Délmagyarország, 1950. november (7. évfolyam, 255-278. szám)
1950-11-01 / 255. szám
HAZÁNK NEM RÉS, HANEM ERŐS BÁSTYA A BÉKE FRONTJÁN! A tanácstagok járjanak élen a békéért folyó harcban, amelynek élén a Szovjetunió halad — mondotta Zombori Jánoos> elvtárs Szeged Varos Tanácsának keddi alakuló ülésén Az ódon szegedi városháza még soha olyan jelentős napot nem irt meg, mint a keddi volt. Itt ültek össze az október 22-én megválasztott tanácstagok és meghívott vendégek, hogy megalakítsák a Szeged Városi Tanácsot. Az ünnepélyes ülés előtt a tanácstagok átvették díszes megbízólevelüket, azt az okmányt, mely tanúsítja, hogy a nép bizalma arra jelölte ki őket, hogy vezessék, iányítsák a dolgozókat, intézzék azoknak ügyeit. Megteltek a tanácsterem széksorai a tanácstagokkal. Ott ülnek egymás mellett, kicsit meghatotan beszélgetnek. Érthető, hiszen életük hatalmas fordulópontjához, életüknek új szakaszához érkeztek Munkások, dolgozó parasztok, értelmiségiek, fejkendős asszonyok, lányok, fiatalok ülnek egymás mellett, nézegetve a pirosszegélyű, kékesszürke papírra nyomtatott megbízólevelet, mely arról beszél, hogy a demokrácia, a szocializmus építése érdekében jó munkát végeztek eddig s ez a megtiszteltetés is ennek a jó munkának az eredménye. A falakról vezetőink, Lenin, Sztálin, Rákosi elvtársak képei néznek le rájuk s vörös alapon fehér betűs jelmondatok hirdetik az ünnepet. ..A tanácsokkal erősítjük népünk egységét, növeljük a béketábor erejét!’1 — mondja el az egyik felírat , közvetlenül mellette? a másik felirat. Alkotmányukból vett idézet elmondja, hogy mi a tanácsok lényege: „A helyi tanácsok munkájukban közvetlenül a lakosságra támaszkodnak, biztosítják a dolgozók tevékeny részvételét, kezdeményezését és ellenőrzését az államhatalom helyi gyakorlásában.“ Újabb győzelmet ünnepelünk Meghatott csendben figyelt mindenki, amikor a Himnusz hangjai után Zombori János elvtárs, az MDP Szegedi Pártbizottságának titkára, a Magyar Függetlenségi Népfront Szegedi Bizottságának elnöke megnyitotta az ünnepi ülést. — Újabb győzelmet ünnepelünk ezen a napon — kezdte beszédét. Ma kezdi meg működését a tanács, melynek létesítésére szoros egységben adta le szavazatát a tanácsválasztások alkalmával a dolgozó nép. Zombori elvtárs röviden visszapillantott a múltra, azokra az időkre, azokra az állapotokra, melyekből országunk, dolgozó népünk a Párt, Rákosi elvtárs vezetésével kiemelkedett. Felemeltük az országot elesettségéből, újjáépítettük a romokból s Párttunk vezetésével sorozatos győzelmeket értünk el. Hozzáfoghattunk szocializmust építő ötéves tervünk megvalósításához. Hatalmas terveink azonban új feladatok elé is állítottak bennünket és ezeknek a feladatoknak a végrehajtása érdekében fel kellett számolni a régi közigazgatást, mely — bár egyes kérdések megoldásánál végzett jó munkát — mégsem volt alkalmas a maga egészében végrehajtani közigazgatásunk előtt álló megnövekedett feladatokat. — A tanácsok megalakulása — folytatta — történelmi jelentőségű esemény. A tanácsok bekapcsolják a legszélesebb tömegeket az államigazgatásba s döntő szervei lesznek a munkásparaszt szövetség államának. Szeged dolgozó népe a tanácsokba a legjobbakat választotta, azokat, akik megmutatták eddigi munkájukkal, hogy jó harcosai a szocializmus építésének. Zombori elvtárs ezután a tanács és a tanácstagok feladatairól beszélt s mint legfőbb feladatot jelölte a meg a tanácstagok számára, hogy járjanak élen a békéért folyó harcban, abban a harcban, melynek élén a dicsőséges Szovjetunió és annak nagy vezére, Sztálin elvtárs halad. Mindenki feláll a teremben szergetes tapsviharral köszöntik, éltetik Sztálin elvtársat, a Pártot s mindannyiunk szeretett tanítómesterét, Rákosi elvtársat. A választások szegedi végeredményei Siklósi János elvtárs, a választási bizottság elnöke ismertette ezután a tanácsválasztás szegedi eredményeit. E szerint szavazati joga Szegeden 66.732 lakosnak volt. Ezek közül leszavazott 63.931. A Népfrontra 61.287-en adták le szavazatukat. Ellene 442-en szavaztak, míg érvénytelen 2200 szavazat. A következő napirendi pont javaslat volt a végrehajtó bizottság tagjainak személyére. A következőiket javasolták a végrehaajtó bizottságba: Pénes Leó,.. Nagy István, Misen Gusztáv, Gerőné dr. Fazekas Erzsébet, Zombori János, Bite Vince, özv. Parragi Mihályné, Molnár András, Puszta Lajtos, Hegedűs László, Farkas Istvánné, Tombácz Imre, lytovicz András, Gera András és Szilágyi Klára. Az ülés egyhangú lelkesedéssel elfogadta a jelölteket, akik azután néhány percre visszavonultak, hogy megválasszák az elnököt, a két alelnököt és a titkárt. A szünetben művészi élmény volt a „Bartók Béla“ kórus» szereplése. Kertész Lajos vezénylésével. Hamarosan visszatért a megválasztott végrehajtó bizottság s az elnök kihirdette a választás eredményét. Elnök: Dénes Leó; alelnökök: Nagy István és Tombácz Imre; titkár pedig Mison Gusztáv. A Párt segít Papp Sándor elvtárs, a Megyei Tanács elnöke szólalt fel ezután. Méltatta beszédében a tanácsok megalakulásának hatalmas jelentőségét, — így vált lehetővé — mondotta —, hogy bevonjuk a legszélesebb tömegeket az állam igazgatásába. Hatalmas eredmény ez. Munkásosztályunk szövetségben a parasztsággal, a Párt, Rákosi elvtárs vezetésével vívta meg a harcot, mely ezt az eredményt is hozta. Bebizonyította a Párt és a dolgozó nép, hogy élni tudunk a Szovjetuniótól kapott szabadsággal. Papp Sándor elvtárs beszélt még azokról az eredményekről, melyeket a felszabadulás óta elértünk, mind ipari, mind mezőgazdasági és kulturális vonalon. — Ezekből az eredményekből — folytatta — szép számmal könyvelhet el magának Szeged dolgozó népe. De a megnövekedett feladatokból is jó rész jut számukra és ezeknek a feladatoknak sikeres végrehajtása nem kis mértékben függ a most megalakult Városi Tanács jó munkájától. Harcoljanak a bürokrácia ellen, kezeljék rugalmasan az ügyeket Molnár István elvtárs tanácstag javaslatára a Városi Tanács hatalmas lelkesedéssel a követAz alakuló ülésről táviratot küldtek még a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának, valamint Csongrád megye Tanácsának. Az alakuló gyűlést a Szeged Járási Tanács, a DEFOSz szegedi járási titkársága, s harcban az ellenség ellen megalkuvás nélkül küzdjenek a békéért, erősítsék azt a béketábort, melyet a Szovjetunió, Sztálin elvtárs vezet. Nem vagyunk egyedül, 800 milliónyi tömeg ál mögöttünk. A Tanács sincs egyedül. Mindenkor mellette áll a Párt, hozzásegíti a feladatok eredményes megoldásához. Azoknak a feladatoknak a megoldásához, melyek sikerrevitele olyan színvonalra emeli népünket, amilyen színvonalon ez a nép még soha nem volt a történelem során. Szeged dolgozó népe megérett a hatalom gyakorlására Az üdvözlőbeszéd után Bite Vince elvtárs köszöntötte a Megyei és a szegedi Pártbizottság nevében a megalakult Tanácsot. — A régi ellenforradalmi Szeged — mondotta — ma már csak rossz álom. A tanácsválasztások eredménye is megmutatta, hogy Szeged dolgozó népe megérett a hatalom gyakorlására s most bátran elmondhatjuk, hogy az 1919-es Tanácsköztársaság példáját követjük. Bitó elvtárs üdvözlő szavai után a szegedi üzemek küldöttsége vonult be a terembe, élen Komócsin Balázsné elvtársnővel. Meleg, szívből jövő üdvözlő szavak: — Mi magunk a saját sorainkból küldöttük el képviselőinket a tanácsba. Itt ülnek most azok is a Városi Tanácsban, akiknek a múlt rendszer még szavazati jogot sem adott. Ígérjük a tanácstagoknak, hogy munkájukban mindenkor segítjük őket. A termelőcsoportok nevében Boros Gyevi János üdvözölte a megalakult tanácsot s ígéretet tett, hogy a szegedi termelőcsoportok november 7-re, a Szocialista Forradalom évfordulójára befejezik a mélyszántást. Az értelmiségi dolgozók üdvözletét küldöttség élén dr. Szőkefalivi Nagy Béla, Kossuth-díjas egyetemi tanár hozta el. A Szegedi Kenderfonógyár dolgozói nevében Bordács Eszter tett ígéretet, hogy a gyár dolgozói december 20- ra befejezik ezévi tervüket. Eljöttek az úttörők is, hogy üdvözöljék a tanácsot. Az ő nevükben Gergely Éva tett fogadalmat: „Tudjuk, hogy jövőnk egyik biztosítéka a tanács. Fogadjuk, hogy jó tanulással, jó munkával segítjük a tanácsok munkáját!” A városházi dolgozók nevében Berniczki Erzsébet köszöntötte a tanácsot, Papp Ferenc tanácstag pedig az alsóvárosi dolgozó parasztok nevében fogadott jó munkát. Lacsán Mihályné a békebizottságok üdvözletét hozta el, Halász László a kiskereskedők, Dunai József pedig a kisiparosok nevében kívánt a tanács munkájához sok sikert kerő táviratot küldte Rákosi elvtársnak az alakuló ülésről; a Dorozsmai Függetlenségi Népfront táviratban, Bakó László református lelkipásztor pedig levélben üdvözölte. Az alakuló ülést Dénes Leó elvtársi zárta be. Távirat Rákosi elvtársnak „RÁKOSI MÁTYÁS ELVTÁRSNAK, Budapest A Szeged Városi Tanács megalakulásának ünnepén, valamint abból az alkalomból, hogy most múlt 10 éve szeretett Rákosi elvtárs fasiszta rabságból való szabadulásának, forró üdvözletünket küldjük és ígérjük, hogy a Városi Tanács valamennyi tagja minden erejét és tudását ötéves tervünk mielőbbi megvalósítására és a béke harcos megvédésére fordítja. SZEGED VÁROS TANÁCSA” Szervezzük gombsabdai pártokatásunkat Pártszervezeteink előtt most igen fontos feladat áll: a november 6-ával kezdődő héten mindenhol megkezdődik a pártoktatás. Kétségkívül tapasztaltunk az oktatás megszervezése terén igen pozitív jelenségeket. Tapasztalatuk azt, hogy pártszervezeteink nagy része egyéb nagy feladatok mellett jól készítette elő az új oktatási évadot. De hiba volna, ha megelégednénk ezekkel az eredményekkel, hiba volna, ha annak örülnénk csak, hogy idén sokkal körültekintőbben szerveztük meg a pártoktatás megindítását, mint tavaly. Hiba volna ha itt megfeledkeznénk arról, hogy tavaly óta lényegesen növekedtek az előttünk álló követelmények az oktatás terén is. Éppen ezért kell felvetnünk elsősorban azokat a hiányosságokat, amelyek egyáltalában nem jellemzőek a szegedi pártszervezeteink oktatási munkájára, de ha idejében nem tárjuk fel , ezekből a kis hibákból nagy hibák és mulasztások lehetnének. A hiányosságok elsősorban abból adódnak, hogy még mindig sok helyen nem az egyes párttagok egyéni körülményeit, képzettségét és felkészültségét vizsgálják meg az oktatásban való beosztásnál, hanem gyakran különböző sablonokra, különböző sémákra akarják ráhúzni a pártoktatásban való beosztás kérdését. Így, több pártszervezet vezetőit nem osztották be a pártoktatásba, várva valamiféle felülről jövő instrukciót erre vonatkozóan. Ahol ilyen eset előfordult, ott sürgősen ki kell javítani a hibát és a pártvezetőség tagjait a részükre megfelelő oktatásba kell bevonni. De olyan eset is előfordult, hogy visszaminősített párttagokat magasabbfokú oktatásiba vontak be, holott a visszaminősített pártagokat az alapfokú iskolára kell beosztani, hogy az itt végzett jó munkájukon keresztül bebizonyítsák: méltók a párttag elnevezésre és ezzel természetesen magasabb oktatásban való részvételre is. A Belváros II. pártszervezetben arra a helytelen álláspontra helyezkedtek a pártvezetőség tagjai, hogy párttagokat és pártonkívülieket együtt, egyazon fokú pártoktatásba akartak bevonni. Nem arról van itt szó, a pártonkívülieket mi ne akarnánk oktatni, de okvetlenül határt kell vonnunk párttagjaink oktatása és a pártonkívüliek oktatása között. Ha ezt összekeverjük, végsőfokon lebecsüljük az egész pártoktatást. De a pártoktatás lebecsülése az is, amit a Belváros IV. pártszervezetében tapasztaltunk. Itt a titkár elvtárs arra a kérdésre, hogyan állnak a propagandamunka előkészületei, azt felelte, hogy ő ezt nem tudja, mert ez az oktatás felelős feladata. Le kell szögeznünk és meg kell értenünk, hogy párttagjaink elméleti színvonalának emelése, a marxizmus-leninizmus elsajátítása egyáltalában nem resszortfeladat, nem a pártvezetőség egy tagjának feladata! Az egész pártvezetőség — élén a titkár elvtársakkal — felelős a pártpropaganda jó megszervezéséért. Bár nem döntő szervezési kérdés — de nem is utolsó — az, hogy alkalmas helyet találjunk a szemináriumok, tanfolyamok megtartására. Tekintetbe kell venni azt, hogy a hallgatók jól megközelíthessék az előadások helyét és a helyiségek rendesen fűtve és világítva legyenek. Az oktatás megindulásával feltétlenül felvetődik minden alapszervezetünkben az oktatáshoz szükséges anyag, irodalom megszerzésének kérdése. A pátoktatásban résztvevő elvtársak fokozott igényeket támasztanak könyvtárainkkal szemben. Ez azt is jelenti, hogy alapszervezeteinknek a könyvtárak kérdését napirendre kell tűzniök. I^Jem szabad előfordulnia olyannak, mint a Móraváros II. pártszervezetben, ahol a marxistaleninista elmélet, vagy szépirodalom termékeit csak igen nagy kutatás után találjuk meg, de állandóan kínálják magukat az ócskábbnál ócskább irodalmi fércművek. — Az oktatáshoz szükséges brosúrákat és egyéb anyagot — mint mondottuk — még jó néhány pártszervezetünk nem szerezte be tagjai számára, holott már csak néhány nap választ el bennünket a pártoktatási munka kezdetétől. Pártszervezeteink sürgősen gondoskodjanak ennek a hiányosságnak kiküszöböléséről, nehogy a tananyag hiánya következtében zökkenők álljanak be az oktatás megindításánál. A pártoktatás megindítását támasszuk alá komoly és elmélyült agitációs munkával is. Az üzemek, kerületek faliújságjain már a közeli napokban jelenjenek meg cikkek az ott folyó pártpropaganda szervezéséről, előkészítéséről és megindulásáról. Az oktatás megndulása után a faliújságok számoljanak be az üzem, a kerület, a hivatal dolgozóinak arról, hogy az elméleti színvonal emelkedése hogyan függ össze a termelés emelkedésével. Ezek a cikkek minél konkrétebbek legyenek, az érvek alátámasztására hozzanak fel a cikkírók számos meggyőző, ellenőrizhető helyi példát. És mondják el azt is ezek a cikkek, hogy a több és jobb termelés szorólan és elválaszthatalanul összefügg a békéért folyó harccal. Az üzemekben, a hivatali pártszervezetekben és a termelőszövetkezeti csoportokban az oktatási munka nyilvánosságának megteremtése érdekében a termelési felelősök és az oktatási felelősök szorosan működjenek össze, hogy így még konkrétabban kimutathassák: aki jó a tanulásban, az jó a termelésben is. Blékénk megvédése, függetlenségünk és szabadságunk biztosítása érdekében magába véve még nem elégséges népgazdaságunk fejlesztése, néphadseregünk erősítése. Ahhoz, hogy a Szovjetunó-vezette hatalmas béketáborban jól megálljuk helyünket, fel kell fegyverkeznünk a marxista-leninista elmélettel. A marxizmus-leninizmus iránytűjének kell kezünkben lenni ahhoz, hogy biztosan eligazodjunk a békéért folyó harc legkülönbözőbb feladatai között is. Őrizetbe vették adócsalás és árdrágítás miatt Őrlei György vaskereskedőt A rendőrség őrizetbe vette és átadta az államügyészségnek Őrlei György szegedi vaskereskedőt, mert megállapították, hogy Mérey utcai üzletében lévő, mintegy százezer forint értékű áruját, túlnyomó részben számla nélkül szerezte be. Azt is megállapította a nyomozás, hogy Orlei sorozatos árdrágításokat követett el, régebben beszerzett áruja után nem fizetett árkiegészítő adót és olyan árut is visszatartott, amely az ötéves tervben szereplő építkezések sikeres befejezéséhez szükségesek. őrleinek nemcsak nagyértékű, forgalmi adó nélkül beszerzett áruraktára, hanem modern bérvillája, tehergépkocsija és más komoly értékei is voltak. Orlei bűnös üzleti politikája abban is megnyilvánult, hogy még a termelőszövetkezetek és a Magasépítési NV részére sem szolgáltatott ki raktári készletével arányban álló mennyiségű közszükségleti árut. Egyévi börtönre ítéltek el egy feketéző alsóvárosi asszonyt Feltűnt a hatóságoknak, hogy Franka Ágostonná szegedi lakos, vasúti bérlettel sűrűn utazik fel Budapestre és minden alkalommal terjedelmes csomagokat visz magával. A nála megtartott házkutatás során nagymennyiségű zsírt, rizst, babot és 55 kiló mákot, 557 drb tojást, 69 kiló szappant, 28 kiló tarhonyát, 207 kiló lisztet 60 kiló baracklekvárt, négy mázsa burgonyáig 7 mázsa fokhagymát, 140 kiló vöröshagymát, tíz mázsa búzát és 640 kiló árpát találtak. Ugye kedden került a megyei bíróság Hárs tanácsa elé. A bíróság megállapította Frankáné bűnösségét és ezért egyévi börtönre, háromévi politikai jogvesztésire, ezer forint pénzbüntetésre, ezer forint vagyoni elégtételre ítélte, egyben elrendelte Szeged területéről 3 hónapra való kitiltását és az ítélet hírlapi közlését.