Délmagyarország, 1956. március (12. évfolyam, 52-78. szám)
1956-03-22 / 70. szám
OEímGTüRORSZAGo Mi történt a külpolitikában ? Anyaszerte hatalmassá a húzás előzi meg* /V. A. Buli»anyin és Jl. Sz. Hruscsov nastybritanniai látogatását Az ENSZ leszerelési albizottságának jelenlegi londoni ülésén az angol—francia leszerelési terv tanulmányozása folyik. Ez az angol—francia terv lényegében Guy Mollet francia és Eden angol miniszterelnök március 11-i megbeszélése során alakult ki és a már ismert szovjet—angol—amerikai—francia javaslatok francia kidolgozáséi szintézise, kiegészítve néhány angol indítvánnyal. Az Egyesült Államok megbízottja, Harold Slassen több fenntartást jelentett be az angolfrancia javaslattal szemben, miután a javaslatokat Washingtonba továbbította. Miközben Londonban tovább folynak a nagy érdeklődéssel kísért leszerelési tanácskozások, a Lengyelországban tartózkodó Mose Piádé, a jugoszláv szövetségi nemzetgyűlés elnöke a lengyel rádiónak adott nyilatkozatában válaszolt több, a leszereléssel összefüggő kérdésre. — „Véleményem szerint — mondotta Piádé a megegyezés kilátásairól — mind a leszerelés, mind a tömegpusztító fegyverek eltiltása kérdésében reális és lehetséges a megegyezés a nagyhatalmak között, sőt elengedhetetlenül szükséges". Moso Piádé nyilatkozata további részében annak a véleményének adott kifejezést, hogy még a tömegpusztító fegyverek eltiltására vonatkozó megállapodás előtt lehetséges és kívánatos, hogy részleges megegyezés jöjjön létre a hőmagfegyverek kipróbálása kérdésében. — „Úgy gondolom — mondotta —, hogy már megértek azok a feltételek, amelyek lehetővé teszik a kísérletek megszüntetésére vonatkozó megegyezés létrehozását. A leszerelési megállapodás — mondotta nyilatkozata befejező részében Prádé — nemcsak lényegesen megkönnyítené a többi nemzetközi probléma, így a kollektív biztonság kérdésének békés megoldását is, hanem egyszersmind szavatolhatná megoldásuk sikerességét“.Most már bizonyos, hogy Vulganyin és T Hruscsov elvtársak angliai látogatására április 18-án kerül sor. A szovjet államférfiak ekkor érkeznek meg egy szovjet hadihajói fedélzetén Portsmouth kikötőjébe és április 27-ig maradnak Angliában. Ezen idő alatt igen eseménydús programot bonyolítanak le, azonban - mint Eden angol miniszterelnök az alsóház keddi ülésén ezzel kapcsolatos tájékoztatójában megjegyezte i t elegendő idő áll majd rendelkezésükre, hogy tárgyaljanak Eden miniszterelnökkel. Eden hangsúlyozta: a tárgyalásokat tekinti a látogatás elsőrendű céljánál. Bulganyin és Hruscsov elvtársak angliai látogatása elé egyre nagyobb érdeklődéssel tekint az angol közvélemény, miután a látogatás igen nagy jelentőségű az angol—szovjet viszony további alakulására nézve. A Szovjetunió londoni nagykövetsége és kereskedelmi képviselete angol városok törvényhatóságaitól, különféle szervezetektől és magánszemélyektől leveleket kap. E levelekben meghívják a szovjet államférfiakat, látogassák meg ezt, vagy azt a várost, szervezetet, vagy vállalatot. Több angol polgár meghívta a szovjet vezetőket, látogassák meg otthonukat, hogy egy csésze tea mellett elbeszélgethessenek. A levelek általában azt a reményt fejezik ki, hogy a Szovjetunió és Nagybritannia vezetőinek küszöbönálló tárgyalásai az angol—szovjet viszony megjavulására, a világbéke megszilárdítására vezetnek. Kedden Douglas Dillon, az Egyesült Ál*llamok párizsi nagykövete a párizsi külföldi sajtóklub ebédjén mondott beszédében feltűnést keltő kijelentéseket tett. A nagykövet, aki beszéde során észak-afrikai, elsősorban algériai problémákkal foglalkozott, hogy — mint mondotta — „eloszlasson bizonyos félreértéseket“, amelyek szerint az Egyesült Államok ,,franciaellenes lázadásra bátorítja“ az algériai szabadságharcosokat. ..Az Egyesült államok — mondotta Dillon — szilárdan Franciaország mögött áll abban a törekvésben, hogy liberális és méltányos rendezést találjon az algériai problémákra .. . Franciaország az Egyesült Államok teljes támogatását élvezi abban a harcban, hogy liberális megoldásokat találjon, amelyek biztosítják északafrikai jelenlétének folytonosságát“. Dillon beszédét a francia jobboldali sajtó dicsérő kommentárokkal halmozta el, pedig — mint az Humanitée beszéddel kapcsolatos vezércikkében megállapítja — semmi ok sincs az örömre, mert, ha Washington már az északafrikai ügyekbe is beavatkozik, akkor az rossz jel. — „Franciaország — állapítja meg ezután az humanité — hasonló ,támogatásokat már az indokínai háború idején is kapott... Dél- Vietnam esete tanúsítja: az Egyesült Államok ért ahhoz, hogy megegye azt a gesztenyét, amelyet mások kaparnak ki a tűzből“. Tömegmozgalom Japánban a szovjet-japán és a kínai-japán diplomáciai kapcsolatok helyreállításáért Peking (Új Kína) A Zsenmindzsipao keddi számában «•Megfigyelő» kiemeli annak a tömegmozgalomnak jelentőségét, amely az utóbbi hetekben bontakozott ki Japánban és követeli a diplomáciai kapcsolatok helyreállítását mind Kínával, mind a Szovjetunióval.A Londonban folyó szovjet—japán tárgyalások —• állapítja meg »Megfigyelő« — elhúzódtak a japánok észszerűtlen követelései miatt. Sigemicu külügyminiszter még azt is kijelentette nemrég, hogy esetleg félbeszakítják a tárgyalásokat«. «Ami a kínai—japán viszony normalizálását illeti, a japán külügyminisztérium elismerte, hogy ezt a kérdést rendezni kell. Ugyanakkor azonban azt is állította, hogy ennek a rendezésnek még nem jött el az ideje»*. «Japán álláspontját egy idegen hatalom befolyásolta. Tudjuk, hogy az Egyesült Államok befolyása akadályozta meg eddig is a japán—kínai és a japán—szovjet viszony rendezését. Amerika szemmel áthiatóan azért akarja megakadályozni, hogy normális kapcsolat alakuljon ki ezek között az országok között, mert így akarja továbbra is ellenőrzése alatt tartani Japánt és megakadályozni a nemzetközi feszültség további enyhülését. Ez a külföldi beavatkozás összeférhetetlen Japán nemzeti érdekeivel. A világesemények fejlődésének iránya a feszültség enyhítésének meggátlására irányuló kísérlet. A világosultabb japán államférfiak már rájöttek, hogy Japán számára a legbiztonságosabb politika a független politika, amilyet a japán nép is követel«. »A kínai nép kész arra, hogy megerősítse baráti kapcsolatait a japán néppel. Támogatja és rokonszenvel figyeli azt a mozgalmat, amely diplomáciai kapcsolatok felvételét követeli Kínával és a Szovjetunióval és amelyet a japán nép és több politikai vezető is folytat. A japán nép fáradhatatlan harcának lendülete egyre fokozódik és nem kétséges, hogy az útjába gördített mesterséges akadályokat sorra leküzdve, végül is győzelmet arat«. Rövid külpolitikai hírek Dr. Walther Peinsipp rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, az Osztrák Köztársaság magyarországi követe megbízólevelének közeljövőben történő átadásával kapcsolatban szerdán, március 21-én látogatást tett Boldoczki János külügyminiszternél. * London (TASZSZ). Londonban nyilvánosságra hozták a szovjet —japán tárgyalásokról kiadott közös közleményt. A közlemény kimondja: A március 10-i ülésen J. A. Malik, a Szovjetunió képviselője és C. Macumoto japán képviselője folytatták a szovjet—japán békeszerződés-tervezet cikkelyenkénti megvitatását. A következő ülést a felek közön történő kölcsönös megállapodás szerint hívják össze. * London (MTI): A londoni rádió beszámol arról, hogy az Egyesült Államok az ENSZ Biztonsági Tanácsának mielőbbi összehívását kérte a palesztinai kérdés megvitatására. * Párizs (MTI). A keddi hivatalos lap rendeletet közöl, amely szerint minden franciának vagy külföldinek, aki Algériába akar utazni, különleges Lacoste által jóváhagyott engedélyre van szüksége. A rendelkezés alól csak a diplomáciai kar tagjai, az átutazók, a francia tisztviselők és újságírók menteseié. Edward Ochab a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottság első titkára Varsó (PAP) Varsóban szerdán az alábbi közleményt bocsátották ki: A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága március 20-án tartotta VI. plénumát. Boleslaw Bierut elvtárs betegségének lefolyásáról Józef Cyrankiewicz elvtárs adott tájékoztatást. A napirend következő pontjára áttérve a Központi Bizottság plénuma szervezeti ügyeket vitatott meg. A Központi Bizottság Politikai Bizottságának javaslatára Edward Ochab elvtársat választották egyhangúlag a Központi Bizottság első titkárává. Csütörtök, 1956. március 22. Rártéte t Az életszínvonal emelkedéséhez vezető út NAGYON ERŐS az éhség fegyelme. A Szegedi Kenderfonógyárban nem felejtik el az elvtársak, hogy a tőkésnek csak azok dolgozhattak, akik teljes erőfeszítéssel használták ki a munkaidő minden percét. Aki hanyag volt, lustálkodott, vagy pazarolta az anyagot, annak nagyon gyorsan mennie kellett a gyárból. A munkanélküliség pedig azt jelentette, hogy éhezett, fázott, rongyoskodott a család. A munkások éppen ezért legtöbbször nagyon alázatosan dolgoztak, nehogy panasz legyen rájuk. Az éhség fegyelme kényszerítette őket. Megélhetésük mégsem javult, hanem egyre rosszabbodott. Csak a kommunisták látták világosan, hogy „amíg a tőkések adnak munkát, a tőkéseké a haszon”. Az éhség diktálta fegyelem eltűnt a munkásosztály hatalomra jutásával, de a szocialista munkafegyelem még nem alakult ki mindenütt. A kétféle fegyelem között tehát napjainkban is hézag van egyik-másik szegedi üzemben — mint a Vasöntödében, vagy a Kéziszerszámárugyárban — s ez nehezíti a népjólét emelésére irányuló politika megvalósulását. A pártszervezetek elsőrendű feladata éppen abban áll, hogy a munkások öntudatra nevelésével meghonosítsák mindenütt a szocialista munkafegyelmet, s ezáltal segítsenek megalapozni az életszínvonal további emelkedését. Addig, amíg baj lesz nálunk a munkaidő jobb kihasználásával, az anyagtakarékossággal, a minőséggel, a termelékenység emelésével, hiába mondunk akármilyen gyönyörű szólamokat a jólét fokozódásáról, ezzel lényegében nem tudunk előre menni. Amíg „a száj mozog, s a kéz pihen”, vagyis kofák módjára töltjük el az időt az odaadó lelkes termelőmunka helyett, addig mindig önmagunkat csapjuk be. Aki részt vállal magának az ország gondjaiból, az tudja, hogy többet és jobbat fogyasztani, szebben öltözködni csak abban az esetben lehet, ha a párt által kitűzött helyes célokat és terveket minden részletében megvalósítjuk. Semmiféle imádság, fohászkodás nem segít rajtunk, ha nem igyekszünk olcsóbban, sokkal többet és jobbat termelni. RENDKÍVÜL ÉLESEN hangsúlyozta a munkafegyelem szükségességét az SZKP XX. kongresszusa is, jóllehet a Szovjetunióban sokkal kedvezőbb a helyzet, mint nálunk. Az egyik Szovjetunióban járt küldöttségünk tagjai megkérdezték egy üzemi segédmunkástól: mi a legnagyobb egyéni kívánsága? A szovjet ember kis ideig csodálkozott, majd így válaszolt: „Mi lehetne? Az, hogy a mi kollektívánk kerüljön ki győztesen a munkaversenyből”. Ez az egyetlen példa is elég jól érzékelteti, hogy a szovjet emberek már sokkal világosabban látják: az igazi jólét alapjait a termelésben való öntudatos helytállássá lehet megteremteni. Ennek alapján tudott az SZKP XX kongresszusa olyan nagyszerű célokat kitűzni, amelyeknek megvalósítása a hatodik öt éves tervben hatalmas mértékben emeli a szovjet embék anyagi és kulturális életszínvonalát. Pártunk Központi Vezetőségének legutóbbi határozata megállapítja, hogy nálunk is fegyelmezettebb termeléssel lehet megteremteni a dolgozó nép jólétét: „Ezért — mint a Központi Vezetőség határozata kimondja — a XX. kongresszus célkitűzéseit fel kell használnunk annak tudatosítására, hogy a népjólét emelése csak akkor lehetséges, ha a terv minden mutatója teljesül, ha nő a termelékenység, csökken az önköltség, javul a minőség, ha fejlődik az ipar műszaki színvonala, s ha mindenütt következetesen érvényesítjük a takarékosság, a munkafegyelem elveit. Ez nem is lehet másképp. Aki gondolkodik és komolyan törekszik arra, hogy napról napra jobban, kulturáltabban éljen dolgozó népünk, az sokkal erősebben fogja meg ezentúl a szerszámot, nagyobb gondot fordít az újításokra és igyekszik kihasználni munkaidejének minden percét. ELSŐSORBAN a kommunistáktól vár példamutatást a párt — s ez is természetes. A kommunistáknak megtisztelő kötelességük, hogy a Szovjetunió hatodik ötéves terve alapján lelkesítsék, mozgósítsák saját üzemük dolgozóit a fegyelmezettebb termelőmunkára, ahogy ezt a Jutaárugyár alapszervezetének tagjai teszik. Régi igazság azonban, hogy a népnevelő szavai csak akkor hatolnak be az emberek lelkébe, szívébe, akkor válnak anyagi erővé, ha a népnevelő maga is a munka legelső vonalában halad. Előfordult már Szegeden, hogy egyes — egyébként nagyon becsületes — dolgozók olyan munkafelajánlást tettek, amelynek tejesítése szinte gyerekjáték volt számukra. Egy korábbi időszakban ugyanis már jóval többet termeltek huzamosabb ideig, de mivel a versenyszervezésnél a kommunisták nem törődtek velük, úgy gondolták, hogy nem szükséges mind magasabb eredményekre törekedniük. Azért szükséges, hogy a pártszervezet külön-külön törődjék a dolgozókkal, legyen tudomása arról, hogy melyik ember milyen teljesítményekre képes, segítse, ellenőrizze felajánlásaik teljesítését. Ahol a munkások egy része még nem érti, hogy az életszínvonal emelkedésének ügye az ő kezükben van, ott kétségkívül baj van a politikai nevelőmunkával. Ahol az emberek valamilyen felsőbb rendelettől várják, hogy jobb legyen a megélhetésük, de ők maguk csak fél szívvel vesznek részt — mondjuk — az április 4-i munkaversenyben, ott minden csűrés-csavarás ellenére is az élettől elszakított és alacsony a pártmunka színvonala. Az emberek neveléséhez nagyon világos és kézenfekvő érveket adott a XX. kongresszust értékelő Központi Vezetőségi határozat. Rákosi elvtárs elmondotta előadói beszédében, hogy a párt nincs megelégedve a dolgozók jelenlegi anyagi és kulturális életszínvonalával. Ezért már az idén olyan bérrendszert vezetünk be, amely egész évre kivetve 800 millió forinttal emeli a dolgozók jövedelmét. A második ötéves tervben, a párt és a kormány tovább folytatja az árleszállítást és a szociális juttatások emelésének politikáját, sőt — a tervek teljesítésétől és túlteljesítésétől függően — a Szovjetunió példájára mi is áttérünk a rövidebb munkaidőre. A kommunisták, a népnevelők minden szegedi üzemben feltehetik a dolgozóknak a kérdést: akarják-e mindezt, egyetértenek-e a párt céljaival? Természetes, hogy egyetértenek. De agitációnknak éppen itt kell nyíltan megmondania, hogy a fentiek megvalósításának feltétele a műszaki haladás, a munkaidő tényleges, fegyelmezett kihasználása. EGYENES UTAT MUTATOTT számunkra a XX. pártkongresszus. Ezen az úton biztosan eljutunk a szocializmushoz, a jóléthez, ha a dolgozók figyelnek a párt szavára, ha a kommunistákkal az élen az eddiginél is nagyobb felelősséggel dolgoznak a termelésben, ha együttes erővel szilárdítják meg a munkafegyelmet. „Beugrások" az Álarcosbálban Az Álarcosbál kedd esti előadásán új szereplők mutatkoztak be megérdemelt sikerrel a szegedi közönségnek. A katonai szolgálatra bevonult Laborcz István helyett az összeesküvő szerepét Szalma Ferenc, míg Silvano matróz szerepét Börzsönyi Mihály énekelte. Mindkét «beugró** hibátlan, sikeres alakítást nyújtott. — Tanácsülést tart holnap délután 2 órakor a Tolbuchin sugárúti tanácsháza mellett levő diákotthon nagytermében a III. kerületi Tanács. Ezen az ülésen — amely nyilvános lesz — tárgyalják meg a kerület 1956. évi városfejlesztési tervét. Szovjet emberek az első csökkentett munkaidejű szombati napon Március első napjaiban a Szovjetunió Minisztertanácsa határozatot hozott a szombati és az ünnepnap előtti munkaidő csökkentéséről. Az első csökkentett szombati munkaidő 1956. március 10-én, szombaton volt. Mi történt ekkor Moszkvában? Ezt próbáljuk érzékeltetni Zarapin, Korsunova és Raszkaja riportja alapján. HAT ÓRA A GÉP MELLETT Szombat reggel a moszkvai Első Golyóscsapágygyárban hét órakor felbúgtak a gépek. Mellettük állanak gazdáik, a munkások és munkásnők. Ügyesen, gyorsan kezeli a nagyteljesítményű sajtológépet J. A. Dmitrijeva. Régi munkásnő, már közel negyed századot töltött a gyárban. — Nem akármilyen nap ez a mai — mondja az idős munkásasszony. — Olyan ez, mintha vizsgát tennénk ma. Két órával rövidebb a munkaidő, de mi nem akarjuk, hogy a teljesítmény megcsappanjon. Nem is fog! Nézzen csak körül, hogyan dolgoznak az emberek! Magam is érzem ezt a friss lendületet, hiszen már négy óra alatt teljesítettem a napi normát. Tatjana Petrova fiatalabb munkásnő, mégis ezen a szombaton különösen remek teljesítményt nyújtott: hat óra alatt csaknem két napi normát teljesített. A Golyóscsapágygyárban átszervezték a szombati munkát. Az első műszak hét órától déli 1 óráig tart, a második este hétig, a harmadik műszakban pedig éjjel egy órakor hazatérnek. CSALÁDI KÖRBEN Déli egy órakor végzett a Triohyomaja Manufaktúra Textilgyár délelőtti műszakja is. — Hát te miért nem sietsz jobban? — tréfálkozik az egyik munkásnő egy fiatalasszonnyal. — Miért sietnék? Előttünk az egész nap. Színházba is megyünk ma, a férjem már megvette a jegyeket. — Hová merre, Nyikolajics? — kérdi barátját egy munkás. — Megyek az óvodába. Ma korában viszem haza a kislányomat ... Nyikityina elvtársnő régen dolgozik már a kombinátban Élen jár a termelésben, de arra is büszke, hogy milyen kitűnő háziasszony. Az üzem dolgozói számára épült új házban laknak. Lakása otthonos, tiszta, világos. — Ma kitakarítok és megfőzöm az ebédet, mielőtt hazajönnének a férfiak mondja nevetve és tréfásan megnyomja az utolsó szót. A »férfiak« ugyanis — a két kisfia, akikkel ma történik először, hogy későbben jönnek haza az iskolából, mint édesanyjuk a gyárból. A KÖNYVEK MELLÉ! Vaszilij Anyikejev komszomoltag, a Sztankolit gyár formázómunkása két barátjával együtt már előző nap megvette szombatra a mozijegyeket. De a moziba majd csak este mennek. Munka után Vaszilij kicsit kipiheni magát, aztán átmegy az üzem szomszédságában lévő házba, ahol az üzemi gépésztechnikum műkídekedik. Vaszilij még csak előkészítő csoportba jár, néhány év múlva ő is középfokú szakképzettségre tesz majd szert. Szinyelscsikov, az első öntőműhely technológusa már negyedéves. Vizsgamunkájára készülődik. Ilyenkor bizony sok a tanulnivaló, erre szánja a vasárnap estét is. — Szeretek hét végén kimenni »a zöldbe« — mondja —, szüleink kis hétvégi házába. Máskor csak vasárnap reggel utaztunk ki, most azonban már a szombat délutáni vonattal útnak indulunk feleségemmel és kislányommal együtt. * Egész Moszkva ünnepi képet öltött ezen a szombat estén. A közlekedésben megváltozott a csúcsforgalmi idő. A múzeumokat, kiállításokat, előadásokat a szokottnál is több látogató kereste fel. Termelékenyen dolgoztak, kellemesen pihentek és szórakoztak a szovjet emberek az első csökkentett munkaidejű szombati napon.