Délmagyarország, 1942. december (18. évfolyam, 273-296. szám)
1942-12-01 / 273. szám
faáh ©* RUMOT legolcsóbban ■ síder Béta ita áru üzletében szerezheti be a Főposfánál. Harcok Rzsevnél heves hóviharban Róma, november 30. Mint a Giornale ditalia berlini különtudósítója jelenti, a keleti arcvonalon a Rzsev környékén jelenleg heves hóviharban folynak a harcok. A bolsevisták Rzsevtől délkeltere és délnyugatra két erős páncélos hadoszloppal támadtak. A délkeleti hadoszlop támadása Zubkov ellen irányult, de az oroszok tekintettel a heves ellenállásra, kénytelenek voltak visszafordulni.Nem járt nagyobb eredménnyel a Rzsevtől délnyugatra megindított támadás sem. A Volga és a Don között a szovjet csapatok megtiltották heves támadásaikat, de többórás hiábavaló erőfeszítés után felhagytak velük. A leghevesebb harcok a vasárnapi nap folyamán a kalinin-toropeci arcvonalszakaszon folytak, ahol a németek egy nap alatt 57 szovjetorosz harckocsit pusztítottak el. (MTI) Ekörsharcok az algír*- tuniszi határon Berlin, november 30. A Nemzetközi Tájékoztató Iroda az algír—tuniszi határvidék helyzetéről a következő tudósítást közli: Az algír—tuniszi határvidéken vasárnap egész nap tartottak az amerikai-brit kötelékek és a német-olasz biztosító erők között az előőrsök harcai, nagyobb harci cselekményekre azonban nem került sor. Az amerikaiak kísérletet tettek a német csapatok által az előző napon megszállt fontos állások visszaszerzésére, de próbálkozásaik meghiúsultak. Mateurtól délre egy amerikai felderítő csoport, amelyet páncélosok támogattak, kelepcébe került és nagyobb számú fogoly, valamint 5 páncélos elvesztése után kénytelenek voltak visszavonulni. A német és olasz bombázók az egész napon át folytatták felderítő repüléseiket az egész határterület fölött. Az algíri, kikötőben, bár a légelhárítás erős volt, elsüllyesztettek egy kirakodásra várakozó hajót. (MTI) Reunion megadta magát Vichy, november 30. Az OFI jelenti: Mint hivatalosan jelentik, a francia csapatok jelenállása Reunion szigetén hétfőn reggel 8 óra 45 perckor megszűnt. (MTI) Churchill beszéde Amszterdam, november 30. Mint a brit hírszolgálat jelenti, Churchill vasárnap este beszédet intézett a rádióban a brit nemzethez és a világhoz. Hangoztatta, hogy »semmiféle hivalkodó, szónokiasan dicsekvő hangulatnak, saját maguk túlbecsülésének nem szabad elhomályosítania az angolok gondolkodását«. Sorra vette azokat a pillanatokat, amelyek ebben a háborúban kritikusak voltak Nagybritanniára, az államoknak és fajoknak —mint mondotta — erre a »csodás egyesülésére*. Nem akar azonban »vitázni« arról, hogy ezt az egyesülést brit birodalomnak, vagy brit közösségnek mondják-e. Az északafrikai háborúról szólva, emlékeztetett az óriási távolságokra, amelyekre a háború ott kiterjed és ez óriási teljesítményeket, önmegtagadást követel a csapatoktól. Az északnyugatainkat és nyugatafrikai angolamerikai akció sok váratlan eseménynek volt kitéve. Rámutatott arra, hogy ez a vállalkozás »az Egyesült Államok elnökének vezetése és felelőssége alatt” áll. A brit 1. hadsereg Eisenhower amerikai tábornok parancsnoksága alatt működik. Támadásra szólító parancsainak — mondotta Churchill — pontosan eleget teszünk. Ezekben az akciókban az angolok és amerikaiak kénytelenek voltak nagyszámú hajójukat kitenni a tengelyhajtalmak támadásainak. E vállalkozásban elveszett angol-amerikai hajótér minden tonnájáért — mondotta Churchill . Északafrika és Nyugatafrika kikötőiben mintegy két tonna hajóteret kaptunk vissza. Kiemelte még, hogy Alexander tábornok elalameini vállalkozásának idejét pontosan megállapították, hogy összhangba hozzák a nyugati nagy zajfelütéssel. Alexander sikerének az volt a célja, hogy a barátságos érzelmű országokat felbátorítsa szigorú semlegességül fenntartására. Ezzel a sikerrel szemléltetni akarták az északás nyugatafrikai francia csapatok előtt a nekik kínálkozó alkalmat. Churchill arra a végső következtetésre jutott, hogy »az eddigi események közül semmi sem teheti jogossá azt a reményt, hogy a háború nem sokáig fog tartani és hogy már nem várnak ránk keserves és véres esztendők«. Reméli, hogy »már leküzdötték azokat a borzalmas veszélyeket, amelyek megsemmisíthették volna életünket és mindazt, amivel bírunk*. Elutasította a »jóslásokat olyan csatákról«, amelyeket még nem harcoltak végig. De a legnagyobb bizalmát fejezte ki Alexander és Montgomery tábornokoknak. Az északafnkai vállalkozás célja szerinte az, hogy a tengelyhatalmakat »kisöpörjék« Tuniszból, hogy azután a levegőből fenyegethessék Délolaszországot. Franciaországról szólva azt mondotta, hogy »a franciáknak maguknak kell dönteniük Franciaország sorsáról«. Reméli, a degaullizmus »uralkodó befolyását*. Churchill kijelentette még, hogy Afrika »ugródeszka« ahhoz, hogy »közelharcba« juthassanak az ellenséggel. Az északafrikai part fölötti uralom azzal az előnnyel is jár, hogy ott a légi térben új arcvonalat lehet majd létesíteni. A harc idejének rövidebbé tételére szükséges ugyanis, hogy az ellenséget a levegőben szakadatlanul és a legnagyobb eréllyel harcra kényszerítsék. Ezzel kapcsolatban igyekezett a német légi fegyvernemet »értéktelen aktívumoknak« feltüntetni a szerinte állandóan növekvő brit, északamerikai és szovjet légi erőkkel szemben. A francia észak afrikai hadműveleteknek az a céljuk, hogy a szövetségesek a háború súlypontját Olaszországra helyezhessék. Ha majd adott időben elsöpörjük az ellenséget a tuniszi csúcsról, akkor egész Pélolaszországot súlyos'légitámadásoknak vetik alá». Ezzel kapcsolatban Churchill nem mulasztotta el, hogy heves támadásokat ne intézzen Mussolini ellen. Az afrikai sikereknek azonban nem szabad elterelniük a figyelmet"- mondotta Churchill a továbbiakban — azokról a »hatalmas csapásokról”, őrhelyeket a Szovjet mér a keleti arcvonalon Sztálin katonai vezetését Churchill „kiválónak” mondotta Churchill végül lehetségesnek mondotta, hogy az európai háború hamarabb ér majd véget, mint az ázsiai. Reméli, hogy e hábor végén Firrena problémái számára jobb megoldást találnak majd, mint erre negyedszázaddal ezelőtt. Churchill végül figyelmeztette az angolokat, készüljenek fel, hogy szembenézhessenek • egy »komoly é« “/tiravil év sorscsapásaival és problémáival*. (MTI) Gayda az Olaszország ellen indított bombatámadásokról Róma, november 30. A Stefani-iroda jelenti: Virginio Gayda a Giornale d‘Italiaban »Terrorizmus« cím alatt az alábbiakat írja: Az angolok néhány napja megújították támadásaikat az olasz városok ellen és szándékosan bombázzák a városok központjában levő lakónegyedeket és műemlékeket, amelyek az ezeréves olasz civilizációról beszélnek. Churchill a belső arcvonalon szeretné letörni Olaszországot, miután belátta, hogy becsületes fegyverekkel vívott harcban nem tudja legyőzni Olaszországot a külső arcvonalon. Churchill azonban téved és eljön az idő, amikor fel fogja ismerni végzetes tévedését, amelyet most készül elkövetni és azokat a súlyos következményeket, amelyeket tévedése maga után von. A polgári lakosság vad bombázása és a bestiális pusztítás csak növeli az olasz nép gyűlöletét az angol kormány iránt, amely akarta és előkészítette ezt a háborút Az olaszok nagyon is jól tudják, ha az angoloknak sikerülne megvalósítani hiú ábrándjaikat és térdre kényszeríteni Olaszországot, nem biztosítanának embernek méltó életet az olasz népnek. Az angol repülők terrorista támadásai csak megerősítik Olaszországnak azt az elhatározását, hogy tovább folytatja a harcot Németország és Japán oldalán a végső győzelemig és minden számla kiegyenlítéséig. (MTI) Elmarad a milánói áruminta* vásár Milano, novmeber 30.A milánói árumintavásár igazgatósága közli, hogy a 24. milánói nemzetközi árummintavásárt, amelyet 1943. április 12—22 között akartak megtartani, elmarad. (MTI) a Ünnepi felolvasó üléssel ülte meg fennállásának ötvenedik évfordulóját a Dugonics-Társaság Megnyitották a Dugonics-emlékkiállítást és a Tápai-tárlatot (A Délmagyarország munkatársától) A Dugonics-Társaság vasárnap ünnepelte fennállásának ötvenedik évfordulóját. A nevezetes dátumot két kiállítás rendezésével és ünnepi felolvasó üléssel tette emlékezetessé a társaság vezetősége A két kiállításról, a Dugonics-emlékkiállításról és Tápai Antal szobrászművész gyűjteményes tárlatáról, amelynek keretében bemutatásra került Töm Örkény István felállítandó szobrának gipszöntvénye — már beszámolt a Délmagyarország. A vasárnapi ünnepi megnyitón szép számmal jelent meg az érdeklődő közönség. Előbb a kultúrpalota képtárában megrendezett Dugonics-kiállítást nyitották meg, majd 12 órakor került sor Tápai Antal tárlatának megnyitására. Itt Oroszlán Zoltán, a neves esztéta, a Képzőművészeti Múzeum igazgató-őre kiállításvezetést tartott, szakszerű magyarázatokkal hozva közelebb Tápai művészetét a közönséghez. A jubiláris ünnepséget, amelynek tiszteletére Pálfy József polgármester kitüzette a toronyba a város színeit viselő zászlót, délután a Dugonics Társaság felolvasó ülése zárta be. A közgyűlési teremben az a hűséges törzsközönség jelent meg, amely lelki kontaktust tart az irodalom szeretetével, de ott volt a vendégek soraiban Tukats Sándor főispán, Fröhlich Pál, a szegedi egyetem rektora, Széchenyi István kormánybiztos, Tóth Béla helyettes polgármester, Csonka Mihály piarista gimnáziumi igazgató s a rend számos tagja is. Banner János meghatott hangú elnöki megnyitója után Pálfy József polgármester rótta le a tanulmányszámba menő nagyhatású előadásban a város háláját a társaság iránt. A toll, az írás megbecsülését jelentette minden szava, a hagyományos városszeretetet, amelyet a legilletékesebbtől hallani különösen jól esett. A társaság ötven év alatt épp úgy küzdött a hagyományok megőrzéséért, mint a mindenkori hatóság, sőt a társaság segítette agitációjával, nyivánosság keresésével a hatóságot, előkészítője lévén évtizedek folyamán a szegedi egyetemnek. Firkás Oszkár főtitkár az ötvenéves múltat ismertette finom mozaik-képekben. Amiből hatalmas könyv telnék ki, abban megtalálta a jellegzeteset, kiépítette * mesgyévé szélesedett kezdő utakat* színezte a fanatikus hitet, amely rég a vidék első irodalmi társaságává avatta a tagjai megválasztásában mindig kényes Dugonics- Társaságot. Sik Sándor alelnök azt a Három székfoglalót olvasta fel, amelyekkel Tömörkény István, Móra Feme , Juhász Gyula léptek megválasztásuk után először a közönség elé. Próza és vers elsőrendűen érvényesült hivatott előadásában Gábor Jenő festőművész, jedi* vendég, Tápai Antalról és legujabb munkájáról, Tömörkény szobráról mondott finom műves?1 tudnivalókat, végül Sz. Sziget.!»? Vimos kötött csokrot régi szegem irók és újságírók életéből,elemi korok hangulatát plántálja át a jelenbe. Március 27—április 4 között lesz a tenyészállatvásár Budapest, november Ü0. A mez? gazdasági kiállítás és tenyészállat**, sárt rendező bizottság vitéz gróf * . Jeki Béla főispán elnöklésével tartott, amelyen megjelent dr. Kokoly-Thege Sándor földművelé* ügyi államtitkár is. A bizottság határozott, hogy a jövő évi mezőgdasági kiállítást 1&s tenyészállatval a szokásos tavaszi időpontban, már* ^ 27—április 4. között rendezik meg- ^ kiállítás gerince ez alkalommal is a sárral kapcsolatos tenyészállatkiálló lesz, amelyre máris igen nagy **„ - ban értékes anyagot készítettek a gazdák és élénk forgalomra is számítani fMOT' LEGO Wirth-féle KLAP P tArvényötsen Tudott papírfel««*®*^ ***** »1·Kroll**41»bb ón Kanható: WIRTH irodagépD*®"1^ B»4eh»n.Tilér *»On.