Délmagyarország, 1951. június (7. évfolyam, 125-150. szám)

1951-06-01 / 125. szám

Mentek, Imi­­rrvtrs 1.3 __________DÚS SZÉNATERMÉST TAKARÍT BE__________ AZ ÚJSZEGEDI HALADAS-­K­RMLLÓCSOPOR­• Szorgalmas növényápolás és állandó, rendszeres munka biztosítja majd a csoport jó termését Messzire piros bálnak az új csere­pek, meg a nemrégen rakott tég­lasorok az újszegedi Haladás-ter­­melőcsoport földjénél. Gazdagodik, erősödik a csoport. Ezt hirdeti a pirosló téglákból készült új istálló is, amelynek már csak a mennye­zetét kell elkészíteni és a külső meszelése van hátra. Az istálló kö­zelében felépült már a 150 hízó be­fogadására alkalmas disznóól, a fö­léje épített kukorica­góréval együtt. Tíz vagon kukoricát tud­nak majd itt tárolni az állatok etetéséhez. NVem hiábavaló a szorgalmas kaszálás Az új épületek körül most még nagy a nyugalom. Inkább kinn a földeken, a konyhakertészetben és a Tisza-gátján folyik a nagy mun­ka. Most gyűjtik a Tisza-gáton boglyába a sok szénát, amit jóide­jében lekaszáltak, hogy kettő táp­értékű takarmány jusson majd az állatoknak. Emilt, beljebb a földe­ken a már behordott hereszénát rakják nagy kazalba. Tíz kocsi szénát hordtak már be, de, a fo­gatok még mindig, állandóan mun­kában vannak. Szép leveles a he­reszéna, boldogan mutatják a cso­port tagjai. A magasodó hereszéna-kazal és a töltésoldal szénaboglyái jó mun­kájukról tanúskodnak. Megfogad­ták s becsülettel teljesítették a földművelésügyi miniszter felhívá­sát az idei gazdag szénatermés mi­nél előbbi betakarítására.­­Nyomban a felhívás elhangzása után a ka­száló-brigád munkához látott. Végig a töltésoldalon és az árkok partján kora reggeltől, késő estig seré­nyen folyt a munka. A 10 hold herét így azután napok alatt leka­­szálták és szorgalmasan nekiláttak a töltésoldal, az árkok partjainak lekaszálásához is. Nagyszerű telje­sí­­mények születtek a munka len­dületében, hiszen olyan jó dolgos csoporttagok mutattak példát, mint Szabó György, az elkaszás, vagy Farsang András, akinek ugyancsak 200 százalékon mozgott a létesít­ménye s a 67 éves Tápai János is valósággal megfiatalodott a munká­ban. Örömmel, jókedvvel teljesítet­ték kötelességüket s még jobb munkára serkentette őket Sirion Gábor elvtárs, a párttitkár derűs magatartása, aki nem maradt el közülük soha a dologból. Dereka­san részt vett a kaszálásban, most pedig egy pillanatra sem áll meg kezében a vasvilla, amint a kazal tetején rakja a kocsiról az újabb és újabb szénakötegeket. Boldog lesz az aratás A kaszálással már mindenütt kész a csoport s nemsokára készen lesznek a dús szénatömés begyüj­­­­tésével is. Büszke boldogsággal néznek szét földjükön, elgyönyör­­ködnek a déli pihenő alatt a kéken virágzó lenvetésben, az előbujkáló dinnyelevelekben, a pirosló cseresz­­nyében, meg a levelek alatt meg­bújó 5—6 dekás gyönyörű eprek­ben. Különösen a búzán áll meg az ember szeme. A szép kalászt ígérő szálak szinte embermagasságúak és olyan egyforma nagyra nőttek, mintha valaki már előre egy vonal­­ba kaszálta vona le a tetejüket. Szép, tiszta búza, nem keveredett rozzsal s nem verte fel a gaz sem. Erősen elüt ez a vetés a környék­­beli egyénileg gazdálkodók vetésé­­től. Látják is ezt mind többen az újszegedi dolgozó parasztok, ezért vettek részt legutóbb is a környék­i és több mint ötvenen közülük a termelőcsoport ünnepi értekezletén. Mindenkinek munkában a helye Tennivaló, munka, de pótolni­való is akad azért még bőven az aratás előtt. A kapások egy részére több gondot kell fordítani, különö­sen a ricinus vár kapálásra, de a kukoricánál is szükség van erre. Az agyagos talaj az esőzések miatt eddig­ megnehezítette ezt a munkát, de most már sürgősen el kell vé­­gezni ezt is, hiszen a gondos nö­­vényápolás biztosítja a gazdag ter­­mést. Minden csoporttagnak, de még a családtagoknak is munkában van most a helye. Ezt kívánja nemcsak az egész termelőcsoport, sőt nép­gazdaságunk érdeke, hanem külön­­külön minden egyes csoporttag ér­deke is. A magukéban, maguknak dolgoznak és minél többet dolgoz­­nak, annál több lesz az egyéni jö­vedelem is. Nem is tévesztik me l­ már szem elől kötelességüket a cso­portbeliek s a pártszervezet felvi­lágosító munkája nyomán sokat erősödtek ősz óta munkafegyelem­ben, öntudatban. Belátják, hogy rendszeres munkára van szükség, ha sikereket akarnak elérni. Tán­cos Gyula, Rehák István — hogy csak néhányat említsünk — a té­len még igencsak elhanyagolták a munkát, de most állandóan kive­­szik részüket a dologból s a kaszá­lás során is megmutatták, hogy nem akarnak lemaradni. Jut bőven a piacra Az asszonyok sem restek. A ker­­tesz munkacsapat szorgosan gyűjti kosaraikba a földiepret, hogy mi­nél többet árulhassanak a piacon a friss gyümölcsből. — Kijövünk már reggel 6-ra s itt vagyunk estig _ mondja Viz­­hányó Jánosné. Vass Ferencné _ mert a földmunkánál nem lehet megszabni nyolc órában a munka­időt. Itt most talpon kell lennünk egész nap, ha jó munkát aka­.r.­ végezni. Valóban jó munkát is végeznek, mert csupán két nap alatt 2500 fo­­rintot árultak a piacon egyedül földieperből, de ezenkívül már ed­dig 20 ezer forint hasznot hoztak a konyhakerti vetemények, a spe­nót, retek, kalalábé. Saláta. Segít a munkásosztály A repceföld szélén nagy fúró­­­ torony emelkedik a magasba. Mun­­­kások dolgoznak körülötte, készü­l az új kút a termelőcsoportnak. A­­ Port, a munkásosztály nyújtja ezt a segítséget, hogy még jobban megerősödjenek. Erősödik a cso­port, s erősödik vele a munkás­­paraszt szövetség is. — Szabadság elvtársik! Sok-e még a munka? szokták kérde­gel­­ni arrafelé menet a munkásoktól. Ezen a héten örömmel hallották már a vidám választ: — Néhány napon belül készen leszünk vele! így hát augusztus helyett már most onthatja majd vizét az új kút, amely percenként közel 400 liter vizet ad, nem úgy, mint a ré­gi, amelyből percenként csak 20 liter folyik. Mire a csoport levágja­­ a repcét, a helyén öt hold öntözé­sét már az új kúttal végezhetik. Aztán, nyár végén, aratás után, hozzálátnak tervezett, nagy öntöző, berendezésük elkészítéséhez is. Sok egyéb tervük is van addigra, da­rálót, takarmányoskamrát akarnak építeni. Szép és helyes tervek ezek. Meg is valósulnak, ha addig vala­mennyien, családostól becsülettel kiveszik részüket a mindennapi de­rekas munkából. (1. 7.) Szegeden tanulnak az épülőt Kaposvári Textilkombinát JÖVENDŐ SZAKMUNKÁSAI ötéves tervünk során épül a Sze­gedi Textilkombinát után a máso­dik modern Textilkombinát Ka­posváron. Míg ott emelkednek a fa­lak, épül az üzem, itt Szegeden szorgalmasan tanulnak az új fonó­­művezetők és szakmunkások. Az új szakmunkástanulók­ 3 hete érkeztek Szegedre, hogy a Textilkombinátban megtanulják a kártoló- és tisztítógépek kezelé­sét és a fonás technikáját. Leg­többjük még nem dolgozott üzem­ben s minden, amit látnak újdon­ság számukra. A tanulók napi nyolc órát az üzemben dolgoznak, hogy elsajátítsák a szakmunkások jól bevált munkamódszereit. Ezen­kívül hetenkint négy nap három­órás elméleti oktatáson vesznek részt, fit technológiát, számtant és társadalomismeretet tanulnak. A tanulószobában most is itt ül­nek az asztalok mellett. Éppen számtanóra van. A kék overálos, napégette arcú fiúk figyelmesen hallgatják az előadást. Két csoport­ra osztották őket. Mielőtt idejöttek, egy hónapig a kőbányai Dreeder-fonodában tanul­tak. Elragadtatva beszélnek a Sze­gedi Textilkombinátról és szemük csillog, amikor arra gondolnak, hogy nemsokára nekik is ilyen szép üzemük lesz. Beszélnek a kez­deti nehézségekről, mert bizony a dolgozók hidegen fogadták őket. Nehezen barátkoztak meg a ta­nulókkal. De most már össz­ebarát­­koztak és szívesen segítik a tanulók munkáját, átadják tapasztalataikat, hogy­­ be­lőlük is jó szakmunkások váljanak. A tanulók boldogan mesélik, hogy mikor itt vége lesz a tanfolyamnak és visszamennek Kaposvárra, már ők is részt vesznek a gépek besze­relésében. A tanulók legtöbbje Kaposvár környéki falvakból és községekből jött. Márton György, egy komoly­­nézésű barna fiú 18 éves. Somogy­­­váron laknak. Szülei újgazdák, 8 hold földet kaptak és ő is ott dol­gozott velük. A kaposvári cukor­gyárban dolgozott már, mint kise­gítő munkás és azóta mindig arra vágyott, hogy ő is üzemben dolgozhasson és ezért jelentkezett a felhívásra. ... A tanulás bizony egy kicsit nehéz, különösen a technológia — vallja be —, de azért igyekszem megtanulni, hogy jó szakmunkás váljék belőlem. Kollár Lajos komolyságával ki­tűnik a sok közül. Ő már 26 éves,­­ nős és van egy nyolchónapos kis­lánya. Hard községben laknak és­­ ott gőzmalomban volt kisegítő­­ munkás. Nem volt állandó munkája ,és ezért jelentkezett most tanulni, hogy mint a Kaposvári Kombinát egyik szakmunkása biztosíthassa családja számára a gondtalan éle­tet. Amint mondja „szeretném majd jó munkámmal meghálálni népi de­mokráciánknak azt, hogy tanulha­tok!” i A szakmunkások mellett itt ta­nulnak a kaposvári üzem műveze­tői is. Ők már hat hónapja itt dol­goznak és akadnak már közöttük olyanok is, akik a munkájuk és a tanulás mellett újításokkal foglalkoznak. Lelkes munkájukat a dolgozók tá­­mogatják, a műszaki vezetők azon­ban több segítséget is adhatnának újítási munkájukhoz. A Kaposvári Kombinát új szak­munkásai és művezetői körülbelül két hónap múlva vizsgáznak, hogy utána Kaposváron a gépszerelések­­nél segítsenek. Helyükbe fiatal lá­nyok jönnek. Itt fonónőkké képe­­zik ki őket, hogy majd az elké­szült, Kaposvári Textilkombinátban képzett szakmunkások állhassanak az új gépek mellé és ott jó munká­jukkal­­ éíi­sék a szocializmus épí­tését. Csongrád megye második lett a zsírbegyüjtési versenyben Az 1950—51. évi z­sírbegyüjtési Verseny­ben első lett Vas megye, második Csongrád, harmadik So­mogy. Az utolsó helyre Zala megye került. A sereghajtók Győr,Sopron, Szolnok és Nógrád megye. A leg­­jobb községek zsírbegyüjtéi és nyilvántartói között 72 ezer forint pénzjutalmat osztottak ki. Ma: József Attila emlékest A szegedi közalkalmazottak köz­­ponti kultúrcsoportja ma, pénteken este fél 8 órai kezdettel a József Attila kollégium előadói termében (Sztálin­ körút 95.) József Attila emlékestet rendez. Az esten dr. Szabolcsi Gábor elvtárs összekötő szövege keretében szavalatok és megzenésített József Attila ver­sek hangzanak majd el. Ez alka­­lommal mutatja be Szegeden elő­­­ször a közalkalmazottak népi tánc­csoportja saját gyűjtésű és össze­állítású paprikatáncát, amellyel Hódmezővásárhelyen a kultúrver­­seny megyei döntőjén nagy­­okért­­ arattak. HOGYAN LETTEM SZTAHANOVISTA? 1949 október 15-én vettem át Skoda.Voloniál márkájú gépkocsi, mai. Már akkor úgy éreztem, hogy a kocsi az ■ Mim ;a közben itt is, ott is hallottam, hogy az öntu­­datos munkások munkaversenyt i­, állanak a teljesítményük fokozása­­ért, itt is, ott is feltűnnek az üze­­mek sztahanovistái. Sokat gondolkodtam már akkor azon, hogy én miként tudnék bele­­kapcsolódni a munkaversenybe; ho­gyan tudnám bebizonyítani, hogy a gépkocsivezető is építő tagja a tár­­sadalomnak. Kiutat azonban nem­­ találtam. A szakmámban ekkor­­ még senki sem látta, miként lehet teljesítményünket értékelni. Telt az idő és gondosan gondoztam kocsi­­mat. Egy napon, munkám után még kéziratban láttam a hírt. A Ganz­ gyár az ország valamennyi gépjárművezetőjét munkaversenyre hívja. Ekkor indult el a mozgalom a 100.000 kilométeres versenyért. Nyomban elhatároztam, hogy csatlakozom a versenyhez, de ta­­nácstalan voltam a tennivalóimmal szemben. Maga a szakszervezetem sem tudott utat mutatni. Cselek­­vően csak egy hét után álltam ver­­senybe. Ettől a pillanattól minden­ nap lestem a kilométerórám muta­­­­tóját.­­ 1950 október 10.én, amikor utamból hazatértem, örömmel je­­lenthettem, hogy egy héttel kan­a­­rabb néhány kilométerrel túl­telje­­sítettem a százezer kilométert. Eredményemet köszönhetem annak a segítségnek, amelyet Pártunk központi lapja, a Szal­ul Nép nyúj­tott, amikor ismertette a szovjet gépkocsivezetők tapasztalatait. Én ezeket a szempontokat mindig szem előtt tartottam. Nem egyszer mun­­ka közben egyik,másik gépkocsi el­­száguldott mellettem. Úgy gondol­­tam, nem baj, én utólérem őket —, nem időben, de kilométerteljesít­­ményben. Nem is csalódtam ítéle­­temben, minthogy nem csalódhat senki, aki a Szovjetunió tapasztala­­tai nyomán, a Párt vezetésével ha­­lad egy kitűzött cél felé. Ma már sokan vagyunk cson­­grád megyei viszonylatban is, akik hirdetjük Gerő elvtárssal: két szia, hanovista — egy tehergépkocsi. Márpedig nekünk sok tehergépko­­csira van szükségünk, hogy minél gyorsabban felépíthessük azokat a gyárakat, amelyeket módosított öt,­éves tervünkben­ előirányoztunk. Béres Lajos, Béres Lajos elvtársat, a „Délmag­y­­arországi gépjárművezetőjét a top ezer kilométeres versenymozgalom­ban elért kiváló eredményéért szia, hanovista oklevéllel tüntették ki. Üzemi pártszervezete taggyűlésén vette át az­ oklevelet és az 500 forint pénzjutalmat. A kiváló dolgozói munkatársai melegen ünnepelték A koreai néphadsereg főparancsnokságának hadijelentése Phenjan (TASzSz). A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének főparancsnoksága közli, hogy a néphadsereg egysé­­gei, szoros együttműködésben a kí­­nai önkéntesekkel, valamennyi arc­vonalszakaszon továbbra is vissza­­verik az amerikai,angol interven­ciós csapatok heves ellentámadásait. 30-án a néphadsereg tüzérségi egy­ségei a keleti partvidéken komoly mértékben megrongáltak ellenséges hajókat: a New Yersey csatahajót és a Brinkley Bass torpedórombolót, amelyek igyekeztek behatolni Von­­szan kikötőjébe. Olvasószobák, játékok, kísérleti szerek várják az msi­ őtet szegedi új otthonukban A Nemzetközi Gyermeknapon, vasárnap avatják fel a szegedi központi úttörőotthont Ünnepre készülnek a pajtások. A Kálvária­ téri új úttörőotthonban pirosnyakkendős úttörőlányok és lilik dalolva, izgatottan bontogatják egy most érkezett csomag tartal­­mát. Találgatják, vajjon mi is le­het benne. A sok papír, forgács széthull s egy-egy felkiáltás jelzi, hogy valami érdekes dolog érkezett. Nagy ládákban érkezett meg az alterőothon fi­zikaszobájának fel­szerelése. Óvatosan csomagolták ki a különböző üveg- és porcellánedé­­­­nyeket a pajtások és szép rendben rakták be a szekrénybe. Minden edényt külön,külön megnézegettek. Előre örültek annak, hogy néhány nap múlva már ezzel a gyönyörű felszereléssel kísérletezhetnek. Megjöttek az olvasószobába a szép­ ernyős asztali lámpák is. Ezer­­kötetes könyvtára lesz az úttörő­otthonnak. Tanulás után ide jönnek a pajtások, hogy tanuljanak, szóra­­kozzanak a szovjet és magyar tu­dományos és szépirodalmi könyvek­ből. A kultúrteremben rend­berak­ják a székeket, szép sorban várják a vasárnapi vendégeket Az úttörő­­ptthon kultúrtermében 300 férőhely van, ennyien nézhetik meg a paj­tások kultúrelőadásait. Két hatal­mas festményt állítottak fel a szín­­padon. A gyermekek nagy barát­ját, tanítóját, Sztálin elvtársai lát­­hatjuk a Komszomolok és az úttö­­rők körében. Az udvar egyik felét felásták. Itt a „Mic °urin”-kör tagjai kísérletez­nek majd a növényekkel. Távolabb teniszpályát, röplabdapályát állíta­nak fel. A múltban a dolgozók gyermekei még álmodni sem mertek arról, hogy ehhez hasonló körülmények közöli tanújának, szórakozzanak. Ma már a dogozók gyermekeinek minden lehetőségük megvan arra, hogy olyan pályára menjenek, ami­­hez kedvet, t­ehe­tséget éreznek A Szovjet Hadsereg felszabadító har­­­ca megteremtette ezt a lehetőséget. Az úttörőotthonok is azt a célt szol­­gálják, hogy már itt kibontakozzék a gyermekekben, hogy milyen pá­lyán akarják kivenni részüket a szocializmus építéséből. A szegedi új központi úttörő­­otthont vasárnap, a Gyermeknap keretében avatják fel és adják át a rendeltetésének a délelőtt fél 11 órakor kezdődő ünnepség alkalmá­ból. A gyermeknap műsora A vasárnapi Gyermeknapra egyébként sokezer gyermek készül szerte a világon. Szegeden is em­lékezetes lesz ez a nap. Vasárnap reggel hét órakor a városban négy útvonalról indulnak el a zenekarok zenés ébresztőre. Reggel nyolc órakor Vass Istvánná elvtársnő, az MNDSz főtitkára rá­dió útján szól a magyar gyerme­kekhez és szülőkhöz. Fél tízkor a szegedi gyermekek vonulnak fel a város különböző útvonalairól. Délután 2 órakor változatos mű­sor kezdődik az újszegedi szabad­téri színpadon, 4 órakor pedig ugyanott zenés szabadtéri kultúr délután lesz a koreai gyermekek megsegítésére. A Textiles sport­pályán gyermek futballmérkőzések és sportbemutatók zajlanak le. Az újszegedi ligetben 2 órától 5 óráig Szegedi bácsi hajóhintákon, forgókon ingyen szórakoztatja a­­gy­rmekeket.

Next