Délvilág, 1991. július (48. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-17 / 166. szám
km tüdők az égre felm - panaszkodik Novák András Novák András szegedi festőművész huszonegy éve dolgozik nyaranként a szabadtérin. Akár nyerő is lehetne, ha nem okoznának gondot a megoldásra váró problémák. Most éppen azért duzzog, mert ecseteket kellett venni, olyanokat, amit más nem tud beszerezni. Közben a művészeti gimnázium diákjait is eligazítja, akik szakmai gyakorlatukat végzik. — Ilyen jó társaság még nem volt a téren — mondja kellő dicsérettel —. Szófogadók, nagyon rendesek, szorgalmasok a mostani diákok. Mi történhetett? Eddig csak gond volt velük, most meg tessék, semmi! — Véleményed szerint milyen a jó díszlet? Ezt nem a díszletfestőtől kérdezem, hanem a festőművésztől. — Tisztázzunk valamit, elsősorban díszletfestő vagyok itt. Én vagyok az utolsó a „játékban”. Amikor a famunkák elkészülnek, kifeszítik a vásznat, akkor következik a festés. Persze az egészet megelőzi a tervezés. A díszletterveket gyártásra kell előkészíteni. Világosan elolvasható tervek kellenek, utólag méretet korrigálni, újraszabni nem lehet. Nem tudok az égre festeni, csak ami le van írva, el van készítve! — Ezek szerint nem mindig a legpontosabbak a tervek? — Hát nem is tudom. Kétségtelen, hogy kellő színpadismeret is kell a jó díszlettervezéshez és építéshez. A legjobbak ilyen terveket készítenek. Elsősorban Varga Mátyás, Forray Gábor, Bakó József, Csikós Attila, Székely László, Csányi Árpád. — Milyen díszlettervek, megvalósítások tetszettek eddig? — Valójában nagyon kevés. Néhányat azért említenék. Elsősorban a Tosca, a Nyomorultak, a Jézus Krisztus szupersztár, a Borisz Godunov díszlete. —... és sok minden nem? — Állítólag ez Európa egyik legnagyobb színpada, tény! Akkor miért kell beépíteni a zenekari árkot?. Magától értetődik, hogy én ebbe nem szólok bele, de véleményem azért van. Nem értem ezeket az „istentelenkedéseket !” Indokolatlan, célszerűtlen. Annyit azért már megtanultam, hogy a színházi tér a színházat, színészt kell hogy szolgálja és nem a látványt. Olyan díszlet és színházi tér kell, amelyben a színész jól érzi magát. — Milyenek a műszaki feltételek? — Valami ősi átok ül a szabadtéri színházon. A Dóm tér nem tud megszabadulni a táraktól, a raktározástól. De, azt hiszem, ez országosan is érvényes. Hát nincs senki, aki ebben a kérdésben intézkedni tudna? — Haragszol? — Arra nincs időm. Dolgozunk és megalkuszunk a körülményekkel. Szombaton premier! (ner) A zenekari árkot azért kell beépíteni a Mária evangéliumára és a Macskákra, mert ott nincs zenekar és kamaradarabok. Azért, hogy fesztiválprodukciókká szélesedjenek, több szereplő kell, s hozzá nagyobb játéktér (a főszerk., ki mellesleg a szabadtéri művészeti vezetője). Fesm Kecskeméten Két, egymásba kapcsolódó, rangos zenei rendezvénysorozat vette kezdetét a hét elején, Kecskeméten. A Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet immár tizenhatodik alkalommal házigazdája a nemzetközi Kodály-szemináriumnak, amelyre több mint húsz országból mintegy százhúsz résztvevő érkezett. Az augusztus 3-áig tartó zenei kurzusokon általános zenetanárok és karvezetők tanulmányozzák, gyakorolják a Kodály-módszer szerinti éneklést, muzsikálást. A hallgatók egy óvodás csoport bemutató foglalkozásából is ízelítőt kapnak, s különböző műhelyfoglalkozásokon is részt vesznek. Az első héten speciális kurzust tart a Finnországban élő, magyar származású testvérpár, Szilvay Géza és Csaba, a vonástanítási módszerről. A karvezetői mesterkurzust Erdei Péter, a házigazda intézmény tanára vezeti. Illusztris vendégtanára is lesz a szemináriumnak, Kodályné Péczely Sarolta, aki a magánénekesek, kórusok, Kodály-műdalok mesterkurzusát vezeti. A szeminárium tanárai és hallgatói a nemzetközi Kodály-fesztivál keretében koncerteken mutatkoznak be a nagyközönség előtt. A nyitó hangversenyen a Kodály Zoltán Zeneiskolában Péczely Sarolta, Kodály-, Strauss- és Rachmani névműveket adott elő. Kodály Zoltán szülővárosában augusztus 2-áig összesen tíz hangversenyen vehetnek részt az érdeklődők. Július 24-én például, fellép a „Camerata Transsylvanica, kortárs romániai, és romániai magyar szerzők műveivel. Kecskeméten kezdi — július 26-án és 27-én — magyarországi vendégszereplését a World Youth Choir, a „Világkórus 91.”, a svédországi Fred Sjöberg vezénylésével. , Marjanucz László kürtölte össze most is évek óta segítőit, és olyanokat is, akik most szerepelnek először hasonló táborban közreműködőként. Bárkányi Ildikó a népi gyermekjátékokkal foglalkozó csoportot vezetgeti, Jaksa Eleonóra a néprajzi csoportot, Halmágyi Pál a történészkedőket, Felföldi László a cigányfolklórral foglalkozókat, az egész faluban Puszta Manciként ismert könyvtáros pedig a táplálkozás tudnivalóira kíváncsiakat. Talán könnyű kitalálni, hogy a kedvcsinálónak szánt étkeket az ő programjából írtuk ki. Egyébként igen praktikusan szervezik munkájukat. Délelőtt megtanulnak hely-színi gyűjtés alapján egyegy receptet, és estére kelvén meg is főzik, meg is sütik az étket. Sanyarú gazdasági körülményeink között jól is jönnek ezek a praktikusan egyszerű fogások. Meg kell még említenem a polgármestert, mert elsősorban rajta múlt, hogy ez a tábor a mindenféle néprajzi gyűjtésre legalkalmasabb faluban, Apátfalván történjen. Megyei párja a falunak Tápé, de azt már annyira ismeri a néprajz, alig maradt gyűjteni való. Apátfalva háttérben maradt mostanáig, hiszen többet kell utaznia Szegedről annak, aki az itteniekre kíváncsi. Hagyományait legalább olyan jól őrzi, mint Tápé. Az újsütetű polgármestert pedig azért kell külön is említenem, mert — sajátjából! — két oldal szalonnát, egy zsák krumplit, egy vödör vöröshagymát, egy gáztűzhelyet, és egy gázpalackot is adott — ahogy itt mondják: a szíve mellé. És a kocsija is rendelkezésükre áll. Amikor ott jártam, a templomban tartott előadást a falu és a templom történetéről. Elegánsan világos volt minden szava, és állandóan érezni lehetett, szinte a lélegzettel beszívni, menynyire szereti faluját. Jó néhány elődjével találkoztam a tanácselnöki székben, hozzá hasonlítható egy se volt. Talán a polgármesteri stallum se látja kárát. A résztvevők egy része apátfalvi Apátfalvi, ahogy a falubeliek mondják — általános iskolás, a másik része Csongrádról, Szentesről, Vásárhelyről, Makóról és Szegedről jött, valamelyik középiskolából. Akivel szót válthattam, mind lelkesen áradozott, mennyire jó itt lennie. Reggel nyolckor kezdenek, és este tízkor szokott befejeződni a nap. Ami közte van, érezzük mindnyájan a bőrünkön, lankasztó kánikula. Jelentem, a táborbélieket nem sikerült ellankasztania. Mondtam az előbb, egyre inkább nem tábor a nyári tábor. Az apátfalvi ugyanaz, bár a hajdani pártházban tartják, de egészen tábori körülmények között. Ha finom akarnék lenni, azt mondanám, japánosan rendezték be: „ágyaikat” a földre vetették, nyilván azért, mert ágyaik valójában nincsenek. Tábori kellékekből állt össze a fekhely. Azért is lelkesednek, mert ekkora vendégszeretetet se találni minden faluban. Akárhova nyitnak be a tíz nap alatt, mindenhol szívesen fogadják őket, és sokan vannak még, akik élelemmel is táplálják őket. A tejet is ingyen kapják reggelihez, és a napközbeni sütéshez-főzéshez is. Mondhatnánk, most éppen nem nagy áldozat, annyi a tejünk, de aki igazándiból ismeri a viszonyokat, tudja, nem innen fúj a szél. Örül az egész falu, hogy itt vannak a honismeretiek, és úgy segíti őket, ahogy tudja. Negyvenen vannak. Megkérdeztem, hogyan szerveződtek a csoportok. Akik a hasukat szeretik — gondoltam —, azok vannak a kuktálkodók között, akik játszani szeretnek, azok meg a gyermekjátékok gyűjtését vállalták, de nem egészen ennyire egyszerű a dolog. Mindenki azt választhatta, amelyikre leginkább kíváncsi. A gyermekjátékok címszó alá például, az is tartozik, milyen helyet foglalt el a gyerek a családban, a faluban, tanulmányozzák öltözködését, táplálkozását, iskolába járását, munkára nevelődését is. Említettem már pénztelenségünket. Bár önköltséges a honismereti tábor, jelképes összeget kell csak fizetniük a résztvevőknek. Anyagilag is támogatja a takarékszövetkezet, az önkormányzat, a termelőszövetkezet, és a megyei művelődési központ, és a szervezők között ott találjuk a megyei honismereti egyesületet, a megyei múzeumot, és ugyancsak a megyei művelődési központot. Néhány órát tölthettem csupán velük, de megbizsergette szívemet, amit láttam és hallottam. Kerekes Burkus József is, aki apjáról, az általam is jól ismert Burkus Marci bácsiról, és Kardos Pista bácsiról — mindketten elmentek már — beszélt csorduló szeretettel és hozzáértéssel. HORVÁTH DEZSŐ Mákosnudli, pátfalvi módra Nyári táborok mégiscsak vannak, ha nem is annyi, amennyi kellene, és ha nem is annyira táborok. Apátfalván a tizenötödik megyei nyári tábort tartják a napokban a honismeret jegyében, az ő programjukból írtam ki a címet: mákos nudli, pátfalvi módra. Van ott krumplis kettes is, tarhonya is, és amikor éppen ott jártunk, meggyespite sült a lerniben. Meg is kóstolhattuk, és a háziasszony, aki velünk volt, egész úton hazafelé, arról beszélt, lehet, hogy még aznap kipróbálja otthon is. Annyira ízlett. Két különdíj Gyüdi Sándornak Serlegekkel érkezett a Canticum Hazaérkezett a goriziai nemzetközi kórusversenyről a Szegedi Családi Intézet Canticum Kamarakórusa. Az együttes július 6-tól nyolc napot töltött Olaszországban, Gyüdi Sándor karmester vezetésével. A sikerekben gazdag kirándulásról és versenyről Gyüdi Sándor a következőket mondja: — Először Veronában, egy misén énekeltünk a San Zeno templomban, majd egy másik templomban koncertet adtunk. Július 9-től a versenyen vettünk részt Goriziában. Vegyes kari kategóriában második díjat nyertünk, énekegyüttes (Szél Bernadette, Katona Judit, Kós Péter, Gyüdi Sándor) kategóriában ugyancsak második díjat. Folklór kategóriában pedig ötödikek lettünk. Íme a három díszes serleg: XXX. Concorzi Intemaz di Canto Corale C. A. Seghini. 2. Premio Polifónia Cori Voci Miste — Gorizia. — És az ön elismerése? — Négy stíluskorszakból versenyeztek a karmesterek. Reneszánsz és romantikus „korszakból” két különdíjat nyertem. Egy angol madrigált és Rossini: A séta művet dirigáltam (zongorán közreműködött — kiválóan — Lugosi Zsuzsanna!) — Egyébként, hogyan szervezték meg a 30. kórusversenyt? — Kiválóan. A Canticumot pedig lelkesen ünnepelték. Nyolc nap alatt nyolc koncertet adtunk. Gratulálunk! (r-n) Strauss Újszegeden Operettgála, ó! A szabadtéri szombat esti premierje után az Újszegedi Szabadtérire várják a nézőket: operettgála lesz a javából. Olyan jeles operisták éneklik Strauss csodálatos melódiáit, mint Misura Zsuzsa, Iván Ildikó, Molnár András, Németh József. A Szegedi Fesztivál Zenekart Acél Ervin vezényli. A Straussok mindig is kedveltek voltak Szegeden, kiváltképpen ifj. Johann Strauss, akinek művei sok kellemes pillanatot szereztek a nézőknek. Említsek műveket is? A Denevér, A cigánybáró, az Egy éj Velencében a színházból, Szabadtériről ismerős, hiszen mindig is közkedvelt előadások voltak. Most is a legszebb Strauss-művek hangzanak fel, hogy kedvében járjanak az operettkedvelő közönségnek. A „kisszabadtérin” mindig is jelen volt az operett. Gyakran léptek föl fővárosi operisták itt, és magas művészi színvonalon tolmácsolták a könnyűzene legjobb műveit. Persze, eljöttek a vérbeli operett-képviselők is: Gencsy Sári, Szabó Miklós, Németh Marika, Neményi Lili. 1955 nyarán Rátonyi Róbert is erre járt, itt felejtette (a vendégkönyvben) a botját és a kalapját. SZERDA, 1990 JÚLIUS 17.