Délmagyarország, 1947. augusztus (4. évfolyam, 173-197. szám)

1947-08-24 / 191. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG Az MKP listavezetői: R­ajk László Rajk László már 1930-ban részt­­vett a magyar munkásmozgalom föld alá kényszerített szabadság­­harcában. 1932-ben a H­orthy-rend­­szer vészbirái elé került s az ítélet kettétörte tudományos pályafutá­sát. Vasbetonszerelőként dolgozott s ugyanakkor tanította az építő­munkásokat s közben — ezt ma is sokszor hangsúlyozza — még többet tanult tőlük. A MEMOS­, tagjaként irányítója lett 1935-ben az építőmunkások hatalmas sztrájk­jának, 1937-ben pedig Rajk László is útnak indult, hogy fegyverrel harcoljon Spanyolországban a fa­sizmus ellen. Már a kiképzőtábor­­ban felismerték Rajk László rend­kívüli képességeit: hidegvérét, bá­­­torságát, szervezőképességét és szí­vósságát s a Rákosi-zászlóalj poli­tikai biztosává választotta. Mindenütt az első vonalban har­colt, többször megsebesült s 1939- ben Franciaországba vonult vis­­­sza a többi nemzetközi önkéntes­sel, ahol a Daladier-kormány in­ternál­tatta őket. A kemény inter­nálás alatt éjszakánként szeminá­riumot tartott a maroknyi magyar­ságnak, Petőfiről és Kossuthról be­szélt s a szabadságharcról. 1911-ben kalandos után visszajutott Magyar­­országra. Itthon a kistarcsai in­terim a táborban, a gyüjtőfogház­­ban, majd a »defenzív osztály« pin­céiben kínoztak. 1914-ben sikerült kiszabadulnia s az illegális Kom­munista Párt vezetője lett. Neki volt a legnagyobb szerepel 1944 őszén a Kommunista és Szociálde­mokrata Párt egységmegállapodá­­sának létrehozatalában, ő­ tartotta kezében a Kommunista Párt par­­tizánegységeit. Bajcsy-Zsilinszky Endrével, Kiss János altábornag­­­gyal, hármasban irányították a fegyveres nemzeti ellenállás szerve­zetét. 1944 telén ismét letartóztat­ták, Sopronkőhidára vitték s felesé­gével együtt rettenetes kínzások után halálra ítélték. Életét ismét a véletlen mentette meg s 1915 nya­rán került vissza valahonnan Né­metországból. Hazaérkezése után Rákosi Má­tyás helyettese és az MKP nagy­­budapesti szervezeteinek vezetője lett, majd az 1915-ös választások után belügyminiszter. Az ország po­litikai életének pártkülönbségre való tekintet nélkül egyik lendlez-Rajk László,­­a Magyar Köz­társaság főe­ügyminisztere 19­19- ben született,, tehát most 38 éves. Udvarhelyszéki reformá­tus, sokgyermekes kisiparos család fiaként került a közép­iskolába, ahol nélkülözések kö­zepette tanult. Kitűnő ered­ménnyel zárult érettségi vizs­gája után a budapesti egyete­men magyar és francia iroda­lomszakos tanárnak készült. Ál­landóan 6- 8 tanítványa volt, a menzák nyomorúságos koszt­ján élt s tanulásra éjszakai pihenőjéből kellett feláldoznia órákat. Professzorai és diák­társai ragyogó tudományos pá­lyafutást jósoltak neki. S való­ban: nyitva állott az ut előtte a tudományos pálya meglátá­sára. Rajk László talán már ré­gen professzora lenne valame­lyik egyetemünk magyar vagy francia tanszékének, ha csak egy kicsit is meg tudott volna feledkezni a magyar népről, teltebb és legnépszerűbb embere. Munkabírása valóban páratlan. Mi­­nisztériuma ügyeit a legapróbb részletekig áttanulmányozza. Régi belügyminiszteri tisztviselők szok­ták mondogatni, hogy nem ismer­tek még senkit Rajk elődjei közül, aki ilyen gyorsan és ilyen alaposan szakemberré képezte volna magát Rajk a tanár, a legjobb jogász — mondják róla egy-egy nehéz tár­gyalás után munkatársai. Igazságszeretetének híre messze elterjedt. Állandó látogatói közé tartoznak a legkülönbözőbb pártok képviselői, akik olyan ügyeket is visznek elé, amelyek nem tartoz­nak minisztériumi­ hatáskörébe. Tapasztalatból tudják azonban azt, hogy Rajk László minden igazságos ügyet elintéz, vagy elintézéshez se­gít. Rendszeresen felkeresik pa­­rasztpárti vagy kisgazdapárti kép­viselők, vidéki parasztemberek, kik talán csak egy gyűlésen hallották . Tudom, rengeteg­­ dolga van Rajk elvtársnak, de ha már Pesten jár­tam, nem akartam elkerülni. Tes­sék megmondani, hogy itt voltam és családommal együtt üdvözlöm. A nép szeretőjének ezerféle megnyilvánulását sorolhatnánk fel. A nép érzi, hogy Rajk László csak a nép ellenségeivel szemben kímé­letlen és vaskezű, de ez a kéz sze­retői és segítő kéz a dolgozók felé. Rajk László éppen ezért tud vas­kezű és erélyes lenni a nép ellensé­geivel szemben, mivel mindennél jobban szereti magát a népet. Szerénysége és puritánsága köz­ismert. Újságírók nehezen férnek hozzá. A népi kollégiumok egyik legbő­kezűbb és leghívebb támasza. Mi­kor egy-egy vidéki népgyűlésről ké­ső este megérkezik, ahol a nép szeretete megajándékozta biárán­­­nyal, malaccal vagy kenyérrel,­gyü­mölccsel, autója megáll egyik,vagy másik népi kollégium előtt, fele­ségével, sofőrjével együtt beviszi az ajándékokat a fiatal kollégisták­nak, hogy a nép ajándéka rajta keresztül a nép gyermekeihez ke­rüljön. Népünk érzi,­­hogy Rajk Lászlói az ő embere. A nép fia. Innen származik óriási népszerű­sége, amelyet nem reklámmal, pro­­­pagandával vagy törleléssel, hanem életével és cselekedeteivel szerzlt meg. Vasárnap, 1947. augusztus­­ 24. A jégkárosultak gyermekei a fővárosban A jégkárosultak gyermekei közül újabb 100 főből álló csoport érkezett Budapestre. A gyermekeket a Nem­zeti Segély látja három napig vendé­­güd. Megmutatják a fővárost, a neve­zetességeket, a gyárakat és a Margit­szigetet. A jégkárosultak gyermekei között sok somogyitelepi és alsóküz­­jionti gyermek van. Szórakoztatásuk­­ról is a Nemzeti Segély gondoskodik. Csuhéj­­reti kalak «. Szereda , Cserzy ML u. 3. és Kárász u. 10. Sürgősen keresünk megvételre használt gyalupadot, nagy szabóipari és női szabóipari varrógépet, esetleg villanym­otorosat, villamos fúrógépet, villanymotort 4.5 HP 1800—2100 for­dulatig 2 fázisra és hozzá indító ellen­állást. Szegedi Ailáiin Nemzeti Szinház A román s­abilizáció ( Bukarest, augusztus 22) Romániá­ban a nemzeti bankot olyan nagy­arányú megrohanás érte az aranyat és valutát beváltani szándékozók ré­széről, hogy naponta újabb és újabb hivatalokat kell nyitni, hogy az au­gusztus 29-i határidőig a közönséget megfelelőképpen kiszolgálhassák. A valutatörvény megsértői maximális 25 évi börtönnel büntethetők. A dollár hivatalos árfolyama 150 le­i. Új élel­miszerárak: kenyér 14 lej, tej 3 led, tojás 2 lej és hús 30—48 lei. Szervezetten folytatja harcát az MNDSz a magyar nő szociális helyzetének megjavításáért A kommunista nők elsők a munkában A magyar nép többsége nő, a ma­gyar nemzeti élet problémáit nélkülük megoldani lehetetlen. A múltban a magyar asszonyokat kizárták a poli­tikából. Asszonyaink az ország má­sodrendű polgárai voltak politikai jogok nélkül. A Magyar Kommunista Párt egyik fő feladatának tekintette ennek a helyzetnek a megváltoztatá­sát. A fiatal magyar demokrácia sok mindent nyújtott már a magyar nők­nek: választójogot, egyenlő munkáért egyenlő bérhez való jogot. De a jo­gok elnyerése még nem jelent gya­korlati egyenjogúságot. Ebben hibá­sak az asszonyok is, akik politikai jogaik kivívásáért, egyenjogúságuk gazdasági alapjának megteremtéséért eddig nem sokat tettek. Legalább­is eddig a magyar nők nagy tömegei nem voltak cselekvő részesei a de­mokráciáért folytatott harcnak, holott a magyar asszonyok is békét, nyugal­mat és félelem­­ nélküli életet kíván­nak. Ehhez pedig meg kell nyerni a magyar nőket a demokrácia szá­mára, mert rajtuk keresztül változik meg az otthon,­­a család, a gyermek szemlélete. A nők eredményesen tud­nának harcolni a fasizmus, a reakció szelleme, a fasizmus szellemi marad­ványai ellen és nem utolsó sorban a drágaság ellen, amelyet legközvetle­nebbül az asszonyok éreznek. Természetesen mindez csak tömeg­­szervezeten keresztül érhető el. Erre kiválóan alkalmas tömegszervezet az MNDSz, amely megoldja a magyar nőtársadalom átnevelését, sorompóba állítja a m­­agyar nőtömegeket, poli­tikai, társadalmi és gazdasági éle­tünk újjáalakításáért. Az MNDSz te­hát nem karitatív intézmény, mint azt sokan képzelik. Az MNDSz célja az asszonyok, anyák tanítása, politikai átnevelése. Nincs az országnak ma olyan haladó politikai, vagy szociális megmozdulása, amit az MNDSz ne támogatna. Mert szociális működést is fejt ki, ami természetes következmé­nye a nők szövetkezésének. Szegeden a felszabadulás után 10 —12 lelkes szegedi asszony hozta létre a Magyar Nők Demokratikus Szövetségét. Ekkor a hadifog­lyok megsegítésén fáradoztak s a Zsulán József­né vezetése alatt mű­ködő nőszövetség ma már 1100 tagot számlál. A közelmúltban Erdős Jánosné, a Nőszövetség szervezője tartott felvi­lágosító tanfolyamok Itt tanulták meg a magyar anyáit, mi a feladatuk a jö­vőben, ahol­ nem használhatják fel őket saját érdekeik ellen. Minden as­­­szonynak tudnia kell, hol a helye, hol kell dolgoznia és hogyan javíthat saját sorsán. A politikai felvilágosítás mellett természetesen a szociális problémák megoldása is a Nőszövetség feladata. Karácsonykor, az anyák napján több­ezer nincstelen gyermeket ruháztak fel, Szatymazon napközi otthont, Al­­sóközponton szülőotthont és napközi otthont, Várostanyán napközi otthont, Somogyitelepen csecsemő- és napközi otthont állítottak fel. Itt elhelyezik a dolgozó szülők gyermekeiket és nyu­godtan végezhetik fárasztó napi mun­kájukat, mert tudják, hogy gyerme­keik a legjobb kezekben maradnak. De a hadifogolyszolgálatból is az MNDSz-asszonyok veszik ki legjobban a részüket. Bárdi Andrásné, Farkas Istvánná és Magyar Mátyásné nélkü­lözhetetlen a hadifogolyszolgálatnál, Rolicsek Istvánná, Kovács Mihályné a sokgyermekes szülőket látogatják és juttatják el a Nőszövetség segítsé­gét. Molnár Erik népjóléti minisz­ter egészségügyi vándorautót jutta­tott Szegednek, amelyet Tóth Pál Mi­hályné MNDSz-asszony kísér. Amig az orvosok a leromlott egészséget hozzák helyre, az MNDSz kiküldöttje felvilágosítja a falu asszonyait és ne­velőmunkát végez. Általában azonban az MNDSz as­­­szonyai névtelen hősök, akik ellátják otthon családjukat, munkahelyükön is az elsők közt vannak s szabadidejü­ket az ifjl NDSz szolgálatába állítják, mert tudják, hogy a Nőszövetség a gyermeknevelés legtöbb őre, a békés otthon, nyugalmas és boldog családi élet legerősebb támasza. A magyar jövő kialakításából a magyar asszo­nyoknak munkás és harcos részt kell vállalniok, ami úgy érhető el, hogy részt kérnek az MNDSz munkájából és erősítik a magyar munkás, paraszt és értelmiségi nők harcos,­­ politikai szervezetét, a Magyar Nők Demokra­tikus Szövetségét. Most a választások előestéjén, ami­kor jövőnk sorsa felett döntünk, számba kell venni az asszonyoknak, melyik párt segítette leginkább jo­gaik elérésében,­ melyik párton ke­resztül erősödött meg az MNDSz és melyik párt támogatta az MNDSz-t ki­tűzött céljai megvalósításában. Ha végignézünk az MNDSZ-ben dolgozó, ön­feláldozó munkát végző asszonyok névsorán, azt látjuk, hogy mind a mi pártunkból kerültek ki. Ezeknek a tapasztalatoknak arra kell indítania a magyar nőket, hogy fokozottabban tá­mogassák a Magyar Kommunista Pár­tot, mint a múli választások alkalmá­val, amikor a nők aránylag sokkal kevesebb szavazatot álltak a Magyar Kommunista Pártra, mint a férfiak. Különösen a vidéken volt ez így. Ma azonban már minden eldugott falu­ban is tudják, hogy Rákosi Mátyás­­ miniszterelnökhelyettes az MNDSz felkérésére járt közbe Sztálin gene­­ralisszimusznál a hadifoglyok­ idő előtti hazabocsátása érdekében és meg va­gyunk győződve arról, hogy a magyar nők az elért eredmények alapján fog­ják támogatni azt a pártot, amely a legtöbbet tette értük, a Magyar Kom­munista Pártot.

Next