Délmagyarország, 1955. október (11. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-01 / 231. szám

Szombat, 1955. október 1. OELMMYARORSZIG3 Egy nappal a vállalás után a Ruhagyárban Utolsó nap a harmadik negyedévben, szeptember 30-a, de első a Szegedi Ruhagyárban a november 7. tiszteletére tett vállalásuk, felhívásuk után. A diszpécser osztály, amely fő irányító ereje az egész üzem termelésének, valóságos hangyabolyhoz hasonlít. A telefon szünet nélkül cseng, utasítások egymást érik, a művezetők, MEO-sok jönnek-mennek, munkájukat intézve. Az élüzem feltételek teljesítéséhez még e nap termelése hiányzik és erről van most szó. Nem megy minden simán. Ahhoz, hogy az utolsó tervezett munkadarabot is leszállítsák a minőségi vizsgálat után a kész raktárba, mindenkinek a helyén kell állnia. Azután meg ma tíz negyedév első napja is jó előkészítést követel. — Ma tettek szalagra 216 darab esőkabátot. — mondja Kiss Jenő fődiszpécser. — Ennek kész kell lenni még ma, mert a cikkek kifutása is fontos. — A Prágai-szalagnak segít a Dávid-szalag. Azok terven felül százötven darabot vállaltak és még csütörtökön hozzá kezdtek. Nem lesz az esőkabátokkal semmi baj — válaszol Eperjesi elvtársnő. — Ahogy a békekölcsön-jegyzésben első voltak, itt is számíthatunk a Dávid-szalagra. Az üzemben már mindenki tudja, mit kell tennie. A terv teljesítésével a Szegedi Cipőgyárnak tett ígéret is valóra válik. Még a hónap közepén a Ruhagyár vezetősége kapott a Cipőgyárból egy levelet: „Segítsetek ki bennünket cipővászonnal, mert az Anyagellátó Vállalat nem tudja biztosítani és a terv teljesítése ettől is függ. Napi tízezer darabot kérünk. Elvállalták a ruhagyáriak, hogy kisegítik a Cipőgyárat. Részben hulladékból, részben pedig maradék anyagból szabták ki a kért mennyiséget, azaz ennél többet, mert összesen 152 ezer darabot küldtek át a Cipőgyárnak a negyedév utolsó napjával a leszabott cipővászonból. Négy ember dolgozott a szabászaton azért, hogy ígéretüket teljesítsék. Majdány Józsefné, Ördögh Józsefné, Nagy Jánosné és Barnak Antal. A szegedi üzemekhez szóló felhívás után legnagyobb problémaiként jelentkezett az „átállás“. Ez a legtöbb esetben hátrányt okozott a termelésben. — Háromszor annyi munkaruhát kell gyártanunk, mint a harmadik negyedévben — mondja Ménesi Imréné, tervosztályvezető. Ez azt jelenti, hogy a Ruhagyár dolgozóinak fele ezt készíti és négy munkaterem szalagjait kell „átállítani“ más munkára. — Nem okoz ez a mostani „átállás“ olyan meglepetést, mint máskor. — jelenti ki határozottan Baráth elvtárs, a technológiai osztály egyik tagja. — Ez a cikk ismert már a legtöbb dolgozó előtt, de jó a felkészülésünk is. Az egész technológiai osztály már egy ideje az „átállás“ előkészítésén dolgozott. A harmadik negyedév utolsó napjára csak az a feladat maradt, hogy az utolsó simításokat megtegyék. Vagyis előkészítsék géphez az anyagot, hogy a negyedik negyedév első napján helyben legyen a varrni való munka, a szalagok részére. Három szalag már a harmadik negyedév utolsó napján az átállásnak megfelelő helyen dolgozott. Kovács Gyuláné szalagjának kollektívájával munkaruhához kezdett. A 71., 72-es szalag, ahol eddig szövetnadrágokat varrtak, a 16—17 éves kamaszfiúknak való pantalló készítéséhez fogott hozzá. A nehézkonfekcióból a X-es terem dolgozói a IX-es terembe mentek át. Nekik nehéz lesz a munkájuk, mert most munkaruhákhoz fognak. Rajtuk úgy segítettek, hogy a régi dolgozók, akik hosszú ideje varrják már a munkaruhákat, a műszak befejezte után ott maradtak és tanították a X-es terem volt munkásait. A Szegedi Ruhagyár dolgozóit a november 7-i vállalás sokra kötelezi. A szegedi üzemekhez intézett felhívást követő napon már aszerint cselekedtek, hogy ígéretük minden pontját a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 38. évfordulójáig teljesítsék. Példamutatóan jegyeztek a jutaárugyári dolgozók Kedd óta a Jutaárugyárban zeneszóra dolgoztak a szövőnők, a fonónők. Úgy kezdődött, hogy a békekölcsön-jegyzés első napján reggel negyed 7 körül már az a hír járta, hogy a varroda dolgozói is mindnyájan aláírták a gyűjtőívet. Kecskeméti Sándor művezető, akinek 600 forint a fizetésének fele, 1000 forintot jegyzett, hasonlóképpen Ábrahám László is. Piros színű papírszalagokat ragasztottak a példamutatóan jegyző dolgozók gépeire, s gyűltek a jegyzési íveken a nevek, s az üzem zenekara odaállt a piros szalagos gépekhez és a dolgozók fülébe húzták a szebbnél szebb nótákat. Na lett is erre licitálás! — „Hozzám is jöhet a zenekar“ — üzenték a párttitkárnak a dolgozók. Zombori Jánosné 900 forintos fizetésére 700 forintot jegyzett. Sokan várták, hogy felkeresse őket a zenekar, — büszkék voltak példás, hazafias cselekedetükre. Gulyás Mihályné sztahanovista szövőnő, Török Imréné fonónő, Csanádi József karbantartó, Teleki Ferenc, az üzem kőművese és tanácstag 1500 forinton aluli fizetésüknek jóval több mint 50 százalékát jegyezték. Még dél sem volt, mikor az első nap már 200 dolgozója a Jutaárugyárnak 114 000 forintot adott kölcsön az államnak, 520 forintos volt az átlagjegyzés. Azóta már minden dolgozó jegyzett békekölcsönt a Jutaárugyárban és a zenekar köszöntötte mindazokat, akik méltón kivették részüket a jegyzésből. Tavaly 392 forint volt a jegyzési átlag , most ez a szám 589 forintra emelkedett. A Fonalmentő Vállalat dolgozói a jegyzés első napján mindannyian aláírták a jegyzési ívet és összesen 57 ezer 800 forintot adtak kölcsön államunknak. Elegendő borászati és pinceszeti cikk van a szaküzle ebben Az idén gazdag szüret ígérkezik és ehhez mérten a műszaki árut értékesítő vállalat is jól felkészült. Bővítették a borászati szakbolthálózatot, hogy könnyebben kiszolgálhassák a vásárlókat. A különféle felszerelésekből, mint például borszivattyúból és a hozzávaló armatúrákból bőven van a raktárakban Szivattyútömlőben sem lesz hiány és mindenféle borkezelési anyag fellelhető az üzletekben. Az idén már nem hiányzik a pincészeti felszerelés: pincebalta, abroncs, abroncshúzó, kalapács, facsat, hordókénező készülék, tölcsérek, kannáik nagy választékban találhatók. Rövidesen megérkezik külföldről a szesz- és borfokoló is, amelyet a gazdák már igen várnak. Csupán néhány méretű hordóból van pillanatnyilag hiány, mivel a jó termés következtében ezeket gyorsan megvásárolták. A műszaki árut értékesítő vállalat a levélben kért cikkeket is legrövidebb idő alatt szállítja a vásárlóknak Százhúsz százalék A Délrost központ adminisztrációs dolgozói és a karbantartó részleg munkásai tegnap délután három órakor a központ udvarán röpgyűlést tartottak. Krizsán Mihály elvtárs, a pártszervezet titkára a békekölcsön jegyzésében elért nagy sikerekről beszélt, kiemelve a dolgozók példamutató jegyzését, a népnevelők áldozatot, fáradtságot nem kímélő munkáját. A párt nevében köszönetet mondott ezért a lelkes és odaadó munkáért az üzem párttagjainak és pártonkívüli dolgozóinak. Ezután Béres Sándor elvtárs, a Délrosz központ igazgatója ismertette a ruhagyáriak versenyfelhívását és javasolta a gyűlés részvevőinek, hogy csatlakozzanak a felhíváshoz. A csatlakozást Szalai Márton sztahanovista esztergályos jelentette be. Elmondotta, hogy a karbantartó és javító részleg dolgozói novemberi tiszteletére vállalják havi tervük 120 százalékos teljesítését, a munka minőségének állandó javítását és felajánlják, hogy az üzemükben lévő hulladékanyagokat még jobban, még célszerűbben és gazdaságosabban felhasználják, mint eddig. A dolgozók hozzászólásaikban jobb munkára, nagyobb áldozatvállalásra tettek ígéretet. Mit ad a második ötéves terv Szegednek? Lakásügy és parkosítás A második ötéves terv folyamán tovább szépül Szeged. A városi tanács költségvetése nagy összegeket irányzott elő újabb parkok létesítésére, amelyeknek révén jobb játszóterekhez jutnak a gyermekek. Parkosítják a Valéria teret, a Rákóczi teret, a Móricz Zsigmond rakpartot, a Kossuth Lajos sugárutat, a Lechner teret, a Népkert-sort; újjáépítik az új szegedi liget parkjait; parksávot létesítenek a Székely-sor mentén és a Temesvári körút liget menti szakaszán. Mindezekre a munkálatokra összesen mintegy hárommillió forintot költenek. E városszépítési terv nagyobb beruházásai közül 1956-ra a Valéria tér parkosítása van tervbe véve, továbbá még néhány elhagyott park felújítása. A második ötéves terv keretében folytatódik Szeged környékének erdősítése: 250 hektárnyi terület fásítása szerepel a tervben egymillió forintos költséggel. A belterületi fásítás programján belül 1956-ban 54 hektárnyi térség és útrészlet fásítására kerül sor 200 ezer forintos költséggel. Nagy érdeklődés övezi a lakásépítési programot, hiszen köztudomású, hogy talán a lakáshelyzet terén áll fönn a legtöbb megoldatlan probléma. Még nincsen végleges kép arról, hogy állami eszközökből hány új lakóház, illetve lakás építésére kerül sor. A városi tanács részéről azonban folytatódnak az erőfeszítések a gazdaságos lakásépítkezés érdekében: felkutatják és visszaalakítják azokat az irodákat, amelyek még mindig lakásokat foglalnak el. Erre a célra a második ötéves terv időszakában 14 millió forintot irányoz elő a város. E program keretén belül 1956-ban harminc új lakás készül el 1,5 millió forint értékben, ezenkívül 40 visszaalakított lakással bővül a város lakáskatasztere, további egymillió forintos beruházás révén. Az ötéves terv első évében a már említett összegeken kívül még csaknem nyolcmillió forintot fordítanak az Ingatlankezelő Vállalat kezelésében lévő bérházak felújítására, illetve karbantartására. Ez is a jobb lakásviszonyokat fogja előmozdítani. Bővülő egészségügyi hálózat Egészítsük ki az elmondottakat még a közegészségügy néhány fontosabb tervével. Mit ad a második ötéves terv egészségügyi vonalon Szegednek? Először is korszerűsítik a város kezelésében lévő I. és II-es számú kórházat. E korszerűsítés és részleges bővítés keretében már jövőre egy új ötven ágyas gyermek fertőző osztály létesül a Tolbuchin sugárúti (II-es számú) kórházban, több mint félmillió forintos költséggel. Az SZTK betegellátás fejlesztésére egy új körzetorvosi rendelőt állítanak fel, valószínűleg Móravárosban, 150 ezer forintos beruházással. Ennek a rendelőnek a helye még nincs véglegesen kijelölve. Ugyancsak a kerületi betegellátás javítására, a külső városrészek lakossága régi óhajának megfelelően, körzeti szakrendeléseket hoznak létre a II. és III. kerületben. A szakrendelésre való áttérést — amire még 1956-ban sor kerül — a jelenlegi körzeti rendelők bővítésével érik el. Mindenekelőtt fogászattal látják el ezeket a rendelőket, továbbá a szükségletnek megfelelően nőgyógyászattal, stb. A távolabbi tervek között szerepel tbc-gondozó-intézet létrehozása a II. és a III. kerületben. Az egészségügy legjelentősebb beruházása: egy 210 ágyas korszerű szociális otthon létrehozása, több mint hatmillió forintos költséggel Egy 210 ágyas hasonló intézmény már működik Alsóvároson és egy 60 ágyas a Petőfitelepen, a fodortelepi villamos végállomásnál. Az ellátatlan cégek szempontjából nagy jelentőségű új intézményt az utóbbinak a helyén, annak továbbfejlesztésével építik ki, a szociális gondozás céljaira kiválóan alkalmas ötholdas parkban. A közegészségügyi terv egyéb alkotásai közül megemlítjük még a rövidesen elkészülő közegészségügyi járványügyi állomást, amelyre közel egymillió forintot költött államunk. A távolabbi tervek között szerepel néhány új bölcsőde létrehozása, így a többi között Újszegeden, Móravároson és Felsővároson. Végül — bár nem tartozik egészen szorosan az egészségügy vonalára — de itt említsük meg, hogy a jövő év folyamán az újszegedi uszoda területén 200 ezer forintos költséggel gyermekmedence létesül. Népművészeti pályázatot írt ki az MSZI és a Népművészeti Intézet A Magyar—Szovjet Társaság és a Népművészeti Intézet a népművészeti alkotómunka fejlesztésére és a népművészeti alkotások széleskörű megismertetésére népművészeti pályázatot hirdet. A pályázaton a legkülönbözőbb néművészeti alkotásokkal, faragásokkal, fazekasmunkákkal, hímzésekkel, szőttesekkel és egyéb művekkel lehet résztvenni. A pályamunkáknak a magyar—szovjet barátság gondolatát kell kifejezésre juttatniok. Résztvenni csak olyan művekkel lehet, amelyek más pályázaton nem szerepeltek. A pályázat határideje 1956. március 15. A pályaműveket az MSZT járási, vagy megyei, illetőleg városi titkárságán kell leadni, mellékelve az alkotó nevét és pontos címét. A benyújtott művekből járási, válogatott járási munkákból megyei és a legjobb művekből országos kiállítást rendeznek. A pályázat eredményét 1956. július 15-én teszik közzé. A Népművészeti Intézet és az MSZT által kijelölt szakértőbizottság bírálata alapján 4, egyenként 5000 forintos., 4. 3000 forintos II. és ugyancsak 4. 1000 forintos III. díjat osztanak szét a legjobb alkotások készítői között. Bővebb felvilágosítást, vagy szaktanácsot a Népművészeti Intézet (Budapest, I., Corvin tér 8.) képzőművészeti osztálya ad. „Hogy szilárd, fejlődésképes legyen a népgazdaság" Széles vállú, energikus fellépésű fekete hajú férfi. Senki nem mondaná rá, hogy 70 éves. Régi pénzügyi szakember, most vezető könyvelő az ásotthalmi Szabadságharcos TSZ-ben. őszinte lelkesedéssel, szenvedélyes hangon beszél a Hatodik Békekölcsönről: — Majdnem félévszázada, 1908 óta foglalkozom a könyveléssel. Megismertem a múlt pénzügyi gazdálkodását és megismertem a jelenét is. Mindenképpen értem és helyeslem a népgazdaság intézkedését, hogy a néphez fordul kölcsönért, nem pedig külföldi államokhoz. Ezt az intézkedést minden állampolgárnak üdvözölnie kell, mert ez a nép javát szolgálja. — Emlékszem, voltak régen is államkölcsönök. Katona voltam tizenötben, amikor kiadták a hadikölcsönt. A feleségem 25 500 koronát jegyzett, egyetlen fillért sem kaptunk vissza. Semmit. Senki sem kapott vissza a múlt rendszer államkölcsöneiből. Most? Ebben a rendszerben? Magam is több száz forintot nyertem, de ha soha egy fillért nem kapnék vissza közvetlenül, akkor se zúgolódnék, hiszen itt vannak a gyönyörű építmények, az új gyárak, a fejlődő, a művelődő községek, az iskolák, vagy akár ebben a Szabadságharcos Termelőszövetkezetben a korszerű gazdasági épületek, a munka gépesítése, amely kíméli az embert. Vagy akár a saját életemről beszéljek. Nyugodtan élek és látom mivé lehetnek az unokáim. Tíz unokám van és vidáman élnek, tanulnak. Egyik éppen a nyáron érettségizett. Előttük áll a jövő ... — Hol vagyunk mér attól a világtól, amikor külföldi kölcsönök árasztották el az országot, amikor a hitelezők mindent összeharácsoltak, ami érték. És a nép élni is alig tudott! Hol vagyunk mér attól a világtól, amikor a szegényparaszt rongyokban járt és málés kenyeret evett! Ma már nincsen ilyen. Ezért mondom, hogy mindenki jól teszi, ha kölcsönt ad az államnak, mert a saját élete is megjavul belőle. Én 1200 forintos havi keresetemből 1000 forintot szívesen adtam kölcsön. Ľ Mire fordítják Algyőn a kölcsönadott forintok ötven százalékát Az algyői utcákon vizsgálódva könnyen szemünkbe tűnik: már ez a falu sem az a sár-, meg porfészek, amilyennek régen ismerték az alföldi, szegedvidéki emberek. Aki évekkel ezelőtt látta utoljára a falut, s most újra visszatér ide, az a benyomása támad: Algyő megfiatalodott. Megszépültek a házak. Jókedvűek, jobban öltözködnek az emberek is, mint régen. A jobb élet azonban még többet kíván. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a falu községfejlesztési terve, melyben bizony nagyon sok olyan új létesítmény építése szerepel, melyekre azelőtt az algyőiek gondolni se igen mertek. A tanács tervében az első helyen áll a faluból az állomásra vezető út melletti 800 méter hosszúságú tégla-gyalogjáró megépítése. Akik itt laknak, azok tudják legjobban: esős időben milyen nehéz száraz lábbal megközelíteni az állomást. Ez a munka a legszerényebb számítások mellett is 20 ezer forintba kerül. Égető szükség van egy új, 150 méter hosszúságú makadám bekötőútra is. Hetipiacos napokon, amikor a szekerek hosszú sora érkezik a faluba, az áruikat értékesíteni akaró termelőknek e bekötőút hiánya igen nagy gondot okoz a piactér megközelítése, különösen esős napok után. De nem sokáig lesz már gond ez sem. A falu vezetői már tervezik az építkezést, s hogy milyen gyorsan készül el az új út, nem kis mértékben a község lakóin is múlik, mert hiszen vagy 80.000 forint kell ehhez. Az utóbbi években már a falu iskolái is kicsinynek bizonyultak. A terv már szintén megvan egy új, nagytantermes iskola építéséhez. Ez is nagyon kell, mert a meglévő iskolák bizony zsúfoltak. A közeljövőben tehát ennek az új iskolának is meg kell épülnie. Eddig egy orvosi rendelő volt a faluban, de most már ebből is kettő kell. A mostani egészségházat át kell alakítani. A Pesti és a Szabadkai utcákban még nem volt villany eddig, de most már ezeket az utcákat is villamosítják. A Pesti és a Szabadkai utcaiak is nemsokára sutbadozohatják a kis petróleumlámpákat. Ezeken kívül még sok minden szerepel a tanács községfejlesztési tervében. A Tolbuchin utca végén lévő anyakúttól egy 500 méteres vízkifolyót terveznek az utca másik végére. Vagy 15 ezer forint kell ehhez is. Az apaállat-istállókhoz vezető bejáróút építését már a közeli hetekben meg is kezdik. Ezek azok az építkezések, munkák, melyeknek elvégzése most a tanács és a falu lakóinak legközvetlenebb feladata. Bizony úgy lenne jó, hogyha mindezeken túl lennénk már, újabb tervek megvalósításán dolgoznánk —■ mondogatják sokan az algyőiek közül. Hogy milyen gyorsan készülnek el ezek a fontos létesítmények, ez az algyői dolgozó parasztokon is múlik. A Hatodik Békekölcsönjegyzés alkalmával államunknak kölcsönadott forintjaik fele közvetlenül a községben marad, tehát a tanács szabadon a községfejlesztési tervek megvalósítására költheti. Hiba, hogy az algyői népnevelők, a kommunisták mindezeket még nem magyarázták meg falusi dolgozótársaiknak. Algyőn tegnap délig már mintegy 19.000 forint gyűlt össze a Hatodik Békekölcsönre. Algyőn közel kétezer parasztcsalád él, ha valamennyien becsülettel jegyeznek, több tízezer forinttal járulnak hozzá ahhoz, hogy a falu nagy és szép tervei megvalósuljanak. Legyen hát még sokkal szebb, boldogabb az élet Algyőn, mint amilyen most, s a falu dolgozói kölcsönadott forintjaikkal is járuljanak hozzá ennek megvalósításához.