Délmagyarország, 1930. február (6. évfolyam, 26-48. szám)
1930-02-01 / 26. szám
SZEGED. Szerkesztőség: Somogyi ucca 22. L cm Telefon 13—33. Kiadóhivatal, Kölcsönknyvtár és Jegyiroda ; Aradi ucca S. Telefon; 300. — Nyomda; Löw Lipót ucca 19. Telefon 16—34. Táviratl s levélcím: Délmagyarország Szeged. Szombat, 1930 február 1 VI. évfolyam, 26. szám Ára 16 fillér na ELŐFIZETÉS; Havonta helyben 3*20 vidéken él Budapesten 3*00, kUlftöldön 0*40 pengd. — Egye* izém Ara hétköz. nap lö, vasér* ét Ünnepnap 24 fill. Hirdetéseit elvétele tarifa szerint. Megjelenőt hétfő kivételével naponta reggel A hiteltullépések városa leszünk-e ? Még a hét elején történt, hogy a győri közigazgatási bizottság fegyelmi választmánya hiteltullépés miatt pénzbüntetésre ítélte Sopron polgármesterét és négy tanácsnokát. Újságjaink szerte e kis országban sokat foglalkoztak az esettel, de a legtalálóbb mondást akkor hallottuk róla, amikor az egyik szegedi városatya megkérdezte: — Na és a közgyűlést? Ez a szegedi városatya soha életében nem járt Sopronban. Nem ismeri a soproni polgármestert, se a többi elitélt főtisztviselőt. Nem ismeri Sopron bajait, igényeik gazdagságát, kultúráját, intézményeit, nem ismeri múltját és jövőjét, fejlődésének állomásait, boldogulásának föltételeit, nem ismeri kereskedelmét és iparát és nem ismeri közgyűlésének összetételét, vitájának metódusok hangjának elmélyedését és állásfoglalásainak gerincességét. De évtizedek óta figyelemmel kíséri és ismeri ez a szegedi városatya a szegedi közgyűlésen történteket. Tudja, hogy ezen a közgyűlésen az utolsó tíz év alatt egyetlen egyszer szavazták le a tanácsi javaslatok A Társadalombiztosító készült új székházat építeni, de nem volt elég pénze — jól tessék ezt megérteni, a Társadalombiztosítónak nem volt pénze — és Szegedhez fordult, amely pénzben tudvalevőleg mindig dúskált és most is dúskál. A tanács nyolcvanezer pengő kamatmentes járadékelőleget akart adni a Társadalombiztosítónak. A közgyűlés három tagja kifogást emelt ez ellen a gavalléria ellen és a többség — csodák csodája — kimondta a tanácsi javaslattal szemben, hogy akkora kamatot számít fel, mint amekkorát betétei után a pénzintézetektől kap a város. Ez 1929 május 29-én volt és a Társadalombiztosító még mindig nem épít. Ellenben a szegedi közgyűlés minden mást megszavazott, amit eléje hoztak. A szegedi közgyűlésnek nem volt kifogása az ellen, ha valaki lakbért is kapott és természetbeni lakást is. A szegedi közgyűlésnek kifogása volt a leszámolóhivatali rálátás ellen, ha a tanácsnak kifogása volt és megadta a pénzt a rálátásra, ha a tanács javasolta. A szegedi közgyűlés nem emelte fel a szavát, amikor a hetipiacos szekértábort a Rudolf-térre helyezte a polgármester, nem szólt semmit, amikor a tanács kitette a Mars-térre és akkor sem volt mondanivalója, amikor a polgármester visszahelyezte a Rudolf-térre. A szegedi közgyűlés ünnepélyes határozatokkal adott oda tízmilliót az egyetemre. A szegedi közgyűlés nem alkudott. A szegedi közgyűlés nem kutatta — minek, hiszen a tanács sem kutatta —, hogy nem lehetne-e olcsóbban megkapni az egyetemet és hogy nem lehetne-e a feltétlenül szükséges áldozatok egy részét áthárítani Hódmezővásárhelyre, Makóra, Orosházára, Csongrádra, Szentesre? A szegedi közgyűlés nem emelte fel a szavát, amikor a parlamentben tárgyalták az új közigazgatási törvényt. A szegedi közgyűlés nem szervezte meg a törvényhatóságok nemzeti ellenállását ezzel a törvényjavaslattal szemben. Szegeden hatósági hiteltúllépések esetén a vádlottak padjára kellett volna ültetni a közgyűlés legtöbb tagját, ha itt nem voltak milliárdos hiteltúllépések, az nem a közgyűlésen, hanem kizárólag a hatóságon múlott. Az új közgyűlés a jövő héten állítólag megkezdi érdemleges munkáját. Nagy változást, lényeges javulást nem várunk. De egészen bizonyos, hogy többen lesznek, mint voltak, akik nemcsak szavazni szoktak, hanem belemélyednek az ügyekbe, kritikát mondanak és eszméket termelnek. Az új közgyűlés talán észre fogja venni azokat a hiteltúllépéseket, amelyek Szegeden állandóan napirenden vannak jogi téren. Talán tud az új közgyűlés olyan szellemet teremteni, amely mellett a polgármester nem lépheti túl a részére megszabott szellemi hitelt olyan módon, hogy leül a gázgyár igazgatóival tárgyalni és anélkül, hogy előzetesen bárkivel megbeszélte volna, előáll a megállapodás teljesen kész tervével. Emellett az új szellem mellett talán a közgyűlésnek is lesz beleszólása a szükségmunka idejének, méreteinek és megosztásának rendjébe és abba, hogy a városi bérház lakásainak bérfeltételei ne legyenek súlyosabbak, mint a magánházak lakásaié, hogy a kórházat ne a betegek ellátásának rovására szanálják és hogy évi 124 ezer pengővel, meg egyéb deficittel ne a szegedi színházi kultúra egyik virágzóvá fejlesztett ágának leépítését fizesse meg a város. Talán. Talán. Ma még nem tudjuk. De reméljük. Ez a remény tartja a hitet a zilált háztartási tömegekben és a kultúra javíthatatlan rajongóiban. Miben bízhatnak azonban e város reális jövőjének, a kulturális előrehaladásnak, a szociális alkotásoknak, a jólétnek, szépségnek és önkormányzati igazságnak az álmodozói, ha kiderül, hogy a szegedi közigazgatás az új közgyűlés mellett is berendezkedhetik állandó jogi és szellemi hiteltúllépésekre? Berlin riadókészültségben várja február elsejét Újabb zavargások voltak Hamburgban (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Berlinből jelentik: A rendőrség betiltó rendelkezése dacára a kommunisták erősen készülnek a február elsei felvonulásra. Pénteken délután több kommunistát letartóztattak, akik izgató röpcédulákat osztogattak. A rendőrség szombaton reggel körülzárta azokat a helyeket, amelyeket a kommunisták a gyülekezés helyéül megjelöltek. A holnapi nap folyamán a rendőrség állandóan riadókészenlétben lesz. Biciklis járőrök fognak teljesíteni szolgálatot főleg a külvárosokban, készenlétben állanak a géppukás autók tt. — Hamburgban a helyzet pénteken délutáni kritikusra fordult Újabb zavargások voltak A tüntető tömeg kőzáport zúdított a rendőrökre, akik lőfegyverüket használták. A rendőrség megszállta az összes Hamburg felé vezető útvonalakat, hogy megakadályozza a kommunisták Hamburgba tervezett özönlését A lakosság nagy izgalommal várja a holnapi nap eseményeit és attól retteg, hogy megismétlődnek a tavalyi véres május elsejének eseményei. A román külügymás opiánsügyek rendezéséről (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Bukarestből jelentik: A Dimineaca munkatársának arra a kérdésére, hogyan lehet az, hogy úgy a magyarok, mint a románok tökéletesen meg vannak elégedve az opiánsügy hágai rendezésével, Mironescu külügyminiszter a következő választ adta: “ Ha közvetlenül próbáltunk volna megegyezni, akkor úgy Magyarországnak, mint Romániának igen nagy áldozatokat kellett volna hozni. Hágában azonban a többi hatalom is interveniált, miután mindnyájan azt az elvet tartották szem előtt, hogy a békét mindenáron konszolidálni kell. A probléma megoldásához a hatalmak anyagilag is hozzájárultak és ennek köszönhető, hogy a hágai megegyezés úgy Magyarországra, mint Romániára nézve csak jelentéktelen áldozatokkal járt. Bethlen a Pester Lloyd Társulatban „Elkövetkezett az ideje annak, hogy a kormány nagystílusu gazdasági politikát inauguráljon“ (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.") A Pester Lloyd Társulat pénteken este Bethlen István tiszteletére nagy díszvacsorát rendezett a hágai tárgyalások alkalmából. A díszvacsora sok vitára adott alkalmat, többek között Sándor Pál országgyűlési képviselő nyílt levelet intézett a társulat elnökségéhez, bejelentve, hogy nincs módjában részt venni a győzelmi lakomán, mert nem lát okot arra, hogy díszes külsőségek között ünnepeljenek. A vacsorán Sándor Pálék kivételével megjelentek a társulat tagjai, valamint az egész kormány az államtitkári karral együtt. Az első felköszöntőt báró Kohner Adolf, a társulat elnöke mondotta a kormányzóra, majd Egry Aurél méltatta Bethlen Istvánt. Weisz Fülöp a pénzügyi körök, Fellner Henrik a gyáripar, Belatiny Arthur a budapesti kereskedelmi és iparkamara, Mutschenbacher Emil pedig az OMGE nevében éltette s hágai út után hazatért miniszterelnököt. A Pester Lloyd Társulat tagjai szinte egymást túlszárnyalva, tomboló lelkesedéssel ünnepelték Bethlent. Bethlen István válaszában hangsúlyozta, hogy nem győzelmi tér a mai vacsora, mert hiszen a magyar delegátusok nem mint győzők mentek Hágába, hanem mint legyőzőt-