Délmagyarország, 1966. december (56. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-31 / 308. szám
Ülésezett a Csongrád megyei Termelőszövetkezeti Tanács Pénteken délelőtt a megyei tanács székházában értekezletet tartott a Csongrád megyei Termelőszövetkezti Tanács. Az Országos Termelőszövetkezeti Tanács decemberi üléséről dr. Paczuk István, a megyei tanács vb elnökhelyettese, a megyei Termelőszövetkezeti Tanács elnöke adott tájékoztatót. Ismertette, többek között, a jelenleg kidolgozás alatt álló új termelőszövetkezeti és földjogi törvénytervezeteket Ezután az áprilisban összeülő országos termelőszövetkezeti kongresszus Csongrád megyei előkészítésével kapcsolatos feladatokat beszélték meg.Úgy döntött a tanács, hogy az országos termelőszövetkezeti kongresszust megelőzően 1967. március 15-én rendezik meg Szegeden a megyei termelőszövetkezetek, csoportok küldöttértekezletét, melyen minden szövetkezeti közösség egy-egy választott küldöttel képviselteti magát. Rajtuk kívül részt vesznek a tanácskozáson — mint meghívottak — a tsz-ek elnökei is, akiket küldöttként nem választottak meg. A megyei tanácskozáson megválasztják az országos kongresszus szavazati jogú résztvevőit. A március 15-i megyei tanácsokzás előkészítésére húsztagú munkabizottságot választott a tanács. A bizottság elnöki tisztségét dr. Paczuk Istvánra, a titkári teendők ellátását pedig Sas Bélára, a megyei tanács vb mezőgazdasági osztálya vezetőjére ruházták. Irodalomtörténeti tanulmányok A József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara kiadásában megjelenő Acta Históriae Litterarum Hungaricum legújabb számában Keserű Bálint, Kovács Sándor Iván és Ilia Mihály egy-egy tanulmányát közli. Keserű Bálint A magyar protestáns-polgári későhumanizmus néhány problémába címmel két vázlatot bocsát közre. Ezek közül az első Klaniczay Tibor későreneszánsz tanulmányához, a második az ugyancsak Klaniczay szerkesztette irodalomtörténeti kézikönyv megfelelő fejezetének kéziratához készült. A szerző szerint az idézett kor irodalom- és kultúrtörténeti jelentősége még jórészt földerítetten, éppen most kerül az alapkutatások középpontjába. Klaniczay úttörő jelentőségű munkát végzett 1959-ben készült művében. Ezeknek az eredményeknek kiemelése és elismerése mellett a tanulmány rámutat a vitatható pontokra, illetve felhívja a figyelmet a további részletkutatások fontosságára. Részletesen és türelmetlenül sürget további kutatásokat és tanulmányokat az irodalomtörténeti kézikönyv „A késő reneszánsz irodalma” című fejezetével kapcsolatban. Kovács Sándor Iván Dante neve százötven év magyar irodalmában című tanulmányában maga is „filológusi áhítattal” — ahogy ezt Babits Kaposi József monográfiájáról, amelyet Kovács is alapul használ föl, annak idején mondotta — közelíti meg témáját. Annak a magyar irodalmi életnek a szellemét, lelkületét, amely 1521-ben találkozott először Dante nevével, és amely másfél évszázadon keresztül nyitva állott az olasz humanista szellemi hatások számára. A szerző a legkiválóbb forrásmunkák fölhasználásával Dante hatását — ha nem is életművének, de személyének és jelentőségének ismeretét — három befogadó csoportra osztályozza. Dante neve először a magyar reneszánszban kiteljesedő reformáció hitvitázóinál érv volt a katolicizmus ellen. Másodszor ugyancsak érv volt a magyar humanista költészet új hangjai, új témái mellett. Ez főként a Balassi szerelmi költészetében kimutatható hatást jelenti. Végül a későreneszánsz polgári ágára, Szepsi Csombor Márton, Frőlich Dávid műveire gyakorolt befolyásban nyilvánult meg ez a hatás. Ilia Mihály Egy vers értelmezésének lehetőségei (Ady Endre: az ős Kaján) című tanulmányában Ady művészetére célozva mondja: „A végső megértést csak az egész életműben való, biztos mozgás teszi lehetővé. „Ady verseinek értelmezéséhez, közvetítéséhez, értékeléséhez csak az közelíthet, aki képes arra a „kombinatív feszültségre”, amivel Benedek Marcell az Ady-breviáriumot, Földessy Gyula az Ady minden titkait írta. Az ős Kaján című vers elemzésekor Ilia fölhasználja Schöpflin Aladár, Révész Béla, Barta János és Földessy Gyula idevonatkozó értékeléseit. Az elemzés szakaszról szakaszra halad, és közben vitába száll, és megcáfolja Földessy felületes és valóban elhamarkodottnak mondható, hibás szemléletű állításait. Ezzel a verset kivonja a dekadens témák csoportjából, és azt az Adyéletmű egyik legjelentősebb és legjellemzőbb megnyilvánulásává, a nemzeti és egyéni sorstragédia megrázó intenzitású dokumentumává emeli. . Az Acta beszámolójában három bölcsészdoktori értekezésről ad hírt. Nemes Gábor: A Psalterium Ungaricum forrásai, dr. Gaál Mihályné Sin Edit: Gyóni Géza és Bárdos Pál: Gábor Andor pályaképe 1918—19- ig című munkáinak rövid méltatásával. K. E. ROSSZ A KÉMÉNY Pipicr Béla Szeged, Sándor utca 18. szám alatti olvasónk panaszlevéllel fordult szerkesztőségünkhöz, mert utánajárás és ígérgetés ellenére is visszavágja lakásába a füstöt a rossz kémény. Levélírónk ugyanis magánházban lakik. Ennek ellenére panaszát megvizsgáltatta a II. kerületi tanács építési és közlekedési csoportja. Határozatban szólította fel Németh Imrénét, a ház tulajdonosát, hogy lakója fölött műszakilag vizsgáltassa felül az épület kéményét. Az erről szóló átiratot csatolta a panaszlevélhez levélírónk. Nemes József csoportvezető a többi között ezt válaszolta a panaszos CSAK PÁR Judik Jánosné Szeged, Kombinát köz 7. szám alatti lakos szerkesztőségünknek írott levelében a többi között szóvá teszi: „A textilművek mellett lakunk, és, sajnos, az esőzéstől járhat atnak. „A szakértők véleményét csoportom megkapta, amelyből megállapítást nyert, hogy a szóban levő kémény semmi javításra nem szorul, a lakás rendeltetésszerű fűthetősége biztosítva van, így csoportom részéről ez ügyben további intézkedés nem válik szükségessé”. Ez az átirat 1966. november 30-i keltezésű. Ebben az ügyben egy korábbi határozat dátuma viszont szeptember 24. Most december végén járunk és levélírónk panaszán nem segítettek. Javasoljuk, hogy a II. kerületi tanács ismételten foglalkozzon Pipicz Béla olvasónk jogos panaszával. KOCSI SALAK Ban a gyalogjárda, körülményes a közlekedés az úttesten, veszélyeztetnek a járművek is, hogy azon sürgősen segíteni kellene. Csupán néhány kocsi salakról van szó, amellyel panaszunk elintézést nyerne”. KÉSETT A NYUGDÍJKÉZBESÍTÉS Tatai Istvánná Kiskundorozsma, Délibáb utca 9. szám alatti olvasónk arról tesz panaszt, hogy december 26-án még nem kapta meg a nyugdíjat. Ahol lakik, 16 házból álló utcasor, s abból 9 nyugdíjas hiába várt a pénzére Aki felment érte a postahivatalba, az megkapta, aki később ment, annak azt válaszolták, hogy kivitték már a pénzt. Olvasónk is megtette ezt az utat otthonától a postáig, de mire hazaért, még nem járt előtte a posás. Azt is szóvá teszi levelében, hogy a postásuk hetek óta beteg. Talán nem tudtak a postás helyébe másik kézbesítőt állítani? Valószínű, hogy ez volt az oka a késedelmes nyugdíjkézbesítésnek, avagy valami más?! SZEMÉT- ÉS KOROMHALOM Sándorfi József olvasónk a Somogyi Béla utca 17. szám alatti lakók és a maga nevében írt panaszlevelet szerkesztőségünknek. A többi között írja: „Már hónapok óta gyűlik és emelkedik a szemét- és koromhalom a ház udvarán. Ennek elhordását már kértük az Ingatlankezelő Vállalattól, de azt válaszolták, hogy csak a jövő év júniusában kerülhet rá sor. Nem gondolom, hogy még további hónapokig az udvar közepén éktelenkedő szemétrakás öregbítené városunk jó hírnevét”. Úgy véljük, olvasónknak akkor is igaza lenne, ha a szegedi KÖJÁL késztetné jobb belátásra az Ingatlankezelő Vállalatot ebben az ügyben. Szeged híre A telefonbeszélgetés valahogy így hangzott: — Négytagú társaságnak szeretnénk egy asztalt ma estére... — Sajnos, minden helyünk foglalt. — Kérem, a vendégünk Szegedről érkezett. — Akkor tessék jönni, majd csinálunk helyet. Kedves német útikalauzom folytatta ezt a beszélgetést nemrégiben Drezdában, a mozgalmas, ötszáz ezres lakosú nagyváros egyik legreprezentatívabb vendéglőjének üzletvezetőjével. S amikor kis idő múlva odaértünk, Schweder János üzletvezető már az előtérben várt bennünket. Nem nehéz rátalálni erre az 1962-ben megnyitott és hamarosan népszerűvé vált nagy étteremre. A város főútvonalán, az Ernst- Thälmann úton ugyanis már messziről felhívja magára a figyelmet portáljának hosszan elnyúló piros-fehérzöld neonfényével és a kivilágított névvel: Szeged. A földszinten tágas, szép cukrászda fogadja a belépőt, a pulton hamisítatlan magyar presszógéppel és ami még fontosabb: igazán hamisítatlan erős feketekávéval. Meggyőződtünk róla! Innen széles, nyitott lépcső vezet az emeleti terembe, a 200 személy befogadására alkalmas, ízlésesen és hangulatos modernséggel berendezett étterembe. Csakugyan minden asztal foglalt, pedig hétköznapon jártam ott. — Mindig így van —• büszkélkedett jogosan az üzletvezető, sőt szilveszterkor még legalább 40 embernek szorítunk helyet. Mielőtt azonban az étterembe lépnénk, a lépcsőn meg kell állnunk egy pillanatra, a földszinttől az emeletig nyúló hatalmas, színes üvegablak előtt. A magyar tájak, népviseletek elevenednek meg ezen a művészi kivitelezésű üvegfalon. Fent már játszik a zenekar, ezúttal debreceniek húzzák, hogy „Még azt mondják, nincs Szegeden boszorkány". Fél évre szerződött ide a hajdúságból Boros Mátyás öttagú cigányzenekara. Az étlap gazdag választékot ígér magyar és német ízlésű ételekből egyaránt. Némi bizalmatlankodásunk láttán Schweder elvtárs siet megnyugtatni: — Négy magyar szakácsunk és egy magyar cukrászunk dolgozik itt. A gyorsan elkészült erőleves, fatányéros hazai ízei és a magyar specialitássá vált, szinte obligát somlói galuska a legjobb bizonyítvány, hogy a német vendégeknek nem kell csalódniuk a magyar konyha világhírében. A négy magyar felszolgáló német kollégáival együtt fürgén repked az asztaloknál: ajánlja, ismerteti a szokatlanul hangzó ismeretlen ételeket, hogy ne csak a gulyásról legyünk híresek. A legrégebben — már három éve — Tóth István felszolgáló dolgozik itt, s időközben feleséget is az Elba-parti városból választott. Az üzletvezető eredetileg somogyi ember, de már tíz év óta a budapesti XIV. kerületi vendéglátó vállalatnál dolgozott, és tavaly szeptemberben vállalta jelenlegi munkakörét. Nem sokat járt Szegeden, de az étteremben szeretné minél jobban propagálni városunkat. A nyáron kapott is 200 szegedi prospektust, de azt úgy elkapkodták, mintha nem is lett volna. Igaza van: a városról, szabadtéri játékainkról bőkezűbben és rendszeresebben kellene ellátni őket. Örültek azoknak a fényképeknek is, amelyeket a szegedi városi tanácstól kaptak: hamarosan bekeretezve teszik majd ki a falakra. A mintegy száz alkalmazottal dolgozó nagy vendéglőkombinát — az NDK lakosai és a külföldiek előtt egyaránt — méltón képvisel bennünket. A német és magyar dolgozók példás együttműködésével — Freidenberg igazgató irányításával — színvonalasan reprezentálja barátságunkat is. A hatalmas vendégkönyv lapjai — amelyek még olvasmánynak is érdekesek — fényesen tanúskodnak erről. A nagy Elba-parti város minden jelesebb vendége, a magyarok szinte kivétel nélkül, felkeresik a Szegedet. Idén augusztusban miniszterelnökünk, Kállai Gyula elvtárs járt itt és ezt írta a vendégkönyvbe: „Üdvözlettel, köszönettel a kitűnő vendéglátásért". Magyar beírások, cirillbetűk, de még hindu és arab szövegek is olvashatók a könyvben. A mondanivaló többé-kevésbé azonos. Olyasmi, amit Komor Vilmos, az Állami Operaház karnagya fogalmazott meg bejegyzésében: „Nagyon örülünk, hogy a magyar névnek nemcsak a művészek, hanem a gasztronómia művészei is dicsőséget szereznek ...”• Szeged hírével nemcsak Drezdában, hanem az NDK fővárosában, Berlinben is találkozhatunk. A híres Karl-Marx-Allen, a romjaiból újjáéledt főváros 6—8 emeletes új házsorai között foglal helyet a Budapest Haus. Ablakaiban fényképes nagy táblák: „Itt játszik Zsiga Ernő és szegedi zenekara". Az elegáns fővárosi étteremkombinát (két étterem, bár, presszó tartozik ide) földszinti magyaros vacsorázóhelyén játszik a zenekar. — Fél évre jöttünk ki — mondotta el Zsiga Ernő. — Úgy érzem, hogy már az első napokban megszerették játékunkat, a magyar muzsikát, amivel estéről estére köszöntjük az itt találkozó magyarokat, a berlini törzsközönséget és a gyakran megforduló külföldieket. A Zsiga-zenekar valóban jó szolgálatot tett a magyar daloknak az NDK-ban, mert nemcsak a Budapest-étteremben játszottak, hanem nappali szabad idejükben ünnepségeken, többfelé, vidéken, sőt a rádióban is felléptek. S jól érezték idekinn magukat? — Nagyon jól — hangzott az egyöntetű válasz —, de a szívük azért már otthon van, a szegedieknél. — Hetekkel előbb mondta ezt nekem Zsiga Ernő Berlinben, s mire e sorok megjelennek már csaknem itthon is lesznek. Január 5- től ugyanis a Hági Étteremben játszanak. S a Hági Dankó Pista zenekara? Újév napján tartja itt búcsú fellépését Mert 2-től Lakatos Géza vezetésével ők utaznak az NDK-ba, féléves szerződéssel tovább folytatják a magyar és a szegedi nóta kultuszát a berlini Budapest Haus ban. Lőkös Zoltán DREZDÁBAN BERLINBEN A Szeged földszintjén — feljárat az étterembe Mi az, hogy... ? Ja vagy úgy, ez a szilveszter személyre vonatkozik? Akkor lehet a fenti kérdésről beszélni. Már hogyne lehetne! Pláne, ha ennek a személy Szilveszternek az a panasza, hogy vele, mint olyannal, egész évben lehet szilveszterezni, de ő nem szilveszterezhet, csak az esztendő legutolsó napján. Tehát, úgymond 365:1 azoknak a hölgyeknek a javára, akiknek év közben megadatott, hogy vele lehessenek. De ez nem volt elég nekik. Képzeljem csak el... Ez a panaszkodó Szilveszter különben egyáltalán nem hasonlít az óesztendő róla elnevezett legeslegutolsó napjára, arra a télapótól, karácsonytól és ezer decemberi miegymástól végképp elaggott 24 órára, amely az emberek viháncolásától kísérve, kelletlenül vesz részt saját utolsó vacsoráján. Ám a mi Szilveszterük — nevezzük Iksz Szilveszternek, mert ő súlyos okokból nem óhajtja megnevezni önmagát — egy temperamentumos, életvidám fickó, aki, ha történetesen azonos volna az óesztendő legutolsó napjával, bizony az egész várost egyetlen házibulivá változtatná, s magas adót vetne ki az éjfél előtt elalvók fejére. De hát, nőmen est omen. Nevében hordta a jelet éven át, igazán sejdíthette volna, hogy ebből baj lehet. Most aztán iksz a hatodikon gondja van Iksz Szilveszternek. Pechemre hiába tálaltam elébe a furfangos kérdést: no, hol szilveszterezik, Szilveszter? talán épp ő az egyetlen a városban, aki nem tudja, végül is hol tölti az évnek ezt az utolsó éjszakáját. Tragikus tény, hogy szilveszterezni Szilveszternek is szilveszterkor muszáj, ez alól nincs kibúvó, s még tragikusabb, hogy Szilveszter szilveszterére ez alkalommal — írd és mondd — három kislány és egy elvált asszony tart igényt. Konkrétice! Nem is beszélve bizonyos absztraktabb variációkról, amelyek... No de ezen kár meditálni. Év közben ugye előfordulhattak pikáns párhuzamosságok, most azonban az év végén mindennek vége. Dönteni kell, illetve önteni kell, tiszta vizet a pohárba! Hát éppen ez az. Ettől irtózik Szilveszter. Amikor beszéltem vele, éppen bort töltött. Tisztát. Lehet, hogy ezzel az ötödikkel szilveszterezik végül is?! S. M. ffo! szilveszterezik Szilveszter? Szombat, 1966. december 3. DÉL-MAGYARORSZÁG 5