Délmagyarország, 1927. május (3. évfolyam, 100-124. szám)
1927-05-06 / 104. szám
4 Az olvasó rovata Május elsejei sör. Mélyen tisztelt Szerkesztő Úr! Május elsejének örömére én is, mint minden ember, aki a szabad levegőre vágyik, családommal kirándultunk a zöldbe, hogy élvezzük a kikelet örömeit. Miután pedig a meglehetős hőségben kissé megszomjaztunk, az egyik vendéglőbe is betértünk, hogy szomjúságunkat hideg sörrel kissé lecsillapítsuk. Mondhatom, kitünően is ízlett a sör mindaddig, amíg az egyik frissen töltött pohár szélén kiflimorzsákat, a másik pohár szélén pedig saláta és tojásdarabokat nem láttam, ami, mondhatom, alaposan lecsökkentette sörivó kedvünket. Mert ezen körülmény arra enged következtetni, hogy a kiürült poharak nem mennek keresztül a szokásos öblítésen, hanem úgy, ahogy azokat az asztalokról összeszedik, összemarkolászva, újra megtöltik és traktálják vele a vendégeket. Már pedig ez így nemcsak a jóizlést rontja, de igen alkalmas arra is, hogy ma, amikor a társadalomnak annyi beteg tagja van, a még egészséges emberek is megfertőződjenek. Jellemző egyébként még az is, hogy amikor az egyik vendég a pincért ezen körülményre figyelmeztette, a másik pincér, aki ezt éppen hallotta, a következőképen oktatta ki: Ha sokat affektál, hadd ott. Elvégre Szegeden vagyunk, ahol az ember saját zsebére joggal elvárhatja, hogy tisztességesen szolgálják ki és ne kelljen attól tartania, hogy egy-két pohár sör elfogyasztása után az ember másnapra megbetegedjen. Kiváló tisztelettel: Egy előfizető. „Öntözés" a Petőfi Sándor sugárúton. Mélyentisztelt Szerkesztő Ur / Közérdekből kérem, szíveskedjék e pár sornak b. lapjában helyet adni. Akit a délelőtti órákban a Petőfi Sándorsugárútra visz a dolga, olyankor, mikor szép, napos, száraz az időjárás, érdekes, özönvíz előtti időket felidéző látványban van része. Időnkint óriási porfelhő közeleg a köral és a vágóhíd felé eső szakaszon. A porfelhő egekig ér és ijesztő sebességgel mozog. Oldalából vékonyka, de annál dühösebben vágódó vízsugarak verik a port a levegőbe, — hozzásegítve a hatalmas hengerlábak ugyancsak eredményes munkájához. A sürü porfelhőben vigyázva kerülgetik egymást sürü egymásutánban a városba igyekvő mészáros- és henteskocsik, akik a locsolóautó gyors eliramlása után szégyenkezve ismerik be, hogy együttesen, de még a végeláthatatlan tanyai kocsisorral együtt sem tudnak annyi port felverni, mint egy is e viharzó vasszörnyetegek közül. De azért azon kocsik részére, amelyek az ilyen „öntöződnek nevezett autók után közvetlenül haladhatnak, még mindig marad annyi felverni való por, mintha az autó ott sem járt volna. Mert az a pár csöppnyi vizecske, amit a „gyors“ öntözés kiad, a semminél csak sepretie több. Ha ezek az autók legfeljebb 3—4 kilométeres óránkénti sebességgel haladva öntöznének, ellenben a jelenlegi öntözési sebességgel mennének újra vízért, egészen bizonyos, hogy a város közönsége a hússal jóval kevesebb baktériumot vásárolna, e forgalmas főútvonal és környékének lakói pedig kinyithatnák lakásaik ablakait és porral kevert baktériumok helyett belégzésre alkalmas levegőt kaphatnának. Tisztelettel: Egy Tbc.-jelölt. Gőzmalom átvételi Van szerencsém a né.közönség szives tudomására hozni, miszerint a Haltyas-soron a hidász laktanya melletti Első Alföldi gőzmalmot átvettem és imét szembe helyezve búzaőrlést aegjutányosabban vállalok. Darálást 5 százalékért végzek. Búza, korpa és magdara állandóan kapható. Az őrlető közönség szives támogatását kéri teljes tisztelettel SéreS MártoN, 363 az Alföldi Gőzmalom bérlője. DÉLMAGYARORSZáft 1927 május 6. JÖN A TERÉZ KÖRÚTI SZÍNPAD SALAMON BÉLÁVAL Z dr. Cákányi Sándor öngyilkossága. (A Délmagyarország makói munkatársától.) Beszámolt a Délmagyarország tegnapi számában arról az öngyilkosságról, amelyet egy ismert makói orvos, dr. Lástrányi Sándor követett el. Az öngyilkosság híre futótűzként terjedt el Makón és ma egyébről sem tárgyalnak, egyben a legkülönbözőbb kombinációk indultak meg. Dr. Látrányi Sándor pár éve jött Makóra. Ezelőtt kincstári főorvos volt Mezőhegyesen, de ott nyugdíjazták és Makóra jött. Makón eleinte magánprakszist folytatott, majd később a munkásbiztosító, a DMKE internátus és a Stefánia Szövetség orvosa lett. Kedves, kellemes modorú ember, akit szerettek és becsültek a társaságban, jóllehet bizonyos extravaganciáiról nemcsak suttogtak, hanem tudtak is. Dr. Látrányi a pénzzel is könnyen bánt, lisztes jövedelmei dacára súlyos gondokkal küzdött. Része volt ebben jószívűségének is. Csaknem szó szerint igaz, hogy még a kabátot is leadta magáról. Ma reggel valami ügyből kifolyólag a rendőrség egy tisztviselője és egy detektív keresték. Mikor dr. Látrányi a rendőrség embereit meglátta, bezárkózott szobájába és öngyilkosságot követett el. Négy amfiolla lumi iált és morfint fecskendezett bőre alá, majd önmagán figyelte meg a méreg hatását és erről pontos feljegyzéseket eszközölt, amíg csak eszméleten volt. Féltizenegy után a rendőrség emberei, minthogy bebocsáttatást nem nyertek, betörték a lakás ajtaját s a lakásban a díványon szinte teátrális elrendezésben, teljesen eszméletlen állapotban találták dr. Látrányit. Köröskörül rakta a díványt virágokkal, díszpárnákkal, barátai és barátnői fényképeivel, a gyertyatartókban gyertyák égve a fejénél s minden gyertya egyegy eltépett 10 pengősbe csavarva. Mellette egy kis asztalkán a következő feljegyzések: Most megtörtént. Fél 9. Most jöttek a rendőrség emberei, még jól látom, 9 óra. Nemsokára meghalok. Fél 10. Ez már kusza ivás s semmi utána. Ott hevertek még az üres amfiollák s pár búcsúzó levél. Dr. Látrányi Sándort rögtön beszállították a kórházba, ahol nyomban gyomormosást és elleninjekciókat alkalmaztak. Az öngyilkossággal kapcsolatosan egyetlen komoly verziót rebesgetnek s ez, hogy a rendőrség reggeli látogatása adta az öngyilkosság fegyverét a szerencsétlen főorvos kezébe. 8 óra! Várod a polgári szabadságjogok visszaállítását? A Délmagyarország a polgári szabadságjogokért küzd! „Ne tréfáljon a biró ur, úgy sem hiszem, hogy komolyan beszél.“ (A Délmagyarország munkatársától.) Csütörtökön reggel a szegedi törvényszéken 77lajossy egyes biró elé álltak Iíagi István és neje sövényházi lakosok. Öregebb ember, mezítláb, sántít be — nagy görbe bottal a kezében. Felesége is kiöltözött ez alkalomra, csak éppen ő sem húzott lábbelit. Egyszerű emberpár. Hogy mikor születtek, nem is sejtik, mert — mint mondják — n nem emlékeznek rá. A tárgyalóterem szokásai és a tárgyalás menete idegen előttük, abba beleilleszkedni egyik sem képes. Ötven darab akáctörzsöt tulajdonítottak el a sövényházi uradalom erdejéből. — Szó sincs róla, piacon vettük — védekeznek Bagiék. A nyomozás során tett beismerés, a házkutatás eredménye és a főtárgyaláson elhangzott tanúvallomás azonban igazolja Bagiék bűnét, mire a törvényszék egyenként kéthónapi fogházra ítéli őket. Bagi István mikor látja, hogy nem kedvez neki a szerencse, egyszerűen távozni akar. De mert ez nem sikerül neki — általános derültséget keltő hangon méltatlankodva szól: — Akkor talán leülhetek egy kicsit! Az ítélet kihirdetése alatt ismét felkiált: — Nem értem, nem értek semmit. — Majd megmagyarázom — jegyzi meg a bíró, aki alig tudja csendre inteni a vádlottat. — Kéthónapi fogházat kaptak. — Igen, most értem. Az előbb nem értettem meg. Két hónap, — ismétlik és összenéznek. Majd egyszerre szólnak: — Ne föllebbezzünk, hisz úgy se komoly a dolog. A jogerős ítéletre való tekintettel az ügyész megkérdi, melyikük kezdi meg a büntetést. Bagiék érthetetlen kacagásba törnek. — Döntsék el, ismétli az ügyész, hogy ki marad itt. Bagiék zavartan tekintenek körül: — Ugyan ne tréfáljon a bíró úr, úgy sem hisszük, hogy komolyan beszél... Mikor jön a foglár, már komoly balsejtelmük támad. Bagi István a bírói emelvény felé fordul: — Hát csakugyan nem tréfa ez? — Nem bizony. De mondják csak, a múltkor miért nem jelentek meg a tárgyaláson? — Itt voltunk mi kérem — feleli önérzetesen Bagi István —, csak rossz ajtó előtt várakoztunk, aztán hazamentünk. Már mennek a fogolyiroda felé, mikor Bagóié megkérdi: — Én menjek haza, vagy kend marad itt, válasszon kend. — Majd választok — szól megindulva a férj — csak megnézem, milyen kvártélyt akarnak adni. — A szállodások a vízumkényszer eltörlését kérik, Budapestről jelentik. A szállodások nemzetközi egyesülete holnap memorandumot nyújt át Bethlen miniszterelnöknek, amelyben a vízumkényszer sürgős eltörlését kéri, elsősorban közigazgatási, másodsorban gazdasági szempontból indokolják meg kérésüket. A miniszterelnök holnap délelőtt válaszol a memorandumra.