Délmagyarország, 1937. április (13. évfolyam, 72-97. szám)
1937-04-01 / 72. szám
m SZEGED. szerheitlötép: Somogyi utca UZ7. I. em. Telefon: 73»33,»Kiadóhivatal, köletUnkönyvtAr <• Jegyiroda: Aradi ucca S. Telefons ÍJtrOS, . Nyomda: Ifiú Upó< ucca 19- Telefon: 13>OA, • Távirati C« levélcím: Vérmagyarorszég. Szeged Csütörtök, 1937 április 1. Aradó fillér XIII. évfolyam, 72. sor. UIŐFIZETÉS, Ua vonta helyben 3.20 vidéken et Budapesten 9.00. kUimidUn 0.40 pengő. Egyet »Am am helkör. nap ID, VaiAr» és Ünnepnap 1 ® litt. Ul« detdaek felvétele tarifa szerint. Megle, cnik netto kivételével naponta reggel. Ballada az özvegyasszony 43 pengőjéről Ezt a balladát nem Arany János írta, nem Schiller és nem Wilde, ezt a balladát nem lehet besorozni sem a skót, sem a székely népballadák közé. Ennek a balladának témáját a szegedi gázgyár szolgáltatta s talán Jsszovszky János fogja költőjeként kikutatni az irodalomtörténeti nyomozás: — a közfelfogás egyelőre még azt tartja, hogy népballada ez is, a szegedi nép balladája, a szegedi nép tragédiája dalban elbeszélve. Akik eddig majdnem hiába kutattak a folklore eszközeivel a szegedi nép dalai és meséi után, most jelenthetnek eredményt; a szegedi gázgyár megirta a szegedi nép tragédiáját dalban elbeszélve. Nem kellett hozzá más, csak egy szerződés spanyolcsizmája, farkasverme és paragrafus-hurkai s nem kell hozzá más, csak Jaszovszky ur költői szelleme. A szegény özvegyasszony portáján, — óh, irgalom atyja ne hagyj el, — megakadt a villanyóra. Sürü sötét az éj, dühöng a déli szél s még a villanyóra kattogása sem halszik. Most lopja áramát Kanizsa, Rozgonyi, — gondolja magában a hővacsorától aludni nem tudó gázgyári balladaköltő. Gázgyár alatt „egy kis házban, ül az özvegy talpig gyászban, mint gyümölcs a fát lehajtja, nehéz gondja, gondolatja", — hogyan tudja kifizetni a gázgyár számláját. S mint az Ágnes Asszonyban meg vagyon írva: „Öltözetét rendbehozzam kendőjére fordít gondot, szöghaját is megsimitja, nehogy azt higyjék: megbomlott" — villanymérő órája, amelyik mindig sietett s csak most mintha pihenni akarna, megállt. Óh, irgalom atyja ne hagyj el! Amikor a város a gázgyári szerződést megkötötte, a gázgyár „a vár piacára ezüstöt, aranyat, sok nagybecsű marhát máglyába kihordat", de most, hogy kész a szerződés, — óh, irgalom atyja ne hagyj el, — csak odakap, hol fészkel nem az agy, hanem a fogyasztó pénztárcája, — mindenki gyanús neki, aki él. Arany János Pázmán lovagról mondja azt, amit a gázgyár a villanymérő órára alkalmaz: „majd megindul szaporozva". Az árammérő óra is megindul szaporodván s amit a negyvenkettes periódus nem egész dicstelenül kezdett, folytatja az ötvenes periódus teljes dicsőséggel. Hála Istennek, este van megint, máral is fogyott a termelt áram, minden rendben van, mondja a gázgyári balladaköltő, Jaszovszky János, csak a szegény özvegy kapcsolótáblája hibás. Rozsdás lett a kapcsolótábla. Rozsda marja nem ragyog. Nosza rajta, jó vitézek, adják ki a parancsot, ki kell cserélni az özvegy asszony kapcsolótábláját A gázgyári szerződés, — az irgalom atyja ne hagyj el, — úgy rendelkezik, hogy az órákat és a berendezési tárgyakat kell nyomban kicserélni, ahogy a gázgyár a negyvenkettes periódusról áttér az ötvenesre, a gázgyár azonban nem a mérőket és nem a berendezési tárgyakat cseréli ki, hanem a szegény özvegy kapcsoló tábláját. A gázgyár annak ellenére, hogy a mérő kicserélése pénzébe kerülne s annak ellenére, hogy a tábla kicserélésére egyáltalában nem fizet rá, mégsem a mérőt és a berendezési tárgyakat cseréli ki, hanem a szegény özvegyasszonyt akarja arra kényszeríteni, hogy cseréltesse ki kapcsolótábláját. Mit nekem ti zordon Kárpátoknak fenyvesekkel vadregényes tája, mit nekem a szegény özvegy negyvenhárom pengője, — a szerződés megadja a gázgyárnak azt a jogot, hogy a tábla kicserélését követelje s a gázgyár egyetlen jogának gyakorlását sem mulasztja el, ami őt a szerződés alapján megilleti. S még ezt is megértenénk. Megértenénk, ha a gázgyár azt mondhatná: teljesítem mindazt, amire a szerződés kötelez s követelem mindazt, amit számomra a szerződés biztosít. A gázgyár azonban nem ezt teszi, a gázgyár gyakorolni akarja a szerződésből eredő jogait minden korlátozás s a méltányossági tekintetek figyelembe vétele nélkül, de a szerződésből eredő kötelezettségei teljesítését nem azzal a rigói ozitással, nem azzal a szigorral, nem azzal a tekintetnélküliséggel teljesíti, mint ahogy a jogait gyakorolja. Amikor a gázgyárnak kellene kötelességeit teljesíteni, akkor a gázgyár magyaráz, értelmez, bizonyít, argumentál, egyszerre nem fontos és nem sürgős neki az, amire a szerződés kötelezi s amit a szerződés parancsából engedelmesen kellene végrehajtania. A város közönsége megnyugvással látja, hogy a hatóság most a fogyasztó védelmére kelt s nekünk csak az lehet a kívánságunk, hogy ez a védelem ne merüljön ki elvi álláspontok hangoztatásában, ez a védelem vállaljon és teljesítsen gyakorlati feladatokat is. A város a gázgyárral kötött szerződést s ez a szerződés a fogyasztók ezreinek jogviszonyait szabályozta. A jogelmélet ismeri a harmadik javára kötött szerződést, ebben az esetben e harmadik terhére kötött szerződésnek a gyakorlati jogéletben soha nem látott, a jogelméletben merőben ismeretlen szerződéstípusával állunk szemben. Ha azonban a város kötötte a szerződést s a város úgy látja, mint a szegény özvegy kapcsolótáblájának esetében is, hogy a gázgyár szerződésellenesen jár el s szerződésellenesen fenyegeti meg az áram elvonásával azt a fogyasztót, aki jobban bízik a hatóság kijelentésében, mint a gázgyár szavában s aki a hatóság tekintélyét a gázgyár fenyegetéseinél előbbre helyezi, akkor a város hatósága ne elégedjen meg azzal, hogy csak kijelentéssel nyújt segítséget a fogyasztónak. Mit ér ez a kijelentés, ha a gázgyár közben az áram elvonásával hajtja keresztül akaratát ? Mit ér a város erölcsi tanúságtétele, ha a gázgyár az áram kikapcsolásával szerez érvényt akaraténak? A városnak többet kell nyújtani, mint erkölcsi tartalmú megnyilatkozást. Ha a város által kötött szerződés kiszolgáltatja a fogyasztókat a gázgyárnak akkor is, amikor a fogyasztónak van igaza, akkor a városnak és a város hatóságának az a kötelessége, hogy perrel is védje meg a fogyasztókat a gázgyár szerződésellenes törekvéseivel szemben. Ha a város hatósága úgy rs ellenesen a fenyegetéssel akkor a var r szerződést is jogtalan vesztülvinni, adja magukra azokaT a Havtókat, akik talán éppen a zört szerződés folytán kerültek nenFÜWlyzetbe. Ha a város hatósága úgy látja, hogy a gázgyár szerződésellenesen jár el, akkor, mint szerződő félnek, joga van a városnak is arra, hogy a szerződés végrehajtott, vagy megkísérelt megszegésével szemben ő kérje a bírói jogsegélyt. Minden szegény özvegyasszony, minden kenyérért harcoló iparos és kereskedő nem is szállhat szembe a gázgyárral. A per drága szórakozás s drága védekezés. A gázgyárnál nem játszik szerepet az elvesztett per párszáz pengős költsége, de egy-egy szegény fogyasztót nem a vesztett per költsége, de az előlegezendő bélyegköltség és szakértői munkadíj is tönkretehet. A gázgyárnál nem játszik szerepet, ha tíz, vagy húsz fogyasztónál lezárja az órát, de az iparos, vagy a kereskedő belepusztulhat a jogérvényesítésnek ebbe a módjába. S ez a helyzet, aminek felidézéséhez a város a szerződés megkötésével hozzájárult, a városnak kötelességévé teszi, hogy minden olyan esetben, amelyben szerződésellenes magatartását észleli a gázgyárnak s amikor úgy látja, hogy a fogyasztók álláspontja felel meg a szerződés rendelkezésének, a város bírói jogsegélyt eszközöljön ki a fogyasztók számára, a város, mint szerződést kötő fél, maga lépjen fel a gázgyár szerződésellenes eljárásával szemben s ha a maga kijelentése kevés, a bírói ítélet erejét szerezze meg a fenyegetett fogyasztók védelmezésére." A város hatósága nem tűrheti azt, hogy a gázgyár a szerződéssel szemben az eklekticizmus filozófiai irányát kövesse: kiválogassa azt, ami neki tetszik s a szerződés kedvezményes rendelkezéseiből építse ki a fogyasztókkal szemben sajátos jogviszonyát. A város hatóságában, szívesen ismerjük el, megvan az a készség, hogy a gázgyár szerződésellenes törekvéseinek ellentmondjon, de akkor ne csak kijelentésekben nyilatkozzon meg a védekezésnek ez a készsége, hanem abban is, hogy segítse a fenyegetett fogyasztókat a gázgyár elleni harcban s amire az egyes fogyasztók maguk aránytalan anyag inferioritásuk miatt képtelenek: a város hatósága lépjen fel perrel a gázgyár ellen, mint szerződő fél minden olyan esetben, amikor a gázgyár a város hatóságának megítélése szerint szerződés ellenére védi érdekeit és gyakorolja jogait. A gázgyári szerződés nem lehet vidáman harsogó borda 1 a gázgyár számára s ugyanakkor ballada, tehát dalban elbeszélt tragédiája a város polgárságának. Akármennyi is a poézis a gázgyár uraiban, a gázgyárnak nincs külön poétikája. A városnak, hogy Arany János szavait idézzük, a „szószóló nyelve ,néma, oltalmazó karja béna" nem lehet akkor, amikor ezt a fájdalmasan egyenlőtlen harcot látja. A városnak kötelessége az, hogy segítsen polgárain, akik a város által kötött szerződés folytán kerültek bajba. Óh, irgalom atyja ne hagyj el, — sóhajt fel a szegedi fogyasztó, amikor — sürü sötét az éj, dühöng a déli szél, a gázgyár magas tornyán a szerződés csikorog élesen: *