Délmagyarország, 1945. február (2. évfolyam, 25-47. szám)
1945-02-01 / 25. szám
II. évfolyam 25. szám, Szeged, 1945. február 1. csütörtök Egyes szét« ara 39 fillér DILMILOYAROBSZAG A Magyar Nemzeti Függellenségi Front Lapja ............iiniiniilinn ii uw ni ~ ■^rarrrm^ mmm Szerkesztőbizottság: Bsdlogh István dr. Erdei Ferenc Révai József Ffig ellen Kigazdapárt Nemzeti Parastpirt Magyar Kommunita Párt Szabadságharcra hívja a magyar népet a nemzeti kormány kiátványa. »Rabok legyünk, vagy szabadok ?„ — Most adjuk a döntő feleletet a kérdésre most választjuk a kényszerű rabság, a szégyenteljes szolgaság helyett véglegesen a szabadságot, most ütjük rá a magyar nemzet ujjászületési okmányára a pecsétet. Vérrel ! Amire eddig komoly fogadalmat tettünk, amit felelősségünk tudatában elterveztünk, munkával létrehoztunk, azért most életünkkel állunk jót. Eljött végre az alkalom, hogy bebizonyítsuk: nem üres jelszó számunkra a nemzet függetlensége, a magyar demokrácia felépítése, hanem vágyainkban és szenvedéseinkben érlelt akarat, melynek valóraváltása nem is követelhet tőlünk kevesebbet, mint a teljes életünket. Sokáig voltunk rabok és olyan árat, annyi vért fizettünk azért a rabságért, hogy az bőségében áldozat volt már az elvesztett szabadságért is. De mégis robotban, a rabtartó német imperializmus szolgálatában ontottuk a vért, saját szabadságunkat árultuk el és ezért senki nem vállalhatja helyettünk a büntetést. Mi bűnhődünk, miénk a súlyos tanulság és most miénk az egyetlen lehetőség is, hogy jóvátegyük a múltat, értelmet adjunk a tömérdek oktalan áldozatnak. Fegyverrel, a nemzeti hadsereg fölállításával tesszük ezt meg, de az új áldozatnak már tudjuk az okát, látjuk a célját. A szövetséges hatalmakkal kötött fegyverszüneti szerződés nem egyszerűen a jövőnkért való harcra ad lehetőséget, hanem figyelmeztet a magyar történelem nagy hagyományára is. A magyarság igazi története a szabadságküzdelmek szakadatlan sora. Nem lehet elég nagy a veszély,nem lehet elég reménytelen a helyzetünk ahhoz, hogy lemondhassunk a szabadságért való küzdelemről. A magyar szabadság legsajátabb nemzeti Vigyünk, ugyanakkor az egyetlen igazi útja az európai közösségbe való kapcsolódásunknak. Rákóczi harcait, a negyvennyolcas honvédek hősiességét folytatjuk ma is, amikor vállaljuk a harcot. Régen időszerű volt már a ,,Talpra magyar!“, de március 19-én és október 15-én még csak a föld alá fojtva dobolt ez a harci a gyújtó szó, ma pedig a nemzet kormány felhívásában a történelmi felelősség vállalásával, a történelmi pillanat ko Az orosz offenzíva legújabb eseményei közt kimagaslik Zsukov tábornagy újabb előretörése, amellyel seregei a német határon 110 kilométeres fronton 45 kilométer mélységben áttörték a második védelmi vonalat és betörtek Brandenburg és Pomeránia területére. Máris egy sor város, mint Woldenburg, Achenlanke, Driesen elfoglalása jelzi az offenziva újabb sikereit olyan területen, amely arról nevezetes, hogy itt ellenség még soha nem járt s itt voltaképpen még soha sem érezték a háborút. Ez a föld és Keletporoszország legnagyobb része szűz volt a hadak járásától és bizonyára Ezért volt ez az országrész a porosz imperializmus melegágya és minden háborús uszítás fő forrása. A porosz junkerek állandóan háborúval kacérkodó fölényes nacionalista gőgje innen táplálkozott, hiszen még távolabbi generációk történelmi emlékében sem volt semmi riasztó példa, ami megfontolásra, vagy óvatosságra intette volna őket. Itt, a birodalom ezen megkímélt részein állandó és tökéletes biztonságban érezvén magukat, ez az állandósultnak tűnt biztonságtudat fölényessé és kihívóvá tette egyéni és közösségi lelkiségüket. Ezért voltak ezek a porosz földesúri ivadékok mindenkor a legnagyobb militaristák és Európa nyugalmának állandó kardcsörtető háborítói. Amiként 1870-ben és 1914-ben, úgy 1939-ben is ez a szellemiség volt közvetlen előidézője és a fegyveres elintézés gondolatának, aminthogy ebből háborítatlan ,biztonságérzéséből származott és virágzott ki a „német felsőbbrendűség“ és „úrnép“ gondolata is. A történelem igazságosztó elégtétele érvényesül tehát most abban a hadvonulásban, amellyel a diadalmas orosz seregek végigrobognak most ezen a virágzó ősi birtokokkal büszkélkedő gazdag és gőgös vidéken. Végre a porosz sovinizmust és világokat provokáló szemtelen hetykeséget most az egyszer a saját mély ünnepélyességével hangzik a magyar nép felé : Szabadságharcról Ma ismét ez az egyetlen szó jelenti múltunkat, fészkében alázzák meg és — ismerve a sokat szenvedett oroszok felgyűlt jogos keserűségét a nácik ellen —bizonyos, hogy ez a történelmi lecke ezúttal olyan lesz, ami örökre elveszi majd a porosz urak kedvét a militarista és világuralmi ábrándoktól. Keletporoszországban egyébként még mindig ellenáll egyes részeken Könisberg német védőrsége, bár a város jórészét már kiürítették. Rokosovszki seregei pedig már csak hetven kilométerre járnak Stettintől, a nagy balti kikötőtől, ugyanakkor más seregrészek az Oderattíenti Frankfurthöz közelednek. Mindenesetre a helyzet máris úgy alakult, hogy az oroszok lényegesen közelebb vannak Berlinhez, mint Varsóhoz, ahonnan kiindultak. Posenben eközben a legelkeseredettebb utcai harcok dühöngenek. Egyes tudósítások szerint a harcok hevessége a budapesti csata és a sztálingrádi ütközetek súlyosságát idézi fel. A német vereség súlyosságát mi sem jellemzi jobban, mint az a körülmény, hogy csak hadizsákmányban annyi páncélost vesztettek a tudósítások szerint, amennyi 15 tankhadosztály felszerelésére elegendő, ágyút pedig annyit, amennyivel egy hadsereg ágyúparkját el lehet látni. A német propaganda most ismét ahhoz az eszközéhez fordult, amellyel csak a legnagyobb bajban szokott élni, a megfélemlítés és rémületkeltés módszeréhez. Ezúttal azonban olyan vészes hangokat hallat valóban, aminél még sohasem, mintha csak ezzel próbálna valahogyan lelket verni a csüggedő néplélekbe. A Deutsche Allgemeine Zeitung nyíltan fölveti a kérdést, hogy „hol találunk olyan vonalat, amely 24 óráig legalább ellen tudna állni az ellenségnek!” A német rádió pedig ugyanakkor bejelenti, hogy „harcolni fogunk Berlin előtt, Berlin körül és Berlin mögött is, ha kell!“ A német rádió csak éppen azt felejtette el hozzátenni, hogy mivel harcolnak majd Berlin mögött, miután a német haditermelés máris katasztrofálisan érzi Szilézia elvesztését. A hiányzó sziléziai szenet ugyanis most a Ruhr-vidéki szénnel kell majd úgy ahogy pótolni, annak a vidéknek a bányáiból, amely szintén sokat szenved a bombázásoktól nyugaton és így már szintén erősen redukált termelést folytat. Nem hiába vetik föl a kérdést az amerikai lapok, hogy „meddig még mind« ez? Hiszen ha van harc, amely kilátástalan, úgy ez a harc az." A nyugati fronton rendkívül megélénkült légi offenzíva szintén nagy események bekövetkeztét jelzi. A szövetségesek egyelőre még csak óvatos tempóban nyomulnak a front legtöbb szakaszán előre, legtöbb helyen már ismét német területen, de minden bizonnyal itt is megindul rövidesen az általános támadás teljes lendülettel, hogy megadja a halálos végső kegyelemdöfést a halódó náci uralomnak. (vf.) Brandenburgban és Pomerániában nyomulnak előre az oroszok Stetlin és az oderai Frankfurt felé közelednek a harcok Steltinhez és az oderam^nli Frankfurthoz közelednek az oroszok Moszkva, január 31. A TASS szovjet hírszolgálati iroda jelenti a január 29-én lefolyt harcokról : Keletporoszországban csapataink folytatva offenzívájukat a harcok során elfoglaltak több mint 100 helységet, közöttük Lachtau, Mollinen, Ludwigwalle Allenberg, Stolzenfeld, Sturm, Kübet és Nesselbeck városokat, jövőnket, történelmi jelenünket Szabadság a hitünk, erre esküszünk és ez az, amit az életünknél is többre becsülünk E helységek közül kettő Königsbergtől 3 kilométerre északnyugatra, illetve 4 kilométerre délre van. Allensteintől északnyugatra csapataink visszaverték erős ellenséges gyalogsági és tank egységek arra irányuló támadásait, hogy nyugat felé kitörjenek a bekerített tereprészből. A 3. fehérorosz arcvonat csapatai január 28-án Keletporoszország területén zsákmányoltak 130 repülőgépet, 136 ágyút, 266 teherautót és fogságba ejtettek több mint 1300 ellenséges tisztet és katonát