Délmagyarország, 1993. november (83. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-24 / 274. szám
Szerda, 1993. Nov. 24. OLVASÓSZOLGÁLAT IS LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, Szeged, Sajtóház, PF.: 153.6740. TELEFON: 481-460 A hét kérdése a Kisgazdapártról Tárgyilagosnak tűnő, valójában kissé provokatív indíttatású interjúkat olvastunk A hét kérdése című rovatban, a Délmagyarország november 11-i számában. A kérdések akörül forogtak: tudja-e a riportalany, jelenleg hányféle kisgazdapárt (így, kisbetűvel!) VoÍI? Anélkül, hogy a lap ezen jogát kétségbe vonnánk, feltűnt, hogy A hét kérdése az eddigi gyakorlattól eltérően letagadhatatlanul dárdákat hajigál egy működő parlamenti párt felé. Jó, rendben van, állunk elébe, s csak reménykedhetünk, hogy a közeljövőben a sajtóetika elvárásai szerint a többi parlamenti párt is úgyszintén „terítékre kerül" a szegedi polgárok véleményeinek tükrében. Nem tagadjuk a Független Kisgazdapárt nehézségeit. A beépült bolsevista katonai ügyészektől, a tanyáján állami pénzekből artézi kutat fúrató téeszelnöktől, s más, hasonló elemektől meg kellett válni. Mert ha ezek közöttünk maradnak, akkor a Kisgazdapárt már nem Kisgazdapárt! Ezek az elvtársak azután bizonyos időközönként összejönnek, s megalakítják a maguk mindenkori ilyen-olyan kisgazdapártjait. Ezeknek a különböző időkben és különböző személyekből összeálló állítólagos kisgazdapártoknak a nyilatkozatai kizárólag azoknak jelentenek valamiféle botrányt, akik annak akarják látni. A Független Kisgazdapárt majdnem 70 ezres tagságát, illetve a hozzájuk csatlakozott különféle szervezetek (Keresztény Nemzeti Összefogás szervezetei, Szolidaritás Szakszervezet stb., stb.) több százezres tagságát ezek az elvtársak nem zavarják, ők készülnek a választásokra, s ne tagadjuk, büszkék arra, hogy olyan közismert, karizmatikus személyiségek csatlakoztak a Kisgazdapárthoz, mint Maczó Ágnes, Rácz Sándor vagy mások. A Független Kisgazdapártot tehát nem csak egyetlen személy, dr. Torgyán Józszef vezeti - amint ezt sokan előszeretettel állítják be a mindannyiuk által szeretett és tisztelt Maczó Ágnes, a kemény szavú Rácz Sándor, az 56-os Szövetség elnöke, a református lelkész István József, vagy az úgyszintén református lelkész fia, Gyimóthy Géza pártfőtitkár. Várjuk tehát a más pártokat érintő kérdéseket a lap hasábjain, mert így az újságírói etika sem szenvedne csorbát, s a pártatlan tájékoztatásnak is gyújtanánk egy-egy szál gyertyát. Molnár György az FKGP országgyűlési képviselőjelöltje Szeged, II. sz. választókerület A sztrájkról - nyugdíjasszemmel Nap-nap után olvasom a sztrájkolni akarók fájdalmait, de nem vagyok tisztában a bérkövetelők keresetével. Illő volna, ha a médiák nem csak a nagy általánosságban ínnák meg a véleményüket, hanem írják meg, tulajdonképpen mennyi a jövedelme egy mozdonyvezetőnek és azt mennyi szolgálat után kapja meg. Akkor tud a társadalom érdemileg hozzászólni, ha mindezeket tudja és tisztában van vele. Mert követelni a legkeve- JpÉlL Lássátok feleim szümtükkel, mik vagytuk. 1/ Az elmúlt évtizedekre az is jellemző volt, hogy ha felsőbb vezető látogatta meg az üzemet vagy gyárat, akkor azt már mindenki jó előre tudta. Megkezdődött a takarítás, géptisztítás, szabályzat magolás/betartás, tiszta munkaruha osztogatás. A látogatót rögvest a helyi vezetőhöz irányították, kísérték. Nem volt meglepetés, minden szép és jó volt. ‘92-ben egy már privatizált üzemben történt, hogy a főigazgató úr rajtaütésszerűen érkezett, a portást félretolta az útból és már vágtatott is föl a termelőegységhez. Mire szegény telefonálni tudott a helyi kis-nagy főnöknek, hogy illusztris látogató érkezett, már késő volt, ígérték is a portásnak helyileg, hogy kirúgják, de előbb kiherélik, megnyúzzák. Szerencsére ez nem következett be, de a hasonló esetek elkerülése érdekében intézkedést kellett hozni. A következő intézkedés „lett végrehajtva”: az üzemtől úgy kétszáz méternyire volt egy kis kanyar, ami - az egyébként belátható egyenes út mellé társadalmi munkában ültetett fák miatt - nem volt látható. A rendész gyorsan kivágatta a fákat beláthatás céljából, a portásoknak vettek egy hatalmas katonai látcsövet, amivel a tíz kilométerre levő dóm tornyán a legyet is észlelni lehet. Azóta a szolgálatos portások éjjel-nappal az utat fürkészték a kukkerral a meglepetések elkerülése végett. 2/ Még a nyolcvanas években történt az egyik híres költőnk nevét viselő jó hírű főiskolánkban. A felettes minisztérium megelégelte az ilyenolyan címen rendezett munkahelyi italozásokat, kiadta hát az ukázt az azonnali beszüntetésükre mindenféle fegyelmik terhe mellett. Nagy dérrel-dúrral ki is hirdették, aláíratva a tudomásulvételt. Mit tesz Isten, már másnap súlyos baleset történt. Délelőtt 11 órakor az egyik munkatárs az intézmény kapuja előtt, kerépárral - nyakolajjal jól föltankolta - telibe találta az éppen arra járó villamos oldalát. Eltörött keze-lába. Hiába, a proletárokat a privatizáció sem riasztja vissza (az esetleges azonnali elbocsátás) a munkahelyi szeszfogyasztástól, sajnos. Szintén az egyik, nagyrészt külföldi tulajdonú privatizált üzemünkben történt, hogy az ott munkát végzők is el-elfogyasztották a maguk kis söröcskéjét, borocskáját, kétdekáját. A betétdíjas üres üvegek meg csak szerteszét gyűltekszaporodtak. A főigazgató elvtársból lett főigazgató úr - közel másfél millió bruttóval - egyszerűen oldotta meg a problémát. Havonként másfél havonként vasárnap bejárt összeszedni, összeszedetni az üvegcséket és sipirc a visszaváltó helyre. Adómentes fizetéskiegészítés, nagyfőnök módra is. Hát: „Lássátok feleim szümtükkel, hogy mik vagymuk"!? Vajda János Vadhajtások egykor és most sebbe kerül, de úgy termelni, hogy jusson a kívánságok teljesítésére - ezt kellene megoldani. A mai helyzetben a szakszervezetek nem állnak a helyzet magaslatán, mert az elképzelésük még a század elején tart a követelésük alapján, de a termelés és a hozzáállás a balkáni színvonalon van. A sztrájk kétélű fegyver. Fölteszem a kérdést: a sztrájk által elkövetett károkért ki a felelős és ki téríti meg? Az, aki a sztrájkot szervezte, vagy az, akinek elfogyott a pénze és nem tud fizetni. Én körültekintően ítélem meg a helyzetet. Életemben soha nem a kocsmát, a diszkót és a szoknyát kergettem. Engem az egyszerű emberek élete érdekelt. Most is így ítélem meg a tévé előtt nyilatkozó egyéneket. A mostani mozdonyvezetői sztrájkolóktól megkérdezem, hogy dolgozott-e bármelyikük egy hónapig fizetés nélkül? Vagy egy szolgálatuk tartott-e 16 napig, amibe mi részt vettünk. Ki gondolt ránk? De vasutasok voltunk és tudtuk, hogy az állam, a nemzet padlóra került. Pedig a gőzös mozdony világában százszorta nehezebb volt az élet. Bennünket nem az elektromos készülék tartott ébren, hanem a kötelességtudás. Nekünk tudni kellett az egész európai fékberendezést, a skandináv államoknál használt Hardy-fékberendezést is. Vajon a mai szakszervezet vezetősége rendelkezik-e ezekkel a tudásokkal? Azt hiszem nem. Nem elég az érettségi és az egyévi tanfolyam, ha az illető csak kereseti lehetőséget lát benne, nem pedig hivatást. Mi, régi nyugdíjas mozdonyvezetők szégyelltünk volna ilyen lépést tenni. És nekünk 12-16 ezer forintos nyugdíjból kell megélnünk, de nem háborgunk, mert a nyugdíjintézetnek sincs pénze. Én 80 éves koromig dolgoztam, mint fizikai munkás, amit addig összeraktunk, abból pótoljuk a plusz kiadást. K. L. Szeged Tisztaság és sztrájk Örömmel olvastam a Délmagyarország november 16-i számában mejelent P. K.: „Sztrájk, te áldott!” című írását, ironikus kicsengése ellenére is. A személygépkocsik tisztítását ugyanis a Budaber Mérnöki Kft. szegedi kiren ' •! Kapcsolatok 13 deltségének dolgozói végzik, a MÁV-val kötött vállalkozói szerződés szerint. Ezért joggal érezhettem úgy, a cikk elolvasásakor, hogy az a mi dolgozóink munkáját dicséri. Mivel a tisztítási feladatokat előre meghatározott ütemterv szerint végezzük, három műszakban (tehát nemcsak vasárnap délután, de a hét minden napján hajnalban, délben és éjfélkor is) nyomatékosan le kell szögeznem, hogy a cikkíró által tapasztalt tisztaság nem állott összefüggésben a említett sztrájkkal. Csodálkozásának valószínűleg az lehet az oka, hogy ritkán van alkalma az elsők között felszállni a frissen tisztított személykocsiba. Ugyanis néhány perccel a szerelvény indulása előtt, főleg a téli időszakban, dolgozóink munkájának már sajnos nem sok látszata van. Egyébként megragadom az alkalmat, hogy e helyen is megköszönjem a MÁV-dolgozóknak a sztrájk körültekintő szervezését, mely lehetővé tette, hogy dolgozóink a sztrájk ideje alatt is zavartalanul végezhessék munkájukat, remélem az utazó közönség hasonló megelégedésére. Köszönettel és üdvözlettel: Török János kirendeltségvezető Megemlékezés A Szeged 2-es számú postahivatal megtartotta szokásos nyugdíjas találkozóját a Tóthvendéglőben. Magam és több társam nevében mondok köszönetet a hivatal vezetőinek, a szakszervezetnek és mindazoknak, akik ezt elősegítették. Jutalmul ebéddel kedveskedtek, igen jólesett az, amit a stabil dolgozók szervezete mutatott a volt, idős dolgozók iránt. Köszönjük a vendéglő felszolgálóinak az udvarias kiszolgálást. Kívánok valamennyiünk nevében továbbra is jó munkát, szeretetet. Isten áldását, erőt, egészséget, békés életet és hazaszeretetet. Kovács Mihály nyugdíjas H 1993. október 28-án egy éves előkészítő munka után Szeged város közgyűlése tárgyalta a „ Világ Utcája ” projektet. A Városfejlesztési Bizottság (VBKM) végső döntése és határozata alapján az illetékes „Hivatalnak” az úgynevezett B változatot, azaz a Rókus 11/3 (Francia hegy) Részletes Rendezési Terv-módosítás jóváhagyásra kerülő munkarészeit kellett volna a Közgyűlés elé vinni. Helyette zavaros és az előzményeket teljesen figyelmen kívül hagyó, az úgynevezett „A módosított” változatot terjesztette a közgyűlés elé, amelyet a Bizottság nem tárgyalt meg, amely a Közgyűlés részére és számunkra is ismeretlen volt. A Világ Utcája Kft. jelen lévő képviselőinek tiltakozását az ülést levezető Tűhegyi József alpolgármester úr nem engedte elmondani, miután hozzászólásukat többször félbeszakította. Véleményünk szerint a képviselők félrevezető tájékoztatás alapján hozhatták meg döntésüket. A Világ Utcája Kft.-t szegedi polgárok alapították és ez a társaság a törvényeket tisztelve a városi hivatal egyes feladatait is átvállalva - pld. rendezési terv készítés - az összes stációt végigjárta, hogy egy Szeged városa és a régiójának érdekeit szolgáló kezdeményezést megvalósítson. Győrben, Szombathelyen, Pécsett, Békéscsabán és még sorolhatnánk, a város vezetése az ilyen kezdeményezésnek segítséget nyújt, területet biztosít Szegeden, elolvasva a város hosszútávú fejlesztési koncepcióját taglaló javaslatot és a Polgármester Úr gondolatait: „Szeged, örökség, amely kötelez, adottság ami lehetőségeket teremt, szellemiség, ami fogva tart, mégis szárnyalásra késztet. ” „Szeged a mi városunk. Ezért a mi dolgunk, hogy megtegyük a tőlünk telhetőt, hogy a polgárai igazán a maguknak érezzék. ” - mi is segítséget vártunk, de azt semmiképpen, hogy a hosszú „akadályfutás” után a cél előtt még falat is emelnek elénk. Tisztelt Képviselő Testület! Tudjuk, hogy elhatározásunk az Önök számára csak az egyik tárgyalandó feladat volt a sok közül. Tapasztaltuk, hogy a „Hivatal” Önöket nem a valóságnak megfelelően tájékoztatta. A Részletes Rendezési Tervmódosítást a Területi Tervtanács elfogadta, és Önöknek is jóváhagyásra javasolta. Ezen túlmenően a Tervtanácson elhangzott, észrevételeknek, valamint az illetékes „Hivatal” észrevételeinek megfelelően átdolgozott és elfogadott tervdokumentációt a Városfejlesztési Bizottság 1993. október 20-i Határozatában Önöknek is elfogadásra ajánlotta. Kivonat a Szeged Megyei Jogú Város Közgyűlése Városfejlesztési, Környezetgazdálkodási és Műszaki Bizottság 1993. október 20-án tartott ülésének jegyzőkönyvéből 2654-143/1993. X. 20./VKMB Határozat A Bizottság a Városrendezési és Építésügyi Iroda 50.953/1993. sz., Szeged-Rókus 11/3 ütem területére vonatkozó RRT. programmódosítás tárgyú előterjesztését megtárgyalta. 1. A Bizottság az előterjesztés „B" változatát támogatja. (Részletes Rendezési terv) Talán azt a határozatot Önök még a mai napig sem ismerik!? Nem feladatunk, hogy vizsgáljuk, kiknek és miért állt az érdekében a Közgyűlés félrevezetése és egy jogos döntés elodázása, reméljük, hogy ezt a törvényességi felügyeletük tisztázza majd. Szeretnénk döntésüket a tények és a törvényesség biztosítása érdekében befolyásolni, ezért tervünkről véleményt kértünk az építész szakma két pólusán álló - Kossuth-díjas építésztől, Finta Józseftől és Makovecz Imrétől. LAKÓ ÉS KOMMUNÁLIS ÉPÜLETEKET TERVEZŐ KORLÁTOLT FELELŐSSÉGŰ TÁRSASÁG A „ Világ Utcája " Kft. Fax: 62 493-410 Apró Juhász János ügyvezető igazgató Szeged Tisztelt Igazgató Úr" Köszönöm, hogy megismertette velem elképzeléseit a Szegedre tervezett elképzelt „ Világ Utcája " jövőjét illetően. A Város egyre egzaktabb, egyre érzékelhetőbb regionális (határokat átlépően regionális) szerepe, szellemi és építészeti hagyományai, érzékelhető egyedi hangulata ,amely érzelmi alapon is fókuszáló habitusú) predesztináló értékű és pressziójú lehet arra nézve, hogy az efajta „project" megszervezése és megvalósítása józanul érvelt és gazdaságos is legyen. A beépítési terv-vázlat alapján megállapítható, hogy a javaslat nagyon is reális (nagyságrendje is az) - s hogy az az élet, amely e tervekbe belehelyeződne, hatalmas indukciót jelentene, a város és a régió gazdasági-szellemi színvonalának formálódására. Az a folyamat, amely igen természetesen és józanul megindult - s amely a nemzet (és gazdaság) jövője szempontjából primer hatású lehet - hogy ti. Budapest túlcentralizált állapotát ellensúlyozandó a „peremvárosok" (jelesül Szeged, Debrecen, Pécs, Miskolc, Szombathely, Nyíregyháza stb.) hatalmas és induktív fejlődésnek indulván, határokon átlépő „gócosodásokat" képeznek egy ilyen terven is képleteződik. Remélem, hogy fáradozása sikerrel jár, s szerény lehetőségeim szerint szívesen segítem terve megvalósításában. Budapest, 1993. november 2. Szívélyes üdvözlettel: Dr. Finta József s. k. építész az MTA rendes tagja MAKONA Építész Tervező és Vállalkozó Kft. 1011 Budapest, Szilágyi Dezső tér 6 telefon: 2018.537. 1154.452 telefax: 2017.091 Világ Utcája Kft. Szeged Vág u. 4. telefax 493410 A Rókus 11/3 (Francia Hegy) RRT. módosítást a Világ Utcája terv megvalósítására alkalmasnak tartom. Építészeti minősége jó. Bp. 1993. okt. 29. : Makovecz Imre s. k. építész Tisztelt Közgyűlés! Eddig tartott volna levelünk Önökhöz, ha időközben nem jut tudomásunkra, hogy az 1993. nov. 25-i közgyűlésre a „Hivatal” előterjesztést és határozatot készített, amely alapján egy „külföldi társaságnak" adnák el az eddig - egy szegedi polgári kezdeményezéstől - annyira féltett rókusi területet. Velünk helykijelölési dokumentációt, szabályozási tervjavaslatot, Részletes Rendezési Terv-módosítást készíttettek. Hogyan lehetséges, hogy ettől a „fantom beruházótól” nem kérnek rendezési terveket és nem kérik azok bürokratikus jóváhagyását? Hogyan lehetséges most a szükséges területfelhasználási vizsgálatok nélkül területet eladni? Hogyan lett az eladható mintegy 6 hektáros területből 21 hektár 0306 négyzetméter?! Vagy most már eladható a Bálint Sándor utca, a városi közművek területe és a közparknak kijelölt terület is?! Miért nem ajánlották az illetékes telekeladást felvezető urak a nekünk ajánlott nagyértékű Maty-éri és egyéb területeket a külföldi befektetőknek?! Milyen városvezetés az, amely saját polgárait félrevezeti és több milliós felesleges kiadásba kényszeríti?! Megfelelnek-e hivatali esküjüknek az olyan emberek, akik Önöket is félrevezették? Hogyan lehetséges egy háromsoros telefax ajánlat alapján érdemi döntést hozni, és egyéves kemény munkát percek alatt lesöpörni?! Vagy a tervezési programban a „Hivatal" által meghatározott létesítményeket, 370 lakás megvalósítását, csak tőlünk kérték, és írták elő?!A kérdések jönnek és jönnek, de válasz nincs! Vagy a válasz nagyon is egyszerű, de nem merjük kimondani?! Tisztelt Képviselő Testület! Önök az eddigiekben is különbözően ítélték meg elképzeléseinket. Voltak, akik kezdettől hittek a projektben és segítették törekvéseinket és voltak, akik kételkedtek. Ez tájékozatlanság hiányában teljesen érthető volt. Most ismételten kérjük Önöket, hogy a tények alapos ismerete és mérlegelése után hozzák meg döntésüket. Ne engedjék meg, hogy egy ilyen törvénysértő, „egyeseknek mindent szabad” gátlástalan felfogás érvényesülhessen. Bízva az Önök tisztességében még reménykednek - velünk együtt - azok a szegedi polgárok, akik megválasztották Önöket. Köszönjük az újságnak, hogy befejezhettük hozzászólásunkat, és köszönjük, hogy elolvasták. Novák István főépítész Apró Juhász János ügyvezető igazgató Ami egy közgyűlési hozzászólásból kimaradt