Délmagyarország, 1952. december (8. évfolyam, 282-306. szám)
1952-12-02 / 282. szám
KEDD, 1952. DECEMBER 2. <4. J. Visinszkij elvtárs beszéde az ENSZ-közgyűlés politikai bizottságának november 28-i ülésén a koreai kérdésről ■’ New York (TASZSZ). Az ENSZ-közgyűlés politikai bizottságának november 28-i ülésén felszólalt A J. Visinszkij, a Szovjetunió küldöttségének vezetője. Bevezetőül rámutatott: egyes küldöttek kísérleteket tesznek arra, hogy már eleve a Szovjetunióra hárítsák a felelősséget az indiai határozattervezet elkerülhetetlen csődjéért. Ezután hangsúlyozta: a hadifoglyok hazatelepítésével kapcsolatban az erőszak megengedhet ellenségének kérdése — abban a formában, ahogy azt a 21 küldöttség, valamint az indiai határozattervezet felveti — hazug és elfogadhatatlan. A hadifoglyokat jegyzékbe vették — folytatta Visinszkij —, erőzakosan különleges bélyegekkel látták el őket és arra kényszerítették, jelentsék ki, hogy szembeszállnak minden hazatelepítésre irányuló kísérlettel Most ezekre a nyilatkozatokra hivatkoznak és ezzel indokolják a hadifoglyok visszatartását és ezt a közgyűlés megfelelő határozataival akarják szentesíteni. A továbbiakban a szovjet módosításokkal foglalkozott Visinszkij Ívfán Mi az mondjuk: függetlenül attól, hogyan oldják meg a hadifoglyok zsákutcába jutott kérdését és amíg megegyezésen alapuló kiutat keresnek ebből a kérdésből, amíg a koreai és kínai fél egyrészt, az amerikai fél és szövetségesei másrészt, találnak valamilyen módot a kérdés rendezésére. Hallgassanak el az ágyúk, a géppuskák, a bombák, stb- Hallgassanak el! Szüntessetek tűzet! Szüntessétek be a hadműveleteket ! Hiszen a tűzszünet önmagában nem változtathatja meg a helyzetet a hadifogolycserével kapcsolatos vitában. Hiszen jelenleg az önök kezében vannak a koreai-kínai hadifoglyok, kövekezésképen senki sem döntheti el sorsukat mindkét fél beleegyezése nélkül, következésképpen az önök beleegyezése nélkül De önök — azt mondom, önök vagyis az amerikai parancsnokság és az Egyesült Államok uralkodókörei — nem akarják beszüntetni a hadműveleteket, továbbra is vért akarnak ontani, folytatni akarják a koreai békés lakosság elleni pusztító, barbár légitámadásokat, a kínai terület bombázását. Más szóval, önök folytatni akarják a háborút, arra hivatkozva, hogy nem lehet a hadműveleteket beszüntetni a hadifogolycsere kérdésének előzetes rendezése nélkül. Ki kell jelenteni: Teljesen érthetetlen számunkra, milyen kapcsolat áll fenn e két kérdés között. Többször kértük önöket magyarázzák meg, miért nem lehet azonnal megszüntetni a hadműveleteket, többször mondtuk, hogy a hadifoglyok kérdését meg lehet vitatni és ebben a kérdésben megegyezésre lehet jutni bizonyos idő múlva, mondjuk 1953 január elsejéig. Többször kérdeztük ezt önöktől, de mindeddig senki sem válaszolt erre a kérdésre és mindenekelőtt sem Acheson, Sem Lloyd nem válaszolt. Miért lehet előbb megkötni a fegyverszüneti egyezményt és csak azután, bizonyos idő múlva kidolgozni és aláírni a békeszerződést ? Miért nem lehet előbb megegyezni a tűzszünetet illetően és azután megkötni a fegyverszüneti egyezményt, belevéve ebbe az egyezménybe a hadifoglyok kicserélésének kérdését is? Az önök logikája teljesen érthetetlen. Helyesebben szólva, az önök következtetéseiben nincsen semmiféle logika, Önök nem veszik számításba azt sem, hogy a hadműveletek folytatásának minden napja csak növelheti a hadifoglyok számát mindkét oldalon, következésképpen csak további nehézségeket támaszthat e kérdés megoldásában. Mi tudjuk az igazi okát annak, hogy miért lehetetlen véleményük szerint a koreai hadműveletek beszüntetése. Ennek egyetlen oka van: a hadműveletek beszüntetése nem előnyös a beavatkozóknak, nem előnyös az amerikai monopolistáknak és szövetségeseiknek. Az amerikai-angol tömb kísérleteket tesz arra — mondotta a továbbiakban —, hogy teljesen megakadályozza javaslataink megvitatását és az azokkal kapcsolatos szavazást és ezzel nyilvánvalóan megsérti az ügyrendi szabályzat 129. pontját. Kigondolnak mindenféle trükköt, méghozzá teljesen méltatlanokat, mert el akarják kerülni a koreai hadműveletek megszüntetéséről szóló javaslat feletti szavazást. Azok a küldöttségek, amelyek ellenzik a koreai tűzszünetről szóló javaslat elfogadását, nem merik nyíltan ellenezni javaslatunkat a világ közvéleménye előtt, önöknek, Uraim, szégyenletes a tűzszünet ellen szavazni, kibúvókat keresnek, hogy elhárítsák ezt az önök szempontjából elkerülhetetlen szükségességet. Tegyék fel szavazásra a koreai azonnali tűzszünet kérdését és próbáljanak meg ellene szavazni! Fogadják el a mi módosításainkat és akkor kérjék tőlünk, hogy mi is fogadjuk el az önök határozati javaslatát. Önök azonban mindenestől elvetik a mi módosításainkat, mondván, hogy azok nem megfelelőek. Miért nem megfelelőek? Azért, mert az önök álláspontjával, a koreai háború folytatásának vonalával szembenállnak, azért, mert leleplezik azt a botrányos helyzetet, amelybe az amerikai-angol tömb körült Lloyd úr itt azt mondja nekünk: „Ami a szovjet javaslatoknak és a szovjet álláspontnak a lényegét illeti, az végeredményben abban az egy törekvésben foglalható össze, hogy mindazokat, akik a szovjet módosításokat ellenzik, mint a háború beszüntetésének ellenzőit tüntesse fel. Talán nem ez a helyzet? Talán önök nem ellenzik tényleg a háború befejezésére vonatkozó módosításunkat? Ha önök nem ellenzik ezt a módosítást, akkor én nagyon boldog vagyok. Ebben az esetben önöknek velünk együtt kell szavazniuk, önök azonban nem fognak velünk szavazni. Miért? Azért, mert önök ez ellen a módosítás ellen vannak, mert önök ellenzik a háború befejezését, önök nem akarják ezt megmondani és nem is mondhatják ezt meg, mert hiszen itt nyilvánosság, közvélemény van! Azonban Uraim, a világ közvéleménye nem itt, nem ebben a bizottságban, nem ennek az épületnek a falai között van. A világ közvéleményét az a millió és millió ember jelenti a világ összes országaiban, aki harcol a békéért, az új háború veszélye ellen és azért, hogy a koreai háború véget érjen. OH van a közvélemény Ez a tulajdonképpeni oka annak, hogy miért ellenzik javaslatunknak módosításként való megtárgyalását. Szerdán ülést tart Hódmezővásárhelyen a Megyei Tanács A Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága december 3-ára, szerdára rendkívüli tanácsülést hívott egybe. A megyei tanácsülésen választják meg a Megyei Bírósághoz küldendő népi ülnököket. A tanácsülés délelőtt 9 órakor kezdődik a Béke-szálló nagytermében. (Folytatás a 2 oldalról) minisztérium vállalatai például 1952 harmadik negyedévében 71 millió forinttal lépték túl a „különféle költségek" tervét, a könnyűipari minisztérium vállalatai pedig ugyanezen idő alatt 21 milló forinttal. Ennek magyarázata az, hogy a kevésbbé ellenőrzött „különféle költségek" közt bújtatják el a felesleges, túlzott, szükségtelen, nem engedélyezett kiadásokat. A pazarlás, az állam, a közösség eszközeinek felelőtlen, gondatlan és nem egy esetben bűnös kezelését megkönnyíti nálunk a népgazdálkodás lazasága is. Mindezeket figyelembe véve a minisztertanács az elmúlt hetekben Rákosi elvi áru javaslatára felelős személyekből álló takarékossági bizottság létrehozását határozta el, melynek feladata a minisztertanácsnak javaslatokat tenni annak érdekében, hogy 1953 folyamán jobban gazdálkodjunk, gondosabban, takarékosabban bánjunk a rendelkezésünkre álló eszközökkel, az állami vagyonnal, a szövetkezeti vagyonnal, mint ahogy ezt az előző években tettük. Az 1952. évi kedvezőtlen időjárás s az ezzel járó nehézségek viszonyai között s ugyanakkor eddig elért igen jelentős eredményeinkre és sikereinkre támaszkodva most azt a feladatot tűzzük magunk elé, hogy a nehézségekkel dacolva, az ötéves terv még hátrlévő két évében, 1953—54-ben úgy dolgozzunk, hogy egészében teljesítsük népgazdaságunk felemelt ötéves tervét. Ez nem könnyű feladat, de eddigi eredményeink alapján ítélve ez a feladat reális, ezt a feladatot meg tudjuk valósítani akkor, ha nemcsak az állami gazdasági munkát szervezzük meg helyesen, hanem lényegesen megjavítjuk a pártpolitikai, a pártszervezeti munkát is s ennek nyomán a tömegszervezetek, a szakszervezetek, a DISZ munkáját is. Ha maradék nélkül végrehajtjuk Központi Vezetőségünk júniusi ülésének idevonatkozó határozatait. D) A PÁRTPOLITIKAI ÉS PÁRTSZERVEZETI MUNKA TERÉN A pártpolitikai és pártszervezeti munkát mindenekelőtt az alapanyagiparban kell gyökeresen megjavítanunk: a szénbányászatban és a kohászatban. Fel kell számolnunk azt a tűrhetetlen állapotot, hogy szénbányászatunkban és vaskohászati üzemeinkben, valamint egész sor fontos gépipari nagyüzemünkben a pártmunka (de természetesen a szakszervezeti és DISZ-munka is) általában gyengébb, alacsonyabb színvonalú, mint a legtöbb közép, üzemünkben és mint a könnyűipar számos üzemében. Szükséges továbbá, hogy a nehézipar legfontosabb üzemeibe, a legfontosabb bányákba, kohászati üzemekbe, gépgyárakba fokozatosan a Szovjetunió jól bevált tapasztalatai szerint, a Központi Vezetőség pártvezetőket küldjön s őket rendszeresen segítse és irányítsa. De szükség van arra is, hogy bátrabban válasszunk be becsületes, párthű, tehetséges műszakiakat különféle pártbizottságainkba, pártszerveinkbe s állítsuk őket felelős funkciókba, az üzemi, a városi, a megyei, a budapesti kerületi és a felsőbb pártszervek apparátusában is. Ezután Gerő elvtárs összefoglalta a főbb feladatokat, majd a következő szavakkal fejezte be beszédét: Ezeknek a feladatoknak a megoldása nemcsak a szocializmus építését fogja előbbre vinni országunkban, hanem egyben ez a leghatékonyabb hozzájárulás a mi részünkről a világot átfogó nagy béketábor erősítéséhez, melynek élén a kommunizmust diadalmasan építő Szovjetunió halad s amelyet Sztálin elvtárs lángesze vezérel! A KOMMUNIZMUS LÁNGLELKŰ HARCOSA 1934. DECEMBER 1.ÉN, 18 évvel ezelőtt mély gyászba borult a Szovjetunió népe. A leningrádi tanács épületében ezen a napon ölték meg Kirov elvtársat. A gyilkost egy külföldi kémszervezet szolgálatában álló trockista-buharinista csoport bérelte fel. Szergej Mironovics Kirov 1886- ban született a vjatkai kormányzóságban fekvő Urzsumban. Szüleinek korai halála után gyermekmenhelyre került, majd a kazáni gépésztechnikai iskola növendéke lett. Kirov már jóval az 1905-ös forradalom előtt bekapcsolódott a munkásmozgalomba. Tomszkban egy illegális tanulókörben tevékenykedett, 1904 végén csatlakozott az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt bolsevik csoportjához. Rövidesen beválasztották a párt tomszki albizottságába, ahol röpcédulák szerkesztésével és terjesztésével foglalkozott. Az 1905-ös tomszki fegyveres tüntetés után letartóztatták és börtönbe vetették. Kiszabadulása után Irkutszkban, majd Vladikavkazban folytatta forradalmi tevékenységét. 1911-ben újból bebörtönözték. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után Észak-Kaukázusban harcolt a szovjet hatalom megerősítéséért. A párt 1919-ben az asztraháni védelem élére állította. Rettenthetetlen harcosnak, kitűnő szervezőnek és bátor vezetőnek bizonyult. Asztrahán megvédése után ismét Kaukázusban, majd később Bakuban folytatta munkáját. Sz. M. KIROV a szocialista építési terv megvalósításáért és a pártnak a trockistáktól-zinovjevistáktól való megtisztításáért vívott harcban mindenkor hűséges tanítványa és fegyvertársa vot Sztálin elvtársnak. 1926-ban a leningrádi kormányosségi bizottság titkárává választották. Neki köszönhető, hogy a tömegek szembefordultak a Leningrádban erősen szervezkedő trockistákkal és zinovjovistákkal. Kirov elvtárs minden cselekedetét a munkásosztály ügye és Lenin-Sztálin pártja iránti hűség irányította. Következetesen küzdött a párt irányvonaláért, tisztaságáért és megbonthatatlan egységéért. Többizben kifejtette, hogy a munka minden ágában érvényesülnie kell a bolsevik kritikának és önkritikának. Szergej Mironovics Kirov harcos élete gyönyörű példája a forradalmi elmélet és gyakorlat elválaszthatatlan kapcsolatának. Bármilyen munkaterületen dolgozott is, mikétig, megtalálta az utat a dolgozók legrejtettebb gondolataihoz és reményeihez. Ezért tudott olyan példátlanul lelkesítően hatni a tömegekre. Mint kiváló szónok, egyszerű, világos, de mélyértelmű beszédeivel mindig magával ragadta a hallgatóságot. Kirov elvtársnak igen jelentős része volt a Szovjetunió kincseinek feltárásában. Az ő útmutatásai alapján honosították meg a búzát északon, tártak fel gazdag apatit lelőhelyeket a hibinl tundrákon és kezdték meg az iparvállalatok építését a sarkvidéken. Sz M. Kirov egész tevékenységét a kommunizmus győzelmébe vetett hit hatotta át. MINT SZTÁLIN ELVTÁRS egyik leghűségesebb fegyvertársa, engesztelhetetlen harcot folytatott a párti ellenségeivel szemben. Mint a szorvjet állam békés kimolikájának fáradhatatlan hirdetője, kérlelhetetlenül leleplezte az imperialista háborús gyújtogatók mesterkedéseit. Amikor a szovjet nép szilárdan szembeszállt a fékevesztett ellenforradalmi bandákkal, a szovjet állam ellenségei úgy próbálták visszafordítani a történelem kerekét, hogy orvul meggyilkolták Kirov elvtársat, a szovjet nép azonban Kirov halála után még jobban IV. hozta éberségét, még szorosabban tömörült a párt és Sztálin elvtárs köré. Szergej Mironovics Kirov emléke tovább él a nép lelkében és ma is milliókat lelkesít a dolgozók békéjéért és a kommunizmus megvalósításáért vívott harcban A Loy-mozgalom kiszélesítésével harcolnak a terv határidő előtti tejesítéséért a Textilművek dolgozói A szegedi üzemek dolgozói lelkesen készülnek a Sztálin elvi.érs 73. születésnapjának méltó megünneplésére. A Textilművek dolgozói is ígéretet tettek arra, hogy december 21-re befejezik évi tervüket, s az év hátralévő részében 2.530.000 forinttal adnak többet a dolgozó nép államának. Az üzem dolgozói most a „Termelj ma többet, mint tegnap “-mozgalom kiszélesítésével harcolnak azért, hogy adott szavukat valóra váltsák. A szakszervezet sokáig a különböző mozgalmakkal sem törődött eléggé, de annak ellenére, hogy az üzemben későn honosodot meg a Loy-mozgalom már is jelentősek az eredmények. Egyre több dolgozó teljesítménye emelkedik. Az előfonóban Száraz Júlia 22- én 104.5 százalékos teljesítményt ért el, 24-re 107.4 százalékra emelte termelési eredményét. Száraz elvtársnő nem elégedett meg azzal, hogy csatlakozott Loy elvtárs felhívásához, hanem tanul a szovjet sztahánovistáktól is. Számos szakkönyvet olvasott már és szakmai továbbképző tanfolyamon is részt vett. A kannákat a jól bevált szovjet módszer szerint cseréli. Az előfonóban Kocsis Ilona eredménye is fokozatosan emelkedik. 25-én 104,9 százalékot teljesített. De 26-án már 105,7 százalékkal fejezte be a műszakot. A keresztorsózóban Futtai Jánosné nemrégen még csak 125 kilogrammot termelt naponta. Elhatározta, hogy Sztálin elvtárs 73. születésnapját kimagasló eredményekkel ünnepli. 125 kilogrammos teljesítményét 147-re, majd 27-én már 150 kilogrammra emelte. Berta Anna 122 kilogrammos napi teljesítményét 14 kilogrammal teljesítette túl, tehát 136 kilogramm fonalat ad épülő szocialista hazánknak. Hódi Mária 140 kilogramm fonalat termelt naponta. Most teljesítményét 6 kilogrammal növelte. Papp Viktória a gyűrűsfonó dolgozója 113 kilogrammos átlagteljesítményt vállalt Sztálin elvtárs 73. születésnapjára. Vállalását túlteljesítette: 25-én már 117 kilogrammot termelt, 26-án pedig 119 kilogrammot. A jó eredmény eléréséhez az is hozzásegítette, hogy a rossz és álló orsókat a blokkmorterével kijavíttatta. Ugyanakkor az előfonal kicserélését is úgy osztotta be, hogy jelentősen csökkentse a szálszakadást. Növekedett termelési eredménye azzal is, hogy minden csütörtökön békeőrséget áll, s ekkor is azért harcol, hogy elért eredményeit túlszárnyalja. Palócz Klára is azok közé a dolgozók közé tartozik, akik nlepértették a Loy-mozgalom jelentőségét. Napról napra újabb és újabb eredményekkel fejezi be a munkanapot. Palócz elvtársnő arra tett fogadalmat, hogy december 21-ét 114 kilogrammos teljesítménnyel ünnepli meg. Amióta Loy elvtárs nyomdokain halad, eredményét jóval túlszárnyalta. November 26-án már 122 kilogrammot termelt. Munkaidejét 100 százalékosan kihasználja, s arra törekszik, hogy a dorozsmai szövődének és a többi szövődékne minél több és kiválóbb minőségű fonalat adjon. Mészáros Erzsébt is vállalta, hogy Sztálin elvtárs születésnapját 113 kilogrammos átlagteljesítményével köszönti. Ezt az eredményét azonban már túlszárnyalta: 25-é 115.30 kilogrammos, 26-án pedig 116.53 kilogrammos teljesítményt ért el. Béktörméggel is harcol minden dekagramm fonalért. A Szegedi Textilművek dolgozói a Loy-mozgalom kiszékülésvel harcolnak tervük mielőbbi teljesítéséért. Ebbe a mozgalomba egyre több dolgozó kapcsolódik be, hogy mielőbb büszkén jelenthessék Rákosi elvtársnak: a Textilművek dolgozói határidő előtt fejezték be tervüket, megvédték az üzem becsületét és nem maradnak adósak a dolgozó nép államának. A szegedi járásban 47 dolgozók általános iskolája működik A Horthy-rendszer Klebelsberg féle bűnös iskolapolitikája Csongrád megyében is sokezer dolgozót fosztott meg attól a lehetőségtől, hogy tudását gyarapítsa, sokan még az írás-olvasást sem tanulhatták meg Államunk gondoskodása folytán a megyében évről évre jobban felszámolják az analfabétizmust, s mind többen tanulnak a dolgozók középiskolájában is. Idén a tavalyinak ötszörösére, nyolcszázról négyezerszázra emelkedett a dolgozók általános és középiskolájában tanulók száma. A dolgozók általános iskolájának tavaly még 36 tagoza a volt, az idén már 136 tagozaton több mint 3 ezren tanulnak, a középiskoláknak közel e er hallgatója van, szakérettségire több mint 500 an járnak a megye dolgozói közül. Legnagyobb a tudásszomj a szegedi járás dolgozói körében, ahol 47 általános iskolai tagozat működik. A csengelei szétszórt tanyavilágban, ahol a távolabb lakók kilométerekről mennek az iskolába, öt tagozaton 130 — nagyrészt dolgozó parasztok — sajátítják el az általános iamerentat. Ezenkívül negyvenketten tanulnak írni olvasni. Fábiánsebestyénen, ahol az oktatási állandó bizottság is nagy segítséget nyújtott a tanfolyamok szervezéséhez, 67-en járnak alapiamén tanfolyamra. Ezekre számos idős dogozó paraszt is beiratkozott Deszk községnek ma már egyetlen olyan dolgozója sincs, aki ne tudna írni-olvasni. Forrásúton, Balástyán, Kisteleken, Algyőn, Sándorfalván és Szarmazon pedig február végére számolják fel teljes egészében az anafabátizmust. Szegeden a dolgozók általános iskolája 35 tagozatán 87- en tanulnak. Legtöbben a Szegedi Ruhagyári és a Szegedi Textilművek dolgozói közül iratkoztak be. A Ruhagyárban megoldották azt, hogy a dolgozóknak nem kell azzal sem időt eltölteniök, hogy az iskolába menjenek, bent az üzemben tartják a két általános iskolai tagozaton az előadásokat.