Délmagyarország, 2005. október (95. évfolyam, 230-255. szám)
2005-10-01 / 230. szám
SZOMBAT, 2005. OKTÓBER 1. AKTUÁLIS Elköltöztettek Szegedről tizennyolc családot Háztulajdonosok lettek a repülőtéri romák Huszonkilencmillió forintot áldozott arra Szeged önkormányzata, hogy a repülőtér melletti életveszélyes épületben hajléktalanként élő roma családokat kiköltöztesse a városból és másutt ingatlanhoz juttassa. A megoldást sikertörténetnek nevezi az alpolgármester, az érintett cigány családok is elégedettek, a roma jogvédők viszont kitelepítésről beszélnek. Konvojban hagyták el pénteken délelőtt Szeged határát azok a teherautók, amelyek a repülőtér melletti életveszélyes épületben évek óta tengődő roma családokat költöztették el a városból. Az egykor jól felszerelt hajléktalanszálló mára lepusztult romhalmazában ragadt cigányok örömmel csomagolták cókmókjukat, mert Szegedtől 15-100 kilométerre ugyan, de saját házban, vagy tanyában kezdhetik újra az életet. - Imába foglalom a cigányok jótevőinek nevét! - jelentette ki Petrovics Edit, aki Jánoshalmára három gyerekkel és egy élettárssal háromszobás kertes házba költözik. - Úgy tudom, 1 millió 700 ezer forintért vásárolta meg nekünk a házat valami alapítvány. - Góré és disznóól is van a portán - teszi hozzá a fia, akinek a szegedi Kolozsvári téri iskolája még bútorokat is gyűjtött, hogy segítsen lakályossá tenni azt a szobát, ahonnan a srác a jánoshalmi szakiskolába jár majd tanulni. - Nagyjából minden repülőtéri romának elrendeződött a sorsa az elmúlt négy hónapban - mondja Kovács Antal, akit egyfajta vajdaként tisztelt a szegedi közösség. Velük együtt hat család költözik el 80 kilométerre, Kunszentmártonba, ahol Kovács Antalnak a vasútnál, fiának egy kőművesnél, feleségének pedig az iskolai konyhán ígértek munkát. Úgy tudja, hogy Jánoshalmára hat, Öcsödre két család indul szerencsét próbálni. Sikertörténetnek minősíti a tizennyolc roma család elköltöztetését a két éve bontásra ítélt épületből Sólymos László. A városüzemeltetési alpolgármester elmondta: a repülőtér melletti ház lakói és a város 90-es évek óta érlelődő konfliktusának megoldásához Botka László polgármester az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium segítségét kérte. A közgyűlés júniusban úgy határozott: 29 millió forintot szán arra, hogy az életveszélyes épületből elköltöztesse a szegedi romákat. A képviselők arról is döntöttek, hogy a város értékesíti az ingatlant, miután eldózeroltatja az ottani romhalmazt. Nem segítette a repülőtéri hajléktalanok hajlékhoz jutását, ezért kárhoztatják is a romák a Szegedi Cigány Kisebbségi Önkormányzatot. Az elnök, Jakab József szerdán is csak annyit tudott, hogy szeptember 30-án kiürítik a Bajai úti házat. A cigány vezető nem válaszolt az Igazságügyi Minisztérium Roma Antidiszkriminációs és Ügyfélszolgálati Hálózata szegedi ügyvédje többszöri levélbeli érdeklődésére sem. Dr. Szirtesi Zsuzsanna ugyanis a romák mendemondájából úgy értesült, ami a repülőtér melletti épületben lakókkal történik, az kitelepítés és jogsértő is lehet, hiszen Szegedről eltávolították a cigányokat például Jánoshalmára, vagyis nagyjából 80 kilométerre, vagy Öcsödre, azaz több mint 100 kilométerre. Az ügyvédnő a mai napig sem tudja, hogy ki szervezte a szegedi romáknak Csongrád megyén kívülre költöztetését, ott történt-e diszkrimináció, melyben a hálózat jogi segítséget nyújthat. ÚJSZÁSZI ILONA KONFLIKTUSKEZELŐ Konfliktuskezelők közreműködését javasolta a tárca, így jutott szegedi feladathoz Geskó Sándor és a Konszenzus Alapítvány, illetve a helyi, Szollár Zsuzsanna nevéhez köthető Intermezzo Egyesület. A két civil szervezet szerepét nem sikerült tisztáznunk, ugyanis szakmája etikai kódexére hivatkozva Geskó úr elzárkózott a tájékoztatástól. Azt viszont kérdés nélkül is hangsúlyozta, hogy alapítványának nem származott haszna az akcióból. Pénteken reggel elvitték a romákat, délelőtt bontani kezdték a kiürített repülőtéri épületet Fotó: Gyenes Kálmán Minden demonstrálom jutott egy rendőr Ópusztaszeren Vasszécsénnyel kezdődött a bontás A vasszécsényi önkormányzat emléklapjának eltávolításával megkezdődött tegnap Ópusztaszeren a Megmaradás Falának bontása, mely ellen tízen demonstráltak a helyszínen. Ugyanennyi rendőr vigyázott a rendre. A szónokok varázsvesszőről, időbuborékról és a sátánról beszéltek. „A kegyeletsértő cselekedet ellen tiltakozást szervezünk, amelyre önt is elvárjuk" - állt a Dél-alföldi Média Kft. meghívójában. Tíz évvel ezelőtt ez a cég kezdte el építeni - engedély nélkül - az ópusztaszeri emlékparknál a Megmaradás Falát, amelyre 70 ezer forintért tettek fel egy gránitlapot. A jogerős bírósági ítélet értelmében tegnap nekiálltak, hogy lebontsanak négy emlékfalat a tízből. Minden falra egy demonstráló és egy rendőr jutott. Szilágyi Árpád városvédő polgár azonban így is hálás volt azoknak, akik a zord időben hallgattak a hívó szóra. Szerinte nem volt még olyan barbarizmus Magyarországon, mint amilyen itt. „Nagyon megkérem a kivezényelt építőmestereket, hogy ne bontsanak" - mondta Szilágyi és azt javasolta: ássák körbe a falakat és vigyék el azokat a Magyarok Világparkjába. (A Dóc határában létesített emlékfaültető vállalkozás már évekkel ezelőtt bedőlt, a terület teljesen elgazosodott - a szerk.). Valahogyan erre az ötletére fűzte föl a városvédő azt, hogy a „jó szándékú embert az isten teremtette, egy részüket azonban rossz útra vitte a sátán." Körösi Imre közíró mélyen elítélte, hogy Bibó István és Féja Géza kegyhelyét vésővel és kalapáccsal próbálják megszüntetni. Szerinte most időbuborékban vagyunk, és majd figyeljük meg, hogy a döntéshozókra, akik a fal lebontásáról rendelkeztek, senki sem fog emlékezni tíz év múlva. A közíró úgy vélte, most valamilyen varázsvessző ütésére fontossá vált a bontás, ami hite szerint el fog maradni. Körösi tévedett. Noha nem jött a dózer, a vasszécsényi önkormányzat gránitlapjának eltávolításával megkezdődött a bontás. Miközben az emléklapot vésegették a falon, a rendezvény hangosításával megbízott Bene Gábor kisgazda alelnök spontán szónoklatba kezdett. Szerinte katasztrófa, hogy ilyen ügyben nincs összefogás. A baseballsapkás kisgazda felpörgette a motort, majd az „aki itt van, az igaz magyar" fordulattal üresbe tette. Akkorra végeztek is a bontók. A gránitlapot elvitték az ópusztaszeri polgármesteri hivatalba, ahol átveheti a tulajdonos. A bírósági határozat végrehajtásában kijelölt jegyző, Mózes Ervin elmondta: lebontják a falat, de előbb megpróbálják eltávolítani az emléklapokat, ami több napig is eltarthat. SZ. C. SZ. Leszedik az első táblát a falról Fotó: Gyenes Kálmán Jöhet az eső BAKOS ANDRÁS Eredetileg építési engedélyért ment be a községházára, aztán ott ragadt. Előbb képviselő, majd polgármester lett, és azóta mindig újraválasztották. Amikor a megyeszéli kis falu fiatal polgármesterét arról faggatom, mi az, amire most, tizenöt évvel az önkormányzatok megalakulása után a legbüszkébb, nem valami beruházást említ. Azt mondja, most arra a két közmunkásra büszke, aki még az eső előtt levágta a füvet, ahol kellett: összesen három és fél hektáron. „Eredetileg úgy volt, hogy benn fognak dolgozni az épületben, és csak pénteken vágják a füvet. De reggel azzal állított meg az egyik, hogy a rádió újabb esőt mondott a hét végére, meg kéne cserélni a két feladatot. Nagy dolog, hogy szólt: ez az ember nem tudott elhelyezkedni a szakmájában, mi foglalkoztatjuk, de a sajátjának is érzi a falut, fontos neki a munkája, reggel nyolcra pontosan jön, és négy óra egy percig dolgozik. A rossz idő pedig tényleg jön, már most sem tudnának füvet nyírni. Pihengethettek volna odabenn." A polgármester azt mondja, az ilyen élményekért érdemes ezt csinálni. Az első önkormányzati választások idején úgy tűnt, elithiány van a falvakban, holott inkább arról volt szó, hogy akik szóba jöhettek, azokat elriasztotta a politika hangneme. Adó viszont most kóstol bele az önkormányzati munkába, azt a szűkülő mozgástér, a pénzhiány riasztja el a feladattól: a kudarcok lehetősége. A fiatal polgármester azt mondja erre, hetente négyszer-ötször előfordul az, hogy valamit nem tud úgy megoldani az önkormányzat, ahogy szeretné, ahogy jó lenne az embereknek. Az Antall-kabinet adta a legtöbb lehetőséget a helyhatóságoknak, az akkor nem tűnt soknak, de azóta mindegyik kormány vett el belőle valamennyit, és még mindig nem fogyott el. „Megesik, hogy el kell bocsátani valakit. De hát tudni kell odaállni ilyenkor is az emberek elé. Nem annak van hitele, aki mindenkinek kedvez, hanem annak, aki a legkedvezőtlenebb körülmények között is következetes marad" - mondja. A megyei közgyűlésen szoktunk találkozni. Legutóbb, amikor a szegedi vakok otthonának a vezetőjéről kellett dönteni, a fiatal polgármester is igent mondott a több szakirányú végzettséggel, nagy múlttal rendelkező pályázóra. A többséget adó frakció tagjai nem nyilvánítottak véleményt, viszont mindannyian tartózkodtak, és a szavazás érvénytelen volt. Láttam, ahogy a fiatal férfi arcán átsuhan a csalódottság. Egy pillanat alatt. „Most megaláztunk egy embert. Ennyi" - magyarázta később, hozzátéve, ebben a politikai közegben az ilyen dolgok miatt érzi rosszul magát. Otthon azonban más. Megint építkeznek, már meg is van az engedély. Nem, nem ő, hanem az önkormányzat épít: vettek egy leromlott állapotban lévő épületet, nyertek pályázaton, hamarosan kezdődik a felújítás. Ott van mellette az uniós pénzből felépített játszótér, kicsit távolabb az egészségház. Az utak aszfaltozottak, a közvilágítást is felújították. „Ha ez az épület is kész lesz, megszépül a főtér. Aki tizenöt éve látta utoljára, nem ismerne rá." És a fű is le van vágva. Jöhet az eső. 3 Vásárhelyi tehermentesítő, autósoknak Megnyílt a Kaszap utca Tegnap reggel adták át a vásárhelyi laktanya előtti körforgalmat a Kaszap utcával összekötő, önkormányzati beruházásból elkészült útszakaszt, amely a belváros egy részét tehermentesíti az átmenő forgalomtól. Az októberi hivatalos avatóra Medgyessy Pétert is várják. Minden bizonnyal az ország legbiztonságosabb útszakasza volt a 47-esnek a vásárhelyi laktanya előtt húzódó, körforgalomban végződő, négysávos része - eddig ugyanis legfeljebb a katonák jártak rajta. A vasúti aluljáró közelében elhelyezett, a behajtást mindkét irányból megtiltó táblát viszont tegnap reggel Lázár János polgármester Csorba Mihály és Kószó Péter alpolgármester segítségével eltávolította, megindulhatott a forgalom. Köszöntőjében a város első embere elmondta: a 2001-es kormányzati döntést követően arról is megszülettek a tervek, hogy új nyomvonalra helyezik a 47-es Vásárhelyt átszelő szakaszát, mégpedig úgy, hogy a vasúti töltés alatti aluljárón át, a Kertvárost kikerülve érje el a Kaszap utcára. A körforgalmi csomópontból pedig majdan folytatódhat az egész várost tehermentesítő út. - A körforgalomtól a Kaszap utca torkolatáig terjedő 465 méteres szakaszt a város önerőből, 300 millió forintért építtette meg a Strabag Rt. kivitelezésében, a hozzá csatlakozó közvilágításokkal, közművekkel - emelte ki Lázár János. Hozzátette: a vasúti aluljáró kormányzati forrásból, 350 millió forintért készült el, azaz az egész beruházás 600-650 millió forint értékű. A város első embere külön megköszönte az előző kormánynak, s különösen Medgyessy Péter volt miniszterelnöknek a segítséget, aki személyes beszélgetésüket követően döntött arról, hogy a vasúti aluljárót a MÁV megépíti. Az átadott útszakasz ünnepélyes avatását október 15-ére tervezik, amikor is a nemzetiszín szalagot Lázár Jánossal közösen Medgyessy Péter vágja majd át. KOROM ANDRÁS * SUZUKI Most 500 000 Ft használt autóbeszámítással és 5 év garanciával! SUZUKI I SZENTGYÖRGYI, Szentgyörgyi Kft. Szeged, Dorozsmai út 17-19. Telefon: 62/554-300 www.suzukiszentgyorgyi.hu