Délvilág, 1994. november (51. évfolyam, 256-281. szám)
1994-11-01 / 256. szám
2 Vásárhelyen a lap! • Makó jegyzője, dr. Balogh Sándorné nyugdíjba készül Garázsügyben igazságtalanságért - Komoly mérlegelés előzte meg döntésemet - tájékoztat a jegyző érdemes-e kb. még két és fél hónapra felvállalni a rám bízott feladatot, és végigdolgozni a hátralévő időt. Elhatározásomban az is közrejátszott, hogy kezdődnek a választási munkák, s ha már végigcsináltam négy évet ezzel a csapattal, akkor az utolsó pillanatban nem szabad őket cserben hagyni. Fölvállaltam a rengeteg nehézséggel járó feladatot, noha tisztában vagyok azzal, hogy ez számomra csöppet sem előnyös. • Hogyan összegezné az elmúlt négy év munkáját? - Nagyon keményen kellett dolgozni. A napi munka néha a 12-14 órába se fért bele. Nem számítottam ilyen tempóra, ha előre tudom, mi vár rám, meglehet, el sem vállalom a jegyzői tisztet. Az emberi kapcsolatokkal nem volt gond, munkatársaim bizalommal viszonyultak hozzám. A négy év tapasztalata alapján mindenképpen ki kell térni arra, hogy 1990- ben, amikor megszületett a keretjogszabály az önkormányzati törvényről, sok mindent nem lehetett előre látni. A közigazgatásban is változás következett be, ami azt jelentette, hogy a képviselő-testületnek újra kellett alkotnia szervezetét, intézményét, a polgármesteri hivatalt. Törvény szabta meg a polgármester, a jegyző és a testület hatáskörét. A gyakorlati munka során - az idő tényezőjét is szem előtt tartva - ruházódtak át egyes hatáskörök a testületről a polgármesterre. • Milyen volt a jegyző és a polgármester kapcsolata? - Nem volt probléma közöttünk, jól együtt tudtunk működni. A polgármester vitte a testülethez kötődő és a városfejlesztéssel kapcsolatos feladatokat, én pedig a hatósági és törvényességi közigazgatási ügyeket. Nem zavart bennünket, hol van a hatáskör telepítve, a napi munka során mindig egyeztetni tudtuk véleményünket. • Az új jogszabály értelmében lényegesen megváltozik a jegyző és a polgármester viszonya. Mi tette szükségessé ezt a módosítást? - Országos szinten tapasztalható, hogy éles ellentétek jelentkeztek a jegyző, meg a polgármester kapcsolatában. Ezért kellett stabil jogszabállyal rendezni viszonyukat. Nálunk szerencsére nem fordultak elő ehhez hasonló ellentétek. A makói garázsügyek kirohannása után a felelősséget kizárólag önre próbálták áthárítani. Ez is hozzájárult azon elhatározásához, hogy visszavonul? Elhatározásomban ez volt az egyik döntő szempont. Úgy érzem, ebben a témakörben engem nem hallgattak meg teljeskörűen, nem volt részletes információ az általam végzett hatósági eljárási munkáról. Érveimet csak részben vette figyelembe a testület, s úgy vélem, igazságtalanság ért. • Az ügyből, úgy tudom, per is kerekedett. Igen, november 2-án lesz a bírósági tárgyalás. • Ha a választások után megkérnék, vállalja el a jegyzői posztot, megtenné? - Nem, nincsenek ilyen szándékaim. Nagy az elvárás és a követelmény, csak pihent erővel lehet még egy ilyen négy évet lehúzni. A végére, úgy érzem, kissé elfáradtam, és ezt a munkát célszerű lenne egy új, friss erőnek folytatnia. - Mit tud üzenni utódjának? - Az elkövetkező időszak is legalább ilyen nehéznek ígérkezik, mint az elmúlt négy év. A jegyző hatásköre korábban hatósági törvényességi feladatokban merült ki, az új jogszabály szerint viszont felelőssége már kiterjed a gazdálkodásra és a pénzügyekre is. Utódomra csak akkor hárul kevesebb teher, ha nagyon jó szakmai team veszi körül, amely nehéz helyzetben is a segítségére siet. Feltétlenül szükséges, hogy a következő jegyző aktív, és a szakmában jártas személy legyen. Enélkül nehezen fog boldogulni. T. T. Dr. Balogh Sándorné, Makó város jegyzője több mint három évtizedet dolgozott a közigazgatásban, most viszont elhatározta: december 27-e után nyugdíjba vonul. Fotó: Hárs László Horn Gyula miniszterelnök egyre nyugtalanítóbbnak tartja a kárpótlási jegyek tőzsdei árfolyamának tartós csökkenését, ezért levélben fordult a privatizációs kormánybiztoshoz, hogy mielőbb tekintse át a lehetséges intézkedéseket az ÁV Rt. és az ÁVÜ vezetőivel. A kormányfő véleménye szerint a kárpótlási jegyek árfolyamesését az is okozza, hogy az elmúlt hónapokban csökkent az állami privatizációs kínálat és egyúttal nőtt a spekuláció. A miniszterelnök a kormánybiztos figyelmébe ajánlja, hogy a kárpótlási jegy ellenében felkínált állami vagyon értékesítési feltételeiben különbséget kell tenni az eredeti kárpótoltak és örökösei, továbbá a szövetkezetek, illetve a másodlagos jegybirtokosok között. Oly módon, hogy a kárpótlási jegy ellenében értékesítendő 10, illetve 20 százalékos mértékű vagyonrészen felül további 10, illetve 20 százalékos vagyonrész legyen megvásárolható, de kizárólag eredeti jegybirtokosok számára. Fel kell gyorsítani a kárpótlásra jogosultak érdekében az országos közszolgáltató cégek privatizációját. A mezőgazdasági szövetkezetek részére a birtokukban lévő kárpótlási jegyek ellenében az élelmiszeripari cégekből kínálatot kell felajánlani. Meg kell vizsgálni a regionális társaságok Matávtól vásárolt vagyona ellenértékének kárpótlási jegyekkel történő kiegyenlítési lehetőségét. Pozitív megkülönböztetés az eredeti kárpótoltaknak? L. J.-né béketelepi lakos minden hónap utolsó napján kapja meg a nyugdíját. Úgy tudja, hogy amíg mások már rég elköltötték a járandóságukat, a béketelepiek még meg sem kapták. Olvasónk kérdése: hogyan lehetne változtatni ezen a helyzeten? Zsarkó Józsefné, a posta kézbesítési osztályájának vezetője a következőket válaszolta: - Vannak olyan kerületek, ahol kevés a nyugdíjas, ők ezért kaphatják meg hamarabb az illetményüket. Ám ahol többen laknak, oda később jut el a pénz. A nyugdíjak kézbesítése általában 13 napig tart. A kézbesítők az útvonalat nem változtathatják meg. Indokolt esetben (betegség, költözés), ha a nyugdíjas bemegy a postahivatalba, hamarabb kifizetik járandóságát. Milyen távolságra lehet fát ültetni a szomszéd házának falától? - kérdezte M. J.-né olvasónk. Ugyanis két kertszomszédjának fái átérnek az ő udvarába, és panaszosunk nem győzi a lehulló leveleket összetakarítani. Attól is tart, hogy ha majd megkapja a személyre szóló szemetes kukát, akkor a heti egy ürítés kevés lesz. A műszaki iroda munkatársának válasza: Az ültetési távolságot, a 40/1977. XII. 29. MÉM számú rendelet határozta meg, de ezt 1992-ben hatályon kívül helyezték. Ma már csak peres úton lehet eldönteni ezt a problémát. forró drót Ma is Verák Tünde kolléganőnk várja hívását. Ne feledje! A telefonszámok: 341-905, 342-236. Mindennap délelőtt 10 és 12 óra között! Csörögjön bátran! Várjuk hívását! A tanácskozás bevezetőjében Fehér Károlyné titkár utalt arra a három éves sziszifuszi próbálkozásra, amely a mai napig sem hozott megoldást a halmozottan fogyatékos - tehát értelmi, mozgásszervi, érzékszervi vagy esetleg egyszerre mindhárom vonatkozásban sérült - gyerekek szakszerű elhelyezésére. Mint mondta: ennek legfőbb oka volt eddig a pénztelenség és az összefogás hiánya. Most is kevés levél és kérdés érkezett a témával kapcsolatban - tette hozzá, majd beszámolt arról a százezer forintról, amelyet a mozgáskorlátozottak számlájára utalt át az önkormányzat, s talán átcsoportosítható lesz e rendkívül sarkalatos célra. Ha kevés kérdés érkezett levélben a meghirdetett gyűlésre, annál többet váltottak ki a hivatal és a társszervezetek képviselőinek mondatai. Egész kérdéslavinát indított el többek között Kürthy János, az Agykárosult Gyermekek Otthona Létesítésére Alapítvány kuratóriumának tagja. Kürthy úr elmondta ugyanis, hogy óriási küzdelem és utánjárás eredményeként ugyan, de a fogyatékos fiataloknak, sokféle támogatással mégiscsak lesz Szegeden egy 300 milliós védőotthona. Ehhez kapcsolódóan többen kifejtették, hogy Vásárhelyen nem palotára vágynak, csupán egy olyan kultúrált és megfelelő körülményeket biztosító napközi otthonra, ahol a 6-tól 18 éves korú, közösségekben nem foglalkoztatható gyerekeket látnák el szakszerűen. Mert az a szülő, aki például 18 éve él a súlyosan fogyatékos gyermeke mellett, maholnap a boltba sem képes elmenni élelmet vásárolni, mert nem tudja - nagyszülő híján - kire hagyni a beteget. „A lélegzetvételhez kell a napközi otthon!” - tette hozzá szenvedélyesen egy másik felszólaló, majd csendben megjegyezte: „Büntetve érezzük magunkat, amiért ragaszkodunk a gyermekeinkhez. Nem akarunk lemondani róluk!” Egy mellettem ülő édesanya ezt követően mondta: „A kutyák elhelyezését már megoldották Vásárhelyen, persze nem az önkormányzat. Kutyamenhelyet hozott létre egy magánvállalkozó.” A tanácskozás résztvevői lassan két táborra szakadtak. Az orvosi szakma és a hivatal képviselői - köztük Dezső Józsefné, a Népjóléti Iroda munkatársa - a megvalósítás feltételeit milliókban mérték, ennélfogva szinte megoldhatatlannak tartották. A vitafórumon lapzártánk után történtekről a későbbiekben még tájékoztatjuk olvasóinkat. Joó Erzsébet • Tizennyolc év a gyermekszeretet fogságában • „A kutyák elhelyezését már megoldották" • Nem palotát csak napközi otthont szeretnének A szegedi 300 Millió Vásárhelyen irritál Közel húsz szülő jött el az érintett negyvenből tegnap délután arra a megbeszélésre, amelyet a vásárhelyi Aranyházban tartott a Mozgáskorlátozottak helyi csoportja, a halmozottan egészségkárosodott gyermekek szülei számára. A meghirdetett téma immár sokadjára - egy speciális napközi otthon létrehozásának körbejárása. S, mint ilyenhez, természetesen meghívták véleménynyilvánításra az érintett szakmai körök képviselőit is. 1994. NOVEMBER 1., KEDD megkérdeztük • Dr. Tatár János plébánost: Miért gondozatlanok a vásárhelyi temetők? Sokszor felróják olvasóink - az illetékeseket sürgetve -, hogy a temetők elhanyagoltak, gondozatlanok. Halottak napjához közeledve, mikor mindenki igyekszik meglátogatni hozzátartozója nyughelyét, még többször hallani ezt a panaszt. Az önkormányzat segít, de mossa kezeit, mert a temetők Vásárhelyen egyházi kézben vannak. Vajon hogyan látja az egyház képviselője a kialakult helyzetet? - kérdeztük dr. Tatár Jánost, a Belvárosi katolikus templom plébánosát. - Mi is azt szeretnénk, ha a temetők szépek lennének. Igyekszünk is mindent megtenni ennek érdekében, problémáink ezzel kapcsolatban kizárólag anyagi természetűek - mondta az atya. - De mielőtt belefognék a helyzet részletes ismertetésébe, el kell mondanom, hogy a városi lakosságban, sajnos, még nem tudatosult, hogy a sírok közti részt a hozzátartozóknak kellene gondozni, mert az az ő kötelességük. A temető fenntartójának csak a főútvonalakat kell rendben tartani. Egyébre jelen pillanatban nem is nagyon lennénk képesek, tekintve, hogy a temetők fenntartása majdnem ráfizetéses. Ha szebbet akarunk, az közügy kell, hogy legyen! Mi lehet a megoldás? A kérdés az, hogy a temető bevételi forrás legyen-e, vagy inkább jótékonysági közszolgálat, ami, ha nem ráfizetéses, akkor már jó. Ehhez tudni kell, hogy az egyházközségnek a sírkert az egyedüli - gazdaságilag működő - javadalma. Annak tehát az egész egyházat kell szolgálni, a templomot, a híveket és még a püspököt is. Meg kellene szüntetni a veszteséget, és valamilyen módon árakat kellene emelni. Én azt látnám megoldásnak, ha a sírásást vállalkozóknak adnánk ki. Ebben az esetben, mint ahogyan azt a tapasztalat mutatja, az árak a duplájára emelkednének. Viszont akkor a hatósági és gazdasági funkcióink nem keverednének, így az egyház csak fegyelmet tartana. Ezt másik bevételi forrásunkból, a sírhelyek árából meg is tudnánk oldani. Ezekben a kérdésekben azonban Gyulay Endre megyés püspök döntésére van szükség, akinek október 15-én küldtem el beszámolómat a temető helyzetéről. Ezenfelül elavult rendeletek is hátráltatnak bennünket, amelyeket jó lenne már megszüntetni. Ilyen például, hogy a ravatalozó használatáért nem szedhetünk be semmit, míg a temetkezési vállalat, ha felakasztja a drapériáit, mindig kapja a pénzt, pedig csak egyszer akasztja ki. - Idén hogyan tudtak felkészülni a halottak napjának méltó megünneplésére? - A város segítségével sikerült szebbé varázsolni a sírkerteket. Az utóbbi egy hónapban ugyanis 1,5 millió forintot fordítottak erre, és közmunkásokat is kirendeltek. De nem szeretnénk mindig a városra támaszkodni, hiszen az önkormányzat anyagi lehetőségei is igen szűkösek. Sz. A. Fotó: Tésik Attila