Délmagyarország, 1967. július (57. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-25 / 173. szám

Készülne­k az új algyői híd tervei A tanulmánytervek az UVATERV-ben már elké­szültek. Készül a beruházá­si program is, amelyet rö­videsen megtárgyalnak, il­letve elfogadnak. Ezután hozzákezdenek a kiviteli, részlettervek kidolgozásához. A Hídépítő Vállalat dolgo­zói már megkezdték a talaj­­vizsgálatokat. Az új közúti Tisza-híd építéséhez Algyő közelében 1969-ben kezde­nek hozzá és 1972-ben ad­ják át a forgalomnak. A környék közúti forgal­mának továbi javítását szol­gálja majd az is, hogy 1968—69-ben felújítják a szegedi közúti híd feljáró részeit is. Ez azt jelenti hogy a szegedi oldalon 40 méter az újszegedi oldalon pedig egy 8 méter hosszú nyílás rekonstrukciójára ke­rül sor a Hídépítő Vállalat kivitelezésében, természete­sen a forgalom megfelelő biztosításával. Elutazott az észt mezőgazdasági küldöttség A mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter meghí­vására H. Mjannik-nek, az Észt SZSZK mezőgazdasági miniszterének vezetésével Magyarországon járt mező­­gazdasági küldöttség két hé­ten át tanulmányozta ha­zánk állattenyésztését. A de­legációt fogadta dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter, s szí­vélyes hangú tanácskozáson beszélték meg a küldöttség tapasztalatait. Az észt mezőgazdasági küldöttség hétfőn elutazott Magyarországról. (MTI) Nyári egyetem Pécsett Pécsett vasárnap tárja ka­puit kilencedszer a TIT nyári egyeteme, amelynek külföldi hallgatói­­ össze­sen csaknem kétszázan az NDK-ból, Lengyelországból, Csehszlovákiából, Romániá­ból és Japánból érkeztek a mecsekaljai városba. A „Né­pek barátsága” nyári egye­temen dr. Kiss István, a TIT titkára mondott beszé­det. Odessza küldöttségének szegedi látogatásai Szeged szovjet testvérvá­rosának, Odesszának párt­os tanácsi küldöttsége va­sárnap délelőtt dr. Csikós Ferencnek, a Szeged m. j. Városi Tanács titkárának társaságában az ipari vá­sárt kereste fel, ahol Zom­­bori János, a városi tanács ipari osztályának vezetője fogadta és kalauzolta a ven­dégeket a kiállítás területén. A vendégek tetszését kü­lönösen megnyerte a sok szép bútor, majd sokáig időztek az Orion Rádió és Televízió gyár pavilonjában. Megjelentették a Herendi Porcelángyár termékeit, el­ismeréssel szóltak a szege­di tanácsi ipar kiállított motorkulijáról és más ter­mékekről, majd a szabad­kai kiállítókat keresték fel. Szeged jugoszláv testvérvá­rosának, Szabadkának kép­viselői meleg szeretettel kö­szöntötték az odesszai ven­dégeket és a három testvér­­város rögtönzött baráti ta­lálkozóján a nemzetek kö­zötti együttműködésre, a békés fejlődésre emelték po­harukat. A vásár megtekintése után elismeréssel szóltak a kiál­lítás színvonaláról, a bemu­tatott termékek minőségéről. A vasárnap délutáni hőség­ben felüdülést jelentett a vendégeknek az újszegedi partfürdő és egy kis sétaha­józás a Tiszán. Hétfőn délelőtt Szeged m. j. Város Tanácsának veze­tőivel találkoztak vendége­ink a tanácsházán, ahová el­kísérte őket Sípos Géza, az MSZMP Szeged városi bi­zottságának titkára. A ta­nács épületében dr. Biczó György, a vb elnöke fogad­ta az odesszai küldöttséget és tájékoztatta a város tár­sadalmi, gazdasági, politikai és kulturális életéről. A késő délutáni órákban a szegedi Felszabadulás Ter­melőszövetkezetbe látogattak el vendégeink, Perjési Lász­lónak, az MSZMP Szeged városi bizottságának első titkára és dr. Biczó György társaságában. A termelő­­szövetkezet kertészetében Árendás György elnök, Mol­nár Vencel párttitkár, Szi­lágyi Ernő főagronómus és Stifter József főkertész kö­szöntötte az odesszai dele­gáció tagjait s a kíséretük­ben levő vezetőket. A szö­vetkezet elnöke részletesen tájékoztatta a küldöttség tagjait a gazdaságról. El­mondta, hogy a kertészet 800 katasztrális hold szabad termőterülettel és 8500 négy­zetméter üvegházzal ren­delkezik. Az üvegházakat termálvízzel fűtik. A szov­jet küldöttség tagjai érdek­lődéssel hallgatták a be­számolót, majd arról kérdez­gették a szövetkezet elnökét, hogyan élnek a tagok, men­­nyi a jövedelmük és milyen terveik vannak a jövőt il­letően. Ezután megtekintet­ték az üvegházakat és gra­tuláltak a főkertésznek a sok szép zöldségféléhez. Chiebmann B. felv.) Stifter József főkertész a delegáció vezetőjének, A. B. Cserednyicsenko elvtársnak néhány darab mintát ad a csípős szegedi paprikából n Épül a tankállomás a szegedi medence vég­­ég és termelőegységeként épü­l Algyő térségében az úgynevezett Szeged 2-es tank­­állomás. A Nagyalföldi Kő­­olajtermelő Vállalat mint­­egy 8 millió forint beruhá­zással áprilisban kezdte meg a munkát. A tervek szerint szeparátorokat, két nagyobb és hat kisebb befogadóképes­ségű tartályt, több szivat­­­tyút és transzformátort te­lepítenek itt le. A szerelés jó ütemben halad, a rész­leges üzembe helyezés a kö­zeljövőben megtörténik. A berendezést augusztusban adják át a termelő vállalat munkásai. (Somogyiné felvétele) Az alaptól a tetőig O Mintha elefántot tusz­kolnának be egy elő­szobába. Hozzák a húsz ton­naméteres daru hatalmas acéltestét az utánfutós, spe­ciális teherkocsin, s próbál­nak helyet szorítani számá­ra az amúgyis szűk építke­zési területen. Toldi, a nagyerejű­ Amit lehet, félrevontat­nak az útból a Nemestakács utcai társasház építkezés ke­rítése mögött, aztán hosszú órákon át küszködnek a „Toldival” — ez a daru erő­re valló neve — a szállítók meg a Szegedi Építőipari Vállalat TMK-sai. S végül is ott áll a kolosszus, ma­másra tornyosul; hosszú gémjét ráérősen, várakozó­an belelógatja a kék nyári égbe. Sikerült hát De másnap reggel újra jönnek a TMK- sok, folytatják a munkát, hogy üzemképessé tegyék az építkezések nagyerejű ván­dorát, a Toldit. Míg Ujfa­­lusi József darukezelővel a síneken, kőzúzalékon álldo­gálva szót váltanánk a­ be­­hemót gép képességeiről, föntről egyre-másra hangza­nak a kiáltások: — Egy nyolcas anya kel­lene, Józsi! Adjon már egy ötös csavart, anya nem kell! — S a fekete atlétatrikós, ugyancsak lesült fiatalem­ber csak így dolog közben mond néhány szót a 27 mé­ter magas „szaktársáról”. Háromszázhatvanezerért vet­te a vállalat. November óta ő dolgozik vele. Nagy hoz­záértést, pontosságot kívánó munka. Itt a helyszűke kü­lönösen próbára teszi majd a­­ darut is, a kezelőt is. Piros és barna A pincefödémig felhúzott ház — amely közel két­ hó­napja állt meg a növeke­désben — most újra tégla­­dudoros homlokkal, növeke­dőben mutatja magát. Közé­pen már áll egy sor pillér; ezek lesznek az épület at­laszai, a teher nagyját vi­selők. őket tetejezik újabb meg újabb téglákkal a kő­művesek. Cementes habarcsot — ez aztán hűséges marad a tég­lához! mondják — terítenek szét a piros négyszögön s beleágyazzák az újabb sort. Most a vakolókanál, majd a kőműves kalapács kerül sor­ra, a téglák engedelmesen törnek olyan darabra, amek­korára éppen szükség van a hézag „befoltozásához”. Cél­tudatos minden mozdulat. Az izmok, inak, erek válto­zó játékára barnán feszül a bőr. Ilyen barnaságot nem szerez strandon, üdülőben, napolaj-síkosan az ember; ez az égetett­ barna csak a szüntelenül szabad ég alatt munkálkodóknak jut. S a kőművesek is a nyár, a nap fiai. Szinte csábító, ahogy a „slagból” kicsap a vízsugár. A téglákat locsolni kell a cement jobb kötése miatt. Király Bálint bácsi forgat­ja jobbra-balra a vizet szi­szegő gumikígyót. Közben a fiatal Német József keskeny pallókon talicskázza el a használhatatlan, dirib-darab téglákat s hozza az egésze­ket. Úgy mondja, két évet dolgozott téglagyárban is, neki nem nehéz sem a súly, sem az eféle közlekedés. Hozzá edződött. A legfontosabb A Petrovszki-brigádben hét kőműves van: Csala Jó­zsef, Farkas András, Furák András, Hajnóczi János, Ká­sa András, Szepesi József, no meg a brigádvezető, Pet­­rovszki Lajos. Ugyanen­­­nyi a segédmunkás is: Ko­vács Lajos, Németh József, Németh János, Ács Ferenc, Szűcs Zoltán, Király József és Király Bálint. Mivel szo­cialista címért küzd a mun­kacsapat, megkérdezem a brigádvezetőt, mi is a leg­fontosabb felajánlásuk. Ezt válaszolja: — Ha nekünk ideteremte­nek mindent, akkor mi meg­csináljuk, amit csak kell. Keményen dolgozunk, de kérjük is hozzá az anyagot, hogy legyen elég, hiszen ke­resni is akar az emberfia. — Most, itt minden rend­ben van? A hosszú szünet után halad majd ez az épít­kezés? Erre már Király Bálint segédművezetővel együtt ad­ják meg a választ. Most már nincs különösebb aka­dály. Itt a daru, még a sí­neket kell megtoldani, hogy kellő mozgása legyen. Van szivattyú. S készenlétben annyi tégla, amennyi ide szükséges. — A legnehezebb mindig az alapból „kimászni”. — véli Petrovszki bácsi — s itt most már lehet fölfelé ha­ladni. — Tudják azt bent is — utal a Dániel utcai irodák­ra a brigádvezető —, hogy mi elérjük a célunkat, ha nekilátunk. A párttitkárunk is gyakran megkeres ben­nünket, bízik bennünk és — kimondom no! — szereti is ezt a brigádot. Csak ide­jön a munkára, megkérdi: no, hogy megy, mi baj? S elintézi, amit kérünk. Min­den részlet érdekli, az anyag­tól a keresetig. Ívben repül a cigaretta­vég. Újra fogná a kalapácsot a mester, de közben már Far­kas András és Szepesi Jó­zsef odakerült az ő „falá­hoz”, terítik a habarcsot, amit még a láda alján ös­­­sze tudnak kanalazni. Mert ez az utolsó, mos látjuk, el­fogyott a ház „ragasztó­­anyaga”, azért jöttek át a „szomszéd” brigádtagok. Bizalommal siettetnék most már do­logra a habarcskeverőt, de az még egyre makacskodik. „Hátravert minket ez a da­ru” — mondták imént a kő­művesek, most átlátom, mi­re is értették. Tegnap miat­ta szétszedték, félrerakták a keverőt, a húzás­ vonás közben megsérült, gyógyíta­ni kell a vezetékeket. Szűcs Zoltán és társai nem túl gyöngéd szavakkal fejezik ki érzelmeiket, végül is egy sötétkék inges, fekete fiatal­ember, Tóth Béla — ő a TMK részleg vezetője — nyújt szakmai „gyorssegélyt” a szereléshez. Akiről az imént beszél­tünk, Alattyán András párt­titkár is megérkezett idő­közben. Odaköszön az embe­reknek, jókedvűen megméri tekintetével a daru maga­sát, s azt mondja elégedet­ten: — No, ez a szép jószág is fönt van már! Temperamentumos, opti­mista ember Alattyán And­rás. Azt mondja, szépen, ha­táridőre felhúzzák ezt az épületet, a vállalat teljesí­teni fogja a tervét. Rövid beszélgetés alatt is világossá válik, miért van, hogy nem­csak ő bízik a Petrovszki­­brigádban, hanem, fordítva is igaz: bizalommal van­nak iránta a brigádtapok. Simai Mihály Húszszázalékos termelés­növekedés a gyógyszeriparban A Gyógyszeripari Tröszt összegezte az idei félév eredményeit. Eszerint ebben a félévben 1966. első hat hó­napjához viszonyítva a gyógyszeripar termelési érté­ke 20 százalékkal, exportja a demokratikus országokba 7,5 a tőkés államokba 11,7 százalékkal magasabb, ugyanakkor viszont a mun­káslétszám csak 3 százalék­kal nőtt. (MTI) Nézem a szegedi Kálvin téri bútorüzlet kirakatait. Az üveg mögött tetszetős szoba berendezések, elég stabilnak látszanak­­ az üvegre ragasztva a rossz reklámérzékről tanúskodó felhívás. így: „Nálunk vá­sárolt bútorát kívánságára lakásán 45 forint térítés el­lenében összeszereljük.” Ismerősömék nemrég másfél szobát rendeztek be új bútorokkal. Azt már nem tudom, hol vásárolták, de nyilván nem kívánták a boltban a térítéses össze­szerelést. Ugyanis engem hívtak meg, hogy segítsek a negyedik emeletre tróge­­rolni, s a varia darabokat rossz reklám egymásra rakni. Sikerült is minden s mindössze két félliter kövidinkájába ke­rült a tulajnak. Itt szerzett tapasztalata­im szerint a bútorok álta­lában nem félkész elemek­ből állnak, nem ömlesztve szállítják a vevő lakására. Ha tehát a Kálvin téri üz­­let szerelést ajánl, csak ar­ról lehet szó, hogy a bú­torok szállítás közben da­rabjaikra hullanak. Mert az üzleti szolgálta­tások olyan bővítését, mint a Tisza áruházé, hogy a hűtőszekrényt díjmentesen hazaszállíttatja s helyére téteti­k a televíziót, rádiót pedig újságokban hirdetik egyes vállalatok ingyenes szállításra, beszerelésre — ezeket kitűnőnek tartom. S azt is üdvözölné a vásárló, ha 10—15 ezer forintos bú­torát a bolt házhoz vitetné s a lakásba berakatná. Be­leférne a keretbe. Sőt kor­szerű üzleti módszer lenne. Biztos vagyok benne, hogy ez a reklám nem vá­rat magára sokáig. A mos­tani helyett, amely elriaszt. K. J. Tavasszal születik a legtöb­b gyerek Az Országos Közegészség­­ügyi Intézetben hat év szü­letési statisztikáját dolgoz­ták fel annak megállapításá­ra, jelentkezik-e az élővilág­ban általánosan tapasztalha­tó szezonális ritmus az em­beri termékenységben, az élve-, a halva- és a koraszü­letésekben. A vizsgálat érdekes meg­állapítása, hogy hazánkban az élveszületések száma február és május között te­tőzik, a legmagasabb már­ciusban, amikor 9,5 száza­lékkal haladja meg az évi átlagot. Jóval kevesebb gye­rek születik október és ja­nuár között. A decemberi átlagos születés­szám 12,9 százalékkal kisebb az évi át­lagnál. A halva- és koraszülések aránya a hideg hónapokban magasabb, júniusban és szeptember között pedig ki­fejezetten alacsonyabb az átlagnál. A koraszületések, a kis súlyú újszülöttek szá­mának nyári csökkenése az­zal is magyarázható, hogy a meleg hónapokban a terhes­ség áltlában nyolc nappal tovább tart, márpedig a magzat súlygyarapodása szempontjából éppen a ter­hesség utolsó szakasza a leg­jelentősebb. A vizsgálat során azt tapasz­talták, hogy a fogamzások ugyancsak jellemző szezoná­lis ritmust mutatnak. A leg­kevesebb a megtermékenyí­tés a késő téli, kora tavaszi hónapokra, a legtöbb a nyá­ri időszakra esik. A szezonális hatások ter­mészetesen nem egyedüli, sőt nem is legfőbb okai en­nek az érdekes ritmusvál­tozásnak, csak elősegíthetik, illetőleg gátolhatják bizo­nyos ártalmak érvényesülé­sét, ismeretük azonban ha­szonnal járhat mind a csa­ládtervezésben, mind a ter­hesgondozásban, a koraszü­lés elleni védekezésben. (MTI) Kedd, 1967. július 25. DÉL’MAGYARORSZAQ 3

Next