Délmagyarország, 1991. március (81. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-01 / 51. szám

1991. március 1., péntek Hangsúly Vezetékcsere egyirányúsítással Elöregedett gázvezeték felújítására kapott megbízást nem­régiben a Szegedi Magas- és Mélyépítő Vállalat. A Köl­csey utcai csőcsere a közlekedési rend megváltoztatásával jár együtt. Átmenetileg egyirányúsításokat vezetnek be — először a Tisza Lajos körút és a Fekete sas utca között, majd egy-egy kereszteződéssel tovább, a Kárász utcáig, illetve a Kelemen utcáig Somogyi Károlyné felvételei Elkelt a konzervgyár (Folytatás az 1. oldalról.) egy tervgazdaságot megunt felszólaló úgy gondolta, hogy meggyet nem akkor kell tartósítani, amikor azt betervezték, s mellesleg 50 forint kilója, hanem akkor — esetleg terven kívül is —, ha azt 12 forintért ad­ják. Többen meghatódtak most, hogy így magántulaj­don lettek, s volt aki aggo­dalmának is hangot adott. Mi lesz ezután a szakszer­vezettel ? Balázs András mindenkit megnyugtatott, a vezetőségnek, kötelessége érdemben foglalkozni az asztalára tett szakszervezeti észrevételekkel. Úgy tűnt, mindenki na­gyon elégedett, s ennek ki­fejeződéseként a taps is fel­­felcsattant. A hangulatot — a városi televíziónak nyilat­kozó — Szikszay Miklós mondata tükrözte legtalá­lóbban: „Boldogok vagyunk, hogy a tulajdona lehetünk”. A munkásgyűlés utáni sajtótájékoztatón a tömeg­kommunikáció érdeklődő képviselői közelebbről is megismerhették Balázs And­rást, aki tulajdonképpen idén januárban járt először konzervgyárügyben Szege­den (A korábbi sikertelen vásárlási akcióról is csak később szerzett tudomást.) Akkor egy váltó ügyében kereste meg a gyárat, s me­net közben döntött úgy hogy a cégben több van az egyszerű váltóügyletnél. Egy vertikumban dolgozó, frekventált magyar gyárat talált, ahol nagy a tisztaság, hús feldolgozási technoló­giája például megfelel a nyugat-európai export kö­vetelményeinek is. Az ötletet nem sokáig dé­delgette, megkereste a Va­gyonügynökséget, s jelezte, hogy meg kívánja venni a gyárat. Időközben szemé­lyes kapcsolatai segítségével leépítette a felesleges kész­leteket, még Kelet-Európá­ba is indultak korábban raktárakban porosodó szál­lítmányok. Február 25-én írták alá a szindikátusi, illetve a társa­sági szerződést, létrejött a Sámson-Szeko Kft.. Minden­nek előfeltétele volt, hogy a vevő 275 millió forintot ap­portként bevigyen a vállal­kozásba. Az egymilliárdos érték fennmaradó hányada jelenleg a Vagyonügynöksé­gé. A Sámson azonban száz­­százalékos tulajdont akar szerezni, s áü napon belül ki szeretné fizetni a Vagyon­ügynökséget. Ezt két forrás­ból tervezi: a pr­ivatizációs hitel lehetősége mellett egy New York-i­­ bank 30 millió dolláros ígérvényével is rendelkezik. A konzervgyár 1,4 milliárd forintos adóssá­got örökölt, ezt is minél ha­marabb törleszteni szeretné az új cég. A gyárat egy négyfős ve­zérképviselet irányítja majd, tagjai valódi tulaj­doni jogokat is kaptak a Sámsontól. Az érintett til­takozása ellenére Balázs András Szikszay Miklós ve­zérigazgató „járandóságát” forintosította is, mégpedig 20 millióban. Az ok egysze­rű, a valódi érdekeltség csak tulajdonosi működte­tés esetén lehet igazán ha­ Kovács András Sámson Balázs András 22 évet dolgozott egy termelőszö­vetkezetben, tucatnyi or­szágos találmánya volt, mielőtt 1989-ben megalakí­totta első magánvállalkozá­sát nagyrédei telephellyel, 17 alkalmazottal. Mindez a zárt rendszerű hermeti­­kus csomagolással kezdő­dött, majd a tatabányai OTP vállalkozókedvű ve­zetőivel folytatódott. A hi­telből vett 5 darab svéd dömper segítségével hamar bekapcsolódott az ásvány­bányászatba is. Gyöngyö­sön ma üveg-, illetve am­­pullagyártó robotok készül­nek saját üzemében, s a kö­zeljövőben átad egy euró­pai színvonalú, nagy kapa­citású automata csőgyárat is. A Sámson Kft.-nek (Holdingnak) jelenleg kö­rülbelül négyezer alkalma­zottja, valamint pontosan 58 cége van, s ez utóbbiból 25-nek száz százalékban a tulajdonosa. Balázs And­rásnak volt a sajtótájékoz­tatón egy mondata, mely­ben összefoglalóan sikerült jellemeznie cégét : „Se nem Nyugat,­ se nem Kelet, ki­mondottan Balázs és ma­gyar.” K. A. Morzsák a Bibliából .......MEGKERESZTELVE ŐKET ...” (Máté ev., 28:19). A keresztel­kedés felnőttek körében történő gyakorlásáról kérdezett a közelmúltban a tv vasárnap reggeli, Virradóra műsorának szerkesztője a kamerák előtt. Olvasóim közül töb­ben ajánlották, hogy a tisztábban lá­tás­ értés érdekében itt is foglalkoz­zunk. e témával mert igen drága, él­tető morzsája a Bibliának. A ke­reszt­ség szent jegye és pecsét­­je az Atya. Fiú. Szentlélek Isten szö­vetségébe, a keresztyen,­keresz­tény anyaszentegyházhoz kapcsolódásinak és tartozásnak. Ennek értékét próbál­ta eltorzítani a múlt év­tizedek ideo­lógiája, de még mindig bizonytalanul nyúlnak felé a múlt értékeit elisme­­rők és maradandó élettartalmat ke­resők. Lássuk, a tiszta forrást! ..NEKEM ADATOTT MINDEN HATALOM MENNYEN ÉS FÖLDÖN. MENJETEK EL EZÉRT. TEGYETEK TANÍTVÁNNYÁ MINDEN NÉPET, MEGKERESZTELVE ŐKET AZ ATYÁNAK, A FIÚNAK ÉS A SZENTLÉLEKNEK NEVÉBEN. TA­NÍTVA ŐKET, HOGY MEGTART­SÁK MINDAZT, AMIT ÉN PARAN­CSOLTAM NEKTEK ÉS ÍME. ÉN VELETEK VAGYOK MINDEN NA­PON A VILÁG VÉGEZETÉIG.” (Má­rc. 28:18-20 ) Ezeket mondta Jézus Azok a tanítványok, akik először hallották és megőrizték ez­t a nagy ki­jelentést, hogy „Nekem adatott, min­den hatalom mennyen és földön” — látták a kereszten szenvedni és meg­halni, látták üresen a sírbarlangját a halál fölötti győzelmét, hogy él. Ezért elmenni, tanítvánnyá tenni minden népet mindenki számára a legna­gyobb jótétemény, mert aki ezt a Jézus Krisztust megismeri, magát rá­bízza, az nem marad magára kérdé­sei­vel, bajaival, annak támasza, oltal­ma, vezetője, megtartója ez a hata­lom, mely győzelmet vett a minden emberi életet és értéket elpusztító halál felett Az emberi erőt, értelmet és elképzelést messze túlhaladó di­menzád tárul fel ebben, amit a ház fogadhat be. Mindezek megerősítésére szól az „és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig”. Nagy jelentőségű itt az „íme” szó, amely a jelenvalóra mutat, bizonyít, hogy megmentsen attól a nagyon gya­kori kísértéstől, melyben ,,velünk”­­tételét esetleg vagy távoli jövőben re­mélj­ük. A keresztseg látható és emlékeztető jegye és eszköze a víz. A vízzel meg­­keresztelés elfogadása a hit és enge­delmesség aktusa, amiben Isten ren­delését, útját megtisztító erejét és áldásait fogadja a benne részesülő Az egyház abban a bizonyosságban keresztel, és ez a bizonyosság min­den, keresztségben részesülő ajándéka lehet hogy az örök Szentháromság Isten, aki bennünket teremtett Fia testté tételében megváltásunkra hoz­zánk jött a Szentlélek kiárasztásával megszentel, és részt ad saját örök életében. „Vagy nem tudjátok, hogy mi, akik a Krisztus Jézusba keresz­telte­ttü­nk, az ő halálába keresztelted­­­tünk? A keresztség által ugyanis el­­temettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a ha­lálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk.” (Római lev. 6:3-4.) „Akik Krisztusiba keresztelkedtetek­­ meg. Krisztust öltöttetek magatokra.” (Galatákhoz írt lev.. 3:27.) „Egy' Lélek által mi is mindnyá­jan egy testté kérést teltettünk, és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg.” (I. Korinth., 12:13.) Az Istennek hála az ő kimondha­tatlan ajándékáért, aminek értékét, jaj, de tragikusan elmulasztottuk megismerni, megtanulni. Boldog az, aki részese ennek a pecsétnek, és él mindazzal amit a Szentháromság Is­ten kínál általa. Papp László református lelkész 3 Egérfogó Egyszer volt, hol nem volt, 16 évesen a gimnázium nyári szüneteiben — mint bármelyik osztálytársam — dolgoztam­ Egyik barátom édesapja postamester volt, így nekem nyaranta a tanyai helyettesítő postás presz­tízse kínálkozott. Több éven át a júniust-júliust a Gyo­­ma környéki tanyavilágban töltöttem, száraz időben biciklinyeregben, esős napokon Lajos bácsi jámbor lo­vának hátán. A tanyai postásnak annak idején a levél a távirat és pénzfizetésen túl más komoly feladatai is adódtak. Vállukon nyugodott a tanyai öregek rendsze­res heti ellátása Pontos térkép és eligazító iromány tudatta velem az első naptól kihez, mikor és mit kell szállítanom (kenyér, só, cukor, krumpli...), melyik na­pon hol ebédelek, honnan hová szükséges vinni lekvárt, könyvet, hírt esküvői meghívót temetési értesítést, pletykát stb Történt egyszer, hogy heti feladatként Vaszkó Pis­ta bácsi tanyájára került a sor. Ez a találkozó életem egyik meghatározó élménye lett A világvégi ruggyant tanya tapasztott falú szobájában szembesültem a művészet ontogenezisével. Persze, akkor még fogalmam sem volt az ontogenezis­ről s a művészet történetének jellemző korszakváltása­it, stílusjegyeit is csupán spontán érdeklődésemnek kö­szönhettem, az élmény mégis példa értékű. (Vagy 15 éve egyszer elmeséltem a történetet a szerkesztőségben. Egyik kollégám mindjárt tisztes tárcaírói versenyt kí­­nált. A megadott időre elkészítette dolgozatát, én mos­­tanig adós maradtam.­ A téma azóta is fogva tartott. Történt ugyanis, hogy Vaszkó Pista bácsi — akinek heti kenyér-, cukor- és sóadagját szállítottam a Szabad Föld mellé — döbbenetes élménnyel ajándékozott meg. Egy nagygazda cselédjeként 1922-ben — nagy falusi bált követő februári hajnalon — letaposta mindké­t lá­bát a makacs két ökör. A lányok között népszerű, snáj­­dig parasztfiú egy életre összetört és csonkos lábvégei­re bőrsapkát húzva, visszavonult a Sárrét távoli ta­nyájára — mindörökre. A '60-as évek elején, amikor az ön vállorrát húzta a postástáska, már vagy 40 éve élt magányosan a vi­­l­ágvégi putriban, néhány birka, kecske és baromfi tár­saságában. Az egykori gazda családja fizette a minden­kori postásnak a megélhetés elemi részesedését A do­logban nem is ez a csodálatos és meglepő, hanem az, hogy Vaszkó bácsi 1922 óta akácból, bükkból somból és cseresznyéből tiszafából és fenyőből mintegy kétszáz lábat faragott magának — és ezek ott sorakoztak a meszelt falak mellett. Ezek a felcsatolható, precízen ki­dolgozott falábak végigvezettek a művészettörténet változásain. Az első, legrégibb lábak az egyiptomi író­deák frontális, némileg stilizált és kissé idétlen lábait mintázták, később felelhetők voltak a falábakon Leo­nardo alakjainak izmos bicepszei, Michelangelo vaskos combjai, El Greco megnyúlt figuráinak légies végtag­jai, a barokk mesterek csavart testrészei, a realista al­kotók szinte naturális megmunkálásai és a 20 századi avantgárdok kísérletei Mind-mind nyomon követhetők voltak ezeken a világvégén, mindentől el­zárt­an született lábábrázolásokon És akkor még nem is beszéltem az olyan speciális stilizációkról, tipizálásokról, mint a kop­jafák, pálcikaemberek, gyermekrajzok stb. Ott álltam egy parasztveknivel két kiló liszttel egy kiló cukorral és fél kiló sóval a művészettörténet közepében, és moz­­dulni sem bírtam. Fogva tartott a csoda és a döbbenet! Később, pszichológiai tanulmányaim során, igazol­va láttam ezt az egyszerű, megismételhetetlen élményt. Azt ugyanis, hogy az egyes ember saját élete folyamán végigéli — sűrítve és koncentráltan — az emberiség történetének, nembeli fejlődésének minden fontos állo­mását. És­ azon a világvégi tanyán, egy magányos pa­rasztember életében és önmegvalósítási kísérletében lát­tam sűrűsödni ezt a művészettörténeti (vet Azóta Vasz­kó bácsi halott Valószínűleg cseresznyéből tiszafából bükkból fenyőből, hársból kürtőből faragott lábai is el­szálltak az időben. Örökre?! Figyelem a napi híreket Felidézem történelmi ismereteimet Valóban igaz, hogy az emberiség története háborúságok és rövid békék egy­másutánja? Vagy egyszerűen az emberiség képtelen túl­lépni saját körein, s máig adós azzal a magasabb ren­dű tulajdonsággal, amellyel Vaszkó bácsi a sárréti ta­nyán rendelkezett? Azzal tudniillik, hogy történelmünk spirális körök egymásra épülő értékrendje. Hol szakadt meg ez a spirál? Bizonyára nem a lábakat faragó, nyomorék parasztembernél, ott a világ végén. y->

Next