Délmagyarország, 1991. március (81. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-01 / 51. szám
1991. március 1., péntek Hangsúly Vezetékcsere egyirányúsítással Elöregedett gázvezeték felújítására kapott megbízást nemrégiben a Szegedi Magas- és Mélyépítő Vállalat. A Kölcsey utcai csőcsere a közlekedési rend megváltoztatásával jár együtt. Átmenetileg egyirányúsításokat vezetnek be — először a Tisza Lajos körút és a Fekete sas utca között, majd egy-egy kereszteződéssel tovább, a Kárász utcáig, illetve a Kelemen utcáig Somogyi Károlyné felvételei Elkelt a konzervgyár (Folytatás az 1. oldalról.) egy tervgazdaságot megunt felszólaló úgy gondolta, hogy meggyet nem akkor kell tartósítani, amikor azt betervezték, s mellesleg 50 forint kilója, hanem akkor — esetleg terven kívül is —, ha azt 12 forintért adják. Többen meghatódtak most, hogy így magántulajdon lettek, s volt aki aggodalmának is hangot adott. Mi lesz ezután a szakszervezettel ? Balázs András mindenkit megnyugtatott, a vezetőségnek, kötelessége érdemben foglalkozni az asztalára tett szakszervezeti észrevételekkel. Úgy tűnt, mindenki nagyon elégedett, s ennek kifejeződéseként a taps is felfelcsattant. A hangulatot — a városi televíziónak nyilatkozó — Szikszay Miklós mondata tükrözte legtalálóbban: „Boldogok vagyunk, hogy a tulajdona lehetünk”. A munkásgyűlés utáni sajtótájékoztatón a tömegkommunikáció érdeklődő képviselői közelebbről is megismerhették Balázs Andrást, aki tulajdonképpen idén januárban járt először konzervgyárügyben Szegeden (A korábbi sikertelen vásárlási akcióról is csak később szerzett tudomást.) Akkor egy váltó ügyében kereste meg a gyárat, s menet közben döntött úgy hogy a cégben több van az egyszerű váltóügyletnél. Egy vertikumban dolgozó, frekventált magyar gyárat talált, ahol nagy a tisztaság, hús feldolgozási technológiája például megfelel a nyugat-európai export követelményeinek is. Az ötletet nem sokáig dédelgette, megkereste a Vagyonügynökséget, s jelezte, hogy meg kívánja venni a gyárat. Időközben személyes kapcsolatai segítségével leépítette a felesleges készleteket, még Kelet-Európába is indultak korábban raktárakban porosodó szállítmányok. Február 25-én írták alá a szindikátusi, illetve a társasági szerződést, létrejött a Sámson-Szeko Kft.. Mindennek előfeltétele volt, hogy a vevő 275 millió forintot apportként bevigyen a vállalkozásba. Az egymilliárdos érték fennmaradó hányada jelenleg a Vagyonügynökségé. A Sámson azonban százszázalékos tulajdont akar szerezni, s áü napon belül ki szeretné fizetni a Vagyonügynökséget. Ezt két forrásból tervezi: a privatizációs hitel lehetősége mellett egy New York-i bank 30 millió dolláros ígérvényével is rendelkezik. A konzervgyár 1,4 milliárd forintos adósságot örökölt, ezt is minél hamarabb törleszteni szeretné az új cég. A gyárat egy négyfős vezérképviselet irányítja majd, tagjai valódi tulajdoni jogokat is kaptak a Sámsontól. Az érintett tiltakozása ellenére Balázs András Szikszay Miklós vezérigazgató „járandóságát” forintosította is, mégpedig 20 millióban. Az ok egyszerű, a valódi érdekeltség csak tulajdonosi működtetés esetén lehet igazán ha Kovács András Sámson Balázs András 22 évet dolgozott egy termelőszövetkezetben, tucatnyi országos találmánya volt, mielőtt 1989-ben megalakította első magánvállalkozását nagyrédei telephellyel, 17 alkalmazottal. Mindez a zárt rendszerű hermetikus csomagolással kezdődött, majd a tatabányai OTP vállalkozókedvű vezetőivel folytatódott. A hitelből vett 5 darab svéd dömper segítségével hamar bekapcsolódott az ásványbányászatba is. Gyöngyösön ma üveg-, illetve ampullagyártó robotok készülnek saját üzemében, s a közeljövőben átad egy európai színvonalú, nagy kapacitású automata csőgyárat is. A Sámson Kft.-nek (Holdingnak) jelenleg körülbelül négyezer alkalmazottja, valamint pontosan 58 cége van, s ez utóbbiból 25-nek száz százalékban a tulajdonosa. Balázs Andrásnak volt a sajtótájékoztatón egy mondata, melyben összefoglalóan sikerült jellemeznie cégét : „Se nem Nyugat, se nem Kelet, kimondottan Balázs és magyar.” K. A. Morzsák a Bibliából .......MEGKERESZTELVE ŐKET ...” (Máté ev., 28:19). A keresztelkedés felnőttek körében történő gyakorlásáról kérdezett a közelmúltban a tv vasárnap reggeli, Virradóra műsorának szerkesztője a kamerák előtt. Olvasóim közül többen ajánlották, hogy a tisztábban látás értés érdekében itt is foglalkozzunk. e témával mert igen drága, éltető morzsája a Bibliának. A keresztség szent jegye és pecsétje az Atya. Fiú. Szentlélek Isten szövetségébe, a keresztyen,keresztény anyaszentegyházhoz kapcsolódásinak és tartozásnak. Ennek értékét próbálta eltorzítani a múlt évtizedek ideológiája, de még mindig bizonytalanul nyúlnak felé a múlt értékeit elismerők és maradandó élettartalmat keresők. Lássuk, a tiszta forrást! ..NEKEM ADATOTT MINDEN HATALOM MENNYEN ÉS FÖLDÖN. MENJETEK EL EZÉRT. TEGYETEK TANÍTVÁNNYÁ MINDEN NÉPET, MEGKERESZTELVE ŐKET AZ ATYÁNAK, A FIÚNAK ÉS A SZENTLÉLEKNEK NEVÉBEN. TANÍTVA ŐKET, HOGY MEGTARTSÁK MINDAZT, AMIT ÉN PARANCSOLTAM NEKTEK ÉS ÍME. ÉN VELETEK VAGYOK MINDEN NAPON A VILÁG VÉGEZETÉIG.” (Márc. 28:18-20 ) Ezeket mondta Jézus Azok a tanítványok, akik először hallották és megőrizték ezt a nagy kijelentést, hogy „Nekem adatott, minden hatalom mennyen és földön” — látták a kereszten szenvedni és meghalni, látták üresen a sírbarlangját a halál fölötti győzelmét, hogy él. Ezért elmenni, tanítvánnyá tenni minden népet mindenki számára a legnagyobb jótétemény, mert aki ezt a Jézus Krisztust megismeri, magát rábízza, az nem marad magára kérdéseivel, bajaival, annak támasza, oltalma, vezetője, megtartója ez a hatalom, mely győzelmet vett a minden emberi életet és értéket elpusztító halál felett Az emberi erőt, értelmet és elképzelést messze túlhaladó dimenzád tárul fel ebben, amit a ház fogadhat be. Mindezek megerősítésére szól az „és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig”. Nagy jelentőségű itt az „íme” szó, amely a jelenvalóra mutat, bizonyít, hogy megmentsen attól a nagyon gyakori kísértéstől, melyben ,,velünk”tételét esetleg vagy távoli jövőben reméljük. A keresztseg látható és emlékeztető jegye és eszköze a víz. A vízzel megkeresztelés elfogadása a hit és engedelmesség aktusa, amiben Isten rendelését, útját megtisztító erejét és áldásait fogadja a benne részesülő Az egyház abban a bizonyosságban keresztel, és ez a bizonyosság minden, keresztségben részesülő ajándéka lehet hogy az örök Szentháromság Isten, aki bennünket teremtett Fia testté tételében megváltásunkra hozzánk jött a Szentlélek kiárasztásával megszentel, és részt ad saját örök életében. „Vagy nem tudjátok, hogy mi, akik a Krisztus Jézusba kereszteltettünk, az ő halálába kereszteltedtünk? A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk.” (Római lev. 6:3-4.) „Akik Krisztusiba keresztelkedtetek meg. Krisztust öltöttetek magatokra.” (Galatákhoz írt lev.. 3:27.) „Egy' Lélek által mi is mindnyájan egy testté kérést teltettünk, és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg.” (I. Korinth., 12:13.) Az Istennek hála az ő kimondhatatlan ajándékáért, aminek értékét, jaj, de tragikusan elmulasztottuk megismerni, megtanulni. Boldog az, aki részese ennek a pecsétnek, és él mindazzal amit a Szentháromság Isten kínál általa. Papp László református lelkész 3 Egérfogó Egyszer volt, hol nem volt, 16 évesen a gimnázium nyári szüneteiben — mint bármelyik osztálytársam — dolgoztam Egyik barátom édesapja postamester volt, így nekem nyaranta a tanyai helyettesítő postás presztízse kínálkozott. Több éven át a júniust-júliust a Gyoma környéki tanyavilágban töltöttem, száraz időben biciklinyeregben, esős napokon Lajos bácsi jámbor lovának hátán. A tanyai postásnak annak idején a levél a távirat és pénzfizetésen túl más komoly feladatai is adódtak. Vállukon nyugodott a tanyai öregek rendszeres heti ellátása Pontos térkép és eligazító iromány tudatta velem az első naptól kihez, mikor és mit kell szállítanom (kenyér, só, cukor, krumpli...), melyik napon hol ebédelek, honnan hová szükséges vinni lekvárt, könyvet, hírt esküvői meghívót temetési értesítést, pletykát stb Történt egyszer, hogy heti feladatként Vaszkó Pista bácsi tanyájára került a sor. Ez a találkozó életem egyik meghatározó élménye lett A világvégi ruggyant tanya tapasztott falú szobájában szembesültem a művészet ontogenezisével. Persze, akkor még fogalmam sem volt az ontogenezisről s a művészet történetének jellemző korszakváltásait, stílusjegyeit is csupán spontán érdeklődésemnek köszönhettem, az élmény mégis példa értékű. (Vagy 15 éve egyszer elmeséltem a történetet a szerkesztőségben. Egyik kollégám mindjárt tisztes tárcaírói versenyt kínált. A megadott időre elkészítette dolgozatát, én mostanig adós maradtam. A téma azóta is fogva tartott. Történt ugyanis, hogy Vaszkó Pista bácsi — akinek heti kenyér-, cukor- és sóadagját szállítottam a Szabad Föld mellé — döbbenetes élménnyel ajándékozott meg. Egy nagygazda cselédjeként 1922-ben — nagy falusi bált követő februári hajnalon — letaposta mindkét lábát a makacs két ökör. A lányok között népszerű, snájdig parasztfiú egy életre összetört és csonkos lábvégeire bőrsapkát húzva, visszavonult a Sárrét távoli tanyájára — mindörökre. A '60-as évek elején, amikor az ön vállorrát húzta a postástáska, már vagy 40 éve élt magányosan a világvégi putriban, néhány birka, kecske és baromfi társaságában. Az egykori gazda családja fizette a mindenkori postásnak a megélhetés elemi részesedését A dologban nem is ez a csodálatos és meglepő, hanem az, hogy Vaszkó bácsi 1922 óta akácból, bükkból somból és cseresznyéből tiszafából és fenyőből mintegy kétszáz lábat faragott magának — és ezek ott sorakoztak a meszelt falak mellett. Ezek a felcsatolható, precízen kidolgozott falábak végigvezettek a művészettörténet változásain. Az első, legrégibb lábak az egyiptomi íródeák frontális, némileg stilizált és kissé idétlen lábait mintázták, később felelhetők voltak a falábakon Leonardo alakjainak izmos bicepszei, Michelangelo vaskos combjai, El Greco megnyúlt figuráinak légies végtagjai, a barokk mesterek csavart testrészei, a realista alkotók szinte naturális megmunkálásai és a 20 századi avantgárdok kísérletei Mind-mind nyomon követhetők voltak ezeken a világvégén, mindentől elzártan született lábábrázolásokon És akkor még nem is beszéltem az olyan speciális stilizációkról, tipizálásokról, mint a kopjafák, pálcikaemberek, gyermekrajzok stb. Ott álltam egy parasztveknivel két kiló liszttel egy kiló cukorral és fél kiló sóval a művészettörténet közepében, és mozdulni sem bírtam. Fogva tartott a csoda és a döbbenet! Később, pszichológiai tanulmányaim során, igazolva láttam ezt az egyszerű, megismételhetetlen élményt. Azt ugyanis, hogy az egyes ember saját élete folyamán végigéli — sűrítve és koncentráltan — az emberiség történetének, nembeli fejlődésének minden fontos állomását. És azon a világvégi tanyán, egy magányos parasztember életében és önmegvalósítási kísérletében láttam sűrűsödni ezt a művészettörténeti (vet Azóta Vaszkó bácsi halott Valószínűleg cseresznyéből tiszafából bükkból fenyőből, hársból kürtőből faragott lábai is elszálltak az időben. Örökre?! Figyelem a napi híreket Felidézem történelmi ismereteimet Valóban igaz, hogy az emberiség története háborúságok és rövid békék egymásutánja? Vagy egyszerűen az emberiség képtelen túllépni saját körein, s máig adós azzal a magasabb rendű tulajdonsággal, amellyel Vaszkó bácsi a sárréti tanyán rendelkezett? Azzal tudniillik, hogy történelmünk spirális körök egymásra épülő értékrendje. Hol szakadt meg ez a spirál? Bizonyára nem a lábakat faragó, nyomorék parasztembernél, ott a világ végén. y->