Délmagyarország, 1957. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-01 / 126. szám

BODROGI az erőszak Az „erőszak“ valami elké­pesztően brutális formájának esett áldozatul a korábbi évek­ben Bodrogi Jenő. Tessék csak elképzelni, hogy éppen egy nyugszéken vegetált, bőséges reggelije után, amikor két párt­tag elébe állt, és imigyen terro­rizálta nagy meghökkenésében. — Te pedig velünk jössz! Mit tehetett? Még csak búcsút sem tudott inteni, az erőszak­nak engedve, megtörten követte őket. Arra is alig volt ideje, hogy élete filmjét lepergesse lel­ki szemei előtt, és keresse azt a kockát, amely esetleg maszatos, — amely esetleg alkalmat adott volna erre a brutális akcióra. Csak ment hát, mint egy már­tír, nem tudva, hogy visszajön-e még. Börtönrácsok jelentek meg szeme bogarában, s egy iszonyú sziszifuszi hajsza képzelete zak­latta. Csak akkor ocsúdott kis­sé, amikor egy terembe kalau­zolták, ahol mindenféle emberek voltak, vegyesen, s az egyik kí­sérő fenyegetően kiadta neki a végső, ellentmondást nem tűrő utasítást. — Most pedig belépsz a pártba! Egy belső robbanás rázta meg az áldozatot, de a nyilvánvaló túlerővel szemben képtelen volt cselekvésre. Bele­hajtotta hát töretlen derekát a taggyűlés gerinczúzó gépezetébe. Ezt a súlyos csapást még­csak kiheverte volna valaho­gyan, de ezután sem hagyták békében. Újabb akciójukkal egy parancsnoki posztra emelték — mondván: „Te leszel a Szegedi Tejüzem főkorifeusa, igazga­tója!“ Bodrogi most már lelkében is megroppant, de ismét tehetet­len volt és az erőszaknak, kénytelenül engedve, vállalta ezt a megaláztatást is. Nem da­colhatott sorsával, mert már teljesen megtörték, kiölték be­lőle az érzést és a tudatot. Aka­rata ellenére a rendszer egyik csavarja lett­időnként, fel-feltámadt benne a menekülés vágya — mint ez, utólag kiderült —, de minden kis nyílást aláaknáztak körülöt­te, s így „nem szabadulhatott“ meg sem a párttól, sem az igazgatói széktől. Éppen végső elkeseredésében vonaglott, amikor a körülzáró aknák nagy­ hirtelen elpukkan­tak, — s ő kifuthatott az ,,erő­szak“ lesújtó gyűrűjéből. An­­­nyi megaláztatás után azt vár­ta volna a nagy részvétet tanú­­­sító társadalom, hogy sorsa ra­kétáját egyenesen valami kül­országba irányítja, de meglepe­tésre csak az egyik körből sza­kította ki magát, h a abból sem végleges elhatározással. A másik körnek V­UIC>- nul a centrumában maradt, s most már kiegyenesedett derék­kal hirdette alattvalóinak meg­alázása történetét. A forró na­pokban korántsem tudta úgy ki­színezni a vele történt brutális eseményeket, mint ev: fentebb áll, de imigyen summázta a fel­ügyelete alá tartozó kisteleki üzemegységnél heves beszédében a szörnyű históriát: — Mennyit kellett nekem szenvednem, mint párttagnak! Én sohasem, voltam kommunis­ta, engem úgy kényszerítettek­ be a pártba, mivel nélküle nem lehettem volna a Szegedi Tej­üzem felelős­ vezetője. Men­­nyit kellett nekem lelkileg szen­vednem! — ismételte sírógörcs­re emlékeztető hangon. De ezután másképp lesz — támadt fel benne a „nemzeti“ hős —, ezután nem engedjük a kommunistákat dirigálni, majd mi ...! Kiderült tehát, hogy ------------------------s még­is csak volt és van dirigensi hajlandósága. Első ténykedése az volt, hogy kezdeményezésére a Szegedi Tejüzem felmondott a Csongrád megyei Tejipari Vál­lalatnak, mondván, hogy elég volt a kommunista irányításból, s hasonló lépésre kapacitálta a kistelekieket Ott nem álltak a szavára, hát más oldalról próbáikból! Decemberben meg­szimatolta, hogy a kisteleki üzem főművezetője a községi tanácshoz és a párthoz fordult segítségért az üzem zavartalan működése érdekében, — így az említett gyűlésen ilyen formán folytatta mondandóját: — Kifogásolom azt, hogy Szabácsi kartárs kapcsolatot tart a helyi pártszervezettel és a tanáccsal! Helytelenítem, és a következő időkre megtiltom, mivel csak ezek megszüntetésé­vel garantálhatom jelenlegi üzemvezetői beosztását. Nícsak a kis erőszakos! -------- Úgy látszik, ala­posan beletanult az általa vélt és támadott politikai és gazda­sági erőszakoskodás módszerei­be saját buzgóságából. Vagy így akarta jóvátenni a vele szemben soha el nem követelt erőszakos­kodást? Nemcsak így, még így ebben! Elvégre tanult ő „tak­tikát“ és „dialektikát“ is. Az idők változandósága miatt ké­sőbb azt vette fejébe, hogy már nem praktikus dolog az „erő­szak bűvköréből való menekü­lés“, — s legjobb lesz, ha is­mét önként vállalja a korábban rákényszerített sorsot, a gyűrűk kíméletlen szorítását, s önként jelentkezett a pártba, amibe ko­rábban valami „furfangos“ mó­don — szavai szerint — beerő­szakolták. Megadta magát sor­sának, mint egy rabszolga. De csodák csodája, ezek a kommunisták mindig kifundál­­ják az erőszakoskodás új és új módszereit, s most meg azzal sújtották, hogy megtagadták tőle az önként vállalt Canossát. Ez már az erőszak magasisko­lája! kodásban most azt forgatja fe­jében ez a mártír, hogy előbb­­utóbb még majd a másik gyű­rű szorítása is enged, s igazga­tónak se kell. Pedig már kez­dett beletörődni sorsába. Ör­dög tudja, ezt tán valahogy el­viselné azért, mert ha jól bele­gondol, nem mindig csupa ró­zsa az út, itt-ott a tüskék szú­rását is el kell viselni. Ugyan oldozzuk fel szegény szenvedőt!, j % A reggeli utáni nyúj­tót- A kiskereskedelemben is bevezetik a jutalékos bérezést A Belkereskedelmi Miniszté­riumban kétnapos országos munkaügyi értekezletet tartot­tak, amelyen az elmúlt hat hó­nap munkáját és az elkövetkező időszak feladatait tárgyalták meg. Az értekezlet helytelenítette azt a gyakorlatot, hogy a kis­kereskedelemben a jutalék, illet­ve a prémium-rendszer helyett átmenetileg egy bizonyos ös­­­szegben megállapított­ pótlékot fizetnek ki. Ez a bérrendszer nem ösztönző. Beváltotta ellen­ben a hozzáfűzött reményeket a jutalékos bérrendszer, amelyet a közétkeztetési hálózatban al­kalmaztak elsőként. Amennyi­ben az áruforgalom és az áru­ellátás helyzete megengedi, a kiskereskedelemben is rátérnek a jutalékos bérezésre. A juta­lékrendszer mellett visszaállít­ják a boltvezetők és helyettesek prémiumrendszerét is. A tanácskozás részvevői ál­lást foglaltak amellett, hogy vissza kell állítani a szakma ki­váló dolgozója és a kiváló vál­lalat címért folyó versenyt. IKREK VILÁG­­KONGRESSZUSA Júliusban tíz országból összesen 300 ikerpár érke­zik a hollandiai Eidenho­­ven városba, hogy részt ve­gyenek az ikrek világkong­resszusán. A kongresszus­nak komoly tudományos célja van. Neves német, olasz és holland orvosok tanulmányozzák majd az ikrek testi tulajdonságait és szokásait. A kongresszu­son hármas- és négyes­ikrek is részt vehetnek. --------------­ feöLTSÉGES SÁNCOLÁS AZT MONN­JA az írás, hogy .. . „ezt a láncot egy amerikai l>áter indította el azzal, hogy be kell járnia a világot"... s ebben a világjárásában nekem is hozzá kell akasztanom egy láncszemet. De hopp, nem is­­ gyet, hanem 13 napon keresz­tül egyjet­egyet, s a 13. napon megjön a segítség. A bajai as­­­szony is így csinált karriert. Várta, kétségbeesetten várta a kinevezését, s egyszeresek a 13. napon Szent Antal segítségével megjött. A pesti asszony pedig még jobban járt: 4300 forintot kapott ugyanettől a szentté. Egész jó üzletnek ígérkezik ez a táncolás. Csekély tíz forintért — amibe az elküldött levelek postaköltsége kerül — tán egy egész birodalmat nyerhet az ember, de miniszteri kinevezést, vagy EN­SZ-főtitkári megbízást legalább. Mindenre jó orvosság. I­a a francia köztársasági elnök­­ m­eszes volna, ezzel a lánccal most meg tudná oldani a kor­­má­nyválságot, írni kellene neki, azaz odapasszolni egy ilyen láncszemet . *• MERT, HA­­ NEM. ...akkor Szent Antal megharagszik. Ör­dög tudja, hogy lett ilyen kényes, mikor egész láncra való­­ Antal-vicc járja a világot. Azok­ért még senkit se bántott, de az írás szerint egy férfit, miután széttépte a láncolásra kapaci­táló levelet, a 13. napon halál­nak halálával sújtott. Ez már nem tréfa. De mégis megkockáztatom: a tíz forinton inkább három lot­tót veszek. A lottósok nem olyan részrehajlók, mint ez a szent. Ha a levelet nézem, most is az asszonyokat dajkálja ke­gyeiben. S ráadásul úgy vélem, hogy amióta kóvályog ez az An­­tal­ lánc a világon, tízszer is meg­kerülhette a földet. Ha ennyi idő alatt csak egy bajai, meg egy pesti asszonyt szerencséltetett, akkor ennél csakugyan tisztább munka a lottó. A POST­ÁS AK persze ez se rossz. Kezdek azon töprengeni, hogy nem valami leleményes postás kezdte-e el az egészet? (mu) Nagy erővel dolgoznak a vízzel elárasztott vetések megmentésén Jelentős földterületek kerültek víz alá Klárafalván és környékén Ez év májusában ritkán tapasztalt csapa­dékmennyiség hullott a bánáti tájegységre, kereken 200 milliméter a tavalyi 100—110 milliméteres csapadékmennyiséggel szem­ben. A múlt esztendőben a csapadék egyenletesen osztódott el, s így az úgyne­vezett »csipákos«, réti agyagos földi veté­sekben nem okozott kárt. A mostani májusban azonban szinte hirtelen zúdult, kisebb megszakítások­kal napokon át egyfolytában hullott a bő csapadék, amit a réti agyagos talaj nem tudott egyenletesen magába színvni, mert hamar elzáródott így került Csongrád megyében 6—7 ezer hold, ha rövid időre is, víz alá, amelyből például Kübekháza — az újabb becslések szerint — földterületéből mintegy 1300 hol­dat ért víz. Klárafalva, Ferencszállás és Kiszombor környékén 750—800 holdnyi ve­tésterületet ostromolt meg a víz. Móraha­­lom, Zákányszék és Nagyszéksós földterü­lete már kevesebb vizet kapott, mindössze 500—600 hold került víz alá, Sándorfalva, Algyő területén körülbelül 300 hold áll víz alatt. A vízlevezető munkálatokból különö­sen a kübekháziak vették ki részüket. Deszk, Klárafalva közt egy 430 méter hosszú és 170 centiméter mély árkot kubikoltak ki a Vízügyi Igazgatóság száz kubikosával együtt. Más embercsoportok a vízlevezető csator­nák gáztalanítását végezték és végzik, hogy a lefolyó víz útját semmi se akadályozza. Sajnos egyes vízlevezető árkok igen gazo­sak, néhol hatalmasra nőtt sás, nád és egyéb vízinövények gátolják a víz gyors lefolyását. Például a klárafalvi vasútvonal mellett futó árokrendszer is ilyen gazos. Az ottani földek gazdái a maguk földterü­letére eső árokrészt kevés fáradsággal jár­hatóvá tehetnék a víz számára. Ilyen rend­kívüli esőzések idején nemcsak a Vízügyi Igazgatóságra kellene várniuk a gazdáknak, jóllehet a vízlefolyó árkok gaztalanítása a vízügyi szervek hatáskörébe tartozik, azonban az erre a célra fordítandó költ­ségvetési keret eddig is szűknek bizonyult, s még jelenleg is az. A földtulajdonosoknak közös érdekük az árkok tisztántartása, kitisztítása, legalábbis ebben a szorult helyzetben az, sőt kötelező is volna. Kiszomboron azonban a mezei út végén levő csatornát egyes gazdák nemhogy gaz­­talanították volna, hanem még be is szán­tották a földjükbe. Ez súlyos vétség és drága földszerzési mulatság is, amellyel nem ártana, ha az illetékesek sürgősen fog­lalkoznának. Ehhez azonban az is szüksé­ges, hogy Kiszomboron ne csak a főagronó­­mus törje magát és dolgozzon lelkiismere­tesen a vízlevezetési munkálatokon, ha­nem a tanács titkára is, aki ottjártunkkor mit sem tudott a község környékén levő vízzel árasztott területekről. A vízlevezetési munkálatok azonban mégis sikeresen haladnak előre, a beállított szivattyúk szinte éjjel-nap­pal megállás nélkül dolgoznak, úgyszintén azok a földtulajdonosok ss, akiknek nem közömbös, hogy mennyi ter­mést takarítanak be. A kübekházi vízleve­zetési munkálatokon még a tanács titkára is serényen munkálkodott, valamint a szol­gálatot teljesítő rendőr is. A jövő hét első felében valamennyi vízzel árasztott területről levezetik a vizet, ha újabb nagymennyiségű csapadék útját nem állja a munkálatoknak. A pártszervezetek segítségével tartalmasabb KISZ életet Szegeden jelentős ered­ményeket értünk el a KISZ-szervezetek létreho­zásában és taglétszámuk növelésében. Az ifjúsági életnek az üzemekben, is­kolákban, intézményekben új, biztató és sokat igérő hajtásai nőttek ki rövid idő alatt. Ezek azonban a kezdetet jelentik, hiszen a KISZ-nek sokoldalúan se­gítenie kell a fiatalok poli­tikai és kulturális fejlődé­sét, kielégítő szórakozásuk megtalálását stb. Ez ko­moly munkát kíván, és most még nem mondható el a város KISZ-alapszer­­vezeteiről általában, hogy szervező munkájukkal lé­pést tart életük tartalmá­nak kielégítő javulása. Nem folyik még valamen­­­nyi KISZ-szervezetben rendszeres tevékenység, és itt, vagy ott tapasztalható, hogy a nevelőmunka vala­hogyan elsikkad. Termé­szetesen olyan fogyatékos­ságokról van szó, amelyek viszonylag rövid idő alatt megszüntethetők és így újabb lépést tehet előre a szervezetek tagsága a fejlő­dés útján. A KISZ-szervezetek lét­rehozásában, első lépéseik megtételében lelkesen segí­tettek a pártszervezetek ve­zetői és tagjai. Most azon­ban több helyen tapasztal­ható — például a Szegedi Textilművekben is —, hogy a pártszervezet segítsége lanyhult a KISZ felé, vagy éppenséggel magára hagy­­ták az ifjúsági szervezetet. Persze helytelen lenne a KISZ önállóságát elvenni, vagy az ifjúsági szövetség vezetőinek, tagjainak »munkakörét« átvenni a pártszervezetek vezetőinek. Nem erről van szó, hanem olyan elvi és gyakorlati út­mutatásokról, amelyeket a pártszervezeteknek kell ad­­niok a KISZ-nek, hogy mindjobban kielégíthessék az ifjúság sokirányú igé­nyeit. Ahol rendszeres a pártszervezet segítése — például a Ruhagyárban, a Gyufagyárban, a Szalámi­gyárban, a Szegedi Ken­derben, a Tudományegye­temen is — gazdagabb a KISZ-élet és tevékenység. A KISZ tartalmi, szerve­zeti életének folyamatos javítása, az ifjúság kérdé­seivel való rendszeres tö­rődés nem könnyű feladat. Megoldani valóban jól és megnyugtatóan a pártszer­vezetek állandó hozzájáru­lásával lehetséges. Igaz, sokrétű más feladataik is vannak a pártszervezetek­nek, ám az ifjúsági szer­vezetek elvi és gyakorlati segítése nem kerülheti el figyelmüket, mert ez egyik fontos teendőjük. Bizo­nyos, hogy a párt régi har­cosai is szívesen foglalkoz­nak a fiatalok segítésével, ha ezt igénylik tőlük. Har­cos életútjuk gazdag ta­pasztalatait is szívesen ad­ják át­, éljünk ezzel a le­hetőséggel is. Nem kétséges, hogy a pártszervezetek hozzájáru­lásával szüntelenül gazda­godik a KISZ-élet. S gyü­mölcsözzön is ez a támoga­tás minden ifjúsági szer­vezetben! Egy kényszerű HÁZASSÁG« amely, reméljük, nem sokáig tart... Miért lett vegyeskereskedés a Kárász utcai kenyérboltból? Az elmúlt napokban az alábbi levél érkezett szer­kesztőségünkhöz: »Ha nem sajnálják a fáradságot, lá­togassanak el a Kárász ut­cai kenyérboltba. Sok dolgo­zó társammal ott szereztem be a kenyérszükségletemet, azért szerettünk ott vásá­rolni, mert percek alatt megkaptuk az árut. Pár nap óta a polcokon a kenyér he­lyét pálinkás-, rumosüvegek foglalták el. A kenyeret az üzlet egyik legeldugottabb sarkában árusítják. Kérem a szerkesztőséget, írják meg, miért zsúfoltak egy kis üz­letbe kettőt — így egyiknek sincs megfelelő helye — az Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat vezetői?! Máriás Jó­zsef«. Egyenesen felháborodtunk a levél elolvasása után, s elindultam a levél nyomán... És valóban! A Kárász ut­cai kenyérbolt előtt cseresz­nye, földieper, retek, uborka sorakozik nagy ládákban, és mi van az üzletben?! Két kereskedő áll a hos­­­szabb pult mögött.­­ A polcok roskadoznak az italok alatt. A pulton sajt, földieper, gomba, kolbász — ami szent­, szájnak ingere — sorakozik. A másik pult mö­gött két fehérköpenyes el­árusítónő igyekszik a sok ke­nyérvásárló igényét a lehető leggyorsabban kielégíteni. Igaza van a levélírónak, ez nem maradhat így. De kik ezek az idegenek? Miért fu­­rakodtak ide? Miért árulnak retket, mézet, a kenyérüzlet­ben? Nem is olyan rossz megoldás — ötlik eszembe —, itt mindjárt megkapja az ember a kenyérhez valót. No, ez azért túlzás, meg is kérdeztem az egyik mosoly­gós kereskedőt: — Hogy kerültek ide? — A szomszédból, a Melnl­­féle csemegeüzletből jöttünk ide — válaszolt röviden, és mivel sokan vártak rá, nem foglalkozott többet velem. Aha, a Meinl csemegéből!? Nézzük meg, oda kit költöz­tettek. Bőröndösöket, cipé­szeket, vagy talán nyakken­­dősöket találok ott? Tévedtem. Két festő szorgoskodik az üres üzletben. »Meszelik a ház falát«. Az Élelmiszer­kiskereskedelmi Vállalat két vezető embere is ott volt az üzletben, a hátsó helyiséget nézegették. Tőlük tudtam meg a következőt: Szükségessé vált az üzlet felújítása. Negyven év óta nem csináltak itt semmit. A raktárhelyiség, az üzlet be­rendezése teljesen tönkre­ment. Elszaporodtak a­ »házi­állatok«, a patkányok és társbérlőik, a hagyásak. A raktárat pincévé bővíti­k — eddig a pincében tüzelőt és szemetet tároltak — és azt vastagon lebetonozzák. A raktárhelyiséget is korszerű­sítik, a berendezéseket — a pultokat, a polcokat — rendbehozzák, lefestik. Ezek a munkálatok körülbelül 10— 12 ezer forintba kerülnek. Hogy kisebb legyen a költ­ség, a vállalat karbantartói végzik el a munkát. Június közepére készül el a bolt. Még azt is megtudom, hogy ideiglenesen költöztették át a kenyérboltba a cseme­geüzletet,­­ addig lesznek ott, amíg el nem készül az »új üzlet«. A »kivizsgálásnak« íme az eredménye: Megnyugtathat­juk levélírónkat és a vásár­lókat, nem házasították ös­­­sze a két üzletet, csupán rö­vid ideig társbérletben él­nek. Ne legyünk türelmetle­nek a jelenlegi kis kellemet­lenségért — a zsúfoltságért — kárpótol majd bennünket egy szép, a higiéniai követel­ményeknek megfelelő »új csemegebolt«. Zs. Ha o 5­zágos nyomdásztalálkozó Budapesten A Nyomda- és Papíripari Dolgozók Szakszervezetének vezetősége június 1-én és 2-án kétnapos szakmai talál­kozót rendez az ország nyom­dászai számára. Ez a talál­kozó módot ad arra, hogy a különböző városokban dol­gozó nyomdászok egy része két napot tanulságos és kel­lemes körülmények között együtt töltsön. A Szegedi Nyomda Válla­lat dolgozói is elküldik kül­dötteiket erre a találkozóra, hogy tapasztalatokban gaz­dagabban térjenek vissza. A küldöttek vasárnap kö­zösen tekintik meg a másr megnyílt ipari vásárt és a szakszervezet klubjában is­merkedési esten vesznek részt

Next