Délmagyarország, 1947. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1947-01-01 / 1. szám

SZERDA, 1941. JANUAR 1. Számadás újév napján Rövid újságcikk keretében nehéz lenne a felszabadulás óta újjáéledő városunk küzdelmeit és eredményeit, valamint a jobb jövőt építő tervein­ket részletesen ismertetni, így most csak nagy vonalakban mutatom be, hogy mit tettünk eddig is felemel­kedésünk érdekében és mivel kíván­juk továbbra is bizonyítani, hogy ér­demesek vagyunk arra a szebb életre, amit a demokrácia fejlődése nyújt majd minden dolgozónak. Ezerkilencszá­z-negyven­négy okt­óber 11-én szabadul fel Szeged a fa­siszta elnyomatás alól. Két hídja, több fontos ipartelepe, főként kül­városi lakóépülete (120 súlyosan, 294 könnyebben,) sérült meg, illetve pusztult el teljesen. A város 140.000 lakója közül ki> csak 5 százaléka menekült el nyugatra, ahonnan a mai napig legnagyobb részük már visza­­szivárgott. Az élelem és pénz nélkül maradt, kifosztott városban a mun­káspártok vették át az irányítást, megindították a normális életet, hely­reállították a közbiztonságot, meg­szervezték a közigazgatást. Azóta is a munkáspártékt, köztük elsősorban a Magyar Kommunista Párt halad az élen az újjáépítés minden vonalán. Nehéz munkával, a Vörös Hadse­reg segítségével ideiglenes közös köz­úti és vasúti hidat­­ építettünk 1944 telén, amelyet sajnos most le kell bontanunk, így a Tiszán csak a­ két beszerzett pontonhíd és a kompjára­tok maradnak mindaddig, amíg az új hidunk el nem készül. (Gerő Ernő miniszter pártunk 3 éves­­ terveb­e mindkét híd újjáépítését felvette.) Munkaerővel és anyaggal segítet­tük a vasúti­ munkásbrigádokat a vas­úti pályatest és az épületek helyre­állításában. Megindítottuk a villany­világítást és a villamosvasutat; majd­nem az utolsó időkig a vá­ros gon­doskodott ezek energiaforrásáról, a szénről. Ma már­ gázgyártás is van. Helyreállítottuk a megrongált épü­letek túlnyomó részét, a sérült köz­épületeket teljes egészében, így az alsóvárosi iskola súlyosan megsérült épületét is. A megrongált útburko­­­­l­ókat, csatornahálózatot, vízműveket teljesen helyreállítottuk és teljesít­ményük eléri a háború előtti szín­vonalat. Az árvédelemhez szükséges munkálatok nagy része is elkészült, a vasúti hídroncsok jelentős részét, amelyek "árvízvédelmi szempontból veszélyesek voltak, eltávolítottuk­, a körlegelőket helyrehoztuk. A somo­gyitelepi átjáró, a külvárosok hely­reállított világítása, a telepek kút­­jainak helyrehozása, a telepi artézi kutak fúrása és kifolyók létesítése, a 17 napközi otthon 800 gyermeke, a két bölcsőde, az iskolai étkeztetés­ben részesülő 1000 gyermek, a me­legedők, a népkonyhák is bizonyít­ják azt, miszerint várospolitikánk sarkalatos pontja, hogy a külvárosok dolgozói felé tekintsen. Egészségvé­delmi téren is megszerveztük úgy a betegség megelőzését szolgáló in­tézmények helyreállítását, mint a Tü­dőbeteggondozó Intézetet és a Köz­kórházat is; az iskolai orvosi szol­gálatot, vándor fogorvosi rendelőt, Zöldkeresztet és a gyári-üzemi or­vosi ellenőrzést, írta­ Dénes Leó polgármester, hogy a sok víz városunk vízproblémá­­jának csak egyik, éspedig kisebb je­lentőségű fele. A másik a jelentősebb rész, amely nemcsak­­ hirtelen lep meg, pusztít s azután mégis elmúlik, h­anem­ ami szinte állandó bajként senyveszti a mezőgazdasági termelést és ezzel kapcsolatban gyengíti gaz­dáink anyagi létalapját, az a száraz­ság­. A kultúrmérnöki tudás meg­felelő anyagi eszközökkel, kihasz­nálva a természetadta lehetőségeket, éspedig a Tisza és Maros folyókat, leh­etővé fogja tenni azt, hogy ezek a károk akár az előbbihez, vagy az utóbbihoz tartoznak is, megszinn­epel. Az öntözőcsatornák elkészítésének nagy munkája már meg­ is indult. A tervezetet dr. Morvai igazgató, Gu­­lácsy mérnök és Szluha vízmester ké­szítette el, melynek alapján eg­yelőre a két folyóval határos földeken kezd­MUNKÁS­© a ____ SZÖVET­­ték meg a munkát. Eddig 1009 fo­lyóméter készült el. A mérnökök munkája mellett azonban a megvaló­sításhoz az érdekelt földtulajdono­sok anyagi hozzájárulása is szüksé­ges, hiszen a többtermelés hozamá­ból elsősorban is ők részesednek. Tavasszal reorganizáljuk a város halgazdaságát, ami rövid egy év alatt jelentős szerepet játszik majd nem­csak a város élelmezésében, hanem, mint bevételi forrása is. A város ellátása Szeged városának kb 75.000 ellá­tatlanról kellett állandóan gondos­kodnia. Hogy­­ ez mit jelent a gya­korlatban, erre szolgál néhány szám­adat: évi 700 vagon burgonya, 1100 vagon kenyérmag, 5500 vagon tűzifát -3—4000 vagon szén, stb. a szükség­­s­églet. Hiszen ha nem lett volna az idei súlyos szárazság, akkor kön­­­nyebb lett volna mindezek beszerzése. Ma pedig ez szülte a hhetelenség­­gel* határos. A város vezetőségének­nek kevés munkaerejét és munkaide­jét emészti fel a fentiek megszerzése ha csak részben is. Gondoskodni kel­lett továbbá 1200 munkanélküli fog­­la­lkoztatásáról is. Nem feledkeztünk meg a tanyáról sem; az alsóközponti szülőotthon már megkezdte működését, a gazdasági vasúttal és autóbuszjáratokkal köte­teld) hozzuk a tanya lakosságát a vá­roshoz. Végül a város hatósága mindig tá­mogatta az összes demokratikus tár­sadalmi intézményeket, megmozdu­lásokat, akciókat, mindig szem előtt tartván azt a dert, hogy a dolgozók Magyarországát vagyunk hívatva fel­építeni. Az MKP-nak van egy kidolgozott városfejlesztési programja, amelyhez úgyszólván minden eszköz rendelke­zésre áll, hogy azt meg is valós­t­­suk,­­ Szeged hazánk első mezőgazdasági városa. Erre kell tehát elsősorban figyelemmel lennünk. Országos vi­szonylatban is első helyen áll­ a me­zőgazdasági üzemeink kapacitása, amely elérte a háború előtti színvo­nalat. Leszámítva az elemi károkat, az eredmény nem hagy kívánnivalót. Bevetetlen területünk a felszabadulás óta nem volt. Az állatállomány rege­­nerálódott és már elértük a háború­­előtti m­esc a 80 százalékát. A gépe­sítésnél még sok a pótolnivaló, úgy­szintén a növényvédelemnél a vegyi és fizikai eszközök biztosítása terén. Megszervezzük a kertgazdaságra való áttérést, a gyümölcs, szőlő, bor és magtermelést, a szántóföldi zö­ld­ségtermelést. A faiskola kultúrát, az ipari növények fokozottabb termelé­sét, a baromfitenyésztést elő fogjuk mozdítani különös tekintettel arra, hogy az új gazdáknak tisztességes megélhetést biztosítsanak. A város költségvetésébe felvettünk 150.000 fo­rintot a mezőgazdaság megsegíté­sére. Ebből már jelentős összegért vásároltunk tenyészállatok­at. Különös gondot fordítunk a legközelebbi jö­vőben a gazdasági szakoktatás to­vábbi fejlesztésére. A már m­egszer­­vezetteken kívül most indul meg a téli szőlészeti szakiskola is. Árvíz és aszály Szegednek már sok bajt okozott az árvíz; majdnem 70 évvel­ ezelőtt úgyszólván teljesen elpusztította vá­rosunkat, míg 6—7 évvel ezelőtt több ezer holdat öntött el az ár s ezen a területeken tönkrementek az őszi ve­tések. A kipusztult növényi kultúrák helyén és a tavaszi vetést váró te­rületeken csak az akkori nyár ele­jén indulhatott meg a munka. Ter­mészetesen már csak pótnö­vénye­ket vedlettek. Az okoz­ott károk a kisem­bereknél egyenesen katasztrófává vál­tak. Tisztában kell azonban lennünk. További tejBmomíók Megkezdte működését a város Háziipari üzemte, a napokban pedig megindul a Községi Kenyérgyár is. Ma már az összes magánkézben levő ipartelepek működésben vannak és emelik termelésüket. Sajnos a fej­lődést akadályozza a nyersanyag- hiány, amelyet még fokoz az Anyag- és Arhhivat­aln­ak a vidékkel szembeni mostoha politikája. Harcolni fogunk a túlzott központosítás szelleme el­len, amely bénító hatással van az ország gazdasági és kulturális éle­téb­e. A tervbe vett közigazgatási re­form minden bizonnyal lehetővé teszi a vidéki nagyipari központok — kö­zöttük Nagy­szeged — kifejlődését is. A lakáskérdés terén is sok a tenni­valónk. A munkaügyi miniszter meg­ígérte, hogy tavasszal 500 munkal­i­­kást fog felépíttetni Szegeden, erre a célra a város ingyen telket ajánlott fel a Nagykörúton belül. Ettől fü­g­­­­getlenül mindent elkövetünk­, hogy a laktanyák valamelyikét m­unkásla­­kásokká alakítsuk át. Kiharcoljuk a kormánynál hídjaink mielőbbi felépí­téséhez a szükséges anyagi hozzájáru­lást. Minden erőnkkel azon leszünk, hogy a város tulajdonát képező Gáz­gyárat visszakapjuk városi kezelésbe, , valamint a földreform során államosí­­t­­­ott erdőink visszaszerzését is szor­galmazni fogjuk. A duzzasztómű fel­merült elgondolását magunkévá tesz- Szök­és megvalósítása iránt tájéko­zódni fogunk. Minden elgondolásunk megvalósí­tásánál elsőrendű szerepet játszik ter­mészetesen az, hogy a fenyegető munkanélküliséget a lehető legkisebb méretű­re korlátozzák. A tanyai utak karbantartását, jn­­vitását, valamint a tanyai villa­osvi­­lágítást és a konzervgyár létesítését a lehetőség szerint és minden esz­közzel igyekezünk megoldani. Támogatni fogjuk az általános is­kolákat, szakiskolákat, népi krollé­­giumokat és minden olyan kulturális megmozdul­ást, amely népünket a de­mokrácia szellemében emelni hivatott. Egyike legnehezebb feladatainknak a stabil költségvetés mellett megta­lálni a terveink keresztülviteléhez szükséges anyagi fedezetet. Minden hónap végén összeülni és megoldani, hogy elsején miből fizetjük a városi alkalmazottak amúgy is nagyon so­vány járandóságait, miből visszük tovább a város háztartását — bizony nem éppen »nagyvonalú« várospoli­tika. Ha majd nem lesznek minden­napi kenyérgortdjain­k, akkor szebb és nagyobb tervekkel is jövünk. É> addig is mindent m­egteszünk­, hogy szűkebb hazánkat, városunkat a dolgozók megelégedett és boldog otthonává építsük ki. B­­oldog újévet kivárt a kedves vevőinek ERKOVICS JENŐ tenderáru nagykereskedő : Sándor Leander bortermelő, saját termé­sű lajborainak kimérése Szeged, PetőN Sándor­ sugárut 49. 3 OGYASZTÁSI KÖVETKEZETEK ^szagos KÖZPONTJA dolgozók érdekében s gazdasági demokráciáért ;­­< a nagytőke és a nagykereskedők uzsorája ellen Ellátja tagjait textil, bőr, vas és egyéb áruval Budapest, IX. Közraktár u. 30. * TOLL-, BOR-, BAROMFI-, GYÜMÖLCSÉRTÉKESÍTÉS F. Sz. O. K.

Next