Délmagyarország, 1968. február (58. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-01 / 26. szám
Nők fóruma Tegnap délelőtt Szegeden, s a megyei tanácsházban ülést tartott a Csongrád megyei Nőtanács. Az ülésen résztvettek a megyei Nőtanács mellett működő bizottságok tagjai is. A tanácskozást Tóth Istvánné, a megyei nőtanács titkára nyitotta meg. Siklós János, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának titkára szólt az időszerű belpolitikai kérdésekről, majd Klupp Judit, a Magyar Nők Országos Tanácsának munkatársa a titkárság határozata alapján a nőmozgalom idei főbb feladatait ismertette. Tánczos Jánosné, a makói városi Nőtanács elnöke, a helybeli Kossuth Tsz tagja a termelőszövetkezeti nőbizottságok. Farkas Józsefné, a szegedi textilművek szakszervezeti bizottságának titkára az ipari üzemekben működő nőbizottságok újszerű feladatairól, a saját munkaterületükön tapasztaltakról szólt felszólalásában. Mind az üzemekben, mind a termelőszövetkezetekben igen sok nő dolgozik, és az aszonyok azt várják a nőmozgalom aktivistáitól, hogy megfelelő választ adjanak a helyben adódó gazdasági kérdésekre, amelyek mind munka-, mind életkörülményeikre kihatnak. De éppen a nőmozgalom sajátosságaiból adódik, hogy a gazdaságvezetés is számít a nőket képviselő testületek tevékenységére. Tehát tudatos nevelő munkát várnak; nap mint nap az asszonyok között kell lenniük az aktivistáknak, hogy segítsenek eligazodni a helyi gazdasági kérdésekben. A megyei Nőtanács fontosnak tartja, hogy e munkára felkészítsék az aktívákat. E célt szolgálja az idei munkaprogram is: a többi között a termelőszövetkezetekben dolgozó aktívák részbe sársonként és városonként Nők fóruma címmel ankétokat rendeznek, amelyeken a tsz-törvényt és az ebből adódó feladatokat beszélik meg. Vásárhelyen és Szegeden megszervezik a háziasszonyok konferenciáját is. Try bur, a Ludu szerdai száma megemlékezik a háború utáni első lengyel—magyar kulturális egyezmény aláírásának 20. évfordulójáról. A húsz évvel ezelőtti esemény jelentőségét kidomborítva a lap rámutat: ez volt az első ilyen jellegű nemzetek közötti megállapodás, amelyet Lengyelország népi demokratikus kormánya között. Természetesen — írja a lap — a két nép barátsága, kulturális kapcsolata sokkal régibb keletű. Mégis csak 1945 után bontakozhattak ki igazán ezek a kapcsolatok. Az elmúlt húsz esztendő alatt a klasszikus és a modern magyar irodalom 120 alkotása jelent meg lengyel fordításban, a lengyel mozikban több mint 120 magyar játékfilmet vetítettek, a lengyel színpadokon 24 magyar színdarabot adtak elő. A gyár „mellékese" A másfél évvel ezelőtt épült új seprűgyárnak korszerű gépi berendezései vannak, s kitűnő a szociális ellátottsága is. A százmillió forintnál nagyobb termelési értéket produkáló új gyár azonban drágábban dolgozik elődjénél. Magasabb a fenntartási költsége, négyszeresére nőtt a villamos energia és vízfogyasztása. A szakemberek szinte a termelés kezdete óta tapasztalják ezt és a gazdaságosabb termelés lehetőségeit keresik. Tovább fejeztették a technológiát, termelékeny gépekkel váltották fel a nehéz fizikai munkát, takarékoskodtak és takarékoskodnak az exportalapanyagokkal. A múlt évi eredmények elemzésénél érdekes adatokat találtak. Kiderült, hogy a nemrég vásárolt nagyteljesítményű famegmunkáló automatákat nem használja ki teljesen az üzem. A bonyolult gépek 8—14 óra alatt kielégítik a gyár alkatrészigényét, s azután állnak. Az ecset- és seprűgyár vezetői ezért elhatározták, hogy bérmunkában hasznosítják az automatákat- Például az ország cipőgyárainak készítettek cipősarkokat, a kendergyáraknak faalkatrészeket százezres tételekben. Mivel győzik a munkát, igyekeznek a gyári „mellékest” még tovább bővíteni, szélesíteni. A túlterhelt bútorgyáraknak is segítséget adnának — nagy sorozatban esztergálnának bútoralkatrészeket. De ami ennél is jelentősebb, a szegedi seprűgyár a magyar seprűipar teljes alkatrészigényét szeretné kielégíteni A tervek reálisak. A Szegedi Ecset- és Seprűgyár Magyarország legkorszerűbb, legtöbb célgéppel, automatával felszerelt seprűipari üzeme — a gépekkel elvégezheti a többlet feladatot Jó jel, hogy azóta az első megrendelés megérkezett; a budapesti Cirokseprűgyárnak Szegeden készítik a kis seprűkhöz szükséges nyeleket. A seprűgyári tartalékok ennél is többet kínálnak. A TMK lakatos, esztergályos műhelyek az átlagosnál fejlettebbek, az új gyár felszereléséhez ugyanis sok-sok gépet, berendezést kellett készíteni. A TMK-műhelyek jelenlegi „fölös energiáját” is hasznosítják: tárgyalások kezdődtek a Hódmezővásárhelyi Mérleggyárral; különféle alkatrészeket készítenek sorozatban az új mérlegekhez. M. I. Húszéves egyezményMechanizmus és háztartás Már sehol sem állnak az emberek a kirakatok előtt, hogy az új árakkal ismerkedjenek: jönnek-mennek, vásárolnak, éppúgy, mint azelőtt Nem azért, mintha mi sem történt volna, hanem mert akár fel-, akár lement valaminek az ára, általában egyetértenek vele, s belekalkulálják családi költségvetésükbe. Száz forint nyereség — Mi az, amit leghamarabb észrevett a január 2-i árrendezés után? — kérdezem Kassai Jánosné fonónőt, a kenderfonógyár dolgozóját. — Az, hogy felment a hármasszekrény ára. Mostanában akartunk venni. — Hát nem vette észre, hogy decemberben milyen nagy forgalom volt a bútorüzletekben? — Észrevettem, de nem volt még együtt a pénz rá. Tudja, nem élünk nehezen, de azért ilyen nagyobb dologra gyűjteni kell a pénzt. Én itt 1300—1400 forintot keresek egy hónapban, férjem a gumigyárban 1700 körül De van két fiunk. Szerencsére már mind a kettő iskolás, Lacika hetedikes, Gabi negyedikesi. Tudja, mennyi cipőt rúgnak szét? — Gondolom, a gyerekcipő ára ugye nem emelkedett? — Nem. Tulajdonképpen, ha a szekrényt leszámítom, általában a többi árral elégedett vagyok. Akár hiszi, akár nem, több mint száz forintot spórolhatok havonta a mosdó- és mosószereken. Pedig most már nem is használok Albát a mosáshoz, hanem inkább Unimót. Praktikusabb és jobb is. — S az említett száz forint „nyereségből” mi lesz? — Most leginkább ennivalóra költjük. Mióta olcsóbb lett a vaj, meg a sajt, mindennap kerül az asztalra. Nagyon szeretik a gyerekek. Persze, majd később, amikor már megszokjuk az új árakat, visszaáll a régi rend. — Hogyhogy? — Azelőtt nagyon szerettük a halat, egy hónapban egyszer biztosan vettem. Az áremelés óta egyszer sem, de azt hiszem, hogy előbbutóbb csak megreszkírozom. Hacsak ki nem várom, míg a férjem egyszer pecázásra nem adja a fejét Utóvégre a halért ő él-hal! — És mi lesz a hármasszekrénnyel? — A nyáron megvesszük. Körülbelül hatszáz forinttal kell rá többet gyűjteni. A néni elégedett Csendes és kissé sötét udvari egyszoba-konyha Hódi nénié. Sokat üldögél egyedül otthon, hiszen mér tíz éve özvegy, ismerőse is egyre kevesebb van. — Hogy mit szólok, édes fiam, az árváltozásokhoz? Tudok szólni, higgye meg. Van egy kis nyugdíjacskám, azt igyekszem kuporgatni, beosztani, hogy elég legyen. Nem kell nekem már semmi az égadta világon, kiszolgál engem ez a bútor, edény, miegymás. Csak a megélhetés ne dráguljon ... — És tessék mondani, drágult? — Nem, dehogy. Amit én a boltból veszek, annak az ára megmaradt, hacsak olcsóbb nem lett. Mert itt van a kenyér, a liszt, a cukor, a zsír, ezeket éppúgy meg tudom venni, mint azelőtt. S ami még nagyon fontos: nem lett drágább sem a lakás, sem a villany, sem a gáz. — Szórakozásra sosem költ? — Néha elmegyek moziba, de úgy mondják, aztán drágább lesz. Nem is nagyon bánom. Most, hogy a szomszédok vettek egy televíziót, át-áthívnak. Az majdnem olyan, mint a mozi. — Milyen televíziót vettek? — Nem tudom én a nevét, olyan nagy képe van, jól lehet látni rajta az embereket Persze nekem csak szemüveggel. Etika, a szomszédasszony mondta, hogy kétezer forinttal kevesebbért vették, mint amennyibe azelőtt került Pesten szövetet . Most még kicsit szokatlanok ezek a változó árak. Ha a csemegében iszom meg a kávém, 2,50, ha a presszóban, 3, de ha leülök, 4 forint — mondja dr. B. Z. vállalati jogász. — De tulajdonképpen helyeslem, ez mégsem ugyanaz, mint ami Bécsben is van, hogy a belvárosban többszörösét kérik annak, mint valamivel kijjebb. — De hát a pénztárca legkevésbé a feketekávéra reagál. Mi a véleménye a többi árról? — A kérdést még korainak érzem. Csupán egy hónap telt el az árrendezés óta, nehéz lenne már most összeállítani a családi költségvetést Mert nemcsak az élelmiszerárak tartoznak ebbe, melyek kétségtelenül inkább lejjebb mentek, hanem még sok más is. Egy bizonyos: a pletykák alaptalanok voltak, az egyensúly nem bomlott fel. Engem például nagyon sújtott volna, ha a benzin ára felmegy, mert még télen is sokat használom a kocsimat. De maradt Feleségem szívja inkább a fogát időnként, mert ő nagyon szereti az extra dolgokat. A napokban vett Pesten egy szövetet, több mint kétszáz forinttal került többe, mint azelőtt. — Szóval összességében úgy érzi, hogy nem csappant meg a pénztárcája? — Körülbelül, bár ha úgy vesszük, inkább talán valamivel növekedett a kiadás. — Például mivel? — Amit már említettem: a ruházkodással. Azután meg: nagyon szeretjük az iparművészeti tárgyakat, bútoraink egy részét is a Képcsarnokból szereztük be, ha apródonként is. Most jobban meg kell gondolni, hogy mit visz haza az ember, mert elég szépen felemelték az árakat. De azért az egyhónapos tapasztalatok után már bátran állíthatom: nem kell semmiről sem lemondanunk, legfeljebb ezentúl kissé okosabban osztjuk be a pénzt: bevezetjük a családi háztartásban is az „új mechanizmust”. Fehér Kálmán Szeged—Szabadka orvosi szimpozion A légcsőmetszés mondhatni évezredek óta adott receptet az orvostudománynak a fulladásos halál leküzdésére. A mintegy kétezer éves legősibb életmentő műtét a tracheotómia napjainkban a legkorszerűbb eszközökkel, eljárásokkal folyik. A szegedi kórház baleseti sebészeti osztálya nemrég új helyiséggel, az úgynevezett akut őrző szobával bővült, ahol hirtelen kialakult nehéz légzésben szenvedő súlyos sérülteket, betegeket kezelnek. A kellő időpontban történő beavatkozáshoz, s ezek technikai kivitelezéséhez kíván segítséget nyújtani a Szeged m. j. Városi Tanács Kórházának és a szabadkai közkórház orvosainak tegnapi közös tudományos ülése Szegeden, a kórház Pulcz utcai klubtermében. A két kórház orvosainak együttműködése éppen egy esztendeje folyik, s ezúttal első ízben rendeztek közös szimpoziont. A élénk érdeklődésre jellemző, hogy számos szegedi orvos vett részt a tanácskozáson; az ülés elnöki tisztét dr. Vathy István, a Fül-, Orr-, Gégegyógyászok Egyesületének főtitkára töltötte be; ott volt dr. Szontágh Ferenc egyetemi tanár, a Szegedi Orvostudományi Egyetem dékánja, sőt a közreműködő szabadkai orvosokon kívül más jugoszláv orvosok is érkeztek a határon túlról. Dr. Bódis Lajos főorvosnak, a szegedi kórház igazgatójának üdvözlő szavai, valamint dr. Szekér Lajosnak, a szabadkai kórház igazgató főorvosának megnyitója után öt referátum hangzott el. A tracheotómia történetéről dr. Mari Marianne, szövődményeinek megelőzéséről a szabadkai dr. Kovács Lajos, szerepéről a korszerű gyógyításban dr. Völgyesi János, szövődményeiről dr. Ördögh Béla, a gyermekkori hörgősérülésekről pedig dr. Berényi József tartott előadást. Neomycin A debreceni Biogal Gyógyszergyár megkezdte az egyik leghatásosabb antibiotikum, a Neomycin nagyüzemi előállítását. A Neomycin a nemzetközi piacon is keresett gyógyszer. Hazánkban eddig kisebb mennyiségben a Chinoin Gyógyszerárugyár állította elő, import alapanyagokból. A Gyógyszerkutató Intézet kidolgozta a Neomycin előállítását hazai alapanyagokból. Új kút, több víz Szeged napi átlag 168 LITER A SZEMÉLYI FOGYASZTÁS vízfogyasztása jelenleg 30—31 ezer köbméter. Nyaranta eléri a 40 ezret is. Idén nyáron viszont ezt a mennyiséget is meghaladhatja — tájékoztatott bennünket Szilléry László, a Szegedi Víz- és Csatornamű Vállalat főmérnöke. A nagy vízfogyasztású üzemek, intézmények, az új lakótelepiek, háztömbök és sokemeletes házak, a külterületek rákapcsolása a magasnyomású hálózatra folyamatos munkát ad. Csak tavaly 18 kilométer alacsonynyomású vízhálózatot váltottak át magasnyomásúra, s ezek a kilométerek az idén is tovább növekednek. A továbbiakban pedig: 1970- ben az őszi-téli hónapokban 34, nyáron 45 ezer köbméter vizet fogyaszt majd Szeged lakossága és ipara. 1980- ban az előbbi számok 56, illetve 73 ezerre, 2000-ben pedig 100, illetve 130 ezerre növekszenek. Tengernyi víz ez, ha ahhoz irányítjuk, hogy a Tiszán 9 méteres áradásban, amikor töltéstől töltésig feszül a folyó, másodpercenként „csak” három-három és fél ezer köbméter víz szalad el. Az ipari felhasználást most nem tekintve, Szegeden az egy főre jutó napi vízfogyasztás jelenleg átlagosan 168 liter, 1970-ben 185 liter lesz, 2000-ben pedig 300 liter körül járunk majd. Az igények tehát egyre nőnek, a víz feltárásának lehetőségei pedig szűkülnek. Csak jóslásokba lehetne bocsátkozni, hogy Szeged alatt a vizet adó rétegek milyen gazdagok, s nem kell-e majd egyszer a Tiszára vagy a Marosra építeni vízkivételi műveket? A földet megvallatni a geológusok hetea. A kutak hozamát tekintve — NEM ELÉG MAGAS A VÍZTORONY — ÚJSZEGEDRŐL NEM LEHET „EXPORTÁLNI” — MIÉRT KLÚBOS ÉS HÁNY FOKOS A HÁLÓZATI VÍZ? egyelőre nem szűkölködünk vízben. Ezért is tudott önálló szivattyútelepet építeni a Szegedi Víz- és Csatornamű Vállalat az öthalmi úton az abban a körzetben fúrt 23 új kútra. Egy új kút költsége félmillió forint. A szivattyútelep pedig, amely naponta 20 ezer köbméter vizet ad a városi vízhálózatba, 54 millió forintba kerül, ha teljesen készen lesz. Hátra van még 24 millió forint beépítése 1970-ig. Minden eshetőségre számítva: Szeged napi vízfogyasztásának mintegy 20 százalékát tárolni kell, megközelítően tehát 8 ezer köbmétert. A Szent István téri víztorony csak ezer köbméteres. Az újszegedi víztorony magassága csak 24 méter, holott ideálisan 32 méter magasan kellene állnia. Két kis víztornyot építenek, összesen háromezer köbméter befogadótérrel. Egyet az újszegedi víztorony helyébe, egyet pedig a Kolozsvári téren. De ez még mindig kevés, a követelménynek a fele. Mélytározók építésével pótolják a nagyköltségű víztornyokat. A tározókban megfogják azt a vízmennyiséget, amely a víztornyok telítődése után úgyis elfolyna, tekintve, hogy a kutak állandóan dolgoznak. Szükség esetén a tározókban levő több ezer köbméter vizet egy órán belül be tudják nyomni a hálózatba. S milyen lépésekkel halad a Szegedi Víz- és Csatornamű Vállalat a város életében nem is olyan távoli 1980-as vízfogyasztás kielégesítése felé? A nyugati ipari körzetben idén hozzákezdenek — a kutakat már fúrják — egy akkora teljesítményű, 20 ezer köbméter vizet biztosító szivattyútelep építéséhez, mint amilyen az öthalmi úton épült. Költsége 58 millió forint. A beruházással 1972-ig el kell készülni. A következő lépés hasonló vízműtelep építése lesz a vágóhíd mellett. De addig is adni kell még több vizet. Tavaly három új kutat fúrtak Újszegeden. Ezeket majd rákapcsolják egy bővített, korszerűsített gépházra. A vízmű központjában pedig, a Lenin körúton felújítják, bővítik a régi kutak kapacitását Újszegedről ugyan lehetne áthozni vizet, mert most már ott fölösleg is van, ennek azonban határt szab a közúti hídon átjövő csővezeték viszonylag szűk keresztmetszete. Új csővezetékkel a hidat nem lehet megterhelni, mert a benne folyó víz tonnákra tehető súllyal nehezednek rá. Meleg a hálózat vize Szegeden, átlagosan 26—27 Celsius-fok. A 200 méteres rétegekből pedig „hideg”, alig 20 Celsius-fokos víz „tör” fel. Az ennél mélyebb rétegek vize azonban melegebb, eléri a 30—32 Celsiusfokot is. A kétféle hőmérsékletű víz keveredéséből kapjuk az átlagos hőmérsékletet, amely, ha nem is nyújt „táptalajt” a csövekben a baktériumoknak, mindenesetre a tűrés határán van. Ezért kell klórozni a vizet továbbra is. Az a fogyasztó jár jól, aki a hálózat úgynevezett véságainál kap vizet és kintebb van a nagy vízfogyasztási területektől. A legmesszebbre futó víz addigra ugyanis lehűl. Lődi Ferenc Raymond Gastambide, a Francia Köztársaság budapesti nagykövete szerdán ünnepélyes keretek között kiosztotta az elmúlt években Franciaországban tanulmányokat folytatott magyar műszaki ösztöndíjasok diplomáit. A diplomakiosztás alkalmából Budapestre érkezett az ALTEE (Francia Ösztöndíjas Tanulmányokat Szervező Intézet) képviseletében Aimery de Feydeau. Az ünnepségen megjelent a magyar tudományos élet számos kiválósága. (MTI) Csütörtök, 1968. február L OÍL-MASI AKQRSZÁ* 3