Délmagyarország, 1932. augusztus (8. évfolyam, 175-198. szám)
1932-08-09 / 181. szám
INGVÁSÁR BOROS MIKSA cégnél Széchenyi-Iar IS. n leh<rc«oMblá* Vakmerő lopás a budapest — szegedi gyorsvonaton (A Délmagyarország munkatársától.) Hétfőn reggel megjelent a szegedi rendőrség központi ügyeletén báró Rechlin-Meldigg Oszwald budapesti lakos és bejelentette, hogy a budapest —szegedi gyorson ellopták egyik értékes bőröndjét. A báró a féltizes gyorssal érkezett vasárnap Szegedre és a kiszálláskor vette észre, hogy egyik bőröndje eltűnt. A bőröndben ruhaneműek és aranyékszerek voltak körülbelül ezerpengő értékben. A báró elpanaszolta a rendőrségen, hogy a koffer Félegyháza után még meg volt A tolvaj akkor lophatta el, amikor egy percre kiment a folyosóra. A vonat Félegyházától csak Kisteleken áll meg, ott azonban a tolvaj nem szállt le, hanem valószínüleg bejött Szegedre. A rendőrség a báró panasza alapján megindította a nyomozást Halálos aratóünnepély Délmagyarország munkaá Sálól.) Tegnap este halálos végű aratóünnepély játszódott le Tömörkény községben. Aratok gyűltk össze mulatozásra. Közöttük volt Kolormán József 23 éves aratómunkás is, aki magával vitte menyasszonyát is. Éjfél felé a legények kötözködni kezdtek Kotormánnal, az egyik legény tánc közben megsértette Kolomán menyasszonyát, mire a vőlegény arcaid ölte a serlegelőt. Általános verekedés kezdődött meg erre, a verekedésben részt vett az egész báli közönség. Kotormánt és a menyasszonyát az ittas legények kihurcolták az udvarra, ott több késszúrást eleltek rajtuk, majd a szó szoros értelmében halálra taposták m’ndket.’Ojtik't. A légimek elmenekültek. A csendörség keresi a gyilkosokat. Weekend tréningruha mih'iec r.for»4fb*& P 12— Magyar VarlonyaArahAs. KArtNji oaaa i 37 V11JL«. Fűszerraktár — az alkalmazott lakásán Nagyszabású lopási ügyben nyomoz a rendőrség (A Délmagyarország munkatársától.) Hoffmann János fűszer- és gyarmatárunagykereskedő hétfőn délelőtt feljelentést tett a rendőrségen három alkalmazottja ellen, akik — az eddigiek szerint — évek óta fosztogatták a cég raktárát. Azonnal detektívek mentek ki az alkalmazottak lakására és az egyik helyen valóságos kis raktárt találtak az ellopott árakból. Az ágy alól, a szekrényekből drága fűszeráruk, gyarmatáruk kerültek elő sokszáz pengő értékben. A három alkalmazottat a detektívek a rendőrségre vitték és megkezdték kihallgatásukat Az az alkalmazott, akinél a raktárt megtalálták, azonnal beismerte a lopásokat és azzal védekezett, hogy azokon kívül, amiket nála találtak, mást nem lopott és azelőtt sem károsította meg gazdáját A gyanúsítottak kihallgatása hétfőn egész napon át tartott A kár összegét még nq sikerült pontosan megállapítani. A cégnél érdekes körülmények között fedezték fel a nagyarányú lopásokat Hónapokkal ezelőtt a főcinkos elmondta Hoffmann Jánosnak, hogy van egy haragosa, aki őt fel fogja jelenteni azon az alapon, hogy ő lopkodja a cég raktárát. Kijelentette, hogy ez a feljelentés hosszú műve lesz és ne adjanak rá semmit. Egyébként ő bármikor hajlandó házkutatásnak alávetni magát Hoffmann János névtkkal későbben meg is kapta a névtelen levelet, de az alkalmazott tovább is a cég szolgálatában maradt. Nemrégiben újabb névtelen levés érkezett és ez a levél már konkrétumokat is tartalmazott. Hoffmann értesítette a rendőrséget, a detektívek figyelni kezdték az alkalmazóbakát és így derült ki a dolog. A rendőrség folytatja a nyomozást, hogy teljesen tisztázza az ügy minden részletét Nem kerül pénzébe a DÉLMAGYARORSZÁG, mert elköltött pénzének 5 ° C-át visszszatéríti a Kiadóhivatal, ßa takarékossági szervezetének üzleteiben szerzi be szükségleteit. Beszélgetés a bíróval Taschler József járásbíró sok mindenen kívül arról is nevezetes volt, hogy szívesen elbísélgetett a tanyai magyarokkal, akik akárhányszor tanácskéréssel is hozzája fordultak. — Ez a mi emberünk, mondták rá, szörnyű s*üvölt a szegény. Tapasztalván aztán másban is a jóindulatát, nem csupán az ítélet szerényebb mértékében, felkeresték máskor is. Mert jellemző, hogy akármilyen szigorú legyen a büntetés, a bíróra sohasem haragszik a magyar, azon nem áll bosszul. Valahogy úgy érzi, hogy annak az a kötelessége, hát miért kellene rá neheztelni? A rendőr az más. Az feljelentő volt, beleavatkozott az idegenek dolgába, pedig kinek mi köze hozzá, ha két atyafi nagy szeretettel fejbe veri egymást? Elég abból annyi, hogy ül egyszer Taschler a hivatalában nagyon el van mélyedve, mert szokatlan esemény történt: valaki megfellebbezte az Ítéletet, kibékülni sehogy sem akarván. Már most tessék itt kotlani az Ítélettel, mennyi felesleges irka-firka, mikor elvan szép volna más foglalkozásban gyönyörködni! Akkor óvatosan nyílik az ajtó, egyszerű ember következik be rajta, nem is igen jön előre, hamar megáll. — Adjon az Isten jónapot, mondja. — Adjon... int a kezével Taschler és tovább birkózik a tollszárral. — Begyüttem, folytatja a vendég, mert hogy éppen dolgom lett a városban, aztán mondom, nézzük meg a bíró urat... — Ugy helyes az! — bök oda Taschler és hamar bejegyez egy alkalmas paragrafus. A magyar tárgalja a kalapját, nézi a csizmája orrát. — Túl volnánk az aratáson, sehogy se fizetett, mármint hogy részibe, ne gondolja a tekintetes bíró úr, hogy a magam Töldjin! Taschler éppen pipára gyújt, hát föltekint. — Nonó! — veszi tudomásul a vagyoni helyzet tereprajzát. Csak ne volna itt az ítéletszerkesztés, e cégben el lehetne diskálni, de hát rossz időben érkezett az atyafi. Azt azért nem zavarja semmi, nyújtja a panaszát. — A kenyér megvolna télire, de hol marad a gúnya? A gyerekeknek kis csizma kéne, az olajországban pedig épp most jó kubikmunki kínálkozik. — Föl kell vállalni, mondja két mondat kö zötti pihenőben Taschler. — A bíró úr is ezt javallja? A bíró úr akkor elhatározta, hogy nem zavartatja magát, hanem barátságosan elintézi a vendéget— Hogy javallom-e? De még mennyire! A magyar ember a világ legjobb kubikusa a ha munkaalkalom kínálkozik a számára, azt nem szabad elszalasztani Mennyi a család? — Két fiú, egy lány. — ha lássa, mit habozik? — Hát menjek? — Tatám, ha magának vélnék, «em szaporít», nem a szót, hanem ebben a szent minutómba« indulnék és meg se állanék Olajországig. — Mert hogy nagyon jó lesz a kereset... — Az hát! Kell a pénz, helyema van, sebesen siessen. — A biró úr is mondja... — Mondom ezerszer, még ma üljön vonatra. — Hát akkor megteszem. De semmi harag! — Már hogy haragudnék? Békessége* «Aber v*gyok én, a légynek se vétek. Panomáznak, a vendég elmegy, Taschler Jóski megint az írására hajol, egy hét múlva pedig szörnyen keresik a rendőrök a tanyán Török Tökháj Istvánt, mivel a királyi ügyészség nehezményezi, hogy nem jelentkezett a jogerős főtesztndejének leülésére . Nincs semmi baj, magyarázza az asszony, » tekintetes biró ur engedte el OUjországba. A hét szentségre is megesküdött, hogy nem le* heWie harag, ő maga mondta személyesen, hát m ljenek kendtek is ham. Testvérgyilkosság (A Délmagyarország munkaársatól.) Jánoshalmán, a külső tanyák között szombaton este testvérgyilkosság történt Kiss Bálint és Kis > Ferenc fiatal gazdalegények együtt dől postak atyjuk földjén. Valimi miatt összevesz«, mire az idősebbik arcul ütötte öccsét A két legény összeverekedett, majd az idősebbik * futamodott. Az öccse üldözőbe vette és iss** akarta adni a kapott üveget Az idősebbik azután futtában megásott és maga elé tiltotta védekezésképen vasvilláját A fiatalabb testvér nem vette észre a feléje meredő villát és beleszaladt. A villa egyik ága 1 legény szivét szúrta keresztül és azonnali bfl* 11 iást okozott. *