik házba bekukkanunk, mindenből panasz és nyomorúság és víz a lakásokban és víz az udvarokban. Minden Móra városrészben lakó polgár szava egy-egy jajkiáltás. Amikor a nevüket, a halál birnökét takargató odúk lakójainak neveit kérdezzük, szinte bóruszen felelnek: — Itt oly nagy a kétségbeesése, nyomora, oly vigasztalan a holnapja minden házigazdának, lakónak, hogy a sok száz-száz vízben élő mórai polgárnak a nevét szinte lehetetlen volna feljegyezni. Móra városrészben nem lehet Vikes Sándor avagy Weisz Ignác lakása tűrhetetlen viszonyait vázolni, mert vétkes nemtrődömség folytán az egész városrész tizenhét uccájával és többezer lakásával vízben lakik és Uramisten, él. Ezt a városrészt talán fel kell fedezni. Kikutatni a térképen a Móra ucca helyét, rámutatni a Hajnal uccára, a Kormányos uccára, a Szivárvány uccára, a hosszú Veresdcs uccára és meg kell látni a Kolozsvárt teret (mert ilyen tér is van Szegeden), ahol széles fekvésű tó csillámlik. Apró magas földszintű házak szegélyezk az uccákat. A legtöbb emelt tej formájú, mert már évtizedekkel ezelőtt úgy építkeztek e városrészben, hogy magas alapzatú házakat építettek, hogy megmeneküljenek a feltörd talajvíztől. Mert ebben a városrészben ritkán fordulnak meg idegenek. Elvétve kerül ki egy-két belvárosi ember. Minden évben — nyáron — megjelennek a mérnökség emberei és mérnek. Tárgyalnak az eszményi nívóról, a városrész eltöltéséről és a talajüzek lecsapolásáról. A városrész polgárai örülnek és a video eszendőben reménykednek, hogy hátha megtörtnik az a csőd, hogy végre mégis felfedezik Móravárosrészt. De hiába várnak már évtizedek óta a városrendezési munkálatokra. Addig a ma élő emberek már rég a temetők lakója lesznek. * A legvigasztalanabb képet kétségen kivül a Móra ucca és a Hálnál ucca nyújtja. A Móra ucca széles kocsiujján ingoványos, apró tavakkal behintett a kocsiút. A lakók kocsival nem közlekedhetnek az uccákon. A hurcolkodás, türelőanyagszállitás közben, zsákban hordva történik. Nem mehet be az uccákba a halottaskocsi, szerencsétlenség esetén a mentőkocsi. A munkásember, akit a lakása ehhez a városrészhez köt, képtelen ekszisztáni, éppúgy, mint az iparos, avagy a kereskedő, aki sokszor rászorul a fuvarosra, avagy más járműre És ebben az Isten háta mögé került városrészben nincs megfelelő világítás sem. Már az alkonyati órákban szinte életveszélyes a látás, a mélyvizű árkok mellett. A Hajnal uccában ijesztő mély árok húzódik végig a gyalogjáró mellett. Tekintélyes folyócska. És nincs levezetése az árkoknak. Az esővíz, a hólé felgyülemlett ezekben az árkokban, anélkül, hogy levezet útja volna. É s ez így van minden móravárosréti uccában,kivétel nélkül. Az idén a Móravárosrészben későbbre várták a talajvizet. Az áradások megindulása alatt még tűrhető volt a talajvizek makacskodása. Az első esős, enyhébb nap azután megindította a talajvizek zsilipeit és mi víz alatt áll az egész városrész. A lakók már nem is deputációznak. Elunták már a hiábavaló kilincselést és előszobázást, mert bármilyen kérelemmel is fordultak eddig a város tanácsához, sohasem találtak még meghallgatásra. A vízben úszó városrész helyzete azonban már tűrhetetlen. A tizenkettedik óra ütött már a városrész lakói felett s feltétlenül kell találni módot arra, hogy a városrész megmaradt lakói végre elsőrendű polgárokként kezeltessenek. A tavaszi városrendezési program első pontjának Möravdrostész rendezésének kell lennie. E sürgős kérdés elodázása nem történhet meg többet, mert e vízben úszó városrészben a legnagyobb emberi ellenség, a tüdővész naponta szedi áldozatait. A torony alatt tüdőszanatórium felállításáról tárgyának s az állandó viz alatt levő Móravárosrészből mindennap uj halottat visznek ki a temetőbe, ahol e halál oka a tüdő visz volt. Wolff ezredes Budapestre utazik ahol nyílt színvallásra és paktum kötésére fogja felszólítani a magyar legitimistákat. Bécs, december 31. <4 Délmagyarország bécsi tudósítójától.) Wolff Gusztáv ezredes, a császárka néppárt elnöke, az osztrák legiimisták vezére, akinek igen érdekes nyilatkozata a Délmagyarország karácsonyi száméban jelent meg és nagy feltűnést keltett, — miként a Délmagyarország bécsi tudósiója értesül — január közepén Budapestre utazik, ahol árnyalni akar a magyar legi imistákkal, elsősorban Apponyi Albert, Andrássy Gyula, Pathvicini György és Sigray Antal grófokkal. Wolf ezredes azt tervezi, hogy Budapesten nyílt színvallásra kényszerítheti a magyar legitimista vezéreket és paktumot köthet velük arra vonatkozólag, hogy ha sikerül Ottó restaurálása Magyarországon, úgy az uralomra jutott magyar legitimisták hathatós támogatásban részesítik az osztrák legitimistákat és mindent megtesznek annak érdekében, hogy Ottó elnyerje az osztrák császári koronát is. Wolff ezredes ezenkívül tájékozódni akar az Albrecht féle propagandáról is. Reméli, hogy módjában lesz beszélgetést folytatnia Albrecht főherceggel és őt arra bírni, hogy nyíltan jelentse ki, vájjon aspirál-e a magyar trónra Ottóval szemben? Abban az esetben, ha Albrecht megtagadná az őszinte nyilatkozatot, úgy Wolff ezredes az osztrák és magyar legitimistákét egységesfrenzivdta akarja vezetni, mégpedig nemcsak Abrecht főherceg, de szülei, Frigyes főherceg és Izabella főhercegnő ellen is. Wolff ezredes budapesti utazása tehát nagyszabású politikai szenzációnak ígérkezik. A polgármester szerint jövő évben munka nélkül nem maradhat egy szegedi munkás sem. Szeged város törvényhatósági bizottságának decemberi közgyűlésén a szakszervezeti bizottság karácsonyi segélyt kérő beadványával kapcsolatosan nagy vita támadt arról, hogy ebben az esztendőben eleget tett-e a város a munkanélküliség csökkentését célzó köelezettségének, adott-e elegendő munkaalkalmat a város munkásságának? A polgármester büszkén jelentette ki, hogy az országban nincsen még egy olyan város, amely annyit áldozott volna a munkanélküliség tyblétére, mint Szeged. Felépítette a fogadalmi templom két tornyát, befejezte az 1924. év őszén megkezdett két Városi bérpalota építését, kiköveztette a négykilométeres nagykörútit, a havazás óta pedig százával alkalmazott hóti karitó napsámosokat. A közgyűlésen mindenki elismerte, hogy a város által teremtett munkaalkalmak száma csakugyan tekintélyes, de elhangzottak olyan kijelentések is, hogy ezt a számot minden nagyobb megerőltetés nélkül növelhette volna a város, ha végrehajtja a közgyűlésnek azt a ha árosatét, amelyben kimondotta, hogy a külföldi kölcsönnek a tanyai vasút költségein felüli részéből egy újabb, negyedik bérházat épít. Hivatkoztak arra is, hogy a mai gazdasági viszonyok között a polgárság képtelen új munkaalkalmak teremtésére, ezen a téren tehát a városnak vannak súlyosabb kötelezettségei. Most, a kilátástalan újesztendő küszöbén, amikor fekete kérdőjelként mered felénk az új kalendárium minden hónapja, minden napja, megkérdeztük a polgármesert, hogy mit várhatnak jöre a várostól a szegedi munkanélkülik ? — A jövő esztendőben nagyon sok munkasikalom lesz Szegeden — mo dalia a polgármester —, mert nemcsak a város, hanem az állam is nagyobb arányú építkezéseket rendelt el a város területén. Átalakíttatja a dohánygyárat és felépítteti az új postapalotát, amelyhez már megfelelő lelke is van. De azért a város is fokozott mértékben kiveszi részét a munkaalkalmak teremtéséből. Három új iskolát építünk jövőre, a Somogyi telepi és az Aigner telepi iskolákat, ezeknek a terve már készen van a mérnöki hivatalban és a Rókusi iskolát, amelynek terve most készül. A rókusi iskola telkén jelenleg tizenkét lakó van, de ezeknek elhelyezéséről gondoskodik majd a város. A legnagyobb munkaalkalom-tömeget az alsótanyai kisvasút építésével teremti a város. A vasútépítést a kora tavasszal megkezdjük és minden erőnkkel arra törekszünk, hogy a kisvasutat még 1926-ban üzembe helyezhessük. A vasútépítéssel kapcsolatban 20—25 épületet emelünk, amelyeknél nagyon sok építőmunkás és egyéb szakmunkás kap majd hónapokig tartó alkalmazást, a vonalak kiépítésénél pedig rengeteg földmunkásra lesz szükég. — Véleményem szerint a jövő évben munkanélküli ember nem maradhat Szegeden, hacsak olyan szakmunkás nem, aki csak a szakmájába vágó munka elvégzésére váltakozik, mert a város az összes ipari szakmákat a legjobb akarat mellett sem foglalkoztathatja. Villanyszerelő munka például kevés lesz, de azért a munkanélküli villanyszerelők kaphatnak munkát, ha nem is villanyszerelő munkát. A város tehát most meghozza a maga áldozatát a munkanélkűUtég enyhe évéért. BŐRBUTOROK és mindennemű kárpitosmunkák legolcsóbban késik Inek, Osztrovszky ucca 3 W 11% 1 JCatCW üaJLs Telefonhivó 7-39 126