Délvilág, 1992. május (49. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-02 / 103. szám
Újra vizet ad a nosztalgiakút Ismét régi díszében pompázik Vásárhelyen a Kálvin János téri Nagy András János-kút, amelynek felújítását 1990-ben vállalta el az OMF szegedi kirendeltsége. A műemlékis szakemberek csütörtökön délelőtt állították fel a Návai Sándor szobrászművész által készített - rekonstruált - műemlék kutat, amelynek szépsége talán feledtetni tudja a városlakókkal - a korábban ismertetett okok miatt - egy évet csúszó átadást. (Fotó: Enyedi Zoltán) Kedden délután nyílt meg a vásárhelyi Cseresnyés kollégiumban az a fotókiállítás, amelynek anyagát azok a diákok állították össze, akik ezen a héten érkeztek a városba Hollandiából. Az amatőr fotóklub tagjai szülővárosukat, Hoofddorpot örökítették meg képeiken. A jó technikai kivitelezés mellett - ami rendkívül szembetűnő - kissé elsikkad a mondanivaló. A szépséget fölváltja a technokrata szemlélet, s úgy tűnik, mintha ez a kis holland városka csak ablakokból, gépekből, lépcsőkből és épületekből állna. Kihalt. Hiányzik az élő anyag, a természet. Nincs emberi portré, nincs fa- és virágábrázolás. Száraz városismertető az egész tárlat. Ezt jól mutatják a fotók címei is: Parkológarázs, Közlekedés, Vásárcsarnok, Új táskások, Forgalom és Ablakok (töménytelen mennyiségben). Elvétve ugyan, de vannak jellegzetes, holland témájú képek, amelyek szélmalmokat és kerékpárosokat mutatnak be. Ezek melegek, kedvesek és emberközeliek. Kár, hogy nincs belőlük több. A fotókiállítás megnyitója után Szőke János tartott színvonalas diaporáma-bemutatót. Anyaga - mely példaértékű lehet a fotózást tanuló holland diákoknak Kárpátalja és Ausztria legszebb tájaira kalauzolta a vendégeket. A bemutató osztatlan sikert aratott. A hoofddorpi amatőr fotóklub kiállítását május 8-ig tekinthetik meg az érdeklődők a kollégium aulájában. Jövő héten (hétfőn vagy kedden) pedig újabb fotókiállítás nyílik Vásárhelyen. A Frankel Leó Közgazdasági Szakközépiskolában Szőke János és csapata mutatkozik be. sz. é. sz. Fotókiállítások Vásárhelyen Holland szélmalmok Zsóka egy fonatos olasz üvegből vörösbort töltött neki, Borsos csak egy hosszú kortyot ivott, attól tartott, hogy a fejébe szállna. - Azt hittem, már korábban felhív. - Egyszer már próbáltam. - A férjem nem említette. - Nem mutatkoztam be, illetve azt mondtam, hogy Tóth Józsefnek hívnak. Az asszony felnevetett: - Szóval maga volt az a titokzatos megrendelő? Napokig kerestük a levelet. Miért nem a valódi nevét mondta? - Attól féltem, hogy zavarok. - így sokkal jobban zavart - Zsóka hirtelen elfintorította az orrát. - Csak úgy dől magából a füstszag. Mi történt, rászokott a cigrettára, vagy csakugyan elégette a verseit? - Azt hiszi, hogy viccelek? - Reménykedtem benne. És mindet, az összeset bedobta a tűzbe? - Egyet hagytam meg - Borsos elővette kabátzsebéből a szálloda cégjelzéses borítékát -, ezt magának ajánlottam. - Nekem? Miért? - Mert maga volt az egyetlen ember, aki segített nekem, mikor ki akartak rúgni az iskolából. - Én? Nem is emlékszem. - Tudom, hogy maga szólt az igazgatónak - az asszony felé nyújtotta a verset. - Itt van, ha akarja, ezt égesse el maga. Zsóka leült, intett a fiúnak. - Ha kér még bort, töltsön magának nyugodtan. Lassan olvasott, Borsos szinte követni tudta, mikor ér egy-egy sor végére, mikor befejezte, kettéhajtotta a papírt, és az asztal márványlapjára tette. Nem azért, mert nekem ajánlotta - ezt nagyon köszönöm, bár nyilvánvalóan túlbecsül -, de ez a vers is nagyon szép. Az a levél, amit a szerkesztőségből küldtek, itt van magánál? - Bedobtam azt is a tűzbe. - Kár, szerettem volna látni. Igaz, tulajdonképpen mindegy, el tudom képzelni, hogy mit írtak: művelje magát, olvasson több klasszikus költőt, így volt? - Pontosan így. - Én biztos, hogy könnyen beszélek, de ne vegye a szívére ezt a visszautasítást. Ez tulajdonképpen nem magának szól, minden tehetséges ember így jár mostanában. Az irodalomban ugyanúgy áll a helyzet, mint az egész Magyarországon; egy kommunista zsidó klikk tartja a kezében a hatalmat, és csak a saját embereiket engedik érvényesülni. Mindenki más előtt bezárják a kapukat. Aki pedig szembeszegül velük, azt letapossák, a halálba kergetik, nézze meg, mi történt Latinovitscsal. Borsos nem ismerte a színész sorsát, így csak határozatlanul bólintott, de az aszszony mintha magában beszélt volna, alig figyelt rá. - Még nem meséltem magának az apámról. Doktor Szentirmay Szilárdnak hívták, orvos volt, egyetemi tanár. Arra tette fel az életét, hogy a nagy történelmi hőseinkről, Széchenyiről, Deák Ferencről és másokról megállapítsa, hogy biológiailag és mentálisan milyen magyar fajtajeleket mutatnak, olyanokat, melyeket egyetlen más nemzetnél sem lehet megtalálni. Tanulmányokat írt erről, az egész világon ismerték a nevét. 1949-ben én tizenhat éves voltam, mikor letartóztatták, fajvédelemmel, nacionalizmussal vádolták. Négy évet ült börtönben, súlyos szívbajjal jött ki. Nem engedték vissza a kutatóintézetbe, klinikán sem dolgozahatott, végül mint éjjeliőr helyezkedett el. Emlékszem ahogy esténként elindult munkába, egy fél liter tejet és két almát vitt magával. Úgy temettük el, hogy az anyám eladta jegygyűrűjét. Engem is egész életemben végigkísért a származásom, hiába voltam a legkülönb a gimnáziumban, az egyetemre nem jutottam be, annak is örülnöm kellett, hogy gépírónő lehettem a megyei bíróságon. De ez az állapot már nem tarthat soká, az egész rendszer recseg-ropog, össze fog omlani. Egy-két év múlva itt más világ lesz és akkor magának is érvényesülnie kell - újra felvette a verset -, még az a szerencse, hogy legalább ez a kézirat megmaradt. Csend támadt a félhomályos előtérben, Zsóka átdobta a sálat a nyakán. Borsos úgy érezte, mintha azt várná tőle, hogy ő is megszólaljon. Hoszszan ivott, az édeskés, fűszeres bor a fejébe szállt, szeme lecsukódott, izmaiban zsongott az elmúlt hetek fáradtsága. - Nagyon elhallgatott. Min gondol? - Ugye, imádják magát, Zsóka? Azok, akik maga kört élnek. A nő meglepetten fordul felé: - Ezt miért mondja? Vagy csak ilyen erős volt a bor? - Nem, csak jólesik gondolni rá. - Nem tudom, hogy imádnak-e. Valaha voltak emberek akiknek én jelentettem a legtöbbet az egész világon. Ez megvigasztalja magát? - Igen. Lépések közeledtek a hátsó bejárata felől, felkapta a fejét, de a nő nyugtatólag intett: - Maradjon nyugodt, férjem jött meg. Keresztes mosolyogva lép be a szobába, homlokon eltolta a feleségét: - Hogy múlt el a nap.' Van valami újság? - „Nincs semmi újság és a legjobb újság.” (Folytatjuk.) MOLDOVA GYÖRGY 3 k3[tette[in 221 2 Szentesi siker Vásárhelyen A vásárhelyi Petőfi Művelődési Központ színháztermében a hét elején mutatták be a szentesi Horváth Mihály Gimnázium dráma tagozatos tanulói Bertold Brecht és Kurt Weil Koldusopera című kétfelvonásos, zenés színjátékát. A színházi estre érkezők - egy kiváló rendezői ötlet nyomán - furcsa figurákba botlottak az utcán és az aulában. Utcalányok flangáltak föl s alá, koldusok könyörögtek némi alamizsnáért, és rikkancsok árulták az előadás információs füzetecskéjét. Ez a kis előjáték izgalommal és várakozással töltötte el a szépszámú, főleg fiatalokból álló, érdeklődő közönséget. A színpadtérre varázsolt szürke, füstös díszletfalakat - melyekből sugárzott a lepusztultság és a misztikus homály - nagyszerűen feloldották a falakba épített csapóajtók, amelyek fontos, jelzésértékű szerepet kaptak a darab folyamán. Az ajtók, valamint a fényhatások segítségével oldotta meg a rendező, László Zoltán a statikus és a dinamikus váltásokat. Az aránylag kis tér mozgalmasságát a csapóajtókon történő ki-bemászkálás teremtette meg. A néző szinte várta a szereplőket, azt, hogy ki, hol és mikor fog belépni. Ezen a feszültség teljes várakozáson kívül még humort is fakasztott a díszlet e fontos eleme. A Peacocknét játszó, rendkívül tehetséges fiatal színészpalánta, Fekete Kata - aki az est legjobb alakítását nyújtotta - fantasztikus ügyességgel mozgott, gesztikulált és artikulált a falak előtt és az ajtók „mögött”, kihasználva azok zárt és nyitott játékát. Indulatos „méregfutásai” és felháborodásai végtelen elragadóak és életszerűek voltak. Nagyszerűen oldotta meg feladatát. A „Banda” tagjai (Osztás Attila, Farkas Bernadett, Hajas Tamás, Komáromi György, Fesztbaum Béla, Simon Kornél és Gál Károly) jócskán kitettek magukért ezen az előadáson. Végig élvezetes játékot nyújtottak. Közülük is a Hajas Tamás formálta Horgasujjú Jakab csetlő-botló, szerencsétlen, mulya figurája emelkedett ki. Meg kell említenem Jonathan Peacock (Rácz Attila) karakán figuráját és gyönyörű orgánumát. E fiatal színinövendék óriási tehetségnek ígérkezik, Fekete Katával egyetemben. A darab zenei vezetőjét, Majtényi Andrást csak dicséret illeti könnyed, fülbemászó dallamaiért és zongorajátékáért. László Zoltáncrendező és kis csapata remek munkát végzett hat hónap alatt. Ennek eredménye a jól felépített, precíz, szilárd lábakon álló, élvezetes, egész estét betöltő színpadi mű. A vásárhelyi közönség - amely rendkívül fogékony és érzékeny minden színpadi megmozdulásra - óriási vastapssal jutalmazta a szentesiek vendégjátékát. A darab végén ugyanis négyszer tapsolták vissza a szereplőket és az alkotókat! Az örömittas színészpalánták pedig, hálájuk jeléül, szintén tapssal köszönték meg az értő közönség kedvességét és szimpátiáját. SZABÓ C. SZILÁRD ISKOLÁK, SPORTKÖRÖK, FIGYELEM! 35 személyes autóbusszal, igény szerint állunk rendelkezésükre. REÁLIS ÁRON! Mártély, Total Car Söröző (volt presszó). f Sí,L KflS' i-líl rt i"AI, / . Nyitva: éjjel-nappal. Péntek, szombat 20-02 óráig. A buli végén buszjárat, igény szerint, Vásárhelyre. «Ott? Görögtűz 30-250 Ft Durranójáték 150 Ft Ugráló fütyi 100 Ft Fütyiorr 100-200 Ft Műlégy és egyéb bolondos áruk. OLCSÓ JÁNOS Üzletházban. Vásárhely, Andrássy u. 42. | SZOMBA 1992. MÁJUS 2