Délmagyarország, 1949. szeptember (6. évfolyam, 202-227. szám)

1949-09-01 / 202. szám

IIi. évf. 202 szám. fi béke híve vügyesngresszusa állandó h­átságénak felhívása a világ Békéihez A béke hívei világkongresszusának állandó bizottsága az október 2-i nemzetközi békenapra felhívást intézett a világ népeihez. Világ asszonyai és férfiai­ Miként 1914 augusztusában és 1939 szeptemberében, úgy most is veszély fenyegeti a békét. Miként akkor, úgy most 19 haszonra és hatalomra éhes maroknyi ember, újabban atombombával fenyegetődz­­ve visszautasítja a nemzetek közötti békés tárgyalásokat és a szolgálatába szegődött kormányokkal újabb háborús szövetséget szervez. Az Atlanti Szerződés ratifikációja, az az elhatározás, hogy újra hatalomhoz juttatják és felfegyverzik a világ népeinek hóhérait Nyugatnémetországban­ és Japánban, az a támogatás, amelyet világszerte a nép ellenségeinek nyújtanak, elárul­ják e paktum véres kalandokat kereső gyártóinak valódi ter­veit. Ezek a katonai szövetségeket előkészítő háborús kihívók máris nyomorba döntötték népeiket az új fegyverkezési ver­seny szörnyű terhével. Szerencsére azonban ma már nem vagyunk sem 1914- ben, sem 1939-ben. A béke erői lényegesen megerősödtek és a népeknek a fasizmus felett aratott győzelme folytán ma már elég erejük van ahhoz, hogy meghiúsítsák az új háborús bűnösök szándékát. A béke hívei világkongresszusának állandó bizottsága el­határozta, hogy október 2-án nemzetközi napot rendez a bé­kéért vívott harc jegyében. Ennek az október 2-i nemzetközi békenapnak új állomást kell jelentenie a békéért folytatott küzdelemben és meg kell erősítenie a béketábort Vik­t? asszonyai és férfiaiI Október 2-á­n kiáltsátok »nem­­et a háborúnak. Mutassátok meg október 2-án gigászi világtün­tetéssel a béke híveinek mindent elsöprő erejét. Utasítsá­tok vissza a mind nyomasztóbban ránk nehezedő háborús költ­ségvetés terheinek viselését, követeljétek a nemzetek független­sége és a népek szabadsága ellen elkövetett támadások meg­szüntetését. Munkások, értelmiségiek, aszonyok és férfiak. Korra, vál­tásra, politikai felfogásra tekintet­ nélkül kényszerí­tsük rá a békét a háborús uszítókra, hiszen valamennyiünk életét egy­formán veszélyeztetik, mert a bomba nem válogatna közöt­tünk. Ha egyesült erővel lépünk akcióba, nincs az a hatalom, amely legyőzhetne bennünket. Közös erővel megnyerjük a bé­kéért vívott csatát, az élet csatáját. A BÉKE VILÁGKONGRESSZUS ÁLLANDÓ BIZOTTSÁGA A Szovjetunió hatalma a békét és a demokráciát szo­lgálja Az utóbbi napok ragyogó ese­ményeiben a béke híveinek összszövetségi értekezletén —­­ írja az Izvesztija vezér­cikke — újra megnyilatkozott a szovjet társadalom törhetet­len erkölcsi és politikai egy­sége, a szovjet dolgozóik lán­goló szerelete szocialista ha­zájuk iránt, élenjáró szerepe a béke és a népek barátságá­nak ügyét védelmező demo­kratikus, imperialistaellenes táborban. A Lenin és Sztálin pártja által nevelt, a szocialista ha­za iránt hű és mélységesen odaadó szovjet hazafiak a vi­lágbéke legkövetkezetesebb, legszenvedélyesebb harcosai. A szocialis­ta állam minden­képp­en támogatja polgárainak aktív békeakaratát. A szovjet demokrácia min­den nép érdekét, a béke érde­két szolgálja. A szovjet em­berek azt tartják igazi demo­kráciának, amely a népek ja­vát és az egész világ békéjét szolgálja. Az egész haladó emberiség a Szovjetunióban látja remé­nyét és támaszát, a béke és a demokrácia megingathatat­lan bástyáját. Az imperialis­ta tábor főkolomposai és megvetésre méltó jobboldali szocialista bérencei majd megszakadnak a Szovjetunió­ra szórt rágalmaikban , és piszkos szovjetellenes kohol­mányokkal telítik az újságo­kat. Mindez hiábavaló erőfeszí­tés Nincs olyan erő, amely elállhatná az igazság útját, annak a nagy szerepnek az igazságát, amelyet a Szovjet­unió játszott és játszik az egész dolgozó emberiség éle­tében. Az egyszerű embereket mind­inkább áthatja az a tudat, hogy nincs fontosabb dolog a béke ügye szempontjából, mint a Szovjetunió hatalmának erősíté­se, mert ez a hatalom a békét és a demokráciát szolgálja, mert ebben rejlenek a nemze­tek szabadságának és függet­lenségének a hatékony biztosí­tékai. A szovjet nép békés munká­­jának hatalmas győzelmei, a Szovjetunió testvéri segítségére támaszkodó népi demokratikus országok dolgozóinak sikerei, a béke hívei világmozgalmának mind nagyobb lendülete és szer­vezettsége a demokrácia és béke erőinek növekvő tömörüléséről tanúskodnak. A békeártekezleten minden felszólalásban a legkülönbözőbb nyelveken rajongva említették Sztálin nevét, a béke és a né­pek barátsága nagy bajnoká­nak, a kommunizmus bölcs ve­zérének nevét Sztálin neve a szovjet nép és az egész haladó emberiség zászlaja a békéért vívott küzdalerülben. Ara 60 Huét Ot szegedi üzemben kiosztották az élmunkás jelvényeket Hátszegeden veíe­sződött a csépi es­me szeptember­i csütörtök: A Szovjetunió újabb leleplező jegyzéke a forgosz lát'v fe.© rmickivyl*025 A jugoszláv kormány augusz­tus 20-án jegyzéket intézett a szovjet kormányhoz. Ez a jegy­zék a jugoszláv kormány vála­­szát tartalmazta a szovjet kor­mánynak arra a jegyzékére, amelyben a szovjet kormány kifejtette álláspontját az osztrák szerződés megvitatása kapcsán Ausztriával szemben támasztott jugoszláv igényeket illetően. A szovjet kormány most, au­gusztus 29-én újabb jegyzék­ben válaszolt a jugoszláv kor­­mánynak. A jugoszláv kormány valódi arculata »A jugoszláv kormány új jegyzéke újabb pletykát és lég­­bőlkapott rágalmakat halmo­zott, amelyekkel a jugoszláv kormánynak ha a célja, hogy álcázza kétkulacsos politikáját és becsapja Jugoszlávia népét* — mondja bevezetőjén a szov­jet kormány jegyzéke, majd így folytatja: »A szovjet kormány nem azért tartja szükségesnek az alábbi megjegyzések közlé­sét, hogy meggyőzze a jugo­szláv kormányt, amely már rég­óta meggyőződések nélkül él és csak nyug­­ati gBti vádnak uta­­­sítását követve működik, hanem azért, hogy lerántsa róla a lep­let és hozzásegítse Jugoszlávia népeit, hogy megpillanthassák a mostani jugzoszláv kormány va­lódi arculatát.­ A szovjet jegyzék első fejeze­te visszautasítja a jugoszláv kormány rágatdalít a szovjet kormány 1915-ben Ausztriával kapcsolatban követett politiká­ját illetően. Rámutatott arra, hogy Sztálin és a szovjet kor­mány Ausztria függetlensége mellett foglalt állást, de ugyan­akkor az osztrák határoknak Jugoszlávia javára történő ki­igazításának szükségessége mel­lett is.« Gyáva és áruló magatartás »A jugoszláv kormány azt tartja, hogy­ a nemzetek fajren­­delkezési elve csupán Jugoszlá­viára és a győztes nemzetekre alkalmazható, így azonban csu­pán olyan emberek gondolkoz­hatnak, akik az imperialista hó­dításvágy szellemében nevel­kedtek. A demokratizmus ezzel szemben abból indul ki, hogy a nemzetek önrendelkezésének el­vét alkalmazni kell minden nemzetre, köztük a legyőzött nemzetekre is.« Ez azonban természetesen nem érinti­ a jugoszláv követe­lések támogatásának kérdését. A fejezet végén a szovjet jegyzék megállapítja: »Nem lehet két­séges, hogy Jugoszlávia meg­kapta volna Szlovén-Karintiát, ha a jugoszláv kormány nem viselkedett volna gyáván és gyá­vasága következtében nem árul­ta volna el Jugoszlávia nemzeti jogait.« Az agresszív, imperialista körök kiszolgálói A második fejezet sorra veszi a jugoszláv kormány aljas vá­­m­almaiL tényekkel és konkrét adatokkal, köztük Kardelj jugo­szláv külügyminiszternek Vi­­sinszkijhez irt levelével cáfolja meg azokat. Az aljas rágalma­kat illetően a szovjet jegyzék megállapítja: »Kétségtelen, hogy csak a szocializmus és demo­krácia árulói és minden ember­ségből kivetkőzött féktelen fa­sisztákká vált emberek képesek a Szovjetunióról és kormányáról ennyire pimaszul és zabolátlanul fecsegni.« A szovjet jegyzék újabb kon­krét adatokkal bizonyítja, hogy a jugoszláv kormány kétkula­csos, hazug, provokátor polit­i­­két folytatott Szlovén-Karintia kérdésében. »Nyilvánvaló, hogy ezzel azt a célt követte, hogy mesterségesen nézeteltérést szít­son a külügyminiszterek taná­csában. Ezt a jugoszláv kormány Anglia, az Egyesült Államok és Franciaország szélsőséges, leg­inkább agresszív, imperialista köreinek érdekében tette, mely köröknek érdekük fűződik ahhoz, hogy fenntartsák az ellenséges hangulatot a Szovjetunió iránt és a háborús hisztériát. Ebben az esetben a jugoszláv kormány a Szovjetunió ellenfeleként és ellenségeként, mint a külföldi imperialista körök ügynökeként tette.« A jugoszláv kormány el akarta titkolni a nép előtt kapituláns álláspontját A szovjet jegyzék részletesen válaszol arra a hazugságra, hogy a szovjet kormány javaslata vol­na: a jugoszláv kormány mond­jon le területi igényéről. A jegy­zék teljes terjedelmében közzé­teszi Kardelj jugoszláv külügy­miniszter levelét és javaslatait,_ melyekből kiderül, hogy Titoék­­ nak ez az állítása la szemensze­­dett hazugság. »Mint ismeretes, a jugoszláv kormány a szovjet kormányra igyekezett hárítani a területi egyezményeket és nem vállalta magára a felelősséget ezekért az engedményekért, mert el akarta titkolni Jugoszlávia né­pei elől, új kapituláns álláspont­ját« — szögezi le a megcáfolha­tatlan tényekre támaszkodva a szovjet kormány. Mit kivánnak a nemzetközi szabályok ? A jegyzék befejező pontja így szól: A jugoszláv kormány augusz­tus 20-i jegyzékében követeli a szovjet kormánytól, hogy az kü­lönös tisztelettel, sőt szeretettel viseltessék iránta és hogy ez a tisztelet és szeretet jusson kife­jezésre a jugoszláv kormány­hoz intézett szovjet jegyzékek­ben, hogy a jegyzékek ne tartal­mazzanak olyasmit, ami sértené a jugoszláv kormány önimádatát, vagy megbántaná a jugoszláv kormányt. A jugoszláv kormány azt állítja, hogy így kívánják ezt a »nemzetközi szabályok«. A szovjet kormány kénytelen megállapítani, hogy a jugoszláv kormány lehetetlent kívánt tőle. A szovjet emberek megválik a szökevényeket Mindenki előtt ismeretes, hogy a jugoszláv k­ormány dezertált a szocalizmus ,a demokrácia tá­borából, átszökött az imperializ­­mus és fasizmus táborába. Meg kell jegyezni, hogy a szovjet em­berek és a szovjet közvélemény nem tiszteli a szökevényeket. Még kevésbbé táplálhat valami, a szeretethez hasonló érzést a szökevények i­r­ánt. Mi több: mindenki előtt ismeretes, hogy a szovjet emb­erek és a szovjet közvélemény megveti a szökevé­nyeket. — különösen a rossz­akaratú dezertőröket Természetesen a szökevények­­nek többféle fajtája van. Van­nak véle­tlen szülte dezertőrük akik gyávaságból követték el tettüket, remélvén, hogy igy megmentik bőrüket. Van­nik másfajta, rosszakaratú dezer­tő­rök is. Ezek nemcsak azért de­zertálnak, hogy bőrüket meg­mentsék, hanem azért is, hog­gy ártsanak annak a tábornak, ahonnan megszöktek. Meg kell állapítani — bármennyire szó* moru is ez —, hogy a szov­jet emberek és a szovjet köz­vélemény a jugoszláv kormányt nem a véletlen, hanem a rossz­akaratú dezertőrük közé sorol­­ják. Akik szégyenükből jövedelmező mesterséget csinálnak Meg kell állapítani továbbá, hogy a rosszakaratú dezen­­tőröknek is több fajtája van. Vannak rosszakaratú de­mon­tőrök, akik érzik bűnöket, súlyosan átélik szégyenüket és igyekeznek észrevétlenek maradni, elrejtőzni a világ­­ szeme elől­, majdhogynem szerényen viselkednek. Vani­nak azonban olyan rosszaka­ratú dezentőrök is, akik szé­gyenükből jövedelmező mes­terséget csinálnak, hangos­­kodva dicsekednek dezertálá­sukkal, mintha az valamiféle hősiesség lenne, a színre lép­nek, hogy megugassák azt a tábort, amelyből megszöktek szemérmetlenül dicsekednek azzal, hogy bármikor meg­ugatják azt a tábort, hogy következésképpen nem valami közönséges dezentőrök, ha­nem hősök. Pontosan úgy, mint Krilov meséjében: »Ej, a vakarcs olyan erősnek kép­zeli magát, hogy megugatja az elefántot!«: „Nem számíthatnak a szovjet kormány részéről kedvességre és még kevés­bé tiszteletre. Meg kell állapítani — bá­r­mennyire szomorú is ez —, hogy a szovjet emberek és a szovjet közvélemény a jugo­szláv kormányt éppen ilyen rosszakaratú, dicsekvő dezen­tőrök közé sorolja. Ilyen az az általános lég­kör, amelynek közepette a szovjet kormánynak végeznie kell munkáját. Reméljük, a jugoszláv kor­mány megérti, hogy nem szá­míthat a szovjet kormány rsszéről kedvességre és még kevésbé tiszteletre. Moszkva, aug­usztus 29.

Next