Délmagyarország, 1969. június (59. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-21 / 141. szám

JfcLÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Az évtized legcsapadékosabb júniusa A vihar következményei • Késik az aratás Váratlanul érkezett heves vihar söpört végig csütörtö­kön a késő esti és éjszakai órákban Szeged és Csongrád megye felett. Bár a kármegállapítás még folyamatban van, a kö­vetkező tájékoztatást adhat­juk a különböző szervek ér­tesítései alapján. Az Állami Biztosító sze­gedi járási fiókjához tegnap délutánig Üllésről, a Kos­suth Termelőszövetkezetből (villámcsapásból eredő tűz) és Kisteleknél, a Magyar— Szovjet Barátság Tsz-ből (jégverés) érkezett kárbeje­lentés. Kisteleken a gabona- és szőlőtáblákon, gyümölcsö­sökben, dohány- és paprika­földön egyaránt kárt okozott a jég. Az aratás előtt álló ga­bona egy része a vihar kö­vetkeztében megyeszerte megdőlt, várhatóan megne­hezítve ezzel a gépi aratást. A MÁV-tól kapott értesü­lésünk szerint harminc hi­bahely keletkezett magas­­feszültségű vezetékekben és berendezésekben. A szakem­berek a dühöngő vihar el­lenére este tíz órakor hoz­zákezdtek a keletkezett ká­rok helyreállításához. A Sze­ged—Hódmezővásárhely és Hódmezővásárhely—Oroshá­za közötti magasfes­zültség­­ben, Szegeden a déli húsz kilovoltos vonalon és — szokatlanul — egy földká­belben keletkezett tetemes kár. Mórahalom környékén és a szegedi járásban még több helyen hosszabb időre áramkiesést okozott a vihar. A kapott tájékoztatás sze­rint megfeszített munkával — sokan pihenő nélkül — folyamatosan végzik a ká­rok helyreállítását. A Meteorológiai Intézet időjelző állomásán arról tájékoztattak bennünket, hogy évtizedünk legcsapa­dékosabb júniusában va­gyunk. Tegnap délelőtt tíz óráig 124,7 milliméter csa­padék hullott Szegeden, meghaladva az 1966-os — hasonlóan esős — egész ha­vi csapadékmennyiséget. A sok eső várhatóan to­vább duzzasztja foly­óinkat. A Maroson várható jelen­tősebb szintemelkedés. Az egyébként küszöbön álló aratás az újabb esőzés mi­att néhány napos késedel­met szenved. H. D. Zöldtartalékok a Tisza partján A fantasztikus regények vissza- visszatérő próféciája, hogy a jövő embere a város rabja lesz, rabja a mestersé­ges életmódnak, elszakad a természettől. El a folyótól, a hegyektől, fáktól és fü­vektől, puhánnyá válik, akit a minimális veszedelmektől is jól megvéd a társadalom számtalan gyengédség-vesze­­d­elmű csápjával. Elképzelni még csak el lehet ezt az életmódot, hinni benne alig­ha. Inkább abban, hogy ez a prófécia annak a mai nosztalgiának a kivetítése a jövőbe, melyet a városi em­ber érez a természet iránt. Kell a folyó, a hegy, kell a megnyugvás a kuszaságban, a háztömbök szürke geomet­riája után. Jó lenne kirán­dulni hét végén. De hová? Jóllehet az alföldi városok hátrányban vannak dunán­túli megfelelőikkel szemben, Szeged mégis kivételes hely­zetet élvez. Nincs ugyan Mecsekje, mint Pécsnek. Ló­­verője, mint Sopronnak, de van egy nagyszépségű folyó­ja és annak partján már kihasznált, vagy még fölfe­dezésre váró zöldövezetei, melyeket a tanács térképe „üdülőterületnek” nevez. A baj csupán az, hogy nehezen lehet megközelíteni őket, napfényes kirándulóidőben sem lehet átvágni az enyhü­lést nyújtó erdőn — kön­­­nyen és gyorsan a töltésen lehet odajutni a Maros-tor­kolat és környékének zöld­jébe. Ezen a nyárfaerdőkkel bo­rított környéken — ahogy az I. kerületi tanács építési és közlekedési osztályának ve­zetője, László Iván elmond­ta — legalább ötven hold ,,zöldtartalék” várja felfede­zőit, sokszorosa annak, amit Szegeden a strand és köz­vetlen környéke jelent. S nemcsak területben, szép­ségben is. A Szövetség ut­ca rendbehozása, amelyhez a tanács is alaposan hozzájá­rult, már annak érdekében­­ kezdődött többek között, hogy megközelíthetőbbé te­gye az erdősávokat. Ha vég­bemegy a környék fölfedez­tetése — ezek lehetnek Sze­ged „hegyei”. A város idegenforgalmán­­ak egyik jellegzetessége az, hogy még a szabadtéri alatt sem tudja itt tartani a tu­ristákat, nagy az átmenő­forgalom és kevés az üdül­ni vágyó vendég. A várost egy nap alatt végig lehet nézni, természeti szépséget nem nagyon tudunk ajánl­­gatni: a Maros-torkolat ro­mantikus látványosságait még a városlakók közül is kevesen ismerik. A kem­ping is lényegében a város szívében van, ha a megépí­tendő második hídra gondo­lunk, akkor feltétlenül ott Amíg azonban ezt a meg­levő egyet is átépítik, kevés a reális lehetőség arra, hogy az említett ötven holdat ki lehessen használni. Ha csak nem úgy, hogy az állandó kishajóforgalom vérkeringé­sébe ezt a partvidéket is bekapcsolják. A modern embernek, aki szép szavakkal közeledik a természethez, megvan az a sajátossága is, hogy annak árnyasabb oldalait kedveli, romantikáját is igyekszik saját igényeihez faragni. A civilizált természetet ked­veli, azt a tájat, ahol a nyugtató szépséghez kellő kényelem is társul. A sze­gedi zöldtartalékok birtok­bavételének nemcsak a ki­rándulók, hanem a vállalko­zók által is végbe kell men­nie. A természet ölén is érezheti magát kényelmet­lenül az ember, ha nincs a közelben ivóvíz, vagy menet­­dékházul egy kisvendéglő. Alakul, szépül ez a vá­ros, ahogy a szobor bújik ki a titokzatos kőtömegből a szobrász kalapácsütései nyo­mán. Szépségeinek kibontá­sához azonban nem elég a megfejtés, kell a tudatos tervezés is. A látvány igénye nem kevésbé. Mindez együtt: jövője annak az öt­ven holdnyi Tisza-partnak, amelyet kérdőjelként jelöl meg az I. kerület térképén a szó — üdülőterület. V. M. Pompidou beiktatása Mitterrand országos körutat tesz • Párizs (AFP) Pénteken délelőtt — hét­éves időszakra — ünnepélye­sen beiktatták hivatalába Georges Pompidout, a Fran­cia Köztársaság 19. elnökét A beiktatási ünnepségekre az Elysée-palota dísztermében, a francia állam hivatalos veze­tőjének és legmagasabb ran­gú funkcionáriusainak jelen­létében került sor. Couve de Murville minisz­terelnök pénteken délután benyújtotta lemondását a maga és kormánya nevében, Franciaország alig néhány órával korábban beiktatott új elnökének. Pompidou a le­mondást elfogadta. Francois Mitterand sajtó­értekezletén bejelentette, hogy egyéves országos kör­utat tesz, amelynek során Franciaország valamennyi megyéjét felkeresi. A körút célja az alapoktól kezdve helyreállítani a baloldal egy­ségét és ennek érdekében egy új nagy szocialista és de­mokrata szervezetet megala­pítani. Ez a szervezet — mon­dotta — majd az „egyenlő­ség” alapján kezdhet tárgya­lásokat a baloldal összefogá­sáról a Francia Kommunista Párttal. Mitterrand sajtóérte­kezletén súlyosan megbélye­gezte azt a „maroknyi veze­tőt” — kétségkívül a szoci­áldemokrata vezetőkre gon­dolt —, akik megakadályoz­ták a mostani elnökválasztás előtt a baloldal egység jelölé­sét. Mitterrand elismerte, hogy a Francia EP semmi­képpen sem volt akadályozó­ja ennek az egységnek. A kereskedelmi és vendéglátóipari dolgozók munkakörü­lm­ényei Pénteken a szakszervezet székházában ülést tartott a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipar­i Dolgozók Szakszervezetének központi vezetősége. Megállapították, hogy a kereskedelmi hálózat fejlődése és a raktározási le­hetőségek nem tartanak lé­pést az áruforgalom fejlődé­sével. Jóllehet a III. ötéves terv időszakában eddig a bol­ti alapterület 16 százalékkal, a raktártér 15 százalékkal növekedett, ez kevés, mert a forgalom 25—30 százalékkal emelkedett. A szakszervezet a minisztériumokkal közös irányelveket adott ki a mun­­­­kakörülmények javítására. Az intézkedések végrehajtá­sára az állami kereskedelem 385 millió forint, a szövetke­zeti kereskedelem 404 millió forint felhasználását tervezte. A gazdasági mechanizmus re­formjának első évében azon­ban lassult az intézkedések végrehajtásának üteme, mert a nyereség biztosítása csak igen mértéktartó beruházá­sokra ösztönözte a vállalato­kat. A központi vezetőség saj­nálattal állapította meg, hogy a kereskedelemben, s külö­nösen a vendéglátóiparban kedvezőtlenül alakult a bal­eseti helyzet. Hiányolta a szakszervezet, hogy nem ki­elégítő a kereskedelem gépe­sítése. Ezzel kapcsolatban szükségesnek tartja a köz­ponti vezetőség a kereskedel­mi gépek hazai gyártásának fejlesztését, ösztönzésként pe­dig esetenként gépek beszer­zését tőkés országokból. A központi vezetőség helytele­níti azt az álláspontot, amely szerint a vállalatok önállósá­gát a munkavédelem terüle­tén sem lehet csorbítani. Vé­leményük szerint, ha a dol­gozók testi épségéről, ember­életről, egészségvédelemről van szó, akkor nem elegendő csak az ajánlás, a javaslat elkerülhetetlenek az utasítá­sok, hogy a meglevő törvé­nyek betartását megkövetel­hessék. 59. Moljvb, I4L 1969. JÚNIUS 2L, SZOMBAT Megjelenik hétfő kivé­telével mindennap, hét­köznap 8, vasárnap 12 oldalon. ÁRA: 8. FILLÉR „Acélcsipke” és kémények Az algyői olajmező térségében több ezer tonna acél ke­rült betonalapokra. Az épülő főgyűjtő állomáson szinte nap­ról napra változik a kép: ügyes hegesztők keze nyomán acél­kémények, hatalmas olajtároló tartályok születnek. Képeink az olajfőgyűjtő állomás két fontos berendezését mutatják be. Olyan az olajtartály acélszerkezete, mint a csipke. A hegesztők a földszintről indulnak, s miután kész a váz , lemezzel vonják be a bordákat Matkó István felvételei A még rendezetlen terepen emelkedik a főgyűjtő köz­ponti energiacentruma. Az épületben fejlesztik a gőzt az olaj felmelegítéséhez Elutazott a magyar delegáció a berlini béke-világtalálkozóra A küldöttség vezetőjének nyilatkozata Tizenhárom tagú magyar delegáció vesz részt a Ber­linben június 21-én megnyíló béke-világtalálkozón. Pénte­ken utazott el a küldöttség a Ferihegyi repülőtérről, ahol a búcsúztatásra megjelent Er­dei Ferenc, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának főtitkára, Harmati Sándor és Terényi István, az Országos Béketanács alelnökei. A kül­döttség nevében Bugár Já­­nosné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtit­kárhelyettese nyilatkozatot adott. Legkevesebb ezer résztve­vője lesz a találkozónak, ahol a legkülönfélébb nézete­ket képviselő mozgalmak, szervezetek küldöttei jelen­nek meg. Az eltérésektől füg­getlenül azonban céljuk közös: a jelenlegi világhelyzet, a nemzetközi politika legfonto­sabb kérdései közül megtár­gyalni azokat az égető prob­lémákat, amelyek az egész emberiség békéjét, nyugodt holnapját érintik. öt napirendi témája, s en­nek megfelelően öt szekciója lesz a világtalálkozónak. Egy albizottság a vietnami kér­déssel foglalkozik. Szó esik itt majd arról, hogy a világ­közvélemény eddig is ezerar­­cúan megnyilvánult szolida­ritását a vietnami nép iránt tovább kell fokozni, s kiter­jeszteni a háború utáni idők­re is, amikor az újjáépítésben kell, hogy segítséget kapjon az amerikaiak agressziójától sokat szenvedett vietnami nép. Fontos témakör: az európai biztonság. Ezzel kapcsolatban a háború és a béke alternatí­vájaként kerül előtérbe a kontinens szilárd biztonsági rendszerének megteremtése. A témához tartozik a katonai szövetségek problémája, a békés egymás mellett élés, te­hát ennek az albizottságnak a munkáját minden bizonnyal pezsgő légkör jellemzi és nagy érdeklődés kíséri majd. A közel-keleti helyzet, az­után a gyarmatosítás és a n­eokolonializmus problemati­kája is szőnyegre kerül. A le­szereléssel külön bizottság foglalkozik. Ez olyan kérdés, amely mindig, középpontjá­ban áll a békemozgalmaknak. A továbbiakban arról be­szélt Bugár Jánosné, hogy a világtal­álkozó magyar kül­döttsége országunk, társadal­munk minden rétegét képvi­seli. — Mindannyian alapo­san felkészültek a küldetésre, hogy hallathassák szavukat mindegyik bizottság munká­jában. A béke-világtalálkozó ple­náris üléssel kezdődő, al­bizottsági tárgyalásokkal folytatódó és ismét együttes tanácskozással záruló munká­ja június 24-ig tart.

Next