Délmagyarország, 1927. október (3. évfolyam, 224-249. szám)

1927-10-01 / 224. szám

1927 október £ ' DÉLIWAR.YARORSZAG Amikor nyolcmillió helyett 33 millió hasszonbért kövesel a város. Elvi jelentőségű per a szegedi törvényszék előtt.­ ­ (A Dél­magyarország munkatár­­­s­ától.) Deutsch János kereskedő még 1922 . októberében húsz hold földet vett bérbe a várostól. A megegyezés szerint Deutsch 30 évig használhatja a földet és haszonbér fe­jében évente 33 mázsa búzát köteles fi­­zetni. A szerződés értelmében az első három évi haszonbért 1921 április elsején kellett meg­­f­izetni és pedig az 1923. évi búza árának megfelelő értékben. A búza tőzsdei ára 1923-ban mázsánkint 77 ezer korona volt és így Deutschnak mintegy nyolcmillió koronát kellett az első három évi haszonbér fejében lefizetni. A város azonban ez évben minisz­teri rendelkezésre a haszonbéreket összes bérlőinél felemelte és Deutschtól nem a szer­ződésileg megállapított és kikalkulált nyolc­millió koron­át, hanem 33 millió koronát kö­vetelt, amelyet a bérlő meg is fizetett Deutsch János azonban később perrel tá­madta meg a várost és keresetében előadta, hogy a város jogtalanul emelte fel a haszon­béreket, amiért is kéri ennek megállapítását és a város elmarasztalását. Dr. Vadász Lajos törvényszéki bíró pénte­ken tárgyalta az érdekes elvi jelentőségű haszonbérleti pert. A tárgyaláson a város kép­viseletében dr. Turóczy Mihály főügyész a kereset elutasítását kérte és előadta, hogy a város a haszonbérek felemelése alkalmá­val nem járt el önkényesen. A haszonbérek felemelését miniszteri rendelet írta elő, mivel a haszonbérek abban az időben olyan ala­csonyak voltak, hogy a városok háztartásai­ban egészen minimális tételként szerepeltek. A törvényszék Deutsch János keresetét el­utasította és kimondotta, hogy a város tör­vényesen járt el, amikor az alacsony haszon­béreket a miniszteri rendeletre felemelte. 4 tanács egyelőre nem Szeged nem bír­ ­ A Délmagyarország munkatársától.) Meg­írta a Délmagyarország, hogy a szegedi hiva­tásos bérautófuvarosok a napokban küldött­­ségileg jelentek meg a polgármester előtt és­­ panaszolták, hogy a város olyan sok taxi­engedélyt adott ki, amely lehetetlenné teszi a hivatásos bérautósok megélhetését. Szeged­­­ közönsége ugyanis nem bír száz taxit eltar­tani, mert már az az ötven is sok, amely­­ kiáll a standra. A taxisok leginkább azt sérel­mezték, hogy a város olyan uraknak is adott taxiengedélyt, akiknek más, jövedelmező fog­lalkozásuk van, tehát a hivatásos autósoktól veszik el a kenyeret. A bérautósok írásban is beadták kérelmüket a tanácshoz. Beadványukban azt is kérték, ad ki új taxiengedélyt, et száz autótaxi­, hogy a tanács a jövőben csak kétezer pengő engedélydíj ellenében adjon ki új taxienge­délyt. A tanács a taxisok kérelmére elhatározta, hogy több engedélyt nem ad ki a már ki­adott hetvenöt engedélyen kívül. Azt a kérést azonban, hogy az új engedélyekért kétezer pengőt szedjen a város, a tanács nem tar­totta teljesíthetőnek. Kimondotta ellenben a tanács, hogy a jövőben az autóengedélyek kiadása előtt meghallgatja a taxisok egye­sületének véleményét is. Köztérhasználati en­gedélyt adott ezenkívül a tanács a taxisok­nak, egy a Próféta előtt felállítandó telefon­­fülkére is. „4 felsőtanyai gazda hét fiát, csak azért, mert balpárti volt, leventebírsággal sújtották" - mondották a közgyűlésen. A közgyűlés befejezte a költségvetés tárgyalását . Ötvenszázalékos marad a pótadó. (A Délmagyarország munkatársától) Pénteken délután folytatták a közgyűlést. A kény­szerű cél az volt, hogy addig nem engedi haza a polgármester azt a néhány városatyát, akik túl az éjszakai ütések révén is érdeklődést mutattak a költségvetés iránt, amíg a hátralévő tételeket le nem tárgyalják, mert a belügyminiszter szi­gorú rendelete értelmében a költségvetést leg­később október elsejéig, teh­át szombatig le kell tárgyalni. Péntekre nem maradt már sok anyag. A köz­gyűlés csütörtökön este sokat megemésztett. A sorra kerülő első tétel a láp tv vám volt. Ezzel kapcsolatban Wimmer Fülöp szóvá­­tette az algyői Üsd sorsát. Kijelenti, hogy a ke­reskedelem és "az ipar érdeke az algyői áthi­dalás mellett nyilatkozott meg, mert a tápéi át­hidalásnak súlyos életet'' ’ -i lennének. A polgármester válaszában kijelentette, hogy a város a tápéi áthidalás mellett foglalt állást, mert a tápéi híd feleslegessé tenné a tápéi kompot, összeköttetést teremtene­ a tápéi réttel, Makóval, Lellével és a közbeeső területekkel. A tápéi híd előfeltétele az összekötő műút kiépítése, a város hajlandó lenne esetleg arra is, hogy néhány kilo­méter kiépítését magára vállalja, mert a város érdeke a tápéi áthidalást kívánja. A kereskedelmi miniszter ezzel szemben az algyői áthidalás mel­­lett foglalt állást. Lendáczky Sándor a városi hordójelző hivat­­alban lévő tarthatatlan állapotokat tette szóvá. Elmondta, hogy most, közvetlenül a szüret előtt, a hordójelző hivatal nem győzi a munkát, nagy torlódás állt elő. Ajánlatos lenne a hivatal fel­szerelésének kiegészítése. Dr. Fajka Lajos a hordójelző hivatal túlzott személyi és dologi kifogásaiól beszél. A polgármester kijelenti, hogy a város erre az intézményre ráfizet. A torlódásnak az az oka, hogy a felek mindent az utolsó pillanatra hagy­nak. Egész évben semmi dolga sincs a hordó­­jelző hivatalnak, de szüret előtt azután nem győ­zi a munkát. Ehhez a rendkívüli állapothoz állan­dóan berendezkedni pazarlás lenne. A főszámvevő ezután bejelentette, hogy a közgyűlés a napidíjakat 27.902, az adó­napidíjakat 2000, a színházi szubvenciót 40.000, a köztisztasági üzem­ költségeit 18.144, a házgondnoki díjakat 6401 pengő­vel csökkentette, a megtakarítás tehát 100.247 pengő. Ezzel szemben a tüdőbeteg intézet költségeit 2582, az ipariskolai óradíjakat 8500, a kereskedő tanonciskolai óradíjakat 800, az ösztöndíjakat­­ 5480, a hitfelekezetek segélyét 26.000, a külterületi utak fentartási költségeit pedig 10.000 pengővel fel­emelte. Az emelkedés tehát 54.362. Marad feles­leg 45.885 pengő. A főszámvevő indítványára a közgyűlés ezt az összeget a városrendezési alap­hoz csatolta." Dr. Farka Lajos a belügyminiszternek a város közgyűléséhez intézett leiratának ismertetését kö­veteli. A miniszter ebben a leiratában azt kö­zölte, hogy a jövőben csak a feltétlenül szüksé­ges mértékű pótadót engedélyezi. Azt indítvá­nyozza, hogy a közgyűlés a tanács javaslatával szem­ben 40 százalékra redukálja a pótadó kulcsát. Dr. Bodnár Géza a városi polgárság nagy adó­­terheiről beszél. 1913-ban az 50 százalékos pótadó 1 millió aranykorona volt, egyenes adó címén körülbelül 1.200.000 aranykorona folyt be a város pénztárába. Ma ezen a címen közel hárommillió pengő folyik be, pedig a kereseti­viszonyok lényegesen rosszabbodtak, a pol­gárság teherviselő képessége is csökkent. A polgármester kijelenti, hogy a pótadó kul­csát most már nem lehet leszállítani, mert a közgyűlés elfogadta, illetve beállította a költség­­vetés össztételeit A végső összegezésnél kiderült, hogy a mutatkozó hiány fedezésére éppen 50 százalékos pótadó szükséges.­­ A városnak ez a hatósága egy fillér új adót­ be nem hozott, a meglévő községi adókat nem emelte, ellenben vagy 120 milliárd korona értékkel gyarapította a város vagyonát, — mondja emelt hangon a polgármester. Dr. Farka Lajos fentartja indítványát. A pol­gármesternek válaszolva kijelenti, hogy ha a vá­ros nem is hozott be új adókat, de hozott új adókat az állam és ezek az új adók éppen úgy terhelik a városi polgárságot, mintha városi adók lennének azok. A közgyűlés többsége a tanács eredeti javas­latát fogadta el. A polgármester ezután kijelentette, hogy a közgyűlés a tulajdonképeni költségvetést mér letárgyalta, csak az alapok vannak hátra, az üzemek költség­vetését a közgyűlés nagy részben a többi tételek során már szintén letárgyalta. A városi zálogház költségvetéséhez dr. Kormányos Benő kért szót. Elmondta, hogy a városi zálogház fontos altruisz­­tikus célt szolgál, mert a hitelre szoruló kisem­bereknek alacsony kamat mellett ad hitelt. In­dítványozza, hogy a közgyűlés szavazzon köszö­netet a zálogház tisztviselőinek eredményes mun­kálkodásuk elismeréseképen. Wimmer Fülöp kijelenti, hogy különös érdemet a zálogház működésében nem lát, mert a zálogház hatszázalékos pénzt kap a várostól­— Mi is azon a véleményen vagyunk — mondja a polgármester —, mint Wimmer. Ha valaki a kötelességét teljesíti, azért nem jár neki külön dicséret, ha nem teljesíti, akkor elbocsájtják. Balogh Lajos ezután azt indítványozza, hogy a város sépítse le a hirdetési vállalatot a most épülő mélykút legfenekére­, — mert a vállalat vezetője Bárdoss Béla. Az indítványt nem fogadták el. — A színház költségvetését már letárgyaltuk, — mondja a polgármester. — Ott, ahol a hamis mérleget készí­tették, — szól közbe Wimmer Fülöp. — Meg tetszik látni, hogy beválik, — mondja a polgármester. — Nem hisszük, — mondják minden oldalon. Volt ezután még némi vita az alapok költség­vetésénél. A felszólalók a devalválódott alapok restaurálását követelték. Dr. Regdon Károly pe­dig azt kifogásolja, hogy a szegényalap költség­­vetésében egy ilyen rovataim olvasható: sOrvos, borbély, műszerek, gyógyszerek.« Arra kéri a tanácsot, hogy a jövőben az orvost ne vegye egy kalap alá a borbéllyal, hanem a borbélyt tegye az iparosok közé. r­f­s Pompás őszi üdülés kör­ül Stájerország legszebb vidékén ^ ,*F I­L Jieiem? Kényelemmel berendezett intézet az összes Ulk. iieiemun# ‘gyógyeszközökkel felszerelve .trend!^, és fele­vőK.uró.fc* Vf''0y609’rknií^S0tv Kéb­en illusztrált ismertetési árajánlatot. Vezető orvos: Dr. E. STICHL Igazgató: F. ROSENALk R.

Next