Délvilág, 2004. augusztus (60. évfolyam, 179-203. szám)

2004-08-31 / 203. szám

­EDD, 2004. AUGUSZTUS 31. Nem fogott vastagon a megyében a vendéglősök ceruzája Ellenőrök az éttermekben Kisebb hiányosságokat szinte valamennyi vendéglátóhelyen észleltek a Csongrád megyei fo­gyasztóvédők, de arra nem volt példa, hogy a vendéget durván becsapták volna a mögöttünk álló idegenforgalmi szezonban.­ ­Az adminisztratív jellegű hibá­kat külön mérlegelte a Csongrád Megyei Fogyasztóvédelmi Fel­ügyelőség a nyáron megtartott mintegy 200, kifejezetten a ven­déglőket vizsgáló próbavásárlá­sokon, ugyanis apró mulasztá­­­­sokra szinte mindenütt fény de­rült. Nem volt azonban pardon, ha az ellenőrök azt vették észre,­­ hogy az üzletekben nem tájékoz­tatták az előírásoknak megfele­lően a vendégeket, avagy nem tá­rolták az előírások szerint az élelmiszereket - mondta Pálkúti Istvánné, a megyei felügyelőség vezetője. A vendéget ugyanis egyértel­műen kell tájékoztatni arról, mi a választék, és hogy az ételek, italok mennyibe kerülnek. Pál­­kútiné szerint jellemzően az ital­boltok és büfé jellegű vendéglátó helyek vétenek az alapvető sza­bályok ellen. A melegkonyhás ét­termekben az árlap már a bejá­ratnál pontos információkat nyújt a kínálatról. Az ellenőrök figyelmét azonban nem kerüli el, milyen italokat tüntetnek fel gyümölcsléként (ennek kritériu­ma ugyanis a 100 százalékos gyümölcstartalom), melyeket nektárként és gyümölcsitalként. Csak felvilágosításképpen: a nektár 50, a gyümölcsital csak 25 vagy annál kisebb százalék­ban tartalmaz valódi gyümöl­csöt. A gyakori hibák közé tartozik, hogy az italokba előre belepot­­­tyantják a jeget a felszolgálók. Ezt azért nem szabad, mivel a hí­gítás rontja az ital minőségét, és a fogyasztóvédők minőségvédel­mi bírságként azonnal 50 ezer forintot kérhetnek. Csongrád megyében különben nem sajnál­ják a vendégtől az ételt, a porciók mennyisége körül mindent rend­ben találtak az ellenőrök a próba­­vásárláskor. A fagylaltra minden idegenfor­galmi szezonban kényesek a fo­gyasztóvédők, a nyalánkságot ugyanis elkészítésétől számítva mindössze 72 óráig szabad árusí­tani, erre pedig a fagylaltforgalmi napló a fő bizonyíték. Akadt per­sze olyan cukrászda, ahol nem is vezettek naplót, a legdurvább eset pedig egy étteremben fordult elő: ott 14 napos fagyira bukkan­tak a hűtőben. Az ellenőrök különben nem fo­gadják el mértékegységként a korsót és poharat: pontosan fel kell tüntetni, hány liternek, avagy decinek az árát tüntetik fel az étlapon a kocsmárosok. A leg­magasabb összeg, amit büntetés­ként a nyáron kiróttak, 250 ezer forint volt, ami lehetett fogyasz­tóvédelmi bírság, avagy kétfajta büntetés: fogyasztóvédelmi, va­lamint minőségvédelmi együtt­véve. F.K. A fagylaltra különösen kényesek a fogyasztóvédők Fotó: Schmidt Andrea NINCS BECSAPOTT KÜLFÖLDI A fogyasztóvédőkhöz egy olyan panasz sem futott be e nyáron, hogy külföl­di vendég keserű szájízzel távozott volna a megyéből, mivel vastagon fo­gott a vendéglős ceruzája. Maguk az ellenőrök is mindössze tízszer találták magukat szemben túlszámlázással - a vásárlók megkárosításával. Egyik-másik esetben szándékosságot nem is észleltek, ugyanis szembe­szökő volt a felszolgáló gyakorlatlansága, emberi botlása. ■AKTUÁLIS* Mónika-fillérek a bajokra Összesen 17 millió forinttal se­gít kilenc, nehéz helyzetbe ju­tott Csongrád megyei települést a belügyminiszter. Lamperth Mónika a „működésképtelen önkormányzatok egyéb támoga­tása" néven létrehozott keret­ből segíti a pályázó falvakat, városokat. Az érintettek örül­nek a pénznek, a valós igényt azonban a legtöbb helyen nem sikerült kielégíteni. Az elbírálások mostani, harma­dik ütemében országszerte 278 önkormányzat kapott összesen 526 millió 200 ezer forintot ka­pott Lamperth Mónika belügy­miniszter alapjából. Ám idén az ilyen címen szétosztott támoga­tás mértéke elérte az 1,1 milliárd forintot. A hivatalos indoklás szerint ebből a keretből azok az önkormányzatok kaphatnak, „amelyek nehéz anyagi helyzet­be kerültek és további támoga­tásra van szükségük oktatási, egészségügyi és egyéb feladataik ellátásához. Az összeg odaítélé­séről a belügyminiszter saját ha­táskörében határoz, döntésében a tényleges rászorultságot veszi alapul". A keretből Ambrózfalva egymillió, Ásotthalom másfél millió, Balástya kétmillió, Csa­­nádalberti hárommillió, Csanád­­palota másfél millió, Csongrád kétmillió, Eperjes és Magyarcsa­­nád egymillió, Óföldeák pedig négymillió forintot kapott. Az önkormányzati szlengben Móni­­ka-filléreknek nevezett támoga­tás minden fillére jól jön a tanév­kezdés előtt a helyhatóságoknak. Magyar Mihályné, Balástya jegy­zője azt mondja, természetesen örültek a kétmilliónak. Ebből az alapból az előre nem tervezhető feladatokra lehet pénzt kapni, ilyen lehet például a hirtelen le­romlott külterületi utak kezelé­se, vagy a megnövekedett szociá­lis kiadások fedezése. Sokat elmond, hogy a kilenc településből öt Makó térségi, Csanádalberti és Ambrózfalva közös körjegyzőségben működik, mindkét község harmincmillió forintot megközelítő forráshi­ánnyal küzd. A most kapott há­rommillió, illetve egymillió ter­mészetesen jól jön, a problémák­nak azonban csak egytizedét old­ja meg. Ványai László körjegyző arról számolt be, hogy mivel hi­vatalos értesítést mostanáig nem kaptak erről a mostani segítség­ről, nemrég eldöntötték: hitelt vesznek fel, mert csak így tudják kifizetni az intézményekben dol­gozók és a tisztviselők bérét. Mi­vel egyik településen sincs szá­mot­tevő iparűzésiadó-bevétel, reményt csak az önhiki-pályázat következő fordulója jelent. Nem csökkentette a másfél millió forint a csanádpalotai pol­gármester, Perneki László ta­nácstalanságát sem. Az önkor­mányzat képviselő-testülete a költségvetés elkészítésekor 72 milliós forráshiányt állapított meg, azaz: ennyivel kevesebb pénzt kapott a település az intéz­ményeinek működtetésére az ál­lamtól. Pedig már a létszámot is csökkentették. Az első forráshiá­nyos pályázatukkal nyertek 29 milliót. A palotai iskola működ­tetése 131 millióba kerül, ipar­űzési adóból ugyanakkor csak 15 millió folyik be. El is határozták: a második félévben, ha törik, ha szakad, csökkenteni kell az in­tézmények kiadásait 15 száza­lékkal. Azt azonban még nem tudják, ezt a döntést hogyan is hajtják végre. BAKOS ANDRÁS Csanádalberti önkormányzata hárommillió forintot kapott, har­mincra lett volna szüksége Fotó: Gyenes Kálmán Kiskundorozsma szerepét az unión kívüli városok vehetik át Romániába tart a Ro-La A MÁV kamionszállító kocsijainak karbantar­tására nincs pénz, a román vasút viszont 260 új Ro-La-vagont vett. A hazánkat érintő, úgyne­vezett „kísért kamionforgalom" közben folya­matosan nő. A dorozsmai terminál mellett ha­marosan Déváról is közlekednek ilyen vonatok, Szabadkán terminált terveznek, Aradról dup­lájára nőtt a járatok száma. Látványosan fejlődik a romániai gazdaság, lassan magára talál a szerbiai termelés is, így újabb és újabb fuvaroztatói igények jelentkeznek Nyu­­gat-Európa felé. Az unió viszont kvótát szab a köz­úti forgalom számára, így a kamionosok kénytele­nek egyre növekvő számban vonatra szállni. A kis­kundorozsmai Ro-La (Rollende Landstrasse, azaz gördülő országút) terminál forgalma jelentősen nőtt az utóbbi időben. Csakhogy közben Déva és Gyulafehérvár is ter­vezett végállomása a Nyugat-Európába induló ka­mionszállító vonatoknak, sőt még Szabadka is föl­merült lehetséges Ro-La-terminálként. A román vasút „nagy ugrásra" készül: 260 vadonatúj Ro-La-vagont vett, ősztől a MÁV-val közösen bein­dítanák a dévai terminált. A szabadkai Ro-La lehe­tőségét viszont egyelőre csak vizsgálják a szakem­berek. A verseny erős. A Kiskundorozsma-Wels vi­szonylat konkurenciája az osztrák vasút és az In­tercontainer által működtetett Arad-Wels útirány, amely jól fejlődik: a napi vonatszám egyről két pár­ra nőtt. Igaz, Dorozsmáról újabban már esetenként napi 5 pár kamionszállító vonat is útnak indult Welsbe. Folyamatos igény esetén az ötödik vonat naponta indulhat, a feltételek adottak. A MÁV közlése szerint Kiskundorozsma forgalmát nem csökkenti az új román projekt, hiszen jelenleg is nagy a forgalom, hiába erősítenek Aradnál a roma-ÁLLNAK A KOCSIK IS A MÁV saját tulajdonú Ro-La-vagonjainak egy része a Debreceni járműjavítóban áll, mert nincs, aki kifizesse a fővizsga (karbantartás) árát. A MÁV azt szeretné, ha a költségeket a Ro-La-forgalmat bonyolító Hungarokombi átvállalná, de a tárgyalások nagyon lassan haladnak. A MÁV kívánságlistáján a régi vasúti kocsik felújítása mel­lett további 50 vagon beszerzése, a Ro-La kísérő kocsik felújítása és állami támogatás szerepel a forgalom növe­lése érdekében. A kormányzat ebben egyelőre nem segít az állami cégnek­ nek. Ugyanakkor a MÁV árufuvarozási üzletágá­nak kereskedelmi igazgatója korábban azt mondta egy sajtótájékoztatón, hogy a Ro-La feladási állo­más fokozatosan Aradra, Dévára, Gyulafehérvárra helyeződik át. A Ro-La-forgalmat bonyolító cég, a Hungarokombi divízióvezetője, Fári János szerint a Szerbia felől érke­ző, várhatóan növekvő forgalom a jövőben is a kis­kundorozsmai terminált veszi majd igénybe. A ro­mán, bolgár, török ügyfelek egy része választja majd a Déváról, Gyulafehérvárról tervezett vonatokat. Je­lenleg a román kamionosok a leggyakoribb utasaik, a kamionok harmada pedig Szerbia felől jön. A Hunga­­rokombinát Románia és Bulgária uniós csatlakozásá­ig a forgalom növekedésére számítanak. Utána meg­szűnik a kvóta, így bizonytalan, mekkora lesz az igény a Ro-La-szolgáltatásra. Egyelőre nem járnak a vonatok Kiskundorozsmá­­ról Ljubljanába. A MÁV azonban azt tervezi, hogy újraindítja a járatot. A cég kommunikációs igazga­tóságán azt közölték, hogy a most működő Buda­pest-Ljubljana mellett a fuvaroztatói igény megma­rad a Kiskundorozsma-Ljubljana irányon is, lévén utóbbi már 11 éve működik. Úgy tudjuk, jelenleg a ljubljanai és a welsi vonatok menetrendjének ütkö­zése miatt nem működhet mindkét összeköttetés. MOLNÁR B. IMRE A tavalyinál jóval nagyobb a forgalom a kiskun­dorozsmai Ro-La-terminálon Fotó: Kálnok Csaba 3 T­isza-parti BÁTYI ZOLTÁN Ugyan ki emlékszik már a sok magyar dicsőséget hozó olimpiák után is szomorkodókra ? Pedig ott ültek ők a Tisza-parti kiskocs­mák asztalánál, s azt jósolták: nemhogy ők, de még unokáik sem fogják megérni, hogy egyszer szegedi klub versenyzőjének nyaká­ba akasszák az olimpiai aranyérmet. Mi tagadás, pesszimizmu­suk nem volt alaptalan. Hiszen száznál is több év eltelt az újkori olimpiai játékok rajtja óta, de a dobogó legfelső fokára Szegeden „bejegyzett" sportembernek soha nem sikerült felállnia, pedig Csongrád megye, s így székhelye is, tengernyi kiváló sportolót ne­velt. 2004. augusztus 27-e, péntek óta azonban láthatjuk: lám, a tü­relem - de leginkább az áldozatos munka és tehetség - győzelmet terem. Míg aznap Storcz Botond - mint az első, szegedi egyesület­­ben versenyző, olimpiai aranyos - nevétől volt hangos a város, egy nappal később már Janics Natasát éltettük. Ő ugyanis nem csak a kajakkirálynő címet érdemelte ki, hanem a népes magyar küldöttség legeredményesebb versenyzője is lett Athénban. Szeged, s így Csongrád megye örömét persze nem csupán az aranyérmek hizlalhatják. Hiszen Storcz Kammerer párjaként egy ötödik hellyel is büszkélkedhet, Vajda Attila bronzérme is het, de fényesen csillog, s Joób Márton is ott lapátolhatott a kenusok dön­tőjében, végül a 7. helyet érdemelvén ki. S bár Haller Ákos 11. he­lyezése - ismervén a tehetséges sportember képességeit - némi­leg csalódás a Tisza-partján, újra csak tapsra lendül minden kéz, amikor Mezei Richárd, Laluska Balázs és Ilyés Ferenc neve kerül szóba. A kézilabdapályák harcosai nem kis részt vállaltak abban, hogy a magyar válogatott a legjobb négy közé került, így aztán ne­kik is éppen úgy ott a helyük a szegedi sport dicsőségét zengő lan­tosok dalában, mint a többi, Athénból hazatért szegedinek. Most pedig számoljunk csak egy kicsit! Ha végigtekintünk a ne­veken, kiderül: a napfény városát nyolc versenyző képviselte Gö­rögországban. Ennyien még soha nem mondhatták el magukról az olimpiai faluban: szegedi klub sportolója vagyok. Olimpiás élspor­tunk tehát nagy magasságokba jutott. Ünnepeljük e tényt tisztes­séggel, az Athénban helytállók nevét soha ne felejtse el a város, s ne feledkezzünk meg olyan, Csongrád megyéből elszármazott kiváló­ságokról sem, mint az úszó Risztov Éva, a kézis Nagy László, a vízi­­pólós Molnár Tamás és Fodor Rajmund. Amikor pedig elcsitul a pezsgős vidámkodás hangja, dugjuk össze fejünket mi, szegedi, Csongrád megyei polgárok, város- és sportvezetők, edzők, gyerme­ket nevelő szülők, pedagógusok. És keressünk választ a kérdésre: vajon mit tehetnénk együtt, s összefogva azért, hogy Athén sikere megismétlődhessen, mind több ifjonc válassza a testet és lelket megedző sportot, létesítmény, klub is legyen elegendő, ahol fogad­ják őket. Mert legyünk őszinték, legalább magunkhoz: ma még ko­rántsem mondhatjuk el, hogy feltártuk minden tartalékunkat.

Next