Délmagyarország, 1930. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-01 / 1. szám

1950 január 1. Az ítélőtábla elbúcsúzott Hamza Géza elnöktől f A Dél m­agyarországi munkatársától.) Hamza Gézát, a szegedi ítélőtábla elnökét, hosszú, érdemekben és sikerekben gazdag pályafutása után — mint ismeretes —­ az igazságügy mi­niszter saját kérelmére nyugdíjazta és de­cember 31. napjával a szegedi ítélőtábla el­nöki állásától sikeres és eredményes műkö­déséért való köszönetének kifejezése mellett felmentette. Az ítélőtábla ez alkalommal teljes ülést tartott, hogy elnökétől búcsút vegyen. A távozó elnök érdemeit Skultéty István Ítélő­táblai tanácselnök és dr. Boross Dezső fő­ügyész méltatták és szeretettől áthatott sza­vakkal vettek búcsút a bírói és ügyészi kar, valamint a segéd- és kezelőszemélyzet nevé­ben a távozó elnöktől. Hamza Géza hosszú hivatali működéséből 20 évet meghaladó időt Szegeden töltött el, amennyiben 11 éven át mint a szegedi tör­vényszék elnöke, 9 éven át pedig mint a sze­gedi Ítélőtábla elnöke teljesített Szegeden ér­demekben gazdag szolgálatot. Ezen idő alatt hivatali működésével és egyéniségével az egész város megbecsülését vívta ki. Az Ítélőtábla nyugalomba vonuló elnökének érdemeinek el­ismeréséül a kormányzó a polgári érdemke­reszt II. osztályát a csillaggal adományozta. Az ítélőtábla ideiglenes vezetését Skaltély István ítélőtáblás tanácselnök vette át. ontos­ ren­elás Tisza Lajos körül 23. Nagy munkálatoknál tejlesztéses rendszer; — kisebbeknél árengedmény. Rendelés: 9—1-ig és Vi 3—6 óráig. g FÉNY­KÉPEKET! Arcképes igazolványba, útlevélre, levező-lapokat,­­ családi és csoportképeket a legolcsóbban készít TM fénykápász kori­ Mor­va Teremben. ­)vS V> u;v trmr»*17, 3 Bort, búzát, békességet, Fát, füvet, feleséget, 5 Tányérodba lyukot, kappant, * Nagymosáshoz ALBUS szappan!I ®. u. é. II, Albus Szappangyár, hónapban már ne kezdjünk új rendet. Nézte a falinaptárt, — március 3-at mutatott. Elnevette magát, hátbavágott, de most már nem orvosilag, csak barátilag — s én még ma se szívok el többet napjában tizenöt szivarnál. Igaz, hogy kevesebbet se. Megvan én bennem a jó szán­dék, de mindig darab hónapban jut eszembe. Ahogy egy-két esztendő óta vagyok a szivarozás­sal, úgy vagyok huszonsok év óta az újságírás­sal, azaz hogy még ugyabban, mert nemcsak a barátaim mondták mindig, hogy nem tesz az nekem jót, hanem magam is sokszor éreztem a tulajdon bőrömön. El is határoztam minden esz­tendőben, hogy végkép fölhagyok vele. Csak­ az volt a baj, hogy mindég darab esztendőben szü­letik meg a nagy elhatározás s esztendő végire mindig eltérített valami tőle. Egyszer nagy hasz­nom lett volna belőle, ha abbahagyom, akkor azért nem lehetett. Máskor szenet, fát, meleg ru­hát, szanatóriumot kellett vezércikkezni. Volt úgyis, hogy gyávaság lett volna otthagyni az új­ságot s becsületbeli kötelesség volt kitartani mel­lette a rosszban. Aztán meg úgyse olyan igazi újságírás már az, mikor nem a szerkesztőségi író­asztalnál tékozolja az ember az életét, hanem csak úgy betelefonál éjfél felé a nyomdába, hogy tessék küldeni a vezércikkért és fütyüljön a fiú az uceán, majd leeresztem neki a kéziratot az emeletről spárgán, de a spárgát hagyja ott, hogy aki reg­gel nyakravalót akar belőle kötni a vezércikkíró­nak, az mingyárt kéznél találja. Hát érdemes ilyen kicsiségért az újságíró nevet bitorolni? És ezt is csak hetenkint kétszer. Mert a nagy ujságíró-múlt már rég ennyivé zsugorodott össze. Fiat Ilion et fuimus Troes. Jeruzsálem: királyság az egykori diktatúra helyett, mikor a m­ettőr — Isten nyug­tassa Lippay Ferencet — hantásban állt a szer­kesztői asztalom előtt (A Délmagyarország munkatársától) A szegedi iparosok és kereskedők kedden délben újévi köszöntésre jelentek meg Körmecdy Mátyás és Vértes Miksa vezetésével Wimmer Fülöp ka­marai elnök előtt. Az iparosok nevében Körmendy Mátyás többek között ezeket mondotta: — Sem a hely, sem az idő nem alkalmas arra, hogy részletesen kitérjek az iparosság sérelmeire. Rá kell azonban mutatnom arra, hogy mi, akik kezünket az iparosság ütőerén tartjuk, nem va­lami jó reményekkel eltelve nézünk az újév elé. Éppen ezért hangsúlyozott kéréssel fordulunk El­nök úrhoz. Kérjük, hogy hatáskörében a jövő­­ nyáron derült ki egyszer, ír­­oz valami Hiva­talos dolgom lett volna a szer­:.­­.tőségben, hogy azt se tudom, hol a szerkesztőségünk. Addig kó­vályogtam körülötte, míg valami másik laptól való kolléga útba nem igazított s akkor is szívdobogva léptem át a küszöböt. Hét év óta nem voltam szegedi redakcióban. Akkor aztán újra elhatároztam, hogy most már végkép leszokom az újságírásról. S amit eszten­dő derekán elvégeztem magamban, nem felejtet­tem el esztendő szombatjára se. Megmondtam mindenkinek, akire tartozik, hogy kiveszem az obsitot a szegedi újságírástól. Huszonhét eszten­dei szolgálattal jól, rosszul kiérdemelten. Igaz, hogy annyi idő alatt illett volna legalább egy sajtó­­pert szereznem, d­ehát mit csináljunk neki, ha nem jól szolgált a szerencse. Hiszen volna nekem azért sebhelyem elég, ha érdemes volna számolgatni, még ha ráérnék. De hát mit lopjuk ilyenekkel az időt, mikor a Baktéba is szaladni kell a hunok után, akiknek éppen új esztendő előtt két nappal jutott eszükbe megtaláltatni magukat a Rosen­­feld-tanyán. (A boldogtalanok, ha tudnák, milyen világ jár idefönt, nemhogy feltörekednének, ha­nem ha fent volnának is, lekivánkoznának.) Elég az hozzá, hogy tegnap este megírtam az utolsó vezércikket és utóljára szolgált le a spárga az uccára. Alól: elszalasztották az alkalmat, azok magukra vessenek. Az én nyakam nem áll többet rendelkezésre. Végérvényesen megszabadultak tő­lem a közügyek, ezután bizonyosan sokkal job­ban is mennek majd, mint eddig. Hátra volna még az utolsó tárca, amivel tarto­zom. Ez volna az. Csak attól félek, hogy ez már átmegy az uj esztendőbe s akkor jövő ilyenkorig féllábbal megint csak beleragadok a szegedi ólom­­sz ér­ükbe. esztendőben — ha lehet — még fokozottabban tegyen meg mindent az iparosság, a szegedi ipa­rosok érdekében. Különösképen ragadjon meg min­den alkalmat arra, hogy a kamara hathatósan szálljon síkra a közterhek leszállítása, a forgalmi­adó visszafejlesztése és fokozatos megszüntetése, a társadalombiztosítási intézeti terhek csökken­tése, valamint munkaalkalmak teremtése érdeké­ben. Ezen a téren úgy a kormánynál, mint a vá­ros hatóságainál kérjük a kamara közbenjárását. Mi, szegedi iparosok sokat várunk a város ható­ságától, amelynél az építkezések előmozdítása, va­lamint az idegenforgalom fellendítése szorgalma­zásánál a kamara erőteljesen támogathat ben­nünket. Ebben a munkában számítunk a kamara támogatására és ezt remélve, kívánok elnök urnak boldog újévet. Vértes Aliksa i­s a kereskedők üdvözletét tolmácsolta és egyben vázolta a kereskedelem kívánságait. — A letűnő esztendő utolsó napján a kamara kereskedő osztálya részéről meleg szeretettel és tisztelettel üdvözlöm elnök urat, — mondotta. — A mai közös összejövetelünknek legértékesebb ta­nulságát én abban látom, hogy ismételten és újból meggyőződhet az iparososztály arról, hogy az ipa­ros és kereskedő nehéz sorsában egymás legter­mészetesebb fegyvertársa. — Ha az eltűnő esztendőre visszapillantunk, a gazdasági élet egész területén a tétlenség és der­mesztő mozdulatlanság siralmas képét látjuk és ha a közterhek lényeges mérséklésével a leg­gyorsabb segítség nem következik el, a megszá­­m­olhatatlan címeken adózó kereskedelem még fo­­kozottabb feltöltődése következhet be. Kérem az elnök urat, méltóztassék a rendelkezésre álló min­den eszközzel megsürgetni a részünkre beígért közmunkák legsürgősebb megkezdését, az algyői híd miunkálatait, a szükséges számos útépítkezést és a csongrádi körvasút megvalósítását. Az egye­temi intézmények létesítéséhez a szegedi keres­kedelem nemcsak szívvel-lélekkel, de fokozott adó­­terhéhez igazodó nagy anyagi áldozatokkal járult hozzá és ezért azt kérjük, hogy az egyetem min­denfajta áruszükséglete beszerzésénél elsősorban a minden tekintetben megbízható szegedi kereske­delmet részesítse megrendeléseiben. — Sürgős intézkedést várunk a kényszerügyessé­­gek reformja tekintetében, a kiskereskedői hitelek szélesebb mederben való kiterjesztését siettetjük. — E célok és törekvések megvalósítására kér­jük elnök úr irányítását és közreműködését, de kérnem kell a kamarai körzet szabad kereskedelmi érdekképviseleteit is — amelyek mindenkor erős fillérei voltak a kamarának —, hol: exiszten- Mit várhat a szegedi ipar és kereskedelem az új esztendőben A sérelmekről, a kívánságokról és a harmonikus munkáról beszéltek a kamara újévi köszöntésén

Next