Délmagyarország, 1930. január (6. évfolyam, 1-25. szám)
1930-01-01 / 1. szám
1950 január 1. Az ítélőtábla elbúcsúzott Hamza Géza elnöktől f A Dél magyarországi munkatársától.) Hamza Gézát, a szegedi ítélőtábla elnökét, hosszú, érdemekben és sikerekben gazdag pályafutása után — mint ismeretes — az igazságügy miniszter saját kérelmére nyugdíjazta és december 31. napjával a szegedi ítélőtábla elnöki állásától sikeres és eredményes működéséért való köszönetének kifejezése mellett felmentette. Az ítélőtábla ez alkalommal teljes ülést tartott, hogy elnökétől búcsút vegyen. A távozó elnök érdemeit Skultéty István Ítélőtáblai tanácselnök és dr. Boross Dezső főügyész méltatták és szeretettől áthatott szavakkal vettek búcsút a bírói és ügyészi kar, valamint a segéd- és kezelőszemélyzet nevében a távozó elnöktől. Hamza Géza hosszú hivatali működéséből 20 évet meghaladó időt Szegeden töltött el, amennyiben 11 éven át mint a szegedi törvényszék elnöke, 9 éven át pedig mint a szegedi Ítélőtábla elnöke teljesített Szegeden érdemekben gazdag szolgálatot. Ezen idő alatt hivatali működésével és egyéniségével az egész város megbecsülését vívta ki. Az Ítélőtábla nyugalomba vonuló elnökének érdemeinek elismeréséül a kormányzó a polgári érdemkereszt II. osztályát a csillaggal adományozta. Az ítélőtábla ideiglenes vezetését Skaltély István ítélőtáblás tanácselnök vette át. ontos renelás Tisza Lajos körül 23. Nagy munkálatoknál tejlesztéses rendszer; — kisebbeknél árengedmény. Rendelés: 9—1-ig és Vi 3—6 óráig. g FÉNYKÉPEKET! Arcképes igazolványba, útlevélre, levező-lapokat, családi és csoportképeket a legolcsóbban készít TM fénykápász kori Morva Teremben. )vS V> u;v trmr»*17, 3 Bort, búzát, békességet, Fát, füvet, feleséget, 5 Tányérodba lyukot, kappant, * Nagymosáshoz ALBUS szappan!I ®. u. é. II, Albus Szappangyár, hónapban már ne kezdjünk új rendet. Nézte a falinaptárt, — március 3-at mutatott. Elnevette magát, hátbavágott, de most már nem orvosilag, csak barátilag — s én még ma se szívok el többet napjában tizenöt szivarnál. Igaz, hogy kevesebbet se. Megvan én bennem a jó szándék, de mindig darab hónapban jut eszembe. Ahogy egy-két esztendő óta vagyok a szivarozással, úgy vagyok huszonsok év óta az újságírással, azaz hogy még ugyabban, mert nemcsak a barátaim mondták mindig, hogy nem tesz az nekem jót, hanem magam is sokszor éreztem a tulajdon bőrömön. El is határoztam minden esztendőben, hogy végkép fölhagyok vele. Csak az volt a baj, hogy mindég darab esztendőben születik meg a nagy elhatározás s esztendő végire mindig eltérített valami tőle. Egyszer nagy hasznom lett volna belőle, ha abbahagyom, akkor azért nem lehetett. Máskor szenet, fát, meleg ruhát, szanatóriumot kellett vezércikkezni. Volt úgyis, hogy gyávaság lett volna otthagyni az újságot s becsületbeli kötelesség volt kitartani mellette a rosszban. Aztán meg úgyse olyan igazi újságírás már az, mikor nem a szerkesztőségi íróasztalnál tékozolja az ember az életét, hanem csak úgy betelefonál éjfél felé a nyomdába, hogy tessék küldeni a vezércikkért és fütyüljön a fiú az uceán, majd leeresztem neki a kéziratot az emeletről spárgán, de a spárgát hagyja ott, hogy aki reggel nyakravalót akar belőle kötni a vezércikkírónak, az mingyárt kéznél találja. Hát érdemes ilyen kicsiségért az újságíró nevet bitorolni? És ezt is csak hetenkint kétszer. Mert a nagy ujságíró-múlt már rég ennyivé zsugorodott össze. Fiat Ilion et fuimus Troes. Jeruzsálem: királyság az egykori diktatúra helyett, mikor a mettőr — Isten nyugtassa Lippay Ferencet — hantásban állt a szerkesztői asztalom előtt (A Délmagyarország munkatársától) A szegedi iparosok és kereskedők kedden délben újévi köszöntésre jelentek meg Körmecdy Mátyás és Vértes Miksa vezetésével Wimmer Fülöp kamarai elnök előtt. Az iparosok nevében Körmendy Mátyás többek között ezeket mondotta: — Sem a hely, sem az idő nem alkalmas arra, hogy részletesen kitérjek az iparosság sérelmeire. Rá kell azonban mutatnom arra, hogy mi, akik kezünket az iparosság ütőerén tartjuk, nem valami jó reményekkel eltelve nézünk az újév elé. Éppen ezért hangsúlyozott kéréssel fordulunk Elnök úrhoz. Kérjük, hogy hatáskörében a jövő nyáron derült ki egyszer, íroz valami Hivatalos dolgom lett volna a szer:..tőségben, hogy azt se tudom, hol a szerkesztőségünk. Addig kóvályogtam körülötte, míg valami másik laptól való kolléga útba nem igazított s akkor is szívdobogva léptem át a küszöböt. Hét év óta nem voltam szegedi redakcióban. Akkor aztán újra elhatároztam, hogy most már végkép leszokom az újságírásról. S amit esztendő derekán elvégeztem magamban, nem felejtettem el esztendő szombatjára se. Megmondtam mindenkinek, akire tartozik, hogy kiveszem az obsitot a szegedi újságírástól. Huszonhét esztendei szolgálattal jól, rosszul kiérdemelten. Igaz, hogy annyi idő alatt illett volna legalább egy sajtópert szereznem, dehát mit csináljunk neki, ha nem jól szolgált a szerencse. Hiszen volna nekem azért sebhelyem elég, ha érdemes volna számolgatni, még ha ráérnék. De hát mit lopjuk ilyenekkel az időt, mikor a Baktéba is szaladni kell a hunok után, akiknek éppen új esztendő előtt két nappal jutott eszükbe megtaláltatni magukat a Rosenfeld-tanyán. (A boldogtalanok, ha tudnák, milyen világ jár idefönt, nemhogy feltörekednének, hanem ha fent volnának is, lekivánkoznának.) Elég az hozzá, hogy tegnap este megírtam az utolsó vezércikket és utóljára szolgált le a spárga az uccára. Alól: elszalasztották az alkalmat, azok magukra vessenek. Az én nyakam nem áll többet rendelkezésre. Végérvényesen megszabadultak tőlem a közügyek, ezután bizonyosan sokkal jobban is mennek majd, mint eddig. Hátra volna még az utolsó tárca, amivel tartozom. Ez volna az. Csak attól félek, hogy ez már átmegy az uj esztendőbe s akkor jövő ilyenkorig féllábbal megint csak beleragadok a szegedi ólomsz érükbe. esztendőben — ha lehet — még fokozottabban tegyen meg mindent az iparosság, a szegedi iparosok érdekében. Különösképen ragadjon meg minden alkalmat arra, hogy a kamara hathatósan szálljon síkra a közterhek leszállítása, a forgalmiadó visszafejlesztése és fokozatos megszüntetése, a társadalombiztosítási intézeti terhek csökkentése, valamint munkaalkalmak teremtése érdekében. Ezen a téren úgy a kormánynál, mint a város hatóságainál kérjük a kamara közbenjárását. Mi, szegedi iparosok sokat várunk a város hatóságától, amelynél az építkezések előmozdítása, valamint az idegenforgalom fellendítése szorgalmazásánál a kamara erőteljesen támogathat bennünket. Ebben a munkában számítunk a kamara támogatására és ezt remélve, kívánok elnök urnak boldog újévet. Vértes Aliksa is a kereskedők üdvözletét tolmácsolta és egyben vázolta a kereskedelem kívánságait. — A letűnő esztendő utolsó napján a kamara kereskedő osztálya részéről meleg szeretettel és tisztelettel üdvözlöm elnök urat, — mondotta. — A mai közös összejövetelünknek legértékesebb tanulságát én abban látom, hogy ismételten és újból meggyőződhet az iparososztály arról, hogy az iparos és kereskedő nehéz sorsában egymás legtermészetesebb fegyvertársa. — Ha az eltűnő esztendőre visszapillantunk, a gazdasági élet egész területén a tétlenség és dermesztő mozdulatlanság siralmas képét látjuk és ha a közterhek lényeges mérséklésével a leggyorsabb segítség nem következik el, a megszámolhatatlan címeken adózó kereskedelem még fokozottabb feltöltődése következhet be. Kérem az elnök urat, méltóztassék a rendelkezésre álló minden eszközzel megsürgetni a részünkre beígért közmunkák legsürgősebb megkezdését, az algyői híd miunkálatait, a szükséges számos útépítkezést és a csongrádi körvasút megvalósítását. Az egyetemi intézmények létesítéséhez a szegedi kereskedelem nemcsak szívvel-lélekkel, de fokozott adóterhéhez igazodó nagy anyagi áldozatokkal járult hozzá és ezért azt kérjük, hogy az egyetem mindenfajta áruszükséglete beszerzésénél elsősorban a minden tekintetben megbízható szegedi kereskedelmet részesítse megrendeléseiben. — Sürgős intézkedést várunk a kényszerügyességek reformja tekintetében, a kiskereskedői hitelek szélesebb mederben való kiterjesztését siettetjük. — E célok és törekvések megvalósítására kérjük elnök úr irányítását és közreműködését, de kérnem kell a kamarai körzet szabad kereskedelmi érdekképviseleteit is — amelyek mindenkor erős fillérei voltak a kamarának —, hol: exiszten- Mit várhat a szegedi ipar és kereskedelem az új esztendőben A sérelmekről, a kívánságokról és a harmonikus munkáról beszéltek a kamara újévi köszöntésén