Délmagyarország, 1991. július (81. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-01 / 152. szám

HÉTFŐ, 1991. JÚL. 1. Délmagyarország A Kivonulás 3 Független Magyarország Konzervatív emigráció Örömünnep volt vasárnap ország­szerte a szovjet csapatok kivonulása alkalmából. A templomokban istentiszteleteket tartottak, megszó­laltatták a harangokat. A méltó­ságteljes megemlékezések, ünnepi nagygyűlések mellett vidám juni­­álisokat rendeztek, zeneszóval, tűzijátékokkal köszöntötték a füg­getlenség napját. Budapesten a város több pontján tartottak különböző zenés rendez­vényeket. Az óbudai Hajógyári­szigeten már harmadik napjához érkezett a monstre rockfesztivál, a „Búcsúzzunk szépen Iván". A Tabánban nemzetközi „jazz-rock jamboree-t" rendeztek, amelyen egy szám erejéig Frank Zappa is fellépett (a legendás rockzenész Demszky Gábor főpolgármester szombati fogadásán is részt vett a Táncsics sétahajón). A várnegyed is több kulturális eseménynek adott otthont, többek között a különböző népi táncokat bemutató műsornak a Szent György téren, a reneszánsz zenét és táncokat bemutató együtteseknek a Kapisztrán téren és „Az illúzió makacs” című „műfesztiválnak". A Margit-szigeten a „Szüni-Dödő játéksorozat nyitóbulija”, fúvós és mazsorett parádé volt. A belvárosban játszott a Budapesti Fesztiválzene­kar, az Új Zenei Stúdió és dixie­­fesztivál is volt. A Váci utcában pedig „Kapualj-Performmance-t" rendeztek. Magyarország soha nem nyugo­dott bele abba, hogy idegen meg­szállás rabja legyen, hogy tőle idegen társadalmi, politikai, gazdasági szokások uralkodjanak a nemzeten. Az elmúlt évtizedekben háromszor próbálta meg visszaszerezni füg­getlenségét. 1945-ben és 1956-ban ne­m sikerült, csak mostanra érte el tárgyalásokkal a békés­ úton, hogy az országban sem jogi, sem más értelemben nem tartózkodnak idegen csapatok. Lezárult a szovjet hadsereg magyarországi állomásoztatásának története, s nemcsak azt értük el, hogy kivonult egy hadsereg, hanem azt is, hogy nem jött helyette másik - mondta Antall József miniszterelnök vasárnap Somlóvásárhelyen, a Somló környéki MDF szervezetek által rendezett juniálison. Esztergomban hálaadó szentmisét mutatott be Paskai László bíboros, prímás, esztergomi érsek. A hálaadó mise és megemlékezés után a Széchenyi téren vidám népünnepélyt tartottak zenekarok, táncegyüttesek, előadóművészek szereplésével. Galyatetőn, a Kodály kápolnában tartottak ünnepi megemlékezést, ahol Für Lajos honvédelmi miniszter mondott beszédet, megemlítve többek közt azt is, hogy 1541 óta, amikor a török elfoglalta Buda várát, most állt helyre állami szuvere­nitásunk, nemzeti függetlenségünk. Szombathelyen az egykori huszárezred laktanyájában, a volt szovjet katonai támaszponton tartottak megemlékezést. Az Apáczai Csere János Alapítvány kuratóriu­mának felkérésére Szabad György, az Országgyűlés­ elnöke helyezte el az oktatási központ harangtornyának alapkövét, majd beszédet mondott. Mondandójában Széchenyit is idézte: „Azt akarjuk, hogy szabadság és tulajdon jusson a népnek". Szécsényben, a Keresztény­­demokrata Néppárt Nógrád megyei szervezete rendezett szabadulás napi ünnepséget. A nagygyűlés szónoka, Surján László népjóléti miniszter, a KDNP elnöke arról szólt, hogy a harangzúgás a nándorfehérvári diadal óta a könyörgés és a hálaadás jele, s ebben az országban most, amikor visszanyerte szuverenitását, meg­szűnt a KGST és megszűnőben a Varsói Szerződés katonai szervezete - a harangszó mindkét jelzése helyénvaló. Magyarország, a magyar gazdaság határozottan jó irányba halad Európa s a fejlett piacgazdasági viszonyok megteremtése felé, az ország sokkal sikeresebben alkalmazkodik az új viszonyokhoz, mint azt bárki feltételezte volna - jelentette ki Kupa Mihály pénzügyminiszter vasárnap Egerben, a Kereszténydemokrata Néppárt Heves megyei szervezetének ünnepi nagygyűlésén, amelyet a szabadság napja alkalmából ren­deztek. A Vas megyei Nemesmedvesen megkondult az az eredeti harang, amelyik 1945-ben a háború végét jelezte. Gyertyák égtek a kopjafánál, harangok zúgása mellett gyülekeztek az emberek tegnap este hét óra tájban, a dómban bemutatott püspöki mise után az Aradi vértanúk terén, Szegeden. A nemzeti színű, címeres, néhol kerek lyukkal címerhiányos zászlók alatt énekelte a tömeg a Szózatot, majd dr. Fejér Dénes mondott ünnepi beszédet a vízlépcső tetejéről: Szegedi Polgárok! Meg­szűnt az idegen elnyomás, befe­jeződött az ideiglenesnek hazudott, de öröknek gondolt szovjet megszállás. (Az egybegyűltek hangosan éljeneztek, a szónokot többször szakította félbe taps.) Elmentek azok, akik jövetelükkor nem ismerték a jogot, nem volt tőlük biztonságban senki és semmi: vagyon, család, élet, de mégis akadtak velük együttműködni kész bérencek - hazaárulók. (Pfúj disznók, pfúj! Bíróság elé velük! - hangzottak a kemény közbekiál­tások.) Ma a korábbihoz hasonló hadjárat folyik a nemzeti azonos­ságtudatunk ellen - a múlt hatal­masai kozmopoliták kezére játszották a sajtót, a rádiót és a tévét. De ma már nincs itt a szovjet hadsereg, ma új harc kezdődik ellenük, a kozmopolitizmus és a vele szövet­séges bolsevizmus ellen a megtartó nemzeti eszme erejével. Dr. Bralinka József szavai arra utaltak: a mai nap­­ történelem: olyan korszakhatár, amely után soha nem érkezik katonacsizmás hatalom magyar földre. S remélhetőleg, mondotta, ez a nap új korszakot nyit a szovjet történelemben is, a ha­zánkat Záhonynál elhagyó katona­vonatok rohamsisakot és kalas­­nyikovot szorongató Fiatalemberei számára is.­­A felhevültebbje nehezen bírta, hogy nem kapott szót. Az ország kiárusítása ellen tiltakoztak: „Mentek a tankok, jönnek a bankok”, a választási ígéretek betartását követelték.) Kováts József '56-ban mártírhalált halt forradalmár emléktábláját a JATE természettudományi kara, az egykori piarista gimnázium épü­letének falán leplezték le, majd a tömeg a Boszorkányszigeten gyújtott máglyához vonult. Dr. Pordány László ausztráliai és új-zélandi nagykövet a nemzeti szuverenitás értékéről beszélt: Magyarország adott szavának ezentúl súlya lesz, s hazánkat komolyan veszik a nemzetközi tárgyalásokon, hiszen nem függvénye már semmilyen hatalomnak. Karácsonyi Mihály, az SZKV egykori munkástanácsának elnöke vörösre festett sarló-ka­lapácsot hajított a Tiszába. (Rossz felé, jegyezték meg többen, mert a szerbek majd kihalásszák. Vagy Thürmerék, tették hozzá mások.) Pezsgőbontás és beszélgetés után, sötétedéskor indultak haza az ün­neplők - Magyar szemmel milyen Ausztrália világpolitikai látószöge? Az ország a Nyugathoz, vagy inkább Dél-Kelet-Á­zsiához tartozik ? - Ausztrália kettős kötődésű, de alapvetően angolszász ország. Tagja a Brit Nemzetközösségnek, Angliához való viszonya speciális: Ausztrália államfője az angol királynő, s ha ő valami érdekeset csinál, az természetesen megjelenik a sajtóban is. A királynőt a helyszínen a főkormányzó képviseli. Egy másik szempont az Egyesült­ Államokkal rokon­ítja: Ausztrália ugyancsak független államok szabad társulása, amelyek valamivel nagyobb önállóságot élveznek, mint az amerikaiak. Önálló kormányaik vannak, külön ünneplik a királynő születésnapját, és saját költségvetéssel dolgoznak, de természetesen is itt vannak úgynevezett közös ügyek: kül-, pénz- és katonapolitika. Földrajzi elhelyezkedése folytán azonban Ausztrália mégiscsak dél-kelet-ázsiai ország. Gazdasági és kül­politikai horizontját tekintélyes terjedelemben Japán foglalja el; Új-Zéland már-már társországnak számít az ausztrál köztudatban; Pápua Új-Guinea pedig közelsége okán foglal helyet a fontosabb országok sorában. Újabban jelentős gazdasági kapcsolatokat épített ki a kis tigrisekkel: a Koreai Köztársasággal, Thaifölddel, Szingapúrral, Tajvannal és Hongkonggal. Egyik legnagyobb partnere volt a Szovjetunió - bár reméljük, a múlt idő átmeneti; Ausztráliának ugyanis komoly problémákat okoz a szovjet fizetésképtelenség, csakúgy, mint Magyarország számára. A nagy mennyiségben odaszállított ausztrál nyersanyagot, gyapjút, marhahúst, búzát a szovjet kormány egyelőre képtelen ellentételezni. Mindezzel összefüggésben a politikai élet folyamatai azt jelzik, a nemcsak területét, de gazdasági erejét tekintve is hatalmas ország ebben a térségben vezető szerepet kíván vinni, s az Angliával való kapcsolatok rohamosan gyengülnek.­­ Az Európából, esetleg Magyarországról érkező hírek tehát nem címoldalasak? - Meg kell mondanom, a kontinentális Európa csak a látványos eseményeknek, vagy az erőszaknak köszönhetően kerül be a híradóba és az újságokba. Jugoszlávia például előkelő helyet vívott ki magának, jó ideje a kiemelt helyen szerepel. Magyarország az átmenet időszakában szintén jelentékeny érdeklődésnek örvendett - ennek utánanéztem az archivált sajtóter­mékekben -, mára az érdeklődés lanyhult. Bár utóbb néhány napig ismét ránk figyeltek, a szovjet csapat­­kivonás apropóján nagykövetségünkön sajtókonferenciát tartottunk s ekkor a nagy csatornákon láthattak bennün­ket, ám könnyen lehet, hogy ezután újra hónapokig tartó csend következik. Ez nem feltétlenül rossz, azt is jelentheti, nálunk rendben mennek a dolgok.­­ A világnak majd' minden országa nevezetes erről, de Ausztráliában nagyon is jelentős számban élnek magyarok. Követségünk keresi-e velük a kapcsolatot? - Diplomáciai küldetésünk mellett az óhaza és az emigráció közötti kapcsolatok szervezőinek is tekintjük magunkat. Tudott dolog, a kommunista rendszer időszakában a magyar állam különösen rossz viszonyban állt világszerte a nemzeti emigrációkkal. Elhanyagolta őket, de nem egy esetben szándékosan, előre kitervelten szított viszályt a különböző csoportok között, tovább mélyítve ezzel egyébként is meglévő megosztottságukat. Nem feltétlenül a magyar kormányok hibája volt ez, hiszen alig volt önálló külpolitikai mozgásterük. Nem lehet elhallgatni azonban azt sem, hogy a Németh­­kabinet alatt ez a beteges hozzáállás, ez a görcsös merevség már bizonyos mértékig oldódott; emellett - diplomatáinak köszönhe­tően - a szakmai munkában nem kellett a nulláról indulnom. Nem így az emigráció tekintetében. - Kik tették meg az első lépést ? - Öt nappal október 23-a előtt érkeztünk Ausztráliába, s olyan ünnepet szerveztünk Canberrai nagykövetségün­kön, hogy ezer mérföldekről érkeztek a magyarok, akik korábban az épületnek még a közelébe sem jöttek, nemhogy a lábukat betették volna, de most itt voltak, csil­logó szemmel, fölfokozott várakozással, remélve valami újat, mást, mint ami eddig volt, s mindezt a Magyar Köztársaság első nagykövetétől is. Amikor először találkoztunk, zakómra aranyból készült szentkorona­jelvényt tűztek, de ez nem személyemnek szólt, hiszen nem is ismertek, hanem az új politikának. Azóta is sokan meglátogatnak, úgyszólván naponta keresik velünk a kapcsolatot a legtávolabbi helyekről is. S ez fontos, mert Ausztráliában számarányuknál­­ hatvanezren lehetnek­­ nagyobb súlyuk, jelentőségük van a magyaroknak, közöttük jóval magasabb a diplomások és értelmiségiek részaránya, mint az óhazában.­­ Azt hiszem, nevezhetjük jellemzőnek, hogy az emigráció mindig az aktuális magyar politikai rendszer ellenében szervezte meg önmagát. Ez a helyzet meg­változott. Erezh­ető-e az ottani magyarok átrétegződése? Milyen politikai pártokat favorizálnak?­­ A különböző pártokat természetesen ismerik, de az itthoni belpolitikai tagolódásnak megfelelő átrendezésről nem lehet beszélni. A pártpolitikától egyébként is tartózkodunk odakint, de... nos, ha megkérdezte megmondom: az emigráció döntő többsége az MDF-fel szimpatizál. Természetesen nem fenntartások nélkül. Kemény bírálatokat is kapunk, amelyek az én meg­ítélésem szerint több esetben is jogosak. Gyűléseiken bizony sokszor alaposan megdolgoztatnak, amikor meg kell magyaráznom a kormány egyes lépéseit, de ez nem azt jelenti, hogy ne állnának alapvetően mellettünk. - Ez gazdasági segítséget is jelent? - Igen. De nem az államot vagy a minisztériumokat segélyezik, hanem a különböző Civil - elsősorban kulturális - és egyházi szervezeteket, politikaiakat vi­szont nem. Szegeden például a Juhász Gyula Alapít­ványt, amely erdélyi diákok pályafutását segíti a fel­sőoktatásban. Ma már bátrabban támogatnak, mert bíznak abban, hogy a címzettekhez meg is érkezik a kül­demény. A segélyeknél jóval nagyobb jelentősége van a beruházási kedv látható növekedésének. Tetózését az expo idejére jósolnám, tudniillik ennek rendkívüli látványossága igazi vonzerőt jelentene­­ az olyan szólamok, mint szabadság, demokrácia, piacgazdaság, a tőkét nem győzik meg. És ezt Ausztrália és Új-Zéland vezető politikusai is értésemre adták. Ódor József A hét végén villámlátogatást tett Szegeden dr. Pordány László, hazánk ausztráliai és új-zélandi nagykövete. Otthonában kértük röv­id beszélgetésre. Nagy Imrének utcája lett Ünnepség Vásárhelyen „Nagy csalódást okoz nekem ez a pillanat. Nagy Imre volt az a magyar politikus, aki szózatával fölébresz­tette a világot, és most csak ilyen kevesen vagyunk" - ezt Fónay Jenő, a Politikai Foglyok Országos Szövetségének elnöke mondta szombaton délelőtt Hódmezővásár­helyen, ahol fölavatták az egykori miniszterelnök emléktábláját. Mintegy kétszáz ember jelent meg délelőtt tíz órakor a Bagolyvár étterem előtt, amelynek falán az emléktáblát elhelyezték. A városi önkormányzat döntése értelmében ezentúl az utca is az egykori kormányfő nevét fogja viselni. A domborművet Nánay István szob­rászművész készítette. A Pofosz elnöke avatóbeszédében arról beszélt, hogy a forradalom 35. évfordulójának évében a társadalom közönnyel emlékezik az események­re. Arra kérte a jelenlevőket, hogy vigyék el ezt az emelkedett pillanatot város-, megye- és országszerte. „Ezt az embert mi megváltónak éreztük, de az árulás bitóra juttatta. Ma pedig, rehabilitációja után, sírja a Jel­es parcellában behorpadt, ápolatlan, míg Kádár János és társai a Kerepesi temetőben márvány­keretben nyugszanak. Vásárhely­nek tiszelet, hogy először gondolt rá, s az országban elsőként nevezett el róla utcát. (Budapesten Nagy Imréről teret neveztek el. M. T.) Az igazság bár győzött, de a rendszerváltás keveset mutat belőle" hangoztatta Beszéde után Nagy Imre lánya, Nagy Erzsébet leplezte le az emléktáblát, melyen a portré alatt ez olvasható: „Nagy Imre utca”. A családtagokon kívül virágokat helyezett el Györgyi István és Obersovszky Gyula, a Történelmi Igazságtétel Bizottság, Rapcsák András polgármester a városi önkormányzat részéről, valamint a helyi MSZP és MDF helyi szer­vezetének képviselői. Az ünnepség után rövid interjút kértünk Fónay Jenőtől. - Magyarországon ma nincsenek politikai foglyok, '56 hőseit reha­bilitálták. A Önök szervezetének célkitűzései megvalósultak. Ezek után van még értelme a működé­süknek?­­ Sajnos nem értük el a céljainkat! A magyar Parlament működésének első napján kihirdette '56 átér­tékelését. A forradalomra hivatkozva sok olyan ember bekerült a Par­lamentbe, aki aztán hamar elfelejtett mindent. A valóság ez. Mi új Magyarországot akartunk és akarunk változatlanul. A kárpótlást nem egészen így gondoltuk. A Kádár­­rendszer az első napon magához hívta azokat az embereket, akik a forradalom alatt elbújtak, és kár­pótolta őket. Százezrekkel kárpó­tolta. A mi új rendszerünk erre még nem tudott gondolni. - Mi az, ami '56 célkitűzései közül megvalósult' - Megvalósult a többpártrendszer: az Országgyűlésben valóban több párt képviselői ülnek. Ezek a pártok azonban nem mutatják meg tisztán és világosan a saját útjukat, még kevésbé azt az utat, amire a választások előtt hivatkoztak. Ezért nekünk még nagyon sok kötelessé­günk van. Elsősorban felvilágosítani, másodsorban megtisztítani a tiszta embereket a salaktól. - Ezt hogy képzelik ? - Úgy, hogy félre kell állítani azokat az embereket, akiknek vér tapad a kezéhez, akik bűnt követtek el annak idején. Egyre inkább felelősségre kell vonni azokat, akik bűnt követtek el az elmúlt negyven év alatt. - Milyen felelősségrevonásra gondol? - Világosan megmondtuk: elég az, ha megismeri nevüket a világ és félreállnak. Az lenne a legjobb, ha önként állnának félre. Van még bőven feladatunk, s amíg ezt nem végeztük el, addig nem is osztünk föl. El kell még mondanom, hogy az elmúlt három napban a kelet-európai államok hasonló szövetségeivel együtt Pesten olyan határozatot adtunk ki, amely, gondolom, a világ minden részén feltűnést fog kelteni. Mi ez? A nácizmust elítélte már a világ, ítélje el a kommunizmust is! Marok Tamás

Next