Délmagyarország, 1981. július (71. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-01 / 152. szám
Szerda, 1981. július 1 A szövetkezeti lakások kezelése, üzemeltetése ’rt Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsának elnöksége kedden a szövetkezeti lakások kezelésével, üzemeltetésével, karbantartásával és felújításával kapcsolatos feladatokat vitatta meg. A téma megválasztását az indokolja, hogy évről évre növekszik a szervezett házkezelésbe vont lakások száma; a szövetkezeti lakásoknak jelenleg már kétharmada tartozik ebbe a körbe. A lakóház-fenntartás továbbfejlesztését az is indokolja, hogy a lakások 14 százaléka még 1965 előtt épült, és 46 százalékukat 1965—75 között adták át. A kezelési-üzemeltetési feladatokat — amint arra az elnökség ülésén rámutattak — a jövőben is célszerű a lakásépítő, fenntartó szövetkezetekre, illetve azok társulására bízni. De kooperációra is van lehetőség elsősorban az ingatlankezelő vállalattal, mégpedig a hibaelhárításban, illetve a gépészeti ügyelet közös fenntartásában. A lakóépületek, a szövetkezeti lakások karbantartását, felújítását már fele részben a szövetkezeti karbantartó társulások végzik. A másik fennmaradó részt az építőipari szövetkezetek, a kisiparosok és az állami szervezetek látják el. a KISZ KB ülése Tegnap ülést tartott a KISZ Központi Bizottsága. A résztvevők meghallgatták Fejti György első titkár tájékoztatóját az MSZMP KB üléséről. Nyitrai Istvánnak, a KISZ KB titkárának előterjesztése nyomán megvitatták a KISZ Központi Bizottsága munkamódszerére és munkarendjére vonatkozó javaslatot. Az eddiginél is jobban kívánják végezni a párt politikájának alakításából és végrehajtásából következő feladatokat, a fiatalok eredményesebb, szocialista szellemű nevelését. Érzékenyebben és rugalmasabban reagálni az ifjúság és a társadalom helyzetére. Munkások Szegeden 1. A szegedi ipar sajátosságai „Szeged ipari város lett, mert lakosainak közel fele az iparból él; munkásvárossá lett, mert dolgozóinak nagyobb fele munkásállományú fizikai dolgozó. Ez bizonyosan így van, s ha ehhez hozzávesszük a munkásosztály vezető szerepét, a gazdasági életben betöltött központi jelentőségét, továbbá azt is, hogy társadalmunk legdinamikusabban fejlődő rétegéről van szó, akkor magától értetődő követelmény, hogy mélyrehatóbban vizsgáljuk a szegedi munkásság alakulását, összetételét, és egyáltalában társadalmi arculatát az iparosodás fellendülése időszakában, s a társadalmi átalakulás első két évtizede után. Ez azonban a legnehezebb feladatok közé tartozik” — írta Erdei Ferenc Város és vidéke című művében. Ez a célkitűzés vezette Szeged város politikai és állami vezetőit akkor, amikor erkölcsi és anyagi támogatást biztosítva megbízták csoportunkat (dr. Papp Ignácot, dr. Pető Zoltánt és dr. Szentirmai Lászlót), hogy vizsgáljuk meg a szegedi munkásság életmódját. Erdei Ferencnek több mint egy évtizeddel ezelőtt megfogalmazott összefoglaló megállapítását és a feladat kijelölését kutatómunkánk során mindvégig szem előtt tartottuk. Mindaz, amit Erdei már a szocialista átalakulás első két évtizede után a szegedi munkásság társadalmi arculata kutatásának fontosságáról mondott, egy további évtized múltán megvalósulhatott. Nem elfelejtve Erdei megállapítását: „Ez azonban a legnehezebb feladatok közé tartozik” — lehetőségeinkhez és erőnkhöz képest kutattuk, milyenek a társadalmi sajátosságai és hogyan is élnek a hetvenes évek végén a szegedi ipari munkások, azok közül is elsősorban a nagyüzemi keretek között foglalkoztatott fizikai dolgozók. Vizsgálatunk fő célkitűzése az volt, hogy képet kapjunk a Szegeden dolgozó nagyüzemi munkások társadalmi jellemzőiről, életmódjuk legfontosabb vonásairól, és általában életkörülményeikről. A fenti tömör megfogalmazásba természetesen beletartozik többek között mindennapi életük számos megnyilvánulása, anyagi helyzetük, iskolai és szakmai képzettségük, művelődésük. Külön fejezetben foglalkozunk a szegedi munkások politikai-társadalmi-közéleti tevékenységével és politikai magatartásukkal. Az életmód és az egészség összefüggését feltáró rész zárja a tanulmánykötet megjelenése előtt a Délmagyarország hasábjain közreadott, rövid beszámolót. A szegedi munkásság mai helyzetének megismerése, megértése ,a szegedi ipar kialakulásának, valamint fejlődési sajátosságainak ismerete nélkül nem képzelhető el. A város már a 19. század közepén fejlett céhes iparral rendelkezett, majd ezt követően különböző időszakokban lökésszerűen fejlődött a helyi ipar. Az iparosítás új hullámát 1957—1960-tól számíthatjuk. Ez már olyan méretű, hogy gyökeresen megváltoztatja a város arculatát. Nemcsak méreteiben nőtt meg Szeged ipara, hanem átalakult a szerkezete is. Csökkenni kezd a hagyományos szegedi iparágak részesedése a termelés összértékében, és 1970- re az újonnan alakult iparágak: a bányászat és a vegyipar jelentős termelési értéket képviselnek. Az iparfejlesztésre az jellemző, hogy az állóeszközök beruházása elsősorban az új iparágakban növekszik, ugyanakkor ezek az üzemek az ipari munkások viszonylag kisebb arányát foglalkoztatják. Közérthetőbben úgy is fogalmazhatunk, hogy az olcsó ipar sok munkaerőt, a drága ipar kevesebb munkaerőt foglalkoztat. Erdei Ferenc a szegedi ipar fejlődésének sajátosságait a következőkben látja. 1. A növekedés az elmúlt évszázad során sohasem volt egyenletes, hanem mindig hullámszerű. Így volt ez a 19. század második felében, s így volt 1957—1970 között is. Ez utóbbi periódusban az állóeszköz beruházása, valamint a termelési érték ötszörösére, és ugyanezen rövid időszak alatt a munkaerő létszáma kétszeresére növekedett. 2. A szegedi ipar fejlesztésében pedig mindig a helyi sajátosságok játszottak szerepet. A hagyományos szegedi iparágak helyi vagy Szeged környéki termékeket dolgoztak fel. Az új iparosodás korszakában a helyben lakó nők tömeges munkába állása tette lehetővé az élelmiszer- és textilipar fejlesztését. Az utóbbi időszakban egyre nagyobb szerepet játszanak a helyi energiaforrások mind a termelésben, mind az energia hasznosításában. 3. Sajátos a szegedi ipari üzemek irányítása is. 1970- ben az üzemek 89 százaléka ún. minisztériumi ipar volt, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a központi irányítás nem a városban, hanem máshol székel. Mindössze 6,8 százalék tartozott tanácsi irányítás alá, és 4,2 százalékot tett ki a szövetkezeti ipar. 4. Ez nem jelenti azt, hogy a hagyományos helyi ipar mellett a korszerű nagyipar vált uralkodóvá. A minisztériumi iparba is sok kezdetleges technikai felszerelésű kisebb üzem, illetve üzemrész került át. Emiatt a szegedi iparosodás sajátos vonása a kézi i gépi munka kedvezőtlen megoszlása. Szegeden az ipari munkásoknak közel fele kisegítőkiszolgáló tevékenységet végez (anyagmozgatás, szállítás, javítás, karbantartás stb.), és alig több mint egyharmaduk végez korszerűen gépesített munkát. Ez a gyors ipari fejlődés következménye: a technológiai fejlődés még elmarad a viharos ütemű termelési felfutástól. Kutatásunk során szem előtt tartottuk a szegedi ipar és a Szegeden dolgozó munkásság kialakulásának sajátosságait. Figyelembe vettük, hogy a korszerű ipar, a modern technológia, a nagyüzemi munkaszervezési, termelési módszerek főleg az utolsó két évtizedben vonultak be a város életébe mind a régebbi, meglevő üzemek rekonstrukciója, mind az újabb üzemek idetelepítése révén. Mindez a munkásság létszámának nagymérvű növekedését hozta magával. Az üzemi munkásság utánpótlását elsősorban a helyi munkaerőből, főleg a nők tömeges munkába állása révén toborozta, részben a környező falvak és városok munkaerő-tartalékából jöttek a szegedi üzemekbe munkát vállalni. A munkáslétszám emelkedése azt is eredményezte, hogy olyan dolgozók álltak tömegesen munkába, akik addig alig, vagy egyáltalában nem is ismerték a korszerű üzemi munka szervezetét. Igen sok szállal kötődtek a korábbi munkastílusokhoz, a mezőgazdasági munka feltételeihez. Mindez azt is eredményezte, hogy a korábbi évtizedekben uralkodó életmódminták nem tűnhettek el automatikusan az ipari munkába állás pillanatában, hanem azok továbbéltek, feltehetően ma is éreztetik hatásukat. Dr. Szentirmai László Az Óra, Ékszer és Könnyűfém Szövetkezetben fogarasságra kényszerülnek Jövőre lesz 30 éves az Óra, Ékszer és Könnyűfém Szövetkezet. Az órajavítás, ékszerkészítés a kezdetektől a profiljukhoz tartozott. Később óratokokat is öntöttek, ebből fejlődött ki fokozatosan az alumíniumöntő részleg. A szövetkezet tevékenységének e három iránya kiegészíti egymást. A lakossági szolgáltatás a legutolsó időkig veszteséges volt, e fontos igény kielégítése elől azonban nem is lehetett volna elzárkózni. Az alumíniumöntöde a legstabilabb részleg, az ékszerkészítés a leggazdaságosabb. Jól képzett (s jól fizetett) munkások kevés géppel dolgoznak. Előnyét is, hátrányát is érzik, hogy kisipari módszerekkel kénytelenek termelni. Az alumínium-öntvények például kisebb szériában, de jól megmunkálva készülnek. Az igényesebb, egyedi jellegű termékeket valamivel magasabb áron értékesíthetik. Jó minőségű, de viszonylag kevés öntvény kerül ki a kezük alól, egyegy darabot magasabb bérköltség terhel, s ez csökkenti a jövedelmezőséget. Nagyobb megrendelőik az Ikarus szegedi gyára, a Fémmunkás Vállalat és a hódmezővásárhelyi Elektrofém Ipari Szövetkezet. Az ékszerkészítésben sok szempontból új helyzetet teremtett az árpolitika változása, s a nemesfémek világpiaci árának állandó mozgása. Az ékszerkészítés feltételeit szigorúan behatárolják a szövetkezet számára objektív külső körülmények. Az arany ára például minden hónapban változik. A havi érvényes árfolyamot általában a hónap 5-e körül határozzák meg. Miután az 1979-es árcsújcs után, bár kisebb megszakításokkal, de csökken a világpiacon az arany ára, az ékszerek alapanyaga egyik hónapról a másikra olcsóbb lesz. Az árhatóság nemcsak a szövetkezet, hanem a kereskedelem számára is előírja az árat, s ezek egyszerre változnak, a jelenlegi gyakorlat hallatlan rugalmasságra kényszeríti a szövetkezetet. Ötödike után az új áron vásárolnak anyagot, s ezt 25-ig föl kell dolgozniuk, mert utána már nem veszi át az Óra- és Ékszerkereskedelmi Vállalat, amely 5-ig, az újabb árváltozásig maga is igyekszik megszabadulni az árutól A szövetkezet régen az Állami Pénzverőtől vásárolta a huzalt és a lemezt, az ékszerkészítés félkész termékeit. Igen hosszú határidőre igazolták vissza rendelésüket. Ma már a Magyar Nemzeti Bankból kapják az aranytömböket, maguk olvasztják és gyakran sok túlórával igyekeznek 20 nap alatt összeállítani a szállítmányt. Így is marad készletük, amely az újabb árcsökkenés során leértékelődik. 1979-ben, amikor felszökött a világpiacon az arany ára, ugyanannyi kiló nemesfém jóval több pénzbe került. Akkor a forgóalapjukat növelték meg. 1980-ban az új árrendszer induló áraként az akkor még magasabb aranyárat határozták meg. A magasabb áron vásárolt arany értékcsökkenése nyereségüket csökkentheti, ha nem tudják ugyanazon az áron, vagyis nagyon gyorsan értékesíteni. Ez viszont képtelenség, részben az egyhónapos periódus miatt, részben azért, mert 25-től 5-ig is kell munkát adni a dolgozóknak. Kérték a Pénzügyminisztériumtól, hogy az alapanyag árának csökkenését ne a nyereséggel, hanem a forgóalappal szemben írhassák le, egyelőre nem születt döntés. Gépekre lenne szükség, hogy választékot tudjanak bővíteni. A gyártó eszközöket előállító műhelyükben a 20-as évekre jellemző a felszerelés. Korábban 15 évig is futott egy-egy termék, nem volt szükség a sűrű váltásokra. A mostani viszonyok között azonban nem lehet sokáig halogatni a fejlesztést. T. I. Nagy László felvétele Ékszerkészítők munkában Tanévzáró a rendőrtiszti főiskolán A rendőrtiszti főiskolán tanévzáró ünnepséget tartottak kedden. A főiskola és a tisztképző tagozat 175 végzős hallgatója vehette át diplomáját. A Himnusz elhangzása után Horváth István belügyminiszter köszöntötte az új tiszteket, majd ünnepi beszédet mondott. Kiemelte: hazánkban törvényes rend van. Ez szilárd, és az 1956- os ellenforradalmi támadás visszaverése, a néphatalom helyreállítása és megszilárdítása óta folyamatosan érvényesülő vívmányunk. Határozottan és ingadozás nélkül biztosítjuk, hogy az állami törvényeket a hatóságok is, az állam polgárai is betartsák. Következetesen védelmezzük a Magyar Népköztársaság törvényes rendjét úgy is, hogy aki ezt vétkesen megsérti, azt felelősségre vonjuk, ártatlan embert pedig az állami szervek eljárása nem sújthat. Az ország lakói és a idelátogató külföldiek az általános társadalmi stabilitáson nyugvó szilárd közrendben és közbiztonságban élhetnek. Az ünnepség az Internacionálé hangjaival és a hallgatók díszmenetével ért véget. 3 Tájékoztató Előkészületek az ünnepi hetekre Szűk három héttel a Szegedi Szabadtéri Játékok nyitánya előtt a megye és a város párt- és állami vezetői a fesztivál előkészületeiről tájékozódtak. A Dóm téri színpad alagsorának tanácskozótermében tegnap dr. Komócsin Mihálynak, az MSZMP KB tagjának, a megyei pártbizottság első titkárának, Szabó Sándornak, a megyei tanács elnökének, Török Józsefnek, a szegedi városi pártbizottság első titkárának, Papp Gyulának, a szegedi városi tanács elnökének, a megyei és a városi pártbizottság, valamint a megyei és városi tanács titkárainak, illetve elnökhelyetteseinek, illetékes osztályvezetőinek Horváth Mihály, a fesztivál intéző bizottságának titkára, a Játékok igazgatója számolt be az ünnepi hetek, kivált a szabadtéri játékok művészeti és szervezési munkálatairól. A szabadtéri idei programján rendkívül impozánsnak ígérkezik az Ivan Szuszanyin és a Teli Vilmos előadásai. Ennek logikus következményeként kiállításaiknak költségei is magasak, Glinka operáját vezető szovjet és a Szlovák Filharmónia kórusa viszik színre, s a Teli Vilmosra sem kevesebb, mint félszáz színészt szerződtettek. A műszakiakat igencsak zavarta az elmúlt napok esőhulláma, ráadásul az új műhelyt csak most lakják be, s nem túl tágas, az asztalosok még csak elférnek, de a díszletvarrók és festők a szabad ég alatt dolgoznak. Az elmúlt napokban Szegeden járt az Ivan Szuszanyin rendezője és díszlettervezője, és hasznos instrukciókkal látta el a kivitelezőket. Az előjelekből ítélhetően teljesíteni tudják a jegyforgalom terveit: eddig 65 ezer belépő talált gazdára, legtöbb A cigánybáró előadásaira, illetve a szakszervezeti néptáncfesztivál gálaestjeire. Gondot okoz viszont a jövőre nézvést, hogy a honvéd helyőrség csak idén vállalta a statisztériát. A korábbi évektől eltérően a bemutatókat zárt körű főpróbák előzik meg. Tárgyalásokat folytatnak az 1982-es nyári programról is: a tervezett premierek közül két biztos pont az államközi szerződés alapján idelátogató Permi Balett, illetve a Magyar Állami Népi Együttes vendégjátéka. A további műfajokban szó van a Háry Jánosról, A trubadúrról és esetleg egy Hernádi Gyula— Jancsó Miklós koprodukcióban készülő, show-jellegű műsorról, az Omega együttes közreműködésével. A megyei és városi portés állami vezetőket Dékány László, a Csongrád megyei Vendéglátó Vállalat igazgatója arról tájékoztatta, milyen újdonságokkal szolgálnak a nyárra. Bizonyosnak látszik, hogy több sört árulhatnak, mint tavaly (li.11 százalékkal), általánossá teszik az úgynevezett morpi vendéglátást, s besegít a vendégek kiszolgálásába aújszegedi Vigadó terasza, valamint a Szőke Tisza . Hódmezővásárhelyen fölírtották a Béke-szállót, Szentesen a Petőfit, s hasonló előkészületek folynak a makói Korona-szállóban.