Délmagyarország, 1949. szeptember (6. évfolyam, 202-227. szám)
1949-09-01 / 202. szám
IIi. évf. 202 szám. fi béke híve vügyesngresszusa állandó hátságénak felhívása a világ Békéihez A béke hívei világkongresszusának állandó bizottsága az október 2-i nemzetközi békenapra felhívást intézett a világ népeihez. Világ asszonyai és férfiai Miként 1914 augusztusában és 1939 szeptemberében, úgy most is veszély fenyegeti a békét. Miként akkor, úgy most 19 haszonra és hatalomra éhes maroknyi ember, újabban atombombával fenyegetődzve visszautasítja a nemzetek közötti békés tárgyalásokat és a szolgálatába szegődött kormányokkal újabb háborús szövetséget szervez. Az Atlanti Szerződés ratifikációja, az az elhatározás, hogy újra hatalomhoz juttatják és felfegyverzik a világ népeinek hóhérait Nyugatnémetországban és Japánban, az a támogatás, amelyet világszerte a nép ellenségeinek nyújtanak, elárulják e paktum véres kalandokat kereső gyártóinak valódi terveit. Ezek a katonai szövetségeket előkészítő háborús kihívók máris nyomorba döntötték népeiket az új fegyverkezési verseny szörnyű terhével. Szerencsére azonban ma már nem vagyunk sem 1914- ben, sem 1939-ben. A béke erői lényegesen megerősödtek és a népeknek a fasizmus felett aratott győzelme folytán ma már elég erejük van ahhoz, hogy meghiúsítsák az új háborús bűnösök szándékát. A béke hívei világkongresszusának állandó bizottsága elhatározta, hogy október 2-án nemzetközi napot rendez a békéért vívott harc jegyében. Ennek az október 2-i nemzetközi békenapnak új állomást kell jelentenie a békéért folytatott küzdelemben és meg kell erősítenie a béketábort Vikt? asszonyai és férfiaiI Október 2-án kiáltsátok »nemet a háborúnak. Mutassátok meg október 2-án gigászi világtüntetéssel a béke híveinek mindent elsöprő erejét. Utasítsátok vissza a mind nyomasztóbban ránk nehezedő háborús költségvetés terheinek viselését, követeljétek a nemzetek függetlensége és a népek szabadsága ellen elkövetett támadások megszüntetését. Munkások, értelmiségiek, aszonyok és férfiak. Korra, váltásra, politikai felfogásra tekintet nélkül kényszerítsük rá a békét a háborús uszítókra, hiszen valamennyiünk életét egyformán veszélyeztetik, mert a bomba nem válogatna közöttünk. Ha egyesült erővel lépünk akcióba, nincs az a hatalom, amely legyőzhetne bennünket. Közös erővel megnyerjük a békéért vívott csatát, az élet csatáját. A BÉKE VILÁGKONGRESSZUS ÁLLANDÓ BIZOTTSÁGA A Szovjetunió hatalma a békét és a demokráciát szolgálja Az utóbbi napok ragyogó eseményeiben a béke híveinek összszövetségi értekezletén — írja az Izvesztija vezércikke — újra megnyilatkozott a szovjet társadalom törhetetlen erkölcsi és politikai egysége, a szovjet dolgozóik lángoló szerelete szocialista hazájuk iránt, élenjáró szerepe a béke és a népek barátságának ügyét védelmező demokratikus, imperialistaellenes táborban. A Lenin és Sztálin pártja által nevelt, a szocialista haza iránt hű és mélységesen odaadó szovjet hazafiak a világbéke legkövetkezetesebb, legszenvedélyesebb harcosai. A szocialista állam mindenképpen támogatja polgárainak aktív békeakaratát. A szovjet demokrácia minden nép érdekét, a béke érdekét szolgálja. A szovjet emberek azt tartják igazi demokráciának, amely a népek javát és az egész világ békéjét szolgálja. Az egész haladó emberiség a Szovjetunióban látja reményét és támaszát, a béke és a demokrácia megingathatatlan bástyáját. Az imperialista tábor főkolomposai és megvetésre méltó jobboldali szocialista bérencei majd megszakadnak a Szovjetunióra szórt rágalmaikban , és piszkos szovjetellenes koholmányokkal telítik az újságokat. Mindez hiábavaló erőfeszítés Nincs olyan erő, amely elállhatná az igazság útját, annak a nagy szerepnek az igazságát, amelyet a Szovjetunió játszott és játszik az egész dolgozó emberiség életében. Az egyszerű embereket mindinkább áthatja az a tudat, hogy nincs fontosabb dolog a béke ügye szempontjából, mint a Szovjetunió hatalmának erősítése, mert ez a hatalom a békét és a demokráciát szolgálja, mert ebben rejlenek a nemzetek szabadságának és függetlenségének a hatékony biztosítékai. A szovjet nép békés munkájának hatalmas győzelmei, a Szovjetunió testvéri segítségére támaszkodó népi demokratikus országok dolgozóinak sikerei, a béke hívei világmozgalmának mind nagyobb lendülete és szervezettsége a demokrácia és béke erőinek növekvő tömörüléséről tanúskodnak. A békeártekezleten minden felszólalásban a legkülönbözőbb nyelveken rajongva említették Sztálin nevét, a béke és a népek barátsága nagy bajnokának, a kommunizmus bölcs vezérének nevét Sztálin neve a szovjet nép és az egész haladó emberiség zászlaja a békéért vívott küzdalerülben. Ara 60 Huét Ot szegedi üzemben kiosztották az élmunkás jelvényeket Hátszegeden veíesződött a csépi esme szeptemberi csütörtök: A Szovjetunió újabb leleplező jegyzéke a forgosz lát'v fe.© rmickivyl*025 A jugoszláv kormány augusztus 20-án jegyzéket intézett a szovjet kormányhoz. Ez a jegyzék a jugoszláv kormány válaszát tartalmazta a szovjet kormánynak arra a jegyzékére, amelyben a szovjet kormány kifejtette álláspontját az osztrák szerződés megvitatása kapcsán Ausztriával szemben támasztott jugoszláv igényeket illetően. A szovjet kormány most, augusztus 29-én újabb jegyzékben válaszolt a jugoszláv kormánynak. A jugoszláv kormány valódi arculata »A jugoszláv kormány új jegyzéke újabb pletykát és légbőlkapott rágalmakat halmozott, amelyekkel a jugoszláv kormánynak ha a célja, hogy álcázza kétkulacsos politikáját és becsapja Jugoszlávia népét* — mondja bevezetőjén a szovjet kormány jegyzéke, majd így folytatja: »A szovjet kormány nem azért tartja szükségesnek az alábbi megjegyzések közlését, hogy meggyőzze a jugoszláv kormányt, amely már régóta meggyőződések nélkül él és csak nyugati gBti vádnak utasítását követve működik, hanem azért, hogy lerántsa róla a leplet és hozzásegítse Jugoszlávia népeit, hogy megpillanthassák a mostani jugzoszláv kormány valódi arculatát. A szovjet jegyzék első fejezete visszautasítja a jugoszláv kormány rágatdalít a szovjet kormány 1915-ben Ausztriával kapcsolatban követett politikáját illetően. Rámutatott arra, hogy Sztálin és a szovjet kormány Ausztria függetlensége mellett foglalt állást, de ugyanakkor az osztrák határoknak Jugoszlávia javára történő kiigazításának szükségessége mellett is.« Gyáva és áruló magatartás »A jugoszláv kormány azt tartja, hogy a nemzetek fajrendelkezési elve csupán Jugoszláviára és a győztes nemzetekre alkalmazható, így azonban csupán olyan emberek gondolkozhatnak, akik az imperialista hódításvágy szellemében nevelkedtek. A demokratizmus ezzel szemben abból indul ki, hogy a nemzetek önrendelkezésének elvét alkalmazni kell minden nemzetre, köztük a legyőzött nemzetekre is.« Ez azonban természetesen nem érinti a jugoszláv követelések támogatásának kérdését. A fejezet végén a szovjet jegyzék megállapítja: »Nem lehet kétséges, hogy Jugoszlávia megkapta volna Szlovén-Karintiát, ha a jugoszláv kormány nem viselkedett volna gyáván és gyávasága következtében nem árulta volna el Jugoszlávia nemzeti jogait.« Az agresszív, imperialista körök kiszolgálói A második fejezet sorra veszi a jugoszláv kormány aljas vámalmaiL tényekkel és konkrét adatokkal, köztük Kardelj jugoszláv külügyminiszternek Visinszkijhez irt levelével cáfolja meg azokat. Az aljas rágalmakat illetően a szovjet jegyzék megállapítja: »Kétségtelen, hogy csak a szocializmus és demokrácia árulói és minden emberségből kivetkőzött féktelen fasisztákká vált emberek képesek a Szovjetunióról és kormányáról ennyire pimaszul és zabolátlanul fecsegni.« A szovjet jegyzék újabb konkrét adatokkal bizonyítja, hogy a jugoszláv kormány kétkulacsos, hazug, provokátor politikét folytatott Szlovén-Karintia kérdésében. »Nyilvánvaló, hogy ezzel azt a célt követte, hogy mesterségesen nézeteltérést szítson a külügyminiszterek tanácsában. Ezt a jugoszláv kormány Anglia, az Egyesült Államok és Franciaország szélsőséges, leginkább agresszív, imperialista köreinek érdekében tette, mely köröknek érdekük fűződik ahhoz, hogy fenntartsák az ellenséges hangulatot a Szovjetunió iránt és a háborús hisztériát. Ebben az esetben a jugoszláv kormány a Szovjetunió ellenfeleként és ellenségeként, mint a külföldi imperialista körök ügynökeként tette.« A jugoszláv kormány el akarta titkolni a nép előtt kapituláns álláspontját A szovjet jegyzék részletesen válaszol arra a hazugságra, hogy a szovjet kormány javaslata volna: a jugoszláv kormány mondjon le területi igényéről. A jegyzék teljes terjedelmében közzéteszi Kardelj jugoszláv külügyminiszter levelét és javaslatait,_ melyekből kiderül, hogy Titoék nak ez az állítása la szemenszedett hazugság. »Mint ismeretes, a jugoszláv kormány a szovjet kormányra igyekezett hárítani a területi egyezményeket és nem vállalta magára a felelősséget ezekért az engedményekért, mert el akarta titkolni Jugoszlávia népei elől, új kapituláns álláspontját« — szögezi le a megcáfolhatatlan tényekre támaszkodva a szovjet kormány. Mit kivánnak a nemzetközi szabályok ? A jegyzék befejező pontja így szól: A jugoszláv kormány augusztus 20-i jegyzékében követeli a szovjet kormánytól, hogy az különös tisztelettel, sőt szeretettel viseltessék iránta és hogy ez a tisztelet és szeretet jusson kifejezésre a jugoszláv kormányhoz intézett szovjet jegyzékekben, hogy a jegyzékek ne tartalmazzanak olyasmit, ami sértené a jugoszláv kormány önimádatát, vagy megbántaná a jugoszláv kormányt. A jugoszláv kormány azt állítja, hogy így kívánják ezt a »nemzetközi szabályok«. A szovjet kormány kénytelen megállapítani, hogy a jugoszláv kormány lehetetlent kívánt tőle. A szovjet emberek megválik a szökevényeket Mindenki előtt ismeretes, hogy a jugoszláv kormány dezertált a szocalizmus ,a demokrácia táborából, átszökött az imperializmus és fasizmus táborába. Meg kell jegyezni, hogy a szovjet emberek és a szovjet közvélemény nem tiszteli a szökevényeket. Még kevésbbé táplálhat valami, a szeretethez hasonló érzést a szökevények iránt. Mi több: mindenki előtt ismeretes, hogy a szovjet emberek és a szovjet közvélemény megveti a szökevényeket. — különösen a rosszakaratú dezertőröket Természetesen a szökevényeknek többféle fajtája van. Vannak véletlen szülte dezertőrük akik gyávaságból követték el tettüket, remélvén, hogy igy megmentik bőrüket. Vannik másfajta, rosszakaratú dezertőrök is. Ezek nemcsak azért dezertálnak, hogy bőrüket megmentsék, hanem azért is, hoggy ártsanak annak a tábornak, ahonnan megszöktek. Meg kell állapítani — bármennyire szó* moru is ez —, hogy a szovjet emberek és a szovjet közvélemény a jugoszláv kormányt nem a véletlen, hanem a rosszakaratú dezertőrük közé sorolják. Akik szégyenükből jövedelmező mesterséget csinálnak Meg kell állapítani továbbá, hogy a rosszakaratú dezentőröknek is több fajtája van. Vannak rosszakaratú demontőrök, akik érzik bűnöket, súlyosan átélik szégyenüket és igyekeznek észrevétlenek maradni, elrejtőzni a világ szeme elől, majdhogynem szerényen viselkednek. Vaninak azonban olyan rosszakaratú dezentőrök is, akik szégyenükből jövedelmező mesterséget csinálnak, hangoskodva dicsekednek dezertálásukkal, mintha az valamiféle hősiesség lenne, a színre lépnek, hogy megugassák azt a tábort, amelyből megszöktek szemérmetlenül dicsekednek azzal, hogy bármikor megugatják azt a tábort, hogy következésképpen nem valami közönséges dezentőrök, hanem hősök. Pontosan úgy, mint Krilov meséjében: »Ej, a vakarcs olyan erősnek képzeli magát, hogy megugatja az elefántot!«: „Nem számíthatnak a szovjet kormány részéről kedvességre és még kevésbé tiszteletre. Meg kell állapítani — bármennyire szomorú is ez —, hogy a szovjet emberek és a szovjet közvélemény a jugoszláv kormányt éppen ilyen rosszakaratú, dicsekvő dezentőrök közé sorolja. Ilyen az az általános légkör, amelynek közepette a szovjet kormánynak végeznie kell munkáját. Reméljük, a jugoszláv kormány megérti, hogy nem számíthat a szovjet kormány rsszéről kedvességre és még kevésbé tiszteletre. Moszkva, augusztus 29.