Délmagyarország, 1956. március (12. évfolyam, 52-78. szám)
1956-03-01 / 52. szám
VIlÁG PROLETÁRJA! EGYESÜLJETEK! AZ MDP CSONGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XII. évfolyam, 52. számára: 50 fillér Csütörtök, 1956. március 1. Városunk energiaellátása Napjainkban lehetetlen a villamosenergiaellátásról beszélni anélkül, hogy szóba ne kerülnének azok a hatalmas méretű villamosítási tervek, amelyek a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusán hangzottak el. Mint ismeretes, e terveknek az a célja, hogy az egész, óriási kiterjedésű szovjetországban kiépítsék az egységes energetikai rendszert. Erről önkéntelenül is Leninnek a szavaira kell gondolnunk, arra a képletére, melyben megállapította, hogy „A kommunizmus egyenlő: szovjethatalom plusz az egész ország villamosítása”. Az egységes energetikai rendszer — miután már a híres, villamosításra vonatkozó GOELRO-terv megvalósult — az egész ország villamosításának magas fokát jelenti, és szoros összefüggésben van azokkal a megállapításokkal, amelyek ugyancsak a kongresszuson hangzottak el arról, hogy a villanyenergiát olcsóbbá teszi a nagyobb kapacitású és nagyobb területet ellátó erőművek építése. Ezek a megállapítások, éppúgy vonatkoznak minden más országra,mint a Szovjetunióra, hiszen fizikai és gazdasági tényeket állapítanak meg. Ha városunk energiaellátásával foglalkozunk, szükségképpen keresnünk kell az összefüggést ezekkel az elvekkel. És ezt az összefüggést hamarosan meg is találjuk. Honnan kapja Szeged a villamosnergiát? A közvélemény nyilván a Szegedi Erőművet tartja számon városunk energiaforrásaként. Ha ez így van, akkor a közvélemény elmaradt a való helyzettől, ugyanis az Erőműtől városunk villamosenergia-ellátásának csak egy részét, méghozzá jelentéktelenebb részét kapja. Szegedet is bekapcsolták az országos , 120 ezer voltos villanyhálózatba, így a város ellátásához szükséges energia nagy része ezen a hálózaton keresztül a nagy erőművekből érkezik. Mindjárt meg kell állapítanunk, — hogy világosabban kitűnjön az összefüggés azokkal az elvekkel, amelyek az SZKP XX. kongresszusán elhangzottak —, hogy a kisebb kapacitású Szegedi Erőmű által termelt energia előállítása drágább, mint azé a villamosenergiáé, amelyet az országos hálózatból kapunk. De a nagyobb méretek előnyösebb volta nemcsak a villamosenergia előállításában, hanem vezetésében is megmutatkozik. A Délmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat már hét éve folytat egy nagyszabású munkát, amely 1957 közepére fejeződik be. A város belső ellátása ugyanis kétezer voltos vezetéken történt. Ez nem volt előnyös, mert a kétezer voltnál nagy veszteségek jelentkeztek, és mert a vezeték keresztmetszete meglehetősen szűk volt a gyors ütemben növekvő fogyasztáshoz képest. A fogyasztás növekedésére jellemző, hogy Szeged energiaigénye évenként 8 százalékkal emelkedik, s ez azt jelenti, hogy 1960—62-ben már a mainak kétszerese lesz a villanyenergia-fogyasztás. Emellett a régi kábelek már el is avultak. Most tehát fokozatosan áttérnek a 6 ezer voltos vezetékekre, átépítik a transzformátor-állomásokat, kicserélik a földalatti kábeleket. A régi vezetékek szűk keresztmetszetének a kárát legjobban maguk a fogyasztók érezhették. A szűk keresztmetszetű kábelek nem bírják tökéletesen ellátni a növekvő fogyasztást, s így csökken az áram feszültsége. A feszültség 5 százalékos csökkenése pedig a fényerő 25 százalékos csökkenését vonja maga után, s halványan világít a lámpa. Ebben az esetben hiába használnak nagyobb égőt, ez csak rontja a helyzetet, és csupán a fogyasztás növekszik. A város külső területén is hatalmas méretű a fogyasztás növekedése. A nagykörúton kívül, a régi 220 voltos légvezetékek 25—30 esztendős hálózata sem képes tökéletesen ellátni a lakosságot. Különösen Alsóvároson és Móraváros egy részén gyönge a villamosenergia-ellátás. De javításra szorul a perifériák energia-ellátása is. Éppen ezért hosszabbítják meg a fodortelepi végállomástól az Új-Petőfitelep közepéig a magasfeszültséget, Béketelepet ezért kapcsolták át a téglagyári transzformátor-állomáshoz, ugyanezért építették át az egész újszegedi hálózatot az elmúlt évben 6 ezer voltosra. Az üzemek energiaellátásában hasonlóképpen a szüntelen fejlődés okoz problémát. Új gépekkel szerelik fel a gyárakat, növekszik a villamosenergia-igény. Ezt az igényt általában 6 hónappal előbb jelenteni kell, hogy tervszerűen gazdálkodhassunk a villamosenergiával is. Már sok zavar keletkezett abból, hogy az üzemek mindenre gondoltak, csak éppen arra nem, hogy fejlődésünkkel párhuzamosan több villamosenergiára lesz szükségük. A város energia-hálózatában nagy gondot okoz a közvilágítás is. A közvilágítás falakon végigfutó vezetékeken kapja a villanyáramot. A tervek szerint 5 év alatt földalatti kábelekbe szerelik a közvilágítás ellátását. Természetesen emellett növelik a közvilágítás területét is: az idén mintegy 75 új lámpát szerelnek fel a város, főleg a perifériák területén. A város energiafogyasztása tehát évről évre növekszik és ezzel párhuzamosan fejlesztik, korszerűsítik a hálózatot. Kérdés azonban, hogy ehhez a hatalmas és növekvő igényhez képest biztosított-e az elkövetkező évekre az energiaellátás? Mivel — amint említettük — városunk a fogyasztásához szükséges energia nagyrészét az országos hálózatból kapja, szükséglete messzemenően biztosított. Az országos hálózat ötszörannyi villamosenergiát képes szolgáltatni Szegednek, mint amennyire jelenleg szüksége van. Ez a megnyugtató adat azonban nem menti fel a fogyasztókat az energiatakarékosság feladatától. Közismert, hogy új ötéves tervünk milyen hatalmas mértékben kívánja fejleszteni iparunkat. Az ipar fejlesztéséhez nélkülözhetetlen a villamosenergia. A villanyárammal való takarékoskodásra tehát éppen e tervek megvalósítása érdekében van szükség. Az MDP Központi Vezetőségének távirata a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságához A Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának, Ulan-Bator Kedves Elvtársak! A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége és az egész magyar dolgozó nép nevében forró elvtársi üdvözletünket küldjük a Mongol Népi Forradalmi Párt megalapításának 35. évfordulója alkalmából. Teljes sikert kívánunk Önöknek ahhoz a harchoz, amelyet a mongol nép a szocializmus építéséért, a béka megvédéséért vív. Mély meggyőződésünk, hogy a Mongol Népi Forradalmi Párt vezetésével a mongol nép ebben a harcban diadalmaskodni fog. Forró kommunista üdvözlettel: a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége A műszaki intézkedési tervek végrehajtásáért A Délmagyarország portyázó brigádja e héten három szegedi üzemet keresett fel, s az üzem vezetőivel együtt megvizsgálta, hogyan hajtották végre az intézkedési terveket. Még az elmúlt évben minden üzem a technika korszerűsítésére, a termelékenység emelésére — a dolgozók javaslata alapján — intézkedési terveket készített. Ezek előírják, mit, mikorra valósítson meg a vállalat vezetősége. A tervek elkészítésénél a műszakiak figyelembe vették az adottságokat, s az elkészített határidőt úgy állapították meg, hogy azok reálisak legyenek. Portyázó brigádunk ezért elsősorban is azt vizsgálta, hogy a vállalt határidőre végrehajtották-e azokat a feladatokat, melyek az intézkedési tervben szerepelnek. Jobban ragaszkodjanak a határidőkhöz a Szalámigyárban Tartsák be a határidőket a Bátor gyárban is január 1-re vállalták. Ez sem történt meg. Itt ismét jelentkeztek az „objektív okok“. Állítólag nem volt megfelelő anyag a kések elkészítéséhez. A műszaki intézkedési terveket nézve azt kell megállapítani, hogy a Szegedi Bútorgyárban hozzákezdtek azok megvalósításához, de a határidőket nem tartják be. Elkészült a laticel gumihenger is, amely az enyvégzésnél jelent majd komoly anyagmegtakarítást. Már ki is próbálták, de végezetül edényhiány miatt nem használják. Elkészült az orsószorító és a szekrényszorító is, közülük az egyik nem is szerepelt a tervben. Dicséretre méltó, hogy a Bútorgyárban törekednek a munkák megkönnyítésére, mechanizálására. AZ AZONBAN nagy hiba, —• joggal tartják a dolgozók felelőtlen ígérgetésnek —, hogy az intézkedési tervbe vett pontok közül ötből mindössze egy valósult meg az első negyedév feléig. A Bútorgyár műszaki vezetőinek és nem utolsósorban a pártszervezetnek szorgalmaznia kell az 1955. október 26-án készült intézkedési terv maradéktalan végrehajtását. A dolgozók joggal mondhatják, hogy önköltség-csökkentési, anyagtakarékossági és minőségi terveket csak úgy tudják maradék nélkül valóra váltani, ha az általuk javasoltakat, melyet intézkedési tervbe is vettek, megvalósítják. A Bútorgyár vezetői vonják le a következtetést, s a dolgozók előtt tett vállalásaikat ma ragozni. A csapozógép beállítását dók nélkül hajtsák végre! A Szegedi Szalámigyárban sok a műszaki tennivaló, ha az idei felemelt tervet teljesíteni akarják, ha a megnövekedett szükségletet ki akarják elégíteni. A gyár területe az elmúlt 10 év alatt nem gyarapodott, viszont a termelés a felszabadulás óta megnégyszereződött. A termelés fokozásának egyik legnagyobb gátja az, hogy a raktárkapacitás nem elegendő. A szalámi igen raktárigényes áru, 6—8 hónapig kell a raktárban állnia, mielőtt a fogyasztókhoz kerülhet. Ha pedig a raktárak megtettek — ahogy ez gyakran előfordul —, nem lehet termelni, mert a félkészárut nem tudják elhelyezni. Pártunk KV határozata nyomán létrejött műszaki intézkedési terv a Szalámigyárban lényegében ezzel a problémával, a raktár kapacitás növelésével foglalkozik, ennek növelését ütemezte be. A terv egész évre szól, természetesen vannak olyan pontjai, mezeket az első negyedévben kell valóra váltaniok. A terv egyik pontja a raktárhelyiségek gőzfűtéssel való berendezését irányozza elő. A határidő: március 1. A gőzfűtésre azért van szükség, mert ezzel csökkenteni tudják az áruk átfutási idejét, a nagyobb melegben hamarább szárad és érik a szalámi. Ugyanis minél jobban csökken a levegő hőmérséklete, annál jobban fokozódik páratartalma. A párás levegő pedig nemcsak lassítja a száradást, hanem árt is az árunak. Ennek kiküszöböléséhez a fűtésre tehát igen nagy szükség van. Az intézkedési tervet viszont már nem teljesítik március 1-re, körülbelül egy héttel hétnek. Ez mindenképpen hiba. A műszaki intézkedési tervben szerepel egy, a telepen kívül fekvő, 10 vagon áru befogadására szolgáló raktár állványzattal való átadása is. Ennek határideje szintén március 1. Azonban 15—20 napon belül a raktár nem lesz átadható állapotban. Az indoklás az, hogy a tűzoltók a raktár át adott állapotában nem találták alkalmasnak; átépítések, módosítások váltak szükségessé. Ez az indok azonban nem nagyon elfogadható, hiszen a tűzoltók követelményeit a gyár műszaki vezetői már régen ismerik — ha nem is azóta, mióta műszaki intézkedési tervet készítettek — ezt figyelembe véve kellett volna a munkálatokat elvégezni. Tulajdonképpen ez a két feladat várt megvalósításra az első negyedévben. Azonban szükségessé vált egy későbbi előirányzatot a negyedévre előre hatni. A hét darab füstölőben a ventilláció megjavítását június 30-ig tervezték eredetileg elkészíteni. Mivel a ventilláció szintén a szárítás folyamatának gyorsítását szolgálja, továbbá a ventillátorok és a motorok nem elég erősek. Emellett a ventilláció irányát is meg kell változtatni minél hamarább, helyes, hogy a határidőt március 30-ra előrehozzák. A munkálatok már folynak, és úgy mutatkozik, hogy az előrehozott határidőre a munkát is készítik. A SZEGEDI BÚTORGYÁRBAN ismét az asztalra került az 1955. október 26-án készített műszaki intézkedési terv. Juhász László a vállalat vezetője, Rub Vilmos műszaki vezető és a „Délmagyarország“ portyázó brigádjának egyik tagja pontról-pontra megnézte, mit valósított meg eddig a vállalat a kitűzött tervből. Megállapították, hogy az elmúlt év utolsó negyedére tervezett új szárítóberendezés beállítása mind a mai napig nem történt meg. A vállalat vezetősége szerint azért maradt ez el, mert a berendezést gyártó vállalat június helyett november végén szállította le a berendezést és ekkor már nem akadt kivitelező vállalat a beszerelésre. Most az első negyedév közepén a Szolnoki Vasipari Vállalat elvállalta a beszerelést, a munkálatokat már meg is kezdték. Jobban tette volna a vállalat vezetősége, ha mellőzi a könnyelmű ígéretet és a berendezés beállítását csak az 1956-os év első negyedére tervezi. AZ ELSŐ NEGYEDÉVRE tervezettek közül megvalósult a szalagcsiszológép beállítása. A próbák azt mutatják, hogy a gép jó, de nem használják, mert a csiszolópapír könnyen szakad rajta. A vállalat vezetősége most intézkedett, hogy a csiszolópapírt vászonra ragasztva küldjék. A vállalat a gép beállítását január 1-re tervezte. A valóság azonban azt mutatja, hogy a gép csak az első negyedév végén tud teljes kapacitással dol Jól halad a műszaki intézkedési terv végrehajtása Lépést tartanak a fejlődéssel a Szőrme és Bőrruhakészítő Vállalatnál Egyre magasodnak a frissen vont falak a Szegedi Szőrme- és Bőrruhakészítő Vállalatnál. Egy egészen új, korszerű üzemrész épül itt — s bátran mondhatjuk, hogy ezt az épületet a szőrmeipar legkorszerűbb gépeivel népesítik be. Nem arról van szó, hogy a jelenlegi gépeket újakkal cserélik föl! Az emberek megtalálták annak módját, hogy a kisipari jellegű üzem ránkmaradt gépeit a korszerű üzemi termelés követelményei szerint továbbfejlesszék. Néhány év alatt az üzem dolgozói olyan messze elkerülték a felszabadulás előtti szőrmeipari technikát, hogy szinte egyetlen munkafolyamat sincs, amelyet a régi technikai színvonalon végeznének. És ez az új technika elsősorban az üzem dolgozóinak ötleteiből, és találékonyságából született meg. A műszaki színvonal emelésének terveit is a dolgozók nagyszerű gondolataiból, ötleteiből állították össze. Az esztendő első negyedévére bőven jut a megoldandó feladatokból. A tev pontjai már nagyobbrészt megvalósultak és a termelés mennyiségi és minőségi javulását szolgálják. Az eddigi munka alapján úgy tűnik, hogy egyetlen feladatot sem kell a második negyedévre átvinni. Ellenkezőleg: a következő negyedév műszaki intézkedési tervének egyes pontjaival már most foglalkoznak. A bélésbőrök előrámázását már nagy haszonnal alkalmazzák. Készül a hulladékszortírozó asztal és az utolsó simításokat végzik a gomblyukazás gépesítésének megoldásán. A kopasz és hibás bőrök gyártás előtti javítása szintén gyakorlattá vált. Pár nap múlva dolgozik a szőrmekabát-párológép is. A hideg enyhülése lehetővé tette, hogy a tervezett zártciklusú termelést is megvalósítsák. Eddig a táblák vasalása Pesten történt, most ezt a munkafolyamatot is itt végzik, s így a termelés teljesen zárt ciklusban halad. Az építkezés arra sarkalja az üzem dolgozóit, hogy nagyobb ütemben végezzék a műszaki fejlesztést. Ezért már most dolgoznak a második negyedévi műszaki intézkedési terv legfontosabb célkitűzésein. Wéber elvtárs elkészítette a mozgatható anyagtartó állványok műszaki rajzát, s az első mintadarab hamarosan el is készül. Az anyagtakarékosságot szolgálja a ruházati cikkeknél felhasználására kerülő bőrök műbőrrel való helyettesítése. Már most nyomoznak megfelelő műbőr után, hogy a második negyedévre biztosítsák az üzem szükségleteinek ellátását. Folyamatban van a szinkronszalag megszervezéséhez szükséges munkahelyek elkészítése is. És mi mindent valósítanak meg még, amit a terv nem is említ! A dolgozók kezdeményező- és alkotóereje mindig többre képes, mint amennyit a műszaki fejlesztési terv tartalmaz. Haris László és Gémes József közös újítása a szűcsgépekre szerelt szem- és arcvédő a munka fokozott biztonságát szolgálja. Az elroppanó tű nem vágódhat többé a dolgozó arcába, vagy szemébe. Egy másik újítás , Bakai Ferenc, Gémes József és Szabó B. Antal újítása pedig lényeges ugrást jelent a szőrmeszabászatban. A szabászat gépesítésének megoldását dolgozták ki, s ezzel a munkafolyamatot lényegesen meggyorsították. Ráadásul olyan ügyes és olcsó eljárást választottak, hogy csupán egy kis vágószerkezetet kellett építeni, s ez a varrógépre szerelve elvégzi a szabást. Jó ütemben halad a műszaki intézkedési terv megvalósítása a Szőrme- és Bőrruhakészítő Vállalatnál és ez a legfőbb biztosítéka annak, hogy ezelőtt fejlődésében hosszú időre megrekedt szőrmeipar is lépést tud tartani a technika általános gyors fejlődésével.