Délmagyarország, 1982. szeptember (72. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-29 / 228. szám
4 András-keresztek (2.) — A Józan énr, azt mondja, «okkal jobb « félsorompó, mintha nine*. A nakál.1** «apómple Ionne a legjobb, az, amelyik a teljes utat elzárja, de belénk állt * nagy fene modernaeg, Ah aat hiaaaak, amit ember teker, tus nem lehet jó. A* a enk meghalt ember mind a balénkbousélt modernség áldozata lenne? Nem vagyunk mi őrültek? — Csillapodj, mert nincs igazad. Elsoroljam, hányan mentek neki szakálla« sommpónak ? — Még az is más, mint?» a vonatnak mennek neki. — És hányan szorulhatnak benn, mert nem tudnak kijönni? A bakter elfelejtheti a sorompót, a bakter elaludt, a bakter rosszul lett, meg ia halhat, a vonat — Kiiktattuk az emberi tessedés lehetőségét, és hoztuk helyébe gépi tévedést — Embere nincs a vasútnak. — Hagyjuk a mesét. Ember arra van, amit megfizetnek. Abból a sok korkedvezményes vasúti nyugdíjasból hányat hozzak neked? Nem tudnak mit kezdeni az idejükkel, és szeretik a vasutat . Tudsz variációkat számolni? Hat kombináció az idarphelyzet, ha fénysorompót félsorompóval házasítunk. Az ötödik és a hatodik életveszélyes. Húsdaráló. A rúd áll, de a lámpa pirosat villog. Hozzászoktunk, ha áll a sorompó, szabad az út Rá se rántunk a lámpára, átmegyünk. — A hatodik? — Szintén áll, de semmi fény nincsen. — Kiabálja a lámpa, hogy nem működik, tessék vigyázni. — Pszichológia la van a világon. Ez húsdaráló. Biztos, hogy belemennek az emberek. Ebbe ie mennének bele’ Titkos megfigyelők álltak egyszer 604 átjáróban. Most kapaszkodj! Tilosba ment 927 gépkocsi. Bele a pirosba. Ha betonfalat raksz a sorompó helyébe, annak is nekimennek. Kikerülik a félsorompót és S-alakban mennek a halálba. « — Hallottál Hermann Gessler kalapjáról? — Hogyan kerül ak ide? — Schiller írta a Téll Vilmosban. Póznára rakatta a kalapját, és elvárta, hogy alázatoskodjanak neki. — Rémlik valami. — A forgalom lámpáit villanyrendőrnek mondja a hétköznapi ember. A rendőrt pótolja, mint kalap a helytartót. Hamar rájöttek az emberek, hogy nincs rendőr a villany alatt és nem tisztelik. — Nem akarok belebeszélni a más dolgába, de engem is föl tud bosszantani, ha a várakozni tilos utcában rendőr regulázza a kocsikat. A vasúti átjáróban miért nem tud odaállni a rendőr? — Gondolod, hogy tőle jobban félnek az autósok mint a mozdonytól? — Bődületes hülyeségnek tűnik, de így van. Ballag egy rendőrautó, mert neki az a portyázás a sebessége, és tizenöt—húsz kocsi ballag utána. Senki se meri megelőzni, de a tilos vasútátjáróba belemegy 927 ember. Meg amennyivel több. Nincs mese, érvényt kell szerezni a tábláknak. — Jól jelezzük a vonatot? — Három csíkos, kétcsíkos, egycsíkos. Legtöbbször az út mindkét oldalán. Nem lehet nem észrevenni! Andráskereszt, lámpa, és ott van maga a sín is. Mind azt ordítja, vigyázz, mert jöhet a vonat. Ne ültessünk bolondot a kormányhoz! — Egy-egy baleset után százával hallani buszok utasaitól, hogy az ő masinisztájuk is átkelt a piroson. Még a meleg példa se használ? — Régen mandzsettásnyakkendős állás volt a buszvezetőé. Előkelő, rangos. — Leszoktunk a mandzsettáról, és nem szeretjük a nyakkendőt. — Másról van szó. Az vezet buszt, aki jelentkezik. — Nem hiszem. — Intelligens ember volt a buszok sofőrje, így megfelel? Most nem feltétel, hogy az legyen. — Milliószámra kellene az intelligens ember. — Húsdaráló Én sajnálom a vezetőket. A forgó kerékbe zárt ugráló mókus nem végez akkora robotot, mint a kalitkába zárt sofőr! Rababb a rabnál. Egy elhibázott mozdulata nem lehet, mert azonnal faragják a fejfát. Mégse értem, miért állhat csinos fehérnép a fülke ajtajában, és miért csicsereghet a fülébe mákonyos szavakat. És a félrészeg haver miért idétlenkedhet ugyanott? Hatalmasat röhögnek, amikor belemegyünk a pirosba. • Azt hiszem, ősz kellene csak ide, semmi más. Mozgassuk meg az emberek agyát, hátha kitalálnak valamit! A szakértők mostanáig nem tudtak letérni arról a vágányról, amelyik húsdarálóba fut bele. Mondom valakinek, ba két röpködő űrhajót össze tudnak kapcsolni, ezt is meg lehetne oldani. Talán egészen más szisztéma kellene. Olyan, mint a beázós lapostető helyett a ferde tető. Nevet az illető: a két űrhajót nem a MÁV kapcsolja össze. HORVÁTH DEZSŐ (Folytatjuk.) Tanulmányi kedvezmény továbbtanuló dolgozóknak Főiskolai oktatási intézményben tanuló dolgozók kedvezményeiről érdeklődik K. M. szegedi olvasónk. ^Munkakörének betöltéséhez felsőfokú végzettséget kell szereznie. Egyetemen tanulmányait most kezdi meg, s nem tudja, milyen kedvezményre számíthat. Munkatársai, akik egyetemi tanulmányaikat már előbb kezdték meg, azt állítják, hogy az idei évben megkezdett tanulmányok esetén még a korábbi rendelkezések szerint lehet igénybe venni a kedvezményeket. Kérdezi: mit mond erről a jogszabály? Munkatársai tájékoztatásai tévesek. Az a jogszabály, hogy a tanulmányi kedvezményeket a korábbi rendeletben előírtak szerint is igénybe lehet venni, csak azokra vonatkozott, akik a rendelkezés hatályba lépésekor már tanulmányokat folytattak, de ezzel a lehetőséggel ők is csak az 1981 82-es tanévben élhettek. Az 1982., 83-as tanévben a kedvezményeket már az új 8/ III. (XII. 29.) ÁBMH számú rendelet szerint lehet igénybe venni. A munkaidőkedvezmény tekintetében más rendelet vonatkozik az esti, és más a levelező tagozaton tanulókra. Az esti tagozaton tanuló számára olyan munkaidő-beosztást kell biztosítani, amely a foglalkozások látogatását lehetővé teszi. Ha ez nem biztosítható, engedélyezni kell, hogy a munkát a napi munkaidő leleje a csc . előtti olyan időpontban abbahagyhassa, hogy a foglalkozások kezdetén beérkezhessen. E címen azonban hetenként legfeljebb nyolc óra munkaidő-kedvezmény adható. A felsőfokú oktatási intézményben levelező tagozaton tanuló számára az oktatási intézmény által előírt kötelező foglalkozásokon való részvételre szabadnap jár. Ennek mértéke azonban nem haladhatja meg tanévenként műszaki, mezőgazdasági, természettudományi és idegen nyelvű képzés esetén a huszonöt, egyéb szakképzés esetén négy évet el nem érő tanidejű képzésnél, a tizenöt, négyéves és azt meghaladó tanidejű képzésnél a huszonöt munkanapot. A tanulmányi kedvezmények megállapításánál a felsőfokú oktatási intézmény megfelelő nappali tagozatán előírt tanidőt kell alapul venni. A felsőfokú oktatási intézményben tanulók tanulmányi szabadságának mértéke tanévenként mind az esti, mind a levelező tagozaton főiskolai képzés esetén tizenöt, egyetemi képzés esetén pedig tizennyolc munkanap. Ezen felül a szakdolgozat vagy diplomaterv elkészítéséhez, valamint az államvizsgára való felkészüléshez a tanulmányok folyamán összesen húsz munkanap tanulmányi szabadság illeti meg. A felsőfokú oktatási intézményben tanulókat akár esti, akár levelező tagozattunk, a vizsgákon való részvétel érdekében olyan mértékű szabadidő illeti meg, hogy a vizsga időpontjára az oktatási intézményhez beérkezhessenek és a vizsgán részt vehessenek. Az ismertetett kedvezmények tartamára a dolgozó részére átlagkereset akkor jár, ha a munkakörére jogszabály vagy kollektív szerződés által előírt szakképzettséget szerzi meg, vagy a munkáltatóval tanulmányi szerződést kötött, egyébként átlagkeresetre nem jogosult. A tanulmányi szabadság a dolgozónak az őt megillető rendes szabadságon felül jár. Nem adható ki utólag a tanulmányi szabadságnak az a része, amelyet a dolgozó a tanévre vonatkozó vizsgái sikeres letételéhez nem vett igénybe. Dr. V. M. Sós folyók A Massachusetts Institute of Technology egyik kutatója Peru egy elhagyott vidékén sós vizű folyókat fedezett fel. Ezek az Amazonas mellékfolyói, s olyan sósak, hogy vizüket sem a törzslakosok, sem az állatok nem isszák. A kutató beszámolt arról, hogy az Amazonasnak az Andokban levő forrásterületein számos olyan hely található, ahol szabadon látható a kősó. A hegyképződés során a geológiai mozgások erős nyomása alatt a só fogpéphez hasonlóan préselődött s préselődik ki a szikla repedésein a felszínre. A kutató több méter magas, a talajból felnyúló sótűket látott. Ezekből származik a folyó sótartalma. Különösen sok sót hord magával a Huallaga, az Amazonas egyik legnagyobb Andok-beli mellékfolyója. Megyei statisztikák A napokban jelentek meg a Statisztikai Kiadó Vállalat gondozásában a Központi Statisztikai Hivatal megyei igazgatóságai által összeállított 1982. évi megyei évkönyvsorozat első kötetei. Már elhagyta a nyomdát Békés, Fejér, Győr-Sopron, Heves, Pest, Somogy, Szabolcs-Szatmár, Tolna és Zala megye évkönyve; a sorozat utolsó kötete október közepén jelenik meg. A kiadványok az eddiginél nagyobb formátumban, megújított tartalommal igyekeznek eleget tenni a változó igényeknek. A teljes sorozat 19 kötetében közölt adatok átfogó képet adnak az ország megyéinek társadalmi-gazdasági életéről, településhálózatáról. A kiadványok olvasói, felhasználói az 1981. évi helyzeten túl áttekintést nyerhetnek a legfontosabb jelenségek, folyamatok időbeni alakulásáról, a fejlődés főbb irányairól is. Szerda, 1982. szeptember 29: Kereskedelmi jogi tanácsadás a kamarában Az idén jelentősen megnőtt a Magyar Kereskedelmi Kamara keretében működő nemzetközi kereskedelmi jogi iroda szolgáltatásai iránt az igény. Az újonnan külkereskedelmi jogot kapott belföldi gazdálkodó szervezetek nem mindig rendelkeznek megfelelően felkézült jogász szakemberekkel, így az indulásnál és a későbbiek során is hasznos tanácsokkal szolgál a kamara. Az iroda a nemzetközi kereskedelemmel kapcsolatos jogi kérdésekben külkereskedelmi szerződések elkészítéséhez szakértői véleményt ad, illetve jogviták esetén speciális szakvéleményt készít. Jogi kérdésekben bármely belföldi vagy külföldi bíróság, választott bíróság, vagy hatóság előtt felkérés alapján képviseli megbízóját. Mind több esetben kérik ki az Iroda szakembereinek véleményét akkor is, amikor az új vállalkozási formák célszerűségét, a megvalósítás és a működtetés lehetőségeit vizsgálják az érdekeltek. Hasznos szolgáltatást nyújt a Jogi iroda szakkönyvtára és folyóirat-gyűjteménye, ahol a legfontosabb bel- és külföldi jogszabályokat, illetve jogeseteket nyilvántartják. A könyvtári információk mellett a népi belföldi kapcsolatok alakításához, illetve a belföldi szerződéskötésekhez is segítséget nyújtanak a kamara jogászai, és kívánság szerint közreműködnek bel- és külföldi jogviták rendezésében is. A VI. kongresszus küszöbén Beszélgetés Hantos Jánossal, a Magyar Vöröskereszt főtitkárával A Magyar Vöröskereszt, amely nemrég ünnepelte fennállásának századik évfordulóját — e napokban október 9—10-i VI. kongresszusára készül. A kongresszuson, az utóbbi öt esztendő alatti munkájáról adnak számot. Az elemző beszámolóban elhangzik az is, hogy e tömegszervezet tagjainak száma folyamatosan nő, 1981-ben már meghaladta az 1 millió 200 ezret. Hogyan érték el ezt az eredményt? — kérdezzük elsőként Hantos Jánostól, a szervezet főtitkárától — Tulajdonképpen úgy — mondja —, hogy mi nem is a taglétszám növelését, hanem a meglevő tagok fokozottabb aktivizálását tűztük célul. Álláspontunk az, hogy a Magyar Vöröskereszt ereje nem elsősorban tagjainak számával, hanem a vezetőségekben, a munkabizottságokban, az egészségügyi állomásokon, a segélyhelyeken, a tisztasági mozgalomban, a váradás szervezésében, a különböző szociális gondozó munkákban, az ismeretterjesztésben, a polgári védelmi munkában konkrét feladatot végző aktivisták számával fejezhető ki. Éppen ezért azt tartjuk különösen jelentősnek, hogy a beszámolási időszakban csaknem 100 ezerrel nőtt az aktív tagok száma, amely most már meghaladja a 320 ezret. — Végrehajtotta a Magyar Vöröskereszt az előző kongresszuson kapott határozatait? — Lényegében igen. Az előző kongresszus határozatai alapján a Magyar Vöröskereszt Országos Vezetősége arra törekedett, hogy sajátos programmal és önálló tevékenységgel támogassa a párt politikájának megvalósítását. Erre hívott fel az V. kongresszus határozata. A beszámolási időszakban gazdagodott munkánk tartalma, bővültek méretei és javult hatékonysága — Kérem, fejtse ki, mit ért az említett gazdagodáson? — Például munkánknak azt az új vonását, hogy tevékenységünket tudatosan sikerült tovább tágítani a társadalom által igényelt, a a társadalom számára szükséges humánus tennivalók elvégzésében. És e tekintetben legalább ilyen fontosnak tartom a módot, ahogyan ez a folyamat kibontakozik, nevezetesen, hogy előtérbe kerültek a helyi kezdeményezések. Ami nemcsak egyszerűen a sikeres tevékenység garanciáit növeli, hiszen helyben mindig pontosabban láthatók a helyi tennivalók és lehetőségek, hanem a problémaérzékenység és a cselekvési vágy dolgában való jelentős előrelépésről is tanúskodik. — Amikor a VI. kongresszuson, az előzőhöz képest egyfajta hangsúlyeltolódást is várunk, például a családi élet fejlesztésével, gazdagításával kapcsolatos társadalmi és humánus feladatok javára, akkor ebben nemcsak a helyzet reális felmérése, hanem önmagunk kritikája is benne van, hiszen mi is hajlamosak voltunk inkább hallgatni arról, aminek nem örülhettünk. Ma azt valljuk, hogy az általános jóban kötelességünk észrevenni a részleges problémát. — Ez a reálisabb szemlélet bizonyára sikeresen terjeszthető majd a szervezet megannyi fórumán, a tanfolyamokon, a továbbképzéseken, az előadásokon... — Igen, de más dolog felismerni, megértetni és meggyőződésünkké tenni valamit, és más dolog cselekedni. Mi pedig ez utóbbira helyezzük a hamissúlyt. Az előbbi is ezt van hivatva szolgálni. És a különféle okokból hátrányos helyzetű emberekért sem elsősorban úgy kell többet tennünk, mint eddig, hogy az országos vezetőség kitalálja, elhatározza és megmondja, hogy mit kell csinálni. A korszerűbb szemlélethez korszerűbb munkastílus illik, tehát a mit és a hogyant ott kell megválaszolni, ahol az felvetődik, s így mérhetetlenül megnő a tettek valódi haszna, és hatalmas energiák szabadulnak fel a kezdeményezés, az ötletgazdagság, új lehetőségei révén. Sőt: ez a munkastílus még abban is segít, hogy pontosabban végezzük el azt a jelzőfunkciónkat, amelyet a szociális kérdésekkel foglalkozó igazgatási szervek várnak el tőlünk. Például arról, hogy kik, hol, miben, s mire rászorulók. — Nem túlzás azt állítani, hogy a Magyar Vöröskereszt minden korábbinál szélesebb körű tevékenységet fejt ki a szervezet nemzetközi testületeiben, sőt irányításában. Mind több magyar szakember vesz részt a Vöröskereszt nemzetközi szerveiben és testületeiben. Minek köszönhető mindez? — Meggyőződésem, hogy mindenekelőtt szocialista hazánk eredményeinek, annak, hogy a Magyar Népköztársaság külpolitikája és belső rendje széles körű megbecsülést és tiszteletet vált ki a világon. Ennek szellemében s ezen belül, hazai eredményeink bázisán, természetesen mi is igyekszünk hangot adni meggyőződésünknek, s úgy látjuk, hogy a 129 tagország szervezetei, illetve képviselői, éppen felelősségtudatuk által vezettetve, felismerik az idők szavát, s hajlamosak a változásra és változtatásra olyan kérdésekben is, amelyek a Nemzetközi Vöröskereszt működésének hagyományait illetően sokáig kétségbevonhatatlannak tűntek. * — A magyar közvélemény előtt ismeretes, hogy a Vöröskereszt természeti csapások, katasztrófák, konfliktusok esetén több segélyszállítmányt küldött külföldre... — Igen, és az is, hogy itthon anyagi segítséggel, felvilágosító munkával, az egészséges érzelmi és testi élet propagandájával pótolhatatlan szerepet tölt be. Fennállásának 100. évfordulóján Kádár János elvtárs levélben üdvözölte a szervezetet, amely megkapta a Munka Vörös Zászlórendje kitüntetést. A Magyar Vöröskereszt igyekezett eredményesen ellátni a társadalmi munkamegosztásban reá háruló feladatokat. Csakis ezek által, s ebben a folyamatban növekedhetett hazai és nemzetközi megbecsülése.