Délmagyarország, 1927. június (3. évfolyam, 125-147. szám)

1927-06-01 / 125. szám

1927 junius 1. DÉLMAGYARORSZÁG Vasúti szerencsétlenség Félegyháza határában. Segélymozdonyt kértek Szegedről. (A Délmagyarország munkatársától.) Ked­den az esti órákban olyan hírek terjedtek el vasutas körökben, hogy Félegyháza határá­ban súlyosabb természetű vasúti szerencsét­lenség történt. Egyesek már arról tudtak, hogy a Félegyháza—szentesi vicinális egyik ko­csija kisiklott, majd az árokba fordult és számosan megsebesültek. Máshol már arról beszéltek, hogy a szegedi állomásról teljes felkészültséggel egész segélyvonatat indítottak útba. A híreket sokáig nem lehetett ellenőrizni, Szeged-állomáson sem tudtak megnyugtató fel­világosítást adni. A késő esti órákban azután annyit közöltek az állomáson, hogy azt jelen­tették Szegedre, hogy hat óra felé a Félegy­háza—szentesi vonalon a vicinális egyik ko­csija kisiklott. Félegyházáról új mozdonyt kértek Szegedről, amit azonnal útnak indí­tottak. A telefonjelentés azt tartalmazta, hogy­­ az egyik kocsi megrongálódott és néhányan megsebesültek. Kijelentették azonban azt, hogy a szerencsétlenség semmiesetre sem olyan mé­retű, mint amint az első híradások jelentet­ték. A Félegyházára irányított segélymozdony az éjszakai órákban még nem tért vissza Szegedre. Halálos ítélet a visegrádi gyilkosság ügyében. A fiút halálra ítélték, felbujtó anyját életfogytiglani fegyházra.­­ A halálra ítélt fiú nővére összeesett a tár­gyalóteremben. gyűluie Budapest, május 31. A pestvidéki törvényszék ma délután fél 6 órakor hirdette ki az ítéletet a visegrádi gyilkosság ügyében. Az ítélet kihirdetése előtt a tanácselnök felszó­lította a vádlottakat, hogy tegyenek töredelmes val­lomást. Ifj. Pap Flóránn halkan csak annyit válaszolt: Nincs semmi mondani valóm! Édesanyja ezt jegyezte meg: Úgy sem szabad be­szélnem. A bíróság ezután kihirdette az ítéletet, amely szerint ifjú Pap Flóriánt és anyját, idb. Pap Fló­­riánnét bűnösnek mondotta ki a N­TK 278. sj-ába ütköző gyilkosság büntette, gyujtogatással páro­sulva, illetve gyilkosság bűntettére való felhaj­tás miatt s ennek alapján ifj. Pap Flóriánt kö­tél általi halálra, anyját, sdb. Pap Flóriánét pedig életfogytiglani fegyházra ítélték. Amint az ítéletet az elnök kihirdette, a hall­gatóság körében Pap Teréz, az elitélt testvére, hangos sikoltozással összeesett. Mikor a teremőr ki akarta vinni, eszméletre tért, de sírógörcsöt kapott és formális dulakodás tört ki az asszony és a teremőrök közt. A folyosón sem tért egé­szen magához, a harmadik emelet ablakából le akart ugrani. Csak nagynehezen sikerült annyira lecsendesíteni a síró asszonyt, hogy kárt ne te­gyen magában, majd hozzátartozói levitték az épületből. Az indokolásban a bíróság kimondotta, hogy a bűncselekmény mozgatója az asszony volt, aki ki akarta zárni férjét a közszerzeményből, ezért vette rá fiát, hogy ölje meg az apját. A fiú az ap­ját először elevenen akarta felakasztani, de mert az asszony tartott attól, hogy az öreg védekezni fog és segítségért kiált, elvágta az apja nyakát, majd kiment az istállóba. Félóra múlva vissza­ment, mégegyszer belevágott az apja nyakába, majd a testet feltette a jászolba, szalmával be­takarta, petróleummal leöntött­e, végül m­eggyúj­­totta. Idb. Pap Flóriánnéval tolmács útján közölték az ítéletet. Az asszony hangos zokogásba tört ki, a fiú azonban cinikusan, hallgatta végig a halálos ítéletet. Az ítélet ellen mindkét vádlott felebbezett. Az ügyész az elsőrendű vádlott ítéletében megnyu­godott, a másodrendű vádlott ítélete ellen fe­lebbezett. Tóti­ Károly rektor csütörtökön a felső­­paszban felszólal a »Tótágas«-ügyben. Az egyetemi tanács elrendelte a vizsgálatot Mészöly ellen. A szegedi egyetem kedden délután a kö­vetkező­­ kommünikét juttatta el a Délmagyar­ország szerkesztőségéhez: A Ferenc József­ Tudományegyetem tanácsa m­a délelőtt rendkívüli közgyűlésen tárgyalta dr. Mészöly Gedeon egyetemi nyilvános ren­des tanárnak az egyetemi tanácshoz intézett következő beadványát: Tekintetes Egyetemi Tanács! A »Tótágas« című darabom előadatása ügyében sürgős vizsgálatot kérek magam ellen. Vagyok a te­kintetes tanácsnak Szegeden, 1927 május hó 31-én alázatos szolgája dr. Mészöly Gedeon egyetemi ny. rendes tanár. Az egyetem tanácsa dr. Mészöly beadványát tárgyalás alá vette. Ez alapon ellene a vizs­gálatot elrendelte. Ezenkívül megállapította a tanács azt, hogy az egyetemi tanárok Sze­geden megtartott összejövetele ügyében sem az előkészítést, sem a rendezést tekintve az egyetemi tanács, így maga az egyetem ebben részt egyáltalán nem vett. A »Tótágas« ügyében egyébként Tóth Ká­roly rektor, az egyetem felsőházi képviselője a felsőház csütörtöki ülésére a felsőház elnö­kétől napirend előtti felszólalásra kért en­gedélyt. Az egyetem közbenjárására a polgármester rendelte el a „Tótágas” előadását. (A Délmagyarország munkatársától.­) A Délmagyarország­nak kezdettől fogva az volt az álláspontja, hogy Mészöly Gedeon egye­temi tanárt azon az alapon, mint ahogy a politikusok akarják, nem lehet és nem szabad felelősségre vonni a Tótágas megírásáért, illetőleg színrehozataláért Ezt az álláspon­tunkat röviden már kifejtettük és erről szól mai vezércikkünk is, amelyben, mint mindig, most is személyektől és testületektől függet­lenül csak az igazságot nézzük és vitatjuk. A Tótágas színrehozatala körül azonban olyan dolgok történtek, amelyekért már kell vala­kinek a felelősséget viselni, épp azért szük­ségesnek láttuk a bemutató előadás előz­ményeit felderíteni és nyilvánosságra hozni. Ezek az előzmények a következők: Mészöly Gedeon már hónapok óta tárgyalt a házi kezelés alatt álló városi színház veze­tőségével a darab előadásáról. A Tótágas kéziratát át is adta Fodor Jenő tanácsnok­nak, a színház adminisztratív vezetőjének. Fodor tanácsnok talán egy felvonás­­át is olvasott a szerencsétlen darabból, azután át­adta a színház művezetőjének, Mátray Ernő­nek, aki viszont tovább adta azt a színház rendezőjének. A színházban átolvasták a darabot és megállapították, hogy az nem színpadképes, hogy bemuta­tása feltétlen bukást jelentene. Ezt udvariasan közölték is Mészöllyel, aki azonban elhatározta, hogy darabját minden körülmények között előadatja. Ajánlatot tett a városnak, hogy a Tótágas előadására bérbe veszi a szegedi színházat, hogy a várost megszabadítsa az anyagi kockázatoktól. Akkor erkölcsi felelősségről még nem volt szó. 3 Hozzájárult ahhoz is, hogy a túl hosszú szöve­get megfelelő módon megrövidítsék és ki­hagyják belőle azokat a szellemességeket is, amelyeket talán egy kabaré-színpad sem bírt volna el. A színház vezetősége azonban ilyen körül­mények között sem akarta lehetővé tenni a Tótágas előadását, mert a darabot nem tar­totta színpadképesnek, a politikai tendencia elbírálására és következményeinek mérlege­lésére pedig a színházi emberek nem érez­ték magukat hivatottaknak. Nehéz problémát okozott azonban az, hogy az elutasítást ki és miképen közölje Mészöly professzorral. Fodor Jenő nem vállalkozott rá, mert nem akarta esetleg megbántani a szegedi egyetem egyik professzorának a hiúságát, de nem vál­lalkozott a „kényes“ szerepre Mátray sem, aki végül is úgy oldotta meg a problémát, hogy levelet írt Mészölynek, közölte vele, hogy a szegedi színház nem teremthet precedenst a bérleti ajánlat elfogadásával, mert hiszen ilyen körülmények között a leg­rosszabb fércmunkák előadását is lehetővé tenné. Ezt a gyakorlatot a városi kezelés alatt álló színház pedig nem vezetheti be. Ezek után került sor az egyetem közbelépésére. A szegedi egyetem tanári kara ugyanis vál­tozatos programot kívánt összeállítani, hogy emlékezetessé tegye az egyetemi tanárok összejövetelét és úgy vélte, hogy nagyon szépen reprezentálhat azzal is, ha az össze­jövetel alkalmával a szegedi egyetem egyik professzorának darabját mutatja be dísz­előadás keretében a szegedi színház. Mert hát nem minden egyetem dicsekedhetik saját, külön háziszerzővel. Arra nincs konkrét bi­­zonyíték, hogy a rendezőbizottság professzor tagjai ismerték volna előzetesen a Tótágast, Zolnai Béla ugyan olvasta és nem tartotta alkalmasnak a bemutatásra, dehát az ő véleményét elfogultnak tartották a többiek, mert úgy vélték, hogy nem mondhat az elis­merő kritikát az Ady Endrét támadó és dorongoló ó-Tiszaparti professzor darabjáról, aki Adyt a magyarság legnagyobb zsenijének és költőjének tartja és hirdeti állandóan. Az egyetemi tanárok tehát, nem törődve Zolnai ellenvéleményével, elhatározták, hogy beillesztik az ünnepély programjába a Tótá­gast, amelyről Herczeg Ferenc is olyan szép, elismerő kritikát irt. Eljártak tehát a város polgármesterénél és tőle kérték, hogy adassa oda a színházat Mészöly Gedeonnak. Dr. Somogyi Szilveszter polgármester nagyon szereti az egyetemet. A kérésnek nem tudott ellent­­állni. Régebben keményen elhatározta ugyan, hogy nem avatkozik a színház művészi ügyeibe, de most felfüggesztette ezt az elvét a rendkívüli esetre való tekintettel és utasította Fodor Jenő tanácsno­kot, hogy kösse meg a megálla­podást Mészöly Gedeonnal. A polgármesteri parancs — parancs volt. Nem lehetett előle kitérni. Fodor Jenő, bár pontos információi voltak a darab tendenciá­járól és rosszaságáról, mert rossz ez a darab, utasítást adott a művezetőnek a betanításra és előadásra. Baráti József, a rendező a darab szövegét megkurtította, átgyúrta, letompította, Mészöly Gedeon minden változtatáshoz hozzájárult, de a pénteki bemutató következményeiből úgy látszik, hogy nem lehetett sem jóvá, sem elfogadhatóvá varázsolni Mészöly Gedeon produktumát. A történtekért tehát Mészöly Gedeont, aki kibérelte a színházat, éppen úgy terheli fele­lősség, mint az egyetemet, amely közbejárt s polgármesternél a darab előadása érdeké­ben és mint a polgármestert, aki a saját ki­jelentése szerint egyedül azért rendelte el hatalmi szóval a Tótágas előadását, mert az egyetemi tanárok kérték és mert Herczeg Ferenc, akit a legilletékesebbnek tart erre, olyan jót írt levelében a darabról. Egészen valószínűnek látszik, hogy a polgármesternek előzetesen referáltak a Tótágas tartalmáról és tendenciájáról, mert hiszen Fodor Jenő

Next