Délvilág, 1992. június (49. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-01 / 128. szám
A csehszlovák választások előtt A magyar egység háromnegyedes Az első dilemmára már akkor választ kaptunk, amikor még egyetlen mondat el nem hangzott. A Magyar Polgári Párttal a többiek nem ültek egy asztalhoz. Velük, a szlovákiai kormányzásban szerepet vállaló liberálisokkal nem alkotnak választási szövetséget a többiek. Az Együttélés Mozgalom, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom és a tavaly december óta létező Magyar Néppárt azonban együtt indul a voksokért. Történelmi helyzetben kerül sor a választásra, hiszen a felvidéki magyarság lényegében hasonló követelésekkel „bombázza” a szlovákokat, mint a szlovákok a cseheket. Ami a mieinket illeti, Duray Miklós (Együttélés) a tőle megszokott módon, ezúttal is pontosan fogalmaz: „A kisebbségi helyzetben élő nemzetrészek a választások során sem engedhetnek az olcsó csábításoknak.” Nem csak Szlovákiába szól ez az üzenet. Miközben nagyon is oda címzett, a „tékozló fiúnak” tekintett Polgári Pártnak. Ez a választás két év sommás kritikája lesz, és jelzés, hogy mi várható távlatosan az ország államjogi jövőjét illetően. Együtt vagy külön húz majd, esetleg a lazább konföderáció „harmadik útjára” talál rá a béketáborból ismert módszerekkel egybegyúrt Csehszlovákia. Illúziókat persze egy választás kapcsán sem kergethet az ember. Bugár Béla (Kereszténydemokrata Mozgalom) arról szólt, hogy a földtörvény végre 1948 elé megy, az eleddig kollektív bűnösnek titulált magyarok is visszakaphatják a jussukat. Csakhogy a bonyolult eljárás olyan lassú, hogy még csak a papírok besszerzéséig juthattak el az érintettek. Márpedig jogaik 1992 végéig érvényesíthetőek. Lezáratlan a múlt is, mely annyi szenvedést hozott minden kisebbségi sorban élőnek. A zsidóktól, a németektől és másoktól legalább bocsánatot kértek a bolsevista „túlkapásokért”, a magyarok sérelmeiről jóformán szó sem esett még. A pozsonyi magyar gimnázium igazgatója, Popré Gyula történész, a Magyar Néppárt elnöke az egységre helyezte a hangsúlyt. A két háború között tizenöt év kellett a politikai erők egyesítéséhez. Most viszont a három szervezet együtt indul. Ez nagy eredmény. A választási rendszer sajnos olyan, hogy rizikót kell vállalniuk a szövetségeseknek. Nekik ugyanis a szavazatok hét százalékát kell megszerezniük ahhoz, hogy képviseltessék magukat a parlamentben. Az egyedül induló pártnak már öt százalék is elég. Ezért a koalíciónak - 70 százalékos részvételt feltételezve - 30 ezer voksot kell megszereznie. Az Együttélés, azaz Durayék rendelkeznek a legkiforrottabb gazdasági programmal. Ezt a többiek is elismerték. Ők már bodrogközi, csallóközi, palóc régiókban gondolkoznak. Az önkormányzatok szövetségi rendszerében, regionális fejlesztési bankban. Nem titkolják, határ menti régiókból határok feletti régiókat szeretnének, a magyarlakta vidékeken. Ilyen határozott jövőképpel Erdélyben sem találkozik a megfigyelő. Ma még kemény harc várható - nem a régiókért, melyeknek esélyeit a közigazgatási térkép a magyarság számára kedvezőtlen átrajzolásával igyekszik tompítani a Szlovák Nemzeti Tanács. Hanem az érdekérvényesítésért, az önvédelemért, melyekért valamennyi magyar politikai erő egyformán lép fel. Még a „tékozló fiú” is. GAZSÓ L. FERENC A demokrácia járni tanul. Nemcsak idehaza, hanem a szomszédos Cseh- és Szlovák Köztársaságban is, ahol ezen a hét végén parlamenti választásokat tartanak. A kisebbségi sorban élő felvidéki magyarság pártjai és mozgalmai az erőpróbára készülnek. Együtt vagy külön indulnak? A széthúzás, vagy az összefogás bizonyul-e erősebbnek? Ezekre a kérdésekre vártunk választ Budapesten, a Rákóczi Szövetség szervezésében tartott összejövetelen, ahová mind a négy jelentős szervezet vezéregyéniségeit küldte el. Látványos bemutató Évzáró tanünnepélyt rendezett tegnap délelőtt a vásárhelyi Testnevelés Tagozatos Általános Iskola a városi stadionban. A napsütéses időben szülők és hozzátartozók népes serege előtt az intézmény diákjai osztályonkénti ügyességi verseny keretében adtak számot képességeikről, fejlődésükről. A labdagyakorlatok, gimnasztikai bemutatók, zenés botgyakorlatok, a „régi idők tornája” és a látványos ugrósor megannyi alkalmat adott a tapsra, a mozáskultúra elismerésére. Enyedi Zoltán fotóriporter a színes vasárnapi bemutató két részletét örökítette meg. A falakon labdarúgó-mérkőzésekből vett jelenetek és különböző csapatfotók lógtak. A kocsmát Orsós Béla, egy régi válogatott futballista bérelte, sport pályafutását gyerekkorában Borsos is követte, büszke volt rá, hogy a csatár cigány származású. Miközben blokkot váltott a pénztárnál, körbeforgatta a fejét, abban reménykedett, hogy meglátja Orsóst, de az egykori híres játékos nem tartózkodott a helyiségben. Kezében a söröskorsóval és a konyakos pohárral az ivópulhoz lépett, alig helyezkedett el, mikor valaki rászólt: - Na, mi van, fiatal barátom? Járt fenn az Olimpuszon? Borsos a hang irányába fordult, nem tudta hová tenni ezt a bajuszos idősebb férfit, aki az ivópulton mellé rakta le a poharát. - Nem ismer meg? - Nem, hol találkoztunk? - Az előbb, fenn Martinéknél kezet nyújtott -, Káplár Jenő vagyok, talán hallotta már a nevemet. Valaha még Móricz Zsiga bácsinál kezdtem, a „Kelet Népé”-ben jelentek meg az első írásaim. Annyi idős lehettem, mint most maga és egy egész ország beszélt rólam. Borsosnak úgy rémlett, hogy látta ezt a nevet abban a háború előtti antológiában, melyet a népi írók műveiből állítottak össze. - „A bodzafa tinta” - idézte fel a novella címét, Káplár felkapta a fejét. - Nem bodzafa, hanem bodza tinta, de nem érdekes. Maga olvasta ezt a novellát? Hihetetlen, úgy látszik, csakugyan semmi sem veszik el ebben a világban. Szabad megkérdeznem, mikor született? - 1968-ban. - Én 1948-ban teljes szilenciumot kaptam, azóta egy soromat sem engedték megjelenni. Szellemi segédmunkás lettem, tanyasi iskolában tanítottam, négerként dolgoztam újságokban, most is utolsónak térhettem vissza az irodalomba, mikor már mindenki publikálhat. Na de hagyjuk, aki panaszkodik, annak soha sincs igaza - koccintásra emelte a poharát az idősebb jogán, ha megengeded: szervusz. Én már bemutatkoztam, megmondod te is a nevedet? - Borsos Ferenc. - Isten éltessen, Feri. Hová valósi vagy? - Zalába. - Ott főzik a legjobb pálinkát, ha legközelebb hazamész, hozzál nekem egy literrel, megfizetem. - Nem fogom elfelejteni. - Mit csinálsz? Hogy élsz? - Dolgozom, amellett írogatok. - Derék fiú vagy, benned lesz erő, hogy kiverekedd magadnak azt a helyet az Életben, ami jár neked. Én az ilyesmiben nem tévedek, több mint negyven év tapasztalatom van „csalatásban és fenében”. Egészségedre! Ittak, aztán Káplár megtörölte a bajuszát. - Gondolom te is a „Soroksári Rádió” felhívására jelentkeztél. Milyen anyagot vittél fel Martinnak? - Verseket. - Politikai témájút ? - Az életből vettem őket. Nem tudom, mit szól majd hozzá. - Szerintem le fogja hozni. Szüksége van olyan művekre, melyeket munkások írnak, a való életből hoznak üzenetet, most az egész „Jelzőtűz”-et polgárgyerekek petézik tele. A poharak kiürültek, Borsos egy újabb kört hozott ki, Káplár egy bólintással megköszönte: - Adok neked egy tanácsot, Ferikém, akármit is mondanak neked Martinék, egy szavukat se hidd el - az öregember óvatosan körülnézett és csak aztán folytatta. - Te most kerültél bele ebbe a világba, nem ismered ezt a társaságot. Ezek nem olyanok, mint a te falusi cimboráid, akiknek ami a szívükön, a szájukon! Ők mindig egy-egy divatos szerepet alakítanak, most például a forradalmárt játsszák meg, kiállnak a barikádokra: ide lőjetek! Engem nem tudnak becsapni, én már túl sokat láttam ahhoz, túl sok szoborral voltam pertu barátságban. Én tudom, hogy ez az egész ellenzéki társaság a Rákosi óvodából került ki. Hivatali kocsin hordták-vitték őket, kakaón nőttek fel, amíg a te anyád vagy az én feleségem örült, ha üres levest tudott az asztalra tenni. Mindegyiknek állami vagy pártfőnökök voltak a szülei, Martin mamát láttad, mit gondolsz, hol dolgozott régebben? - Nem tudom. - A Pártközpont kulturális osztályán, ítélkezett élők és holtak fölött. Engem is megpróbált a föld alá dugni. Mikor harminc év hallgatás után ki akarták adni az egyik regényemet, ő közbeszólt és visszavonatta az engedélyt - az öregember egy sipító női hangot utánzott „Káplárnak csak posztumusz kötete jelenhet meg.” - De most olyan szépen beszéltél vele. - Annyit már tanultam tőlük, hogy nem adom ki magam. Majd eljön az idő erre is. Már a párton belül is elindult a bomlás, őt már az első hullámban lapátra tették, de kerül még lejjebb is. Várj, most én hozok ki egy kört. Borsos az italtól lassan elbódult, de igyekezett összeszedni a figyelmét, úgy gondolta, hogy pótolhatatlanul fontos tájékoztatást kap Káplártól. (Folytatjuk.) MOLDOVA GYÖRGY 3 (Mtefósű ÉSlyTijil 147) 2 Szegeden Becker Vendelemléktáblát avattak Évi rendes közgyűlését tartotta szombaton délelőtt a Szegedi Tanítóképzőt Végzettek Baráti Köre a volt tanítóképző intézetben, a jelenlegi Csonka János Gimnázium és Szakközépiskola épületében. Ez alkalommal avatta fel Gyulay Endre szeged-csanádi megyéspüspök az intézet hajdani, országos hírnek és szaktekintélynek örvendett igazgatója, Becker Vendel emléktábláját. Az egykori igazgatót, akit politikai okokból távolítottak el állásából 1946-ban, az önkormányzati testület, a közgyűlés a májusi ülésén hozott határozatával rehabilitálta és a kormány mellett működő rehabilitációs bizottság is posztumusz erkölcsi elégtételt nyújtott a magyar népiskolai oktatásért, a tanítóképzésért sokat tett paptanárnak. Az 1934-ben végzett volt növendékek megkoszorúzták a két világháborúban hősi halált halt hajdani tanítóképzősök emlékművét is. Az iskolában kiállították a tanítóképzős relikviákat. (Fotó: Schmidt Andrea) Megnyílt a Csepeli Piért-diszkont a Pergamon Kft. helyén, bővebb árukészlettel. Nagy választékban kaphatók: - Irodaszerek (golyóstollak, betétek, rostok, fűzők, lyukasztógépek, kapcsok stb.) - Irodai papíráruk (fénymásolópapír, faxpapír, leporelló, író-nyomó papír), feldolgozott papíráru. - Iskolaszerek (iskolai füzetek és tartozékok) - Háztartási papíráruk (WC-papír, papír zsebkendő, szalvéta, alufólia) - Csomagolóanyagok (pergamenpótló, kalapcsomagoló, zsák, zacskó) . Szolid árakon Várjuk közületek, viszonteladók és lakossági vásárlóinkat. Szeged, Balázs Béla u. 1. Tel.: 6226-752 (Ságváritelep) Telefonon is felveszünk megrendeléseket, házhoz szállítás megoldható! HÉTFŐ, 1992. JÚNIUS 1.