Délmagyarország, 1985. december (75. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-02 / 282. szám
75. évfolyam, 282. szám 1985. december 2., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 180 forint Közös ügyein k orszak végén járunk, beléptünk a nyolcvanas évtized első félidejének utolsó havába. A korábbi jóslatok igazolódtak, valóban nehéz útszakaszhoz ért világunk, az emberek erősen kapaszkodnak minden biztatóba. Genf ugyan reménységet hozott, ám ennek valóra váltása még hosszú időt, nagy erőfeszítést igényel. Nálunk is már-már összetorlódtak gondjaink, olykor még a föld is megmozdult alattunk ... Persze, ezeknek a gondoknak jó része fejlődésünk terméke, akár azon is tűnődhetnénk boldog álmélkodással, milyen sokra vittük, hogy már ilyen bajaink is vannak? Telefon és számítógép hiányzik, meg korszerű úthálózat, és olykor fogkrém, némi alufólia , valamint ésszerűség a táplálkozásban, józan mérséklet a szeszmesterkedésben, nagyobb önmegtartóztatás a kísértésekkel szemben. Hiányzik erről a szeszélyes listáról az éhség, a munkanélküliség és a személyes szabadság védelmének áhítása — hiszen ezeken a hiányokon mostanra túljutottunk. Tömegek vállalják az ország rendjét, kötődéseink megerősödtek, minden fogyatékosságával együtt mienk, sajátunk elődeink hagyatéka. Jámbor szendergésünkből azonban fölriasztanak a hazai elégedetlenek és a külhoni eredmények. Társadalmunk azon csoportjai panaszosak, akik nem részesültek munkájuk arányában a megtermelt javakból, mert valami okból kisemmizték őket, vagy azok, akik nem dolgoznak hosszú ideje és akik keveset keresnek. Ezeknek a csoportoknak is sérti igazságérzetét, hogy környezetünkben némelyek a jó ízlés határát is áthágva, mutogatják érdem nélküli gazdagságukat. De határt szab társadalmi haladásunk feletti büszkélkedésünknek a józan tekintet is, melyet más népek eredményeire vetünk, ők sem aludtak, közöttünk számosan értek el általunk áhított gazdagságot. Igaz ez még akkor is, ha mások — szintén körülöttünk — irigykedve néznek kirakataink felé. Régi igazság, hogy népek és emberek egyaránt egyenlőtlen módon fejlődnek, sőt visszafejlődtek — mióta világ a világ. Más kérdés, mindezt hogyan veszik tudomásul az érintettek, most és a jövőben? Mi tagadás, az európai országok egyik részét jellemző fogyasztói magatartás, a most mindent semmiért szemlélet erős hadállásait megszervezve érkezett hozzánk. Különösen a fiatalok körében váltott ki egyetértést. Nem dicséret ez a szülők nemzedékeinek sem, hiszen elmulasztottak valami fontosat átadni a mögöttük jövőknek, nevezetesen a munkaszeretetet. Márpedig akárhogyan is értelmezzük a szocializmust, annak lényegéhez tartozik, hogy az ott élő emberek becsüljék a munkát, tiszteljék a dolgos embert. Semmiféle nagy ötlet nem helyettesítheti az egész életünket kitöltő, naponként újra éltető munkát. Akik pedig csak szavalnak a dologról, azok ugyanolyan vétkesek, mint a munkakerülők — mert hogy ők is vannak nálunk számosan. Látható tehát az egyrészt és a másrészt ellentmondásos viszony a mai helyzetünkben. De mondhatni: személyes sorsunk fordulataitól függ, hogy hová állunk? Lehetséges, bár nehezen hihető, hogy az alamizsnát osztó hatalmasságok a szegények igazi barátai. Sőt még az sem állítható, hogy csak a szegény képviseli eredményesen sorstársai érdekeit. Hiába, ilyen bonyolult a világ, s az emberek véleményét nem csupán megélt tapasztalataik befolyásolják. Általában megfontolásra érdemesítik, ha megbeszélik velük helyzetüket, hiszen ettől ugyan nem lesz olcsóbb a lakás, de javulhat a közérzetük. • Mostanában, e korszakhatár világban, a tanácskozások időszakát éljük, melyeken mind kevesebb az ütemes taps és a fonnyadt szóvirág. Helyettük — ha eredményesek — tényleg megbeszélik a dolgokat, amik mindennapjaink során gondot okoznak. Tanácskozásainkból nem az a legnagyobb haszon, hogy megtudhatják fönn és lenn, miként vélekednek ugyanarról a helyzetről, hanem maga a párbeszéd , ha létrejön. A párbeszéd, mert általa formát nyernek a vélekedések, és kitisztulnak a képek a fejekben, csitulnak az indulatok. Igazság szerint, feltételes módban értendő ez a sok haszon, hiszen még gyakori az eredménytelen párbeszéd, sok az üres szócséplés. Ilyenkor lehetőséget mulasztunk el egymás megértésére, és esélyt adunk az értetlen indulatoknak, hamis előítéleteknek. Korábbi közéletünkhöz képest mára jelentősen változott a társadalmi beleszólás módja, hiszen megkérdeznek, egyetértek-e vagy sem. Kevesebbet döntenek helyettünk, jobbára fölnőttszámba vesznek. Fölösleges félreértés lenne ezen lelkesen hálálkodni, hiszen nem kaptuk, hanem elértük, közösen. Amint az sem hálátlan, aki a jövő felé nyújtogatva nyakát, úgy véli, még tovább fogunk menni a szocializmus általunk megjárható útján. Jobb tehát valamelyes bölcsességről tanúságot téve múltra és jelenre egyszerre figyelni, s okulni a hazai tapasztalatból. Bízvást mondhatnánk ugyan általános emberi tapasztalatot is, hiszen világszerte ez a sláger a változás. Megtanulhatta az érdeklődő, hogy az utóbbi évtizedek legfőbb jellemzője a gyors ütemű, szerteágazó változás életünk minden zugában. Tervezhető ez vagy sem a meddő vita. Nem vagyunk egyedül, mások sorsa is átszövi sajátunk, terveik keresztezik utunk. Ezért különösen fontos, hogy szót értsünk egymással, s szokásainkon szükségből önként változtatva, közösen keressük az utakat jövőnkbe. Tanácskozásaink segíthetnek közös üggyé tenni dolgainkat. Tráser László K Betöltik politikai hivatásukat a szakszervezetek Megtartották az szmt küldöttértekezletét Szombaton tartották Szegeden, a Tisza Szállóban, a Szakszervezetek Csongrád Megyei Tanácsának küldöttértekezletét, amelyen a megye 170 ezer szakszervezeti tagja képviseletében 135 küldött vett részt. Az értekezlet résztvevői meghallgatták a beszámoló szóbeli kiegészítőjét, a számviteli bizottság jelentését, majd megvitatták a szakszervezeti munka elmúlt öt esztendejének tapasztalatait a beszámoló és a saját szakterületen szerzett ismeretek alapján. A vitában harminchárman kértek szót, tizenkilencen mondhatták el véleményüket. A jelölőbizottság javaslata után megválasztották az szmt és a számvizsgáló bizottság, valamint a Szakszervezetek Csongrád Megyei Tanácsa mellett működő munkabizottságok tagjait, vezetőit. A küldöttértekezlet ajánlásokat fogadott el a Magyar Szakszervezetek XXV. kongresszusára. A megnyitót Piros László, az szmt elnöke tartotta. Köszöntötte a küldötteket, a meghívott vendégeket és az elnökséget, melynek soraiban ott volt Petrovszky István, az MSZMP KB osztályvezetője, Kósáné Kovács Magdolna, a SZOT titkára, Szabó Sándor, a Csongrád megyei pártbizottság első titkára, Székely Sándor, a városi pártbizottság első titkára, Petrik István, a Csongrád megyei Tanács elnökének általános helyettese, Molnár Sándor, a Hazafias Népfront Csongrád Megyei Bizottságának titkára, Germánná Vastag Györgyi, a KISZ Csongrád Megyei Bizottságának első titkára és Papp Gyula, Szeged Megyei Város Tanácsának elnöke is. A megnyitó után Ágoston József, az szmt vezető titkára emelkedett szólásra. Áttekintette a szakszervezeti mozgalom elmúlt fél évtizedének eredményeit, gondjait, s szólt a jövő feladatairól is. Megyei küldöttek a Tisza Szálló nagytermében Az elmúlt öt esztendőben tovább fejlődött a szakszervezetek gazdálkodást segítő tevékenysége. A fizetőképesség megőrzéséhez, a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javításához mindenekelőtt a tervezésben való érdemibb részvétellel, a feladatok széles körű megismertetésével és a dolgozók munkamozgalmainak szervezésével járultak hozzá. A termelés segítése Az elmúlt években realitássá vált az a felismerés, hogy a szakszervezetek főként munkavállalói szempontból szemléljék a vállalati folyamatokat, és úgy alakítsák gyakorlati munkájukat, hogy abban a termelés segítése és az érdekvédelem is megfelelő helyet kapjon Ágoston József egészítette ki a beszámolót. Ötévi munka mérlege Ennek megvalósítása persze nem könnyű feladat. Azért sem, mert a pártszervezetek, gazdasági vezetők helyenként túlzottnak ítélik az érdekvédelem szerepét, és a termelés segítésében várnának többet. Az aktivisták ezzel szemben gyakran azt vetik fel, hogy miért nem foglalkozik a gazdasági vezetés a termeléssel, a szakszervezet pedig az érdekvédelemmel? Ezek a nézetek azt is jelzik, hogy nem sikerült még mindenkivel megértetni: az érdekvédelem az anyagi javak megtermelésével kezdődik. Az alapszervezetek növekvő hozzáértésével, felelősséggel vettek részt a vállalati tervek előkészítésében. Mind több helyen a tervezés korai szakaszába, a koncepciók kialakításába kapcsolódtak be. A részvételt ugyanakkor jelentősen megnehezítette a szabályozók gyakori változása. A vállalati éves tervekben szerepeltek a célkitűzések, de csak differenciáltan valósultak meg. Több helyen a változó piaci-pénzügyi helyzet és az új termelői árrendszer bevezetése okozott bizonytalanságot, máshol megfelelő rendelésállomány hiánya játszott szerepet abban, hogy kitolódott a tervek véglegesítése vagy nyitott terveket fogadtak el. A szakszervezetek a tervek előkészítése során általában támogató véleményt mondtak, s főként a dolgozók szemszögéből nézve érzékeltették, mit jelent a terv végrehajtása. A gazdasági vezetőktől igényelték a folyamatos munkavégzés feltételeinek biztosítását, a minőségi bérezés bevezetését, az érdekeltségi rendszer korszerűsítését, a munkaversenyben és újítómozgalomban rejlő lehetőségek jobb kihasználását, sőt a munkaerő megtartásának vizsgálatát. Sok helyen a gazdálkodással összefüggő konkrét javaslatokat is tettek. A beszámolóból kitűnt, hogy a gazdálkodási tervek teljesítése váltakozó sikerű volt, de a megye gazdasága egészében a kijelölt irányban fejlődött. A szocialista mánkaversenyt az intenzív gazdálkodás körülményei új követelmények elé állították. A szocialista brigádmozgalom is hozzájárult ahhoz, hogy javult az anyag- és energiafelhasználás, a feszített vállalati tervek megvalósultak, javult az exportképes, első osztályú termékek aránya. Az eredmények ellenére azonban a szocialista munkaverseny, brigádmozgalom nem tudott megfelelni a magasabb követelményeknek. Belső tartalékok Évente 45—50 gazdálkodó egység nyújtotta be pályázatát Kiváló Vállalat címre. Közülük átlagosan 4—6 vállalat nyerte el a kitüntetést, további 4—5 elismerő oklevelet kapott. Többször is kiváló vállalat volt a Pankotai Állami Gazdaság, a Gabonakutató Intézet, a 10. számú Volán, a gyufagyár, a Taurus Gumigyár, a Mino, az NKFV. Tapasztalatok szerint főként a kisebb üzemek jártak élen, jó néhány nagyvállalatunk viszont évek óta nem tud megfelelni a magasabb követelményeknek. Az újítómozgalomban az új jogi szabályozás sem hozott fellendülést. A résztvevők száma öt év alatt mintegy 20 százalékkal csökkent, ugyanakkor a benyújtott javaslatok színvonalasabbak, ezt jól mutatja az elfogadott és bevezetett újítások magasabb aránya is. A mozgalom fejlődését azonban ma is számos tényező fékezi. A nagy értékű újítások elbírálásában ma is túlzott óvatosság tapasztalható. A belső tartalékok mozgósításának egyik eszközeként a tervidőszakban vállalati gazdasági munkaközösségek alakultak. A mintegy 6 ezer főt foglalkoztató, közel 600 vgmk működése gazdasági szempontból eredményes, beváltotta a hozzá fűzött reményeket, ugyanakkor azonban nagy vitákat váltottak ki. Sokan bírálják az itt szerezhető magasabb jövedelmet. A szakszervezetek szemére vetik, hogy ezzel feladták a 8 órás munkaidő vívmányát. Az alapszervezetek termelést segítő tevékenységéről szólva megállapították, hogy az ágazati-megyei bizottságok és az szmt sokoldalú segítséget nyújtottak valamennyi gazdasági egységnek. Üzemi, munkahelyi demokrácia Az 1980. évi választások jobb feltételeket biztosítottak a bizalmi testületek működéséhez. Megyénkben 176 bizalmi testületet választot(Folytatás a 2 oldalon)