Délmagyarország, 1985. július (75. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-01 / 152. szám
Hétfő, 1985. július 1, Vasárnapi borsóműszak Folyamatos szállítás és feldolgozás•Megkezdődött az export Az idei első vasárnapi műszakot a Szegedi Konzervgyárban tegnap tartották. Végre — a kedvezőre fordult időjárás jóvoltából — megindult a zöldborsóáradat. Vasárnap a kora reggeli óráktól folyamatosan érkezett billenő platós kocsikon a kicsépelt zöldborsó az orosházi Béke, a pusztaföldvári Lenin Tsz-ből és az Orosházi Állami Gazdaságból. A járművek percek alatt ürítették át a gyűjtő aknába hasznos terhüket és indultak vissza a következő szállítmányokért. Annyi áru érkezett be vasárnap a földekről, hogy mind a négy gyártó vonalat üzembe helyezték. Munkaerőben sem volt hiány, mert az irodai dolgozók közül is sokan a gépek mellé álltak segíteni. Érthető az igyekezet, mert megkésett az idény, s az igazi nagy szezon most érkezett el. Ilyenkor nem lehet várakozni, az azonnali feldolgozás garancia a minőség megóvására. Most a korai fajtákat takarítják be a gazdaságok, amelyekkel — mint régi partnerekkel — jó együttműködést alakított ki a gyár. A fajtákat, illetve fizetési időt úgy választották meg a gazdaságok, hogy szakaszosan érjen be a borsó és folyamatos legyen a szállítás, így egész idényben friss, zsenge borsószemek kerülnek az üvegekbe, a dobozokba. Naponta mintegy 40 vagon készárut állítanak elő Szakemberek megítélése szerint jó az idei termés, az eddig átvett áru kifogástalan minőségű. Az elkövetkező hetek időjárásától függ, hogyan zárul az idény. Nem kívánatos sem túl sok csapadék, sem kánikulai forróság. A feldolgozással egyidejűleg kezdték meg a kiszállítást, az exportot, hogy elkerüljék a felesleges raktározást. A legtöbb borsókonzervet szovjet megrendelésre szállítják. Tanár úri gyapjúval Régtől fogva meg-megfordul Gönczi néni tanyájában a városi tanár úr. Mindig megkérdezi, hát az egészség hogy áll, és mindig azt a feleletet kapja, hogy ennél fiatalabbak már úgyse leszünk, kár panaszkodnunk rá. Azért jár hozzá leginkább a tanár úr, mert még mindig hiszi, sőt, egyre jobban hiszi, hogy a kapirgáló tanyai tyúknak sokkal jobb a tojása. A sárgája sárgább, és a héja is kellemesebb a nézésű. Egyszer-másszor mintha nagyobbak is lennének, mint ketreces társaik napi termése, és az se utolsó szempont, hogy tanyán mindig olcsóbb a tojás, mint a piacon. Tudván tudja azt is, ha tojást vesz, csirke meg biztosan nincsen benne, és ideje se volt a zápulás útját járni. Azt, mondja a tanár úr, két árva birkája is van Gönczi néninek. Ahogy jön a tavasz, illetve még talán nem is jön, csak csoszog a kertek alatt, minden évben meg kell nyírni a birkát. Csakhogy Gönczi néni messze lakik a várostól, fölpanaszolja tehát, hogy azok a békebeli idők voltak a jók, amikor a gyapjús ember nem átallotta végigjárni a tanyákat, sorba kérdezvén őket, mennyit adott idén a birka. Hol vannak már azok a régi szép idők! Aki el akarja adni a gyapjút, jöjjön be Szegedre, és itt adja el. Mivel a tanár úr úgyis Szegeden lakik, és kocsival jár, semmi az neki, ha beteszi a csomagtartóba a két árva birka gyapját, Szegeden pedig kiteszi. Útba esik neki, ott jön el az átvevő mellett. A tanár úr ugyan elkezdi rühellni a dolgot, mint Jónás a prófétaságot, de a tanyai tudományokban annyira azért járatos, hogy tudja, ilyen kérésre nem szabad azt mondani, hogy nem. Ahogy a szomszéd elhozza a postát, a másik szomszéd pedig a kenyeret, a sót, a tejet és a paprikát, akkor is, ha a karja szakad le közben, nincs mese, föl kell csapnia neki is gyapjas tanárnak. Három papírzsák birkaszőrt gyömöszöl be a kocsija hátuljába. Jön befelé, beugrik az átvevőkhöz. Hej, tanár úr, ennyi naivsággal hogyan lehet valaki tanár? Gyapjúátvétel szerdán van, jöjjön tehát szerdán. De a személyi igazolványát otthon ne felejtse, mert Gönczi néni ide, Gönczi néni oda, annak a számát föl kell írni a papirosra. Megy vissza még egyszer, istentelen hosszú a sor. Vakargatja a füle tövét, mert neki még ma szigorlatoztatnia kell. Visszaugrik, néhány gyereket levizsgáztat, megint megy gyapjút nézni. Még hosszabb a sor. Senkivel le nem állna porolni, és szívességet se akar kérni, hogy engedjék előre, megy inkább újra szigorlatoztatni, és megkéri munkatársát, érdeklődne meg telefonon, mit kezdhet a három zsákkal. Azt mondják a telefonban, izgalomra semmi ok, mostanában nem déli egy óráig tartanak nyitva, hanem tovább is. Most van a szezonja. Továbbra is vakargatja a füle tövét a tanár úr, és úgy vizsgáztat. Fél háromkor marad szusszanásnyi ideje, megint viszi a más gyapját. Most látja, még azok is ott vannak, akiket reggel látott életében először. Most tudta meg igazán, hogy három zsák birkagyapjú mellé birkatürelem is kell. Hallott már lépcsőzetes munkakezdésről, hogy viszonylag kényelmesen utazhasson mindenki, mert nálunk legfőbb érték még mindig az ember, és nem a gyapjú, hogy a fene ette volna meg. Föl-fölpislantanak a ló mögül a többi gyapjúsok, vagy a volán mellett rántják föl a fejüket, akik kocsival jöttek, de az utóbbiaknak sokkal rosszabb most, mert a lovat rá Autótulajdonosnak lenni jó. Az ember gondol egyet, és hipp-hopp, ott terem, ahol akar. Csak beleül az autójába, indít, hipp ... Autótulajdonosnak lenni szörnyű. Hopp nincs, mert ez a dög egy lépést sem tesz már megint. Pedig vasárnap van, és itt áll az út közepén, az olaj elfolyt, a hűtővíz forr, az autós vérnyomása kétszáz. Mit tesz az ember ilyenkor? Sárga angyalért megy... Tegnap Sánta László volt az autóklub ügyeletese. Nehéz volt a beszélgetés, két helyszínelés között bent szerelt, de percenként jött valaki újabb beteg járművel. — Egyedül van? — Segélyszolgálatos szerelőként teljesen. Ez borzasztó tulajdonképpen, hiszen ilyenkor, nyáron rengeteg munka van. Az egész megyében ez az egyetlen hely, ahol ügyeletet tartanak! Ha nekem ki kell mennem valahová, mondjuk a röszkei határátkelőhöz, az legalább két óra, addig itt bent is áll a munka, meg hát máshova is hiába kellenék. Ráadásul az ember, ha autóstúrára megy, nem mindig szokott magával vinni mondjuk hengerfejtömítést. Filléres vacak, de ha itt bent nincs, nekem otthon nincs, akkor muszáj itt aludnia a turistának ... — Mióta dolgozik itt? — Már hat éve de csak másodállásban. Főállásban garázsmester vagyok az SZKV-nál. De ’1961 óta ebben a szakmában dolgozom. Itt főleg hétvégeken, vasárnap vagyok, de ha kellek, hétköznap is. — Mik a jó angyal ismérvei? lehet szoktatni, hogy lépjen előbbre, ha a sor engedi, de a kocsi nem lép előre magától. Elég gyorsan forog a tanár úr esze kereke, ki kétszer kettőzi hamar, hogy ő a sor végét ki nem várja, ennélfogva be se áll. Visszaviszi inkább holnap a három zsákot Gönczi néninek, és megmondja neki, szégyen, nem szégyen, de ide egy tanár nem elég, ha különben koldusa az időnek. Vagy tartsa hosszú szőrön a birkáit, hátha új divatot tud elindítani velük, vagy kérjen meg olyan valakit, aki ráér hosszú sorban nagyokat aludni. A csupasz birkát ugyan még nem találták ki, de a zökkenőmentes átvételről annyit beszélünk mostanában, kirajzolódzik a szánk széle tőle. Olyasmi is megfordul a fejében, talán nem is megtermelni nehéz a gyapjút, a paradicsomot vagy a paprikát, hanem átadni. Horváth Dezső Foglalkozása: angyal Autósok megmentője — Nézze, sárga angyalnak lenni, ez rang. Az elődeink vívták ki. De nekünk meg is kell tartani! Udvariasnak kell lenni, és nem árt valamilyen nyelven beszélni egy kicsit. Ismerni kell minden autótípust, hiszen nemcsak Skodák, Trabantok hibásodhatnak meg vasárnaponként! A múltkor is kihívtak egy Mitsubishit javítani. Ugyan rendszeresen olvasok szakirodalmat, a motorját ennek is ismerem, de bizony a motorháztetőt nem tudtam volna egyedül felnyitni. — És a fiatalok, az utánpótlás? — Nemcsak az ő hibájuk, de nem lehetünk velük elégedettek. Nincs univerzális képzés, ingadozó tehát a szaktudásuk is. Persze, kivétel itt is van, de ha már az oktatás nem tökéletes, legalább az idősebbekre kéne jobban odafigyelniük. — Saját autója van? — Igen. Még nincs kéthetes ... — Az autótulajdonosokról mi a véleménye? — Hát... Kicsit többet kéne törődniük a kocsijukkal. Apró hiba miatt bekerülő autókról sokszor olyan, közlekedésbiztonsági szempontból kifogásolható dolgok derülnek ki, amiket pedig rendszeres karbantartással meg lehetne előzni. Például egyszerű indexhibával behoznak kocsit, átnézem, kikérdezem a tulajdonost, és rájövök, hogy nem jó a fék, a kormány összekötő, és hat éve nem volt olajcseréje, a motorja pedig vastagon sáros. Pedig nemcsak a saját életéért, biztonságáért lenne fontos, hogy odafigyeljen, hanem a többi autós miatt is! Az autót szeretni kell — meghálálja ... — Ha behozom az autómat azzal, hogy két napja vittem innen el, és már nem megy, mondjuk szidom a körmét a szerelőknek, mit tesz? — Semmiképpen nem segítek magának az ócsárlásban. Hiszen lehet, hogy olyan hibája lett közben, amit a kolléga tényleg nem vehetett észre. De ha esetleg ő nem figyel eléggé, akkor sem rendíthetem meg a megrendelő bizalmát a teljes autóklubban azzal, hogy megmozgom a másikat! Szóval egyszerűen megpróbálom megjavítani. Jelszavam: szakszerű szerelés, javítás , biztonság, kényelem. Miközben Sánta László elugrott Sziksóstóra egy elakadt autóért, behoztak két Skodát, és bejelentettek egy valahol beragadt Trabantot. Beszélgetéssel, szereléssel nem voltam ott egy egész órát... Regős Éva Piros autó, sárga angyal 3 Kenyérgyári tudósítás Nagyobb mintabolt, friss áru Sokak ellenére tartották fenn a döntést, hogy a Szegedi Sütőipari Vállalat új kenyérgyára a Gáz utca és a Makkosházi körút között épüljön föl. Dr. Felföldi Károlynét, a sütőipari vállalat főmérnökét arról kérdeztük, hol tart az építkezés, mikor bizonyosodhat be, a lakók aggodalma vagy az építtetők ígéretei voltak jogosak. — Az épület szerkezete kész, a belső szerelés van folyamatban. A technológiai, épületgépészeti berendezések szerelése került sorra. A jövő hónapban kerülnek helyükre a leglátványosabb elemek, a lisztsilók. — Úgy hallom, csúszik az átadás, nem készül el határidőre a kenyérgyár. — Mi erről nem tudunk. Jelenleg biztosnak látszik, hogy ez év végére túl leszünk a próbaüzemen, december 31-ére átadják a beruházás első ütemét, amely 15 tonna kenyér gyártását teszi lehetővé. A VII. ötéves tervidőszakban pedig elkészül a péksüteményt nagy tömegben gyártó üzemrész is. — Ki a felelős az építkezésért? — A Szegedi Magas- és Mélyépítő Vállalat a generálkivitelező. A Csongrád Megyei Agrober Kirendeltség a lebonyolító. Beruházó a városi tanács tervosztálya, mi leszünk az üzemeltetők. Hálóterv alapján, folyamatos vezetői koordináció mellett halad az épitkezés. 1983 végén kezdtük, 85 végére készen lesz azt hiszem, hazai viszonylatban ez nagyon jónak számít. — Hazai viszonylatban igen... Laikus szemmel azonban ez a két év is soknak látszik. — Az épület Mező-panelből készül. Ez lesz a harmadik sütőüzem az országban ezzel a könnyűszerkezetes építési móddal. A szerkezetépítéshez elég lenne fél év, a belső munkák húzódnak el. — Munkaerőhiány, anyagproblémák? — Ahogy mondja. Sajnos, ma ez így megy. Mi a két éves átfutási időnek is örülünk. Ha elkészül ez a sütőüzem, biztonságosabb lesz a város kenyérellátása. Lehetővé válik, hogy több jó wtminőségű kenyeret állítsunk elő. — Lesz végre jó kifli ■ Szegeden? — Ha majd elkészül a második ütemben a péksüteményt gyártó üzemrész. — Apropó: mitől olyan rossz ma a szegedi kifli? — Ízlés kérdése, hogy rossz-e. A hagyományos kézi sütésűhöz képest talán rossz. Tudomásul kell venni, hogy ehhez már nincs munkaerő, a gépek munkája pedig másmilyen terméket produkál. — Ha már elkalandoztunk a beruházástól: mikor lesz elegendő a különleges kenyerekből? É$ mikor nem kell száraz kenyeret vásárolnunk a boltokban? — Már ma is több mint 50 százalék a minőségi kenyér aránya a termelésünkben. Ha elkészül az új üzem, maradéktalanul kielégítjük az igényeket. Más a helyzet a friss kenyérrel. Sok városban kialakult egy olyan rendszer, hogy reggel a friss péksüteményt terítik, s délelőtt kilenc órától kezdik kiszállítani a friss kenyeret. Ebben ben ne lennénk mi is, és a szegedi kereskedők is. A vásárlók, különösen a nyugdíjasok igénylik, hogy már nyitástól legyen friss kenyér az üzletekben. Próbálunk lépéseket tenni, városrészek szerint differenciáltan szállítani. — A boltokban szegényes a péksütemények választéka. — Részben rajtunk, részben a kereskedőkön múlik. A jó szándék megvan: árubemutatókon, kóstolókon kínáljuk az árut. — A Gáz utcai lakók aggodalommal szemlélik, hogy a már elkészült kémények alacsonyabban vannak, mint az ablakaik. Nem fogja bevinni a szél az égésterméket? — Erről a tervezőt kéne megkérdeznie. Nem hiszem, hogy olyat tervezett, ami ellenkezne az előírásokkal. A kenyérből sem áramlik ki több égéstermék, mint a lakótelepi hőközpontokból, de azokra nem panaszkodik senki. A kémények egyébként meghosszabbíthatók, ha a szükség úgy kívánja. — És a zaj? — Úgy hiszem, még csökkentjük is a körút zaját. Itt, a Tavasz utcában közelebb van a lakóházhoz az üzem, mégsincs panasz. Reméljük, a gyár mellett megnyíló mintabolt kárpótolja a lakókat: nem az égésterméket, hanem a friss sütemény illatát fogják érezni. A Tavasz utcában is van mintaboltja a vállalatnak. Kicsi és zsúfolt üzlet, igaz, hogy friss a kenyér, csak győzze kivárni az ember, míg sorra kerül. Makkosházán viszont semmilyen üzlet nincs a közelben, várhatóan igen nagy forgalma lesz a mintaboltjuknak. Ott is állandó lesz a sorállás? — Tanultunk az itteni mintabolt gyakorlatából: az új üzlet lényegesen nagyobb és tágasabb lesz, állandóan friss áruval, széles választékkal. Tanács IstvánJ