Délmagyarország, 1983. január (73. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-23 / 19. szám
Vasárnap, 1983. január 23. A korona aranyból van Bemutató a Kisszínházban A kitűnő erdélyi magyar irodalomban — a két világháború között, de még 1945 után is jó ideig — a dráma volt a legkevésbé erőteljes műfaj. ..a hiányzó láncszem” Az utóbbi 15 évben megváltozott a helyzet. Sütő András, majd Székely János neve mellett Kocsis Istváné lett a legismertebb, mint az erdélyi magyar dráma reprezentánsa — Magyarországon is. A Kocsis-féle dramatipus sajátos, eredeti modellt mutat: alapföltétele ismert. Példázat értékű történelmi személy vagy esemény, érntve bizonyos egyéb műveltségismeretekre, egyféle ..históriai közös nyelvre”. Ezek a hősök így vagyagy, de mindig választáskényszer elé kerülnek: a kompromisszumot mintha nem is ismernék. S mivel a maguk módján — vagyis nagy egyéniségekhez méltóan — mindig a nehezebbet választják, expanzív személyiségük küzdelme a környező világgal önmaguk érvényesítésének harcává lesz, küzdelemmé az önmegvalósításért. Tiszta, kemény gerincű emberek örök tragédiáit mutatva meg a színpadon, kiknek döntéskényszere akként magasztosul föl, hogy látnunk kell: az ember előtt, csak ngy áll igazán nyitva az önérvényesítés i^tja, ha a morális eszmények legmagasabb orendű törvényeinek tesz eleget. Nem könnyed, de igen súlyos, meggondolkodtató biztatás Stuart Mária, a világtörténelem talán legtöbbet vitatott uralkodónője ugyancsak alkalmas Kocsisnak arra, hogy általa is felmutassa eszmény és meg nem alkuvás. ..önzetlen önzés” (ahogyan nevezi) és választáskényszer lehetséges módozatait. Hatalom és emberség összefüggéseit. „Hátha az a fontosabb hogy azt tudjam, hogyan nem akarok uralkodni?” — kérdezi Mária. A korona aranyból van az erkölcsi maximalizmus tragédiája. A magányos hős az emberség szolgálatát saját lelki szükségletéből gyakorolta, s az adott történelmi helyzetben ez ugyan abnormisnak hat, valójában azonban az egyedül értelmes és tisztességes magatartás. A Franciaországból hazájába visszatért Mária kétszeresen kerül szorongatott helyzetbe: egyfelől a valójában csak hatalmukat (és így a konzervatív morált) féltő koronatanács tagjaitól, másrészt a fanatikus kálvinista főnan. Knox oldaláról. Moray és Maitland amoralitása elsősorban nem az ember lelkét kisajátítani akaró királynő, hanem a gyökeresen már erkölcsi elvek szerint hatalmát gyakorló ember ellen lép föl, erkölcsi alárendeltségük így nyilvánvaló. Knox viszont, aki Mária egyetlen méltó és lehetséges igazi ellenpontja lehetne, fölismeri a királynőben a világkép-változtató akaratot, noha a főurak őt sem szeretik. Akik Stuart Máriának megmaradnak — Chastelard, majd Bothweil és a Lord — más-más oldalról ugyan, de a Kocsis István-féle drámatípusban kivétel nélkül passzivitásra ..kárhoztatott” lobbi szereplő között a meglevő és a potenciális alteregókat képviselik. A másokért élni akarók egyedüli reménységeit. Maria kivételes erkölcsi nagysága nem abban nyilvánul meg, hogy okossága, női szeszélyei, játékossága és mély érzelmi-morális elhivatottsága együttesen predesztinálja a megváltó szerepéne — hanem hogy ki küzdi magának még azt a helyzetet is. roden sorsát (mintegy r próbák sorát kiállva) képes vállalni. Magatartás-példázatként ez — történelmi matériába burkoltan — örök intés gyanánt. Nem mindennapi szellemi tornára késztető dráma tehát A korona. A ..tömény” gondolatiság, a logika és a klasszikus tragédia törvényei szerint épített,.továbbcsavart” dramaturgiai „könyvdrámát” hoz létre — ennek életre keltése színpadon, az eredendően statikus struktúra miatt, roppant nehéz. Sándor János rendező ezért igen naiv feladatra vállalkozott: úgy kellett a mozgalmasságot biztosítania, hogy az intellektuális tartalom gondolati mozgása mellett szcenikáikig is kivitelezze a dráma ,,földbe szúrt” dialógusait. Alighanem stúdióelőadásra ideális igazán Kocsisnak e műve (is): a kis térre koncentrált cselekmény köztudomásúan az elhangzott kijelentéseket, naiv párbeszédeket és monológokat erősíti föl. — A teret ,.rendes” prózai színházban bonyolult dolog ilyen súlyos textussal föltölteni. A szegedi előadáson egy egészen kitűnő színpadkép (a vendég Szakács Márta munkája, akárcsak a jelmezek) eleve nagy segítséget nyújt: az ízléses, csak félig-meddig stilizált, trón és közvetlen környéke a színpad fölé ,,uralkodói lépcsősorral” emelve, s körülfogva minden külső hatást reprezentálni képes térelemekkel. Hogy az előadás csak felerészben sikeredett mégis, azt főként az első rész egyenetlen ritmusa okozta. Állandó elmelüktetés kívántatott: mindezt a nézők figyelmének folyamatos fenntartásával elérendő, vagy dinamizmust kellett varázsolni oda is, ahol erre a szöveg alig-alig adott lehetőséget, vagy a maximumig fölerősíteni a színészi játék erejét — mindenkoron Mária és „színészi alattvalói” között. Az előadás dicséretére szól viszont, hogy ez többször sikerül, mint nem. S mivel a statikusságot nagyrészt maga a színpadkép biztosította, Sándor János ügyesen alkalmazott sokatmondó, látványban is szép állóképeket. Az elrendezés ilyenkor (különösen a második részben és a befejezéskor) nemcsak az eredendő „hadihelyzetet” tükrözte szemléletesen, de a mozdulatlanság biztosított egyfajta asszociatív mozgalmasságot is. (Igaz, a valóságosan mozgalmas jelenetek olykor erőltetettnek is hatottak: például Bothweil kétszeri lerugdosásakor). Ami a színészi teljesítményeket illeti, szükségszerűen szinte túlontúl.fölbillent szituáció állt elő: jóformán minden Pop Éván múlt. Máriája már-már heroikus vállalkozás, s mivel nem stúdióelőadáson játszik, kétszeresen az. Igen széles skálán kell mozognia, dinamika, intonáció és mindenféle lelki rezdülés lépcsőfokain föl-le futkosnia. A Szegedre húsz év után visszatért színésznő, ha nem is teljesen egyenletesen, de végső soron magasabb szempontból is elfogadhatóan tett eleget feladatinak. Alakításában megfelelő súlyt kapott a nőiesség hatalmi mechanizmusa, pozitív előjellel — bár az elhivatottság érzékeltetésében nem volt mindig egyformán erőteljes. Szirmai Péter Moray és Galkó Bence Maitland szerepében főként a koronatanács merevségét, illetve cinizmusát helyezte előtérbe. Király Levente Knox prédikátora jól „hozta” vallási fanatizmus és intellektuális hatalmi ellenpont kettősét. A Chastelardot játszó Kovács Zsolt igen fegyelmezett alakítást nyújtott, s megfelelt Vass Gábor (Bothweil) és a Lordot alakító Ragó Iván II. Domonkos László Nem tudok arról, hogy a Postaláda történetében valaha is előfordult volna olyan eset, amikor „házigazda” társszerző panaszai foglalták el a helyet az olvasók levelei elöl. Nem is fordulhatott volna elő ilyen eset, hiszen ez a rovat nem a szerkesztőség „sirámainak” tartatik fenn, hanem az olvasók érdekében. Most mégis rendbontásra kényszerülünk. A levélsort az újságíró-szerkesztők panaszával kezdjük, amely magától értetődően nem személyes ügy, hanem e népszerű rovat tisztességének védelme okán íródott. Ezzel együtt szó lesz örökzöld témáinkról, az áruellátás viszontagságairól, környezetünk és városunk védelméről, egy, a közbenjárásunk ellenére is megoldatlanul maradt ügy további fejleményeiről. S természetesen most is helyt adunk az illetékesek válaszainak: postaláda társszerzőnk falat, közület sem óhajt beruházni, nem igényelnek telket, sem épületrészeket Ennek okán a majdan lebontásra kerülő régi épületek helyén a magánerős társasházépítést szorgalmazzák az illetékesek. Megvalósítását jelenleg építési tilalom gátolja, melyet a végrehajtó bizottságnak kell feloldania. Problémát jelent továbbá a Bem utca és a Hámán Kató utca sarkán levő több emeletes lakóház teljes rekonstrukciója, hiszen ennek igen magas felújítási költségeit kizárólag állami intézmény lenne képes fedezni. Ennek valóraválását viszont az irodaházépítési stop gátolja. Egészen egyszerűen úgy tűnik, a 22- es csapdája ez. Az ördögi kör áttörését célozza az építési osztály legújabb rendezési terve, mely mindezeket az akadályokat elhárítandó, hamarosan a városi tanács vb elé kerül. olvasó A panaszkodás etikája Lapunk Postaláda rovata ad helyt — köztudottan — az olvasók panaszos leveleinek. A szó nem elkoptatott értelmében, demokratikus fórum, ahol kortól, nemtől, társadalmi hovatartozástól függetlenül minden szegedi polgárnak módja és lehetősége van akár egyéni, akár közérdekű sérelmei elmondására. E rovat létjogosultságát a szerkesztőségünkbe hetente érkező levelek nagy száma is bizonyítja. Szeretik, olvassák és hisznek benne olvasó-levélíróink. Hétről hétre visszatérő „létezésének” célja nem több és nem kevesebb, mint a nyilvánosság elé tárni — valamilyen megoldás reményében — mikrokörnyezetünk visszásságait, kisebb-nagyobb orvoslandó betegségtüneteit, békés hétköznapjaink bosszantó ellentmondásait és szép emberi megnyilvánulásokat is. Az ügy fontosságához méltóan „játsszuk” ezt a „levelezési társasjátékot”, amelyben eleddig majdnem minden részt vevő „játékos” betartotta a szabályokat, amelyek semmiben sem különböznek életünk más területeinek etikai törvényeitől. E „játszmában” a levélíró tiszte valós sérelmeinek leírása — az újságírószerkesztő dolga a panasz közzététele, a szerkesztőség állásfoglalásának kinyilvánítása, s az esetek döntő többségében az illetékes megkérdezése. Megfelelő létszámú apparátus hiányában — különösen levéldömping idején — azonban nem várható el az újságtól, hogy minden egyes panaszlevél feladójának létezését kinyomozza. Már csak azért sem, mert mindenkor hiszi és bízik abban, hogy a társszerző is betartja a szabályokat. Következésképpen nem feltételezi, hogy a másik fél netán sohasem létezett személy aláírásával. uram bocsá’ a szomszédja alá hamisított kézírásával, tisztesség ne essék, valaki vagy valakik elleni személyes bosszúból ír. Azaz felhasználja egy tisztességes fórum lehetőségeit, és megpróbál visszaélni ezzel. Vannak, akik más módszerekkel dolgoznak. Olyanok, akik Postaláda rovatunkat nehézkesen megoldható magánügyeik intézésére „veszik igénybe” úgy, hogy valamelyik szerkesztő nevében telefonálgatnak az illetékesekhez. Fenyegetőzve követelik a sajtó nevében a mihamarabbi ügyintézést. Ilyen és ehhez hasonló esetekkel sajnos, egyre sűrűbben találkozunk. Úgy tűnik, lassacskán elfelejtünk az alapvető etikai normák betartásával élni. S igencsak sokszor övön alul ütünk a küzdelem tisztességes eszközeinek félredobásával. Lehet, hogy így egyszerűbb. Ha hátulról támadsz valakire, nem kell az arcába nézés kellemetlen pillanatait vállalnod. Az így szerzett „győzelem” azonban meglehetősen kétes értékű. Hormonterápia Lapunk január 4-i számában egy immáron tíz évvel ezelőtt felfedezett gyógyító készítményről adtunk hírt. Nevezetesen szomatotropin hormonról, mely nemcsak a gyermek- és ifjúkorban, de a későbbi életévekben is segíti az ember növését. Ábrahám László (Fürst Sándor u. 25.) arról érdeklődik, hogy Magyarországon foglalkoznak-e a növekedést elősegítő hormonterápiával. Kérdésére dr. László Ferenc, az 1. számú belklinika endokrin osztályának vezetője a következőt válaszolta: nálunk Magyarországon is — többek között a szegedi belklinikán — alkalmazzák már a növést elősegítő hormonterápiát egy olasz gyártmányú gyógyszerrel, melynek neve Grorm. Azonban kizárólag olyan esetekben, amikor a rendellenes alacsony növés oka az agyalapi mirigy csökkent működése. Éppen ezért csak alapos kivizsgálás után döntenek kezelésről. 5 Kutya egy dolog Molnár Béla (Csorba u.) a következő panasszal fordult hozzánk: „A Csorba utca 7. szám alatt a földszinti barkácsszobában, tudomásunk szerint engedéllyel, állatorvosi rendelés folyik. A járdát, a lépcsőt, a kapu alatti szűk kis területet, hovatovább nap mint nap beteg kutyák foglalják el, nem kis mértékben zavarva a lakók nyugalmát.” Állatbarátság ide vagy oda, egyet kell értenünk a levél írójával, és a lakók felháborodásával. A négylábúak gyógyítása, az állatorvos tevékenysége fontos és nélkülözhetetlen. Mindennek tudatában is mondjuk, kutya egy dolog lehet olyan házban lakni, ahol kutyarendelő a „társbérlő". Egy kérdésre azonban nem tudunk választ adni: hol rendeljen az állatorvos, ha „véletlenül" nincs magánvillája." Pult alatt, pult felett Szabó János (Petőfi Sándor sugárút) tarthatatlannak tartja, hogy szombaton már csak elősütött, hétfőn pedig csak szombati sütésű kenyeret lehet kapni a boltokban. Hétköznapokon, ahogyan ő írja, vadászni kell a jó minőségű, friss kenyérre. Válaszért nem kellett felhívnunk az illetékest, hiszen saját mindennapi tapasztalataink bizonyítják, hogy mind szombaton, mind hétköznap lehet friss kenyeret kapni az üzletek java részében. Cs. Károly (Deszk) a Tüzép-telep melletti boltban akart banánt vásárolni, közvetlenül a déligyümölcs megérkezése után. Arról panaszkodik, hogy ő nem, de a protekciósok minden bizonnyal kaptak a szeme láttára a pult alá süllyesztett banánból. Örömmel adunk helyt minden olyan sornak, amely az egyébként oly sokat szidott kereskedelmet dicséri. H. Zoltánná (Tarján) a Csongor téri ABC-áruházban dolgozó eladók udvariasságát, előzékenységét és figyelmességét hangsúlyozva ragadott tollat„ Ugyancsak ő szerzett jó tapasztalatokat a hivatali ügyintézés pozitív oldaláról az IKV-nál A megoldás elmaradt November 28-i Postaládánkban Szeszmentes bisztró címmel közöltünk írást, melyben a Bécsi körúti bisztró vendégeinek állandóan ismétlődő botrányos viselkedéséről volt szó. December 15-i számunkban erre válaszolt az illetékes, a Zöldért vállalat igazgatója, aki levelében hangsúlyozta, hogy megteszik a szükséges intézkedéseket a rend helyreállítására. ..Sajnos, az illetékes válasza mit sem változtatott a helyzeten — írja dr. Csajtai Miklós, a Bécsi körút 37—39-es számú KISZ-társasház lakóbizottsága nevében. Szeretnénk, ha a bisztrót üzemeltető vállalat átgondolt üzletpolitikával most már mihamarabb megtalálná a megoldást egy osztályon alulivá züllött szórakozóhely jó hírnevének visszaszerzéséért.” A választ csak a szél ismeri? Jóllehet, Szegedet még nem fenyegetik pusztulássá a különböző égéstermékek mérgező gázai, mint a nagy metropoliszokat, ennek ellenére nálunk is egyre többért csatlakoznak a „zöldek mozgalmához". Azaz mind több és több ember emel szót — különböző fórumokon — a környezet pusztítása, a levegő szennyezése ellen. A következő levél is — melyet név nélkül kaptunk — környezetvédő szándékkal íródott: „A nyár folyamán a borforgalmi vállalat Madách és Bocskai utca sarkán levő ásványvízpalackozó üzeme kazánházat évitett töre „gyárkéménnyel". Ontja a mocskos égésterméket, s a környező lakásokat csak kellő széljárás esetén lehet szellőztetni." Levélírónk panaszát megértjük, megoldást azonban nem tudunk. A „kéménytulajdonos” természetvédő beszédének viszont szívesen helyt adunk a megoldás reményében. Nagy Jenő (Torontál tér 6.) a városvédők nemes csapatának nevében emel szót, r.mikor azt kérdezi, mikor építik át a Nagyállomás jelenleg elszomorító állapotában levő épületeit? Takács Máté, a városi tanács főépítésze adott részletes tájékoztatást e környék rekonstrukciójával kapcsolatban. Nem a városrendezésért felelős szakemberek nemtörődömségén múlt és múlik e városrész újjáépítése. Számtalan nehézség — jogi és gazdasági szabályozók egyaránt — nehezíti a rekonstrukciót. Konkrétan a következők: ezen a területen egyetlen szolgáltatóvalZalavári Józsefet akár személyes ismerősömnek is tekinthetem, hiszen jó pár szót váltottunk már egymással a Postaláda közvetítő csatornáján keresztül. Lassan állandó vitapartnerem lesz. Hiszen tiszteletre méltó kitartással és hosszú éves pedagógiai tapasztalattal a háta mögött emel rendre szót a fiatalok védelmében. Az érted haragszom, nem ellened becses filozófiáját” magáénak vallva kritizálja a jobbítás szándékával a most felnövő generációt. Ugyanakkor felháborodva védi őket minden, károsnak vélt hatás ellen. Talán ő is elfogad vitapartnernek. Levelében a következőket írja egy gyerekeknek adott televíziós műsor ellen: „Felháborítónak tartom, hogy egy fiataloknak szóló műsorba olyan embert hívjanak meg, aki elképesztő külsejével megbotránkoztat minden jó ízlésű embert. E műsor szerkesztőit már az első adás után le kellett volna inteni. Nem pedig másodszorra is műsorra tűzni ezt a programot, ilyen komolytalan körítéssel.” A véleményem az, hogy a Zenebona című gyerekműsort nemhogy leinteni nem kell, de még sokkal több ehhez hasonlóra volna szükség. Nagyszerű dolgot csinálnak ugyanis szerkesztői: nevelnek a zene szeretetére, s próbálják gyerekeink zeneesztétikai ismereteinek alacsony színvonalát emelni. S teszi ezt a kiváló műsorvezető könnyedséggel, biztos szakmai tudással. A műsornak a tartalma e fő érdeme, s nem a külsőségei. Zenebona Válaszol az illetékes December 30-i számunkban közöltük néhány utas panaszát, arról, hogy a 22-es, 69-as, 60Y-OS jelzésű autóbuszon sokan szóba elegyednek a vezetővel. A Volán 10. számú Vállalata a következő válaszlevelet küldte: „Minden olyan esetben, amikor konkrét adatok állnak rendelkezésünkre arról, hogy a gépkocsivezető vezetés közben beszélget, fegyelmi eljárást indítottunk. Mivel a panaszbejelentésben nem szerepelt sem a pontos időpont, sem a forgalmi rendszám, így dolgozóakkal szemben sem kivizsgálást, sem eljárást nem indíthattunk. Szeretnénk megjegyezni, hogy gépkocsivezetőinket rendszeresen figyelmeztetjük e balesetveszélyes magatartás elkerülése érdekében.” A Szegedi Postaigazgatóság illetékese válaszolt december 30-án Egy hízott liba sorsa címmel megjelent, írásunkra. Arról tájékoztat, hogy az ügyben megkezdődött a vizsgálat, a végeredményről részletes információt közölnek majd. összeállította: — Kalocsai Katalin