Délmagyarország, 1940. február (16. évfolyam, 25-48. szám)
1940-02-01 / 25. szám
Csütörtök 1940. II. 1. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP XVI. ttfiolyam 25. szám A vidéki színészet " Nagyon bölcsen cselekedett a város bájasága, hogy a színház új rendszere fölött az első hónapokban még a véleménynyilvánítást is kerülte. Amikor a vidéki magyar színészetet, amelyhez és amelynek emlékeihez a magyar nemzeti kultúra minden harcosát és minden álmodóját eltéphetetlen szálak s a kötelességteljesítés súlyos parancsszavával fűzik, a közoktatásügyi kormányzat a színészkamara javaslatára és sürgetésére uj rendszerbe „épiti be“, akkor ■minél jóindulatubb a bírálat, annál tovább volt kötelessége a hallgatás. Az első impressziók forrásai lehettek egyéni tévedések, mulasztások, vagy hanyagságok; a rendszert lehetett jónak tartani akkor is, ha alkalmatlannak bizonyultak nehéz feladatuk betöltésére az első rögtörők. Az új rendszernek eddig csak előzetes bírálói lehettek s meg kell őszintén mondanunk, hogy jórészben politikai pártállás és pártpolitikai elfogultság diktatúrája alá került annak a kulturális munkának megítélése, amelyet az új rendszer szolgálatába beállított színigazgatók végezni hivatottak és kötelesek voltak. A magunk véleményének megfogalmazásával éppen azért ártunk, — dum deservescatira, ■— amig elül a szenvedély s áráig az ítélkezés tisztaságát és elfogulatlanságát nem zavarja semmiféle preokkupáltság és meggyőződésbeli elkötelezettség. Sokan érthető és indokolt pesszimizmussal néztek az uj rendszer elé s meg kell végre mondanunk, hogy az, amit a vidéki magyar színészet nyújt az elmúlt év szeptembere óta, a legsötétebb pesszimizmus várakozásán is túltett. Ennyire keveset produkcióban, ennyire kifogásolni valót színvonalban, ennyi igénytelenséget műsorban, ennyi tartozást művészetben, morálban és nemzeti irányban a reménytelenség vétke nélkül föltételezni sem lehetett. Mi nem beszélünk társulatokról és nem beszélünk személyekről, dő kívánságunk, hogy senki ne vegye magára joggal keserű megállapításainkat, amelyek terhét immár nem tudjuk azok számlájára írni, akiket az új rendszer az élre állított; itt már a rendszer téves, a rendszert kell fölszámolni, a magyar vidéki színészetet arról a forgó színpadról, ahová a stagione-rendszer állította, vissza kell vezetni, vissza kell segíteni régi alapjaira, régi színpadára, a színháznak és a közönségnek arra a régi, meghitt szinte baráti viszonyára, ami kulturális kötelezettségvállalásra képessé és bátorrá tette a színigazgatót s amelyik jelentős részben biztosította a színház látogatottságát. Azért, amit — nem is a színigazgatókat és nem is a színészeket tesszük ezért felelőssé, — a stagione-rendszer Szeged városnak nyújt, azért Szeged város — hacsak törvény nem fogja rákényszeríteni, — nem vállalhatja azokat az áldozatokat, amelyeket sokkal színvonalasabb, sokkal művészibb teljesítményre képes színházért vállalt, legnehezebb anyagi helyzetének szorongattatásai között is. Egy pillanatra sem állítjuk azt, hogy ami a szegedi színházban a stagione-rendszert közvetlenül megelőzte, abban mi a vidéki magyar színjáték inkarnációját látjuk; ebben a félreértésekre fogékony világban sietve Ilitako- lűu nappal a Balkán-értekezlet előtt Cincar Plavkovics délszláv és Saradzsogla török külunyminiszter a béke és semlegesség fenntartásának hangoztatásával Indul az értekezletre Chamberlain Antilla hatalmas méretű lettuyerkezésének bejelentésével felelt inner beszédére Istanbul, január 3. Saradzsoglu török külügyminiszter Belgrádba való utazása előtt nyilatkozott a sajtó számára— Belgrádban — mondotta többek között — a baráti és szövetséges államok külügyminiszterei között eszmecsere lesz és ez mindig szerencsés eredményekkel járt. A semlegesség megóvása, vagy a háborún kívül való állás azt jelenti, hogy minden szükséges rendszabályt megteszünk, hogy a háború lángja ne csapjon a ház tetejére. Csupán ilyen rendszabállyal lehet a békét megmenteni. A török politika világos. Semmiféle titkos kötelezettségünk nincs. Cincar-Markovics a Balkán-értekezlet centiről Roms, január 31. Cincar-Markovics délszláv külügyminiszter a küszöbönálló Balkán-értekezlettel kapcsolatban a Stefani-iroda belgrádi tudósítójának a következőket mondotta: “ A Balkán-szövetség február 2-án Belgrádbam összeülő nyolcadik rendes évi értekezlete folytatja a béke fenntartására, a jószomszédi viszony helyreállítására és az ellentétek kiküszöbölésére irányuló munkáját. A Balkán-szövetség elhatározott szándéka, hogy a jelenleg folyó összetűzésben szigorúan semleges magatartást tanúsít A szövetség ezirányú tevékenységét, amely a saját és is általános érdekek teljes felismerésén alapszik, szerencsére más külső tényezők is elősegítik. Ezek között a tényezők között igen fontos szerep jut Olaszország békés erőfeszítéseinek. Magyarországinak nincs szüksége közvetítésre 'A Corriera della Sera Milánó, január 31. budapesti tudósítója írja'? — Rendkívül fontos Hangoztatni a jelenlegi kényes nemzetközi helyzetben, német-román tárgyalások idején és a belgrádi értekezlet előestéjén a kövekező ténykörülményt: Magyarország számára nem áll fönn semmi szüksége, sem hasznossága bármely hatalom, vagy fextalmak közvetítésének ahhoz, hogy megolddhassa immár 20 éves problémáit. Magyarortszágnak továbbra is az az álláspontja, hogy ilyen közvetítés senkinek sem válna előnyére. Ez természetesen vonatkozik a magyar-román viszonyra is, amelyben jelenleg semilyen közvetlen érintkezés nem áll fönn. Románia csapatmell erősítéseket küldö« Beszartihlo és Bukovina határára határára 'csapatmegerősítéseket küldött és befejezte a dobrudzsai határan a védelmi munkáját. Románia nyilván azt akarja kifejezésre juttatni, ezekkel az intézkedésekkel, hogy * fertile* Románia Besszarábig, és Bukovina Róma, január 3. Belgrádi tudósítást közöl a Stamper. A jelentés figyelemreméltó körülménynek mondja, hogy a belgrádi értekezlet összeülése előtt néhány nappal