Délmagyarország, 1988. január (78. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-02 / 1. szám

78. évfolyam, 1. szám 1988. január 2., szombat A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint Németh Károly # • ff fi • ff ■ [UNK] ■ [UNK] . F/ ünnepi köszönte Kedves Hallgatóim! Honfitársaim! 1988 első napján őszinte tisztelettel köszöntöm valamennyiüket. A párt- és az állami vezető testüle­tek jókívánságait tolmácsolva, boldog, békés, ered­ményes, új esztendőt kívánok önöknek, és népünk minden barátjának. Boldog új évet kívánva, testvéri érzésekkel köszöntöm a határainkon túli magyarokat is, a környező államokban élőket, csakúgy, mint azo­kat, akiket sorsuk messzi távolokba, a világ külön­böző tájaira vezetett. Esztendő, veszendő, így mondták a régi öregek. És közben arra gondoltak, hogy gyorsan szalad az idő. De mondogatták azt is, hogy messzi az esztendő, ami az előző bölcsesség fordítottját jelentette. Azt, hogy egy év hosszú idő. Előre nézve ésszerűen kell hát beosztanunk mindazt, amink van. Az új év első napján egyszerre érezhetjük mind­két szólásmondás­­ igazát. Munka közben úgy tűnik, mintha gyorsabban haladna az idő. Az elmúlt esz­tendőben volt tennivaló, feladat bőven. Népünk munkájának eredményeként emelkedett a nemzeti jö­­vedelem; az ipari, mezőgazdasági vállalatok, szövet­kezetek egy része növelte teljesítményeit, javította gazdálkodását. Visszatekintve az elmúlt évre, nyu­godt lelkiismerettel állapíthatjuk meg: a munkának, a küzdelemnek volt­ értelme és eredménye. Az új év kezdetén előre is kell tekintenünk. Az 1988-as esztendő számunkra többet jelent, mint az évek megszokott változását. Felgyülemlett gondjaink megoldásának, megméretésünknek fontos időszaka előtt állunk. Azok a célok, amelyek a párt Központi Bizottságának a múlt évi júliusi állásfoglalásán ala­pulnak, és a kormánynak az Országgyűlés által jóvá­hagyott munkaprogramjában, valamint az idei nép­­gazdasági tervben öltenek testet, az eddigiektől eltérő igényeket, nagyobb követelményeket támasztanak va­lamennyiünkkel szemben. Emelkedett a minőség mércéje,­ és ez fokozott összpontosítást, egyéni és közös erőfeszítést, újfajta gondolkodást, cselekvő magatartást követel. Jobb, ha­­tékonyabb munkával juthatunk túl a jelenlegi ne­hézségeken. Van közösen vállalható programunk, amelynek valós váltásával sikeresen folytathatjuk a szocialista Magyarország építését, megteremthetjük az ismert és feszítő szociális gondok megoldásának anyagi feltéte­leit, eredményesen szolgálhatjuk népünk anyagi és szellemi gyarapodását. Feladataink széles körű vitában, az egymással is ütköző vélemények nyomán formálódnak nemzeti programmá. Közös, egybehangzó álláspontunk — amely programunknak is fontos része —, hogy a gaz­dasági reform továbbvitelének, a szocialista demok­rácia kiteljesítésének, a politikai intézményrendszer fejlesztésének útján haladjunk. Olyan szocialista re­formtörekvések ezek, amelyeknek megvalósításában bízvást támaszkodhatunk népünk nagy többségére. Építhetünk a Szovjetunióban és más szocialista or­szágokban végbemenő társadalmi-gazdasági megúju­lás tapasztalataira, és a korszerűbb együttműködés­ben rejlő lehetőségekre. Programunk valóra váltására munkára hívunk minden honfitársunkat, akinek szívügye szocialista hazánk jelene és jövője. Tisztelt Hallgatóim! Az évezrednél is hosszabb idő, amióta népünk itt, a Kárpát-medencében él, gyakran próbára tette a magyarságot, és a vele azonos sorsot vállaló nemzeti­ségieket. Sokszor kijutott nekünk a harcból, a küz­delemből, a helytállásból — olykor a puszta létün­kért. Nagy történelmi leckék tanulsága: ha egy nép nem adja meg magát, és képes a tapasztalatokból okulni, ha tehetségét szorgalommal ötvözi, erőit egye­síti, akkor otthonteremtő, országépítő munkája meg­hozza a maga gyümölcsét. Az idei évkezdéshez erőt, és a folytatáshoz re­ményt ad, hogy 1987-ben a népgazdaság helyzete va­lamivel kedvezőbben alakult, mint a megelőző két esztendőben. De tudnunk kell, hogy mindez még nem elegendő a program végrehajtásának megalapozásá­hoz. Töprengésre azonban nincs idő. Gondjaink meg­oldásával, feladataink teljesítésével nem várhatunk további évekig. Tettekre, cselekvésre van szükség. Megnyugtató és bizodalmat keltő számunkra, hogy az új esztendőben kedvezőbbek lesznek munkánk nemzetközi feltételei.­­ A szovjet—amerikai rakéta­egyezménnyel, a két nagyhatalom vezetőinek további haladást ígérő tárgyalásaival megnőttek a fegyverke­zési hajsza visszaszorításának, a népek, országok kö­zötti bizalom erősödésének, a békének az esélyei. Jól­eső érzéssel gondolhatunk arra hogy a nemzetközi légkör enyhüléséhez a Magyar Népköztársaság is hoz­zájárult. A jövőben is mindent megteszünk annak érdekében, hogy egy biztonságosabb világban élhes­sünk, dolgozhassunk. Abban a reményben, hogy közös akarattal meg­oldjuk az előttünk álló feladatokat, kívánok sikerek­ben gazdag új esztendőt, békét boldogulást, és jó egészséget kedves honfitársaimnak! (Elhangzott a rádióban és a televízióban) Milán Dávid az első Tizenegy óra, nem, tizen­kettő múlt tizenegy perc­cel, nem, kilenccel, két per­cet siet az órám. Tóthné Molnár Julianna, szülés után. Gratulálok kedves édes­anya, 3750 grammos kisba­bája szüléséhez. Gratulá­lok gyermekéhez, és tudja meg tőlem, mily aranyos­nyugodt volt arca, miköz­ben új életet hozott a vi­lágra. Csodálom kedves Milán Dávid, anyucid hő­siességét. Amikor várva jelezted: anyu, itt vagyok, kösz, hogy megteremtettél, ő ellágyult és óráját nézte, míg a doktor bácsinak ve­led volt gondja. Anyu arra volt kíváncsi, mikor szület­tél. Tudd, 1988. január el­sején, éjfél után kilenc perccel. Óévből újévbe Szilveszteri barangolás Legszívesebben fordítva ülnék a széken, amikor e sói okát papírra vetem. A miértre egyszerű a válasz: az elmúlt esztendőt — úgy­­ahogy — ismerem, előrelátó viszont nem vagyok. Ha el­megy egy vonat, az­ nekem valaminek a vége, ha jön, ha mennem kell a „vonat elé", az öröm, de most még csak az utolsó kocsi koszos hátul­ját látom ott, a rendező felé zakatolva. Elzakatolt 1987. Hogy milyen a hátulja? Hát...? És kimentem 1988 peronjára, hogy várjam az étkezőt. Örömmel...? Nem. Reménykedve inkább. Aka­rom elfogadni a jókívánságo­kat, azokat, amelyeket ilyen­tájt egymásra hintünk: bol­dog új évet! Ügy legyen. Egyelőre még fordítva ülöm a székem. Visszaemlékszem. Felvásároltunk rendesen. Igazán, magyarosan. Most az óév utolsó napjaira gondo­lok, azokra, am­­ikor vettük a virslit meg a csülköt, a szár­mának való darált húst és a káposztát, a kocsonya alap­anyagát és a babot, lencsét, kukoricát. És szórakoztunk. Vigadtunk a fényes lokál­ban, dáridóztunk füstös kocs­mában és a megszokott ott­honunkban. Ezen túl még való­h*>! ...Újszegeden, a termál­fürdőben, mert ott aztán le­het táncolni fürdőruhában is — szárazon. A vízművek és fürdők évbúcsúztató-év­­köszöntő diszkót rendezett a nagy medence alján. Kará­csonykor is próbálták. Akkor „bejött”. December 31-én szerintem nem. Alig akadt olyan pár, aki fürdőgatyá­­ban-fürdőmezben ropta vol­na. Kongott a hatalmas gom­ba. Egészen biztos, hogy a vállalat ráfizetett. * Egy hölgyet és egy férfit kértem a partra. Nevüket nem lényeges megemlíteni. (ők kérték így.) — Miért jöttek? — Mert itt többen va­gyunk. Szeretjük a tömeget. — De kérem. Itt nincs tö­meg! — Valóban, ám annál azért többen vagyunk, mint otthon. — Otthon hányan voltak? — Négyen. — Itt harmincnégyen ... — Úgy valahogy, de ez mégis más, nekünk ilyenben eddig nem volt részünk. * Szegény Kárász József, ha tudná, hogy a nevét megőrző utcán mi folyt, azt hiszem, felháborodott volna. Vissza­kérné a háztáblákat. Mi is történt? Vidámnak tetsző tömeg hömpölygött. Daloltak, üvöltöttek az em­berek. Dobálták az üvege­ket lőtték a rakétákat, pe­tárdákat. Tomboltak és ál­­tazanul szórakoztak. Nem engedném a feleségemet kö­zibük. — Mi ez, tán’ valamilyen újságnak készül a riport? Mondok én mindent! Kér­dezzen ! — Hogy érzi magát? — K ... va jól! Óriási bal­hé: Pécsről jöttem, ilyet még nem láttam. — A felesége a hölgy? — Á ... A csajom. Idevaló, egy közeli községbe. De hig­­­gye el ezt, nagy buli. Az volt. Recsegő üvegcse­repekben botladoztam, szik­rázó fene tudja mik mellett siettem innen távolabb. Igye­keztem, de egy pillanatra maradnom kellett. Idős as­­­szony két szatyorral balla­gott ... — Nénikém! Gyűjts üvegeket? — Persze. Kell a nyugdíj mellé. Nem szeretnék segé­lyért fordulni a tanácshoz. Egyedül élek, kevés a pén­zem — Mennyit keres a gube­rálással? — Tavaly, így éjfél után, már megvolt az ötszázasom. De öregszem ... Rendőrség. Ügyelet. A kér­dés adott: — Mennyi munkája volt a rend őreinek? — Akadt. A megyében volt két halálos baleset az őr­ (Folytatás a 2. oldalon.) Szilveszteri hangulat a Hungáriában... ... és Ugyanaz az utcán Sípos István felvételei

Next