Demokrácia, 1948. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1948-02-01 / 5. szám

lomtída. Eláraszt a nemzetközi filmipar szemetje Míg egyik oldalon a KIMORT, MAFIRT, ORIENT és SARLÓ válla­latok mindent elkövetnek, hogy a huszonöt éven át — nem hatástala­nul — szellemi méreggel átitatott közönséget szórakoztatva vigyék elő­re egy becsületes és jó úton, addig a magántőkés érdekeltséggel bíró és gyakran rossz szellemet sugárzó kölcsönzők, akiknek a filmbehozatal jelentős része van a kezükben, kizá­rólag üzleti szempontokat tartva szem előtt, válogatás és szelekció nélkül hordják be az országba a nemzetközi filmipar politikai és esz­tétikai szemlélet­ét — a mai Amerika imperialista szellemét sugárzó fil­mekkel együtt. A népi demokráciák államosított filmszakmái harcban állanak: a ha­ladó szellemért, a porhintés és a háborús uszítás kikapcsolásáért! Eb­ben az irányban egységesen halad­nak azok az országok mind, ahol az uralom a nép kezében van. Minden bizonnyal eredményesebb ez a küz­delem, ha a kultúrterületek politikai határaikra való tekintet nélkül tud­nak együttműködni. Egységes, nem­zeti érdekeket szolgáló szervezet létrehozása szükséges tehát, mert nehezen képzelhető el filmtéren együttműködés két ország között, ha az egyik államosított filmgyártásá­nak a másikkal való kollaborációért kis cégek heterogén és egymással gyakran ütköző érdekeivel kell meg­birkóznia. Egységes filmipari vezetés A magyar film vonalvezetése széj­jelporlad a különféle magánérdekek szirtjei között. Ahhoz, hogy egysé­gesen tudja szolgálni a magyar dol­gozók társadalmának adott kívánal­mait, hogy képviselhesse egységes, nemzeti érdekeit, olyan szervezetet kellene létrehozni, mint a francia Office General du Cinema. Akkor egészen biztos, hogy nem fordulhat­na elő az, ami a közelmúltban meg­történt, hogy egy Budapesten for­gatott nagy nemzetközi produkciónak gyártás közben kellett különféle anyagi és személyi problémák miatt leállni. A demokráciák filmipari vezetésé­nek együttműködése kölcsönösen lét­érdek. Rövid átmeneti időt leszá­mítva, jelentős részben saját ma­guknak kell ellátniuk mozijaikat filmmel. Magyarország 530, Jugoszlávia több mint 300, Románia több mint 350, Lengyelországnak ugyanennyi filmszínháza kb. azonos filmszükség­­letet jelent. Bulgária 240 mozija ugyancsak nem jelentéktelen, önellá­tásról a viszonylag kis nyelterületek miatt nem lehet szó és nem is az a helyes út. A művészi és politikai színvonalnak azon az úton kell jár­nia, amelyen Csehszlovákia már el­indult. (Kb. 2000 filmszínházával Közép-Európa filmpolitikájának súly­pontja ...) Megfelelő nívó, lehetővé teszi a kisállamok filmtermékeinek kicserélését. Elősegíti ezt az a tény is, hogy a Dunamenti államok pro­blémái­ azonosak, útjuk a haladás útja! A dömpingfilm veszedelme " Ebben az összefogásban helye van más népeknek is. A hatalmas fran­cia nemzet filmkultúrája, filmipara egyelőre még tehetetlenül, de egyre türelmetlenebb és céltudato­sabb eréllyel rázza az igát, amelyet a Blume Byrnes-egyezmény rakott a nyakába. (Az elsőrendű nemzeti iparok közé tartozott filmgyártás dolgozóinak 70 százaléka van mun­ka nélkül és ugyanakkor az amerikai dömpingfilmek özöne szinte el­árasztja Franciaországot — telik a kölcsönből!) Az amerikai filmemberek szívesen jelentik ki — és ez magyarországi képviselőik álláspontja is —, hogy ők nem politizálnak, ők csak keres­kedők. Valóban így van: „adják“ a nekik üzletileg és politikailag meg­felelő filmeket, árukat, kölcsönöket, valóságos ötödik hadoszlopot nevel­nek az imperializmusnak. Vannak pedig a Roosevelt-i Ame­rika idején az antifasizmus, a nem­zetközi együttműködés szellemében készült filmjeik, dehát ezeket nehéz kihozni a „safe“-ekből ezekkel (Mis­sion to Moscow, Oroszország dala, Az óra körbejár, stb.) nem „keres­kednek“. További helyár csökkentés Az elmondottak alighanem rávilá­gítanak arra, hogy Magyarországon Február 1-én 2 órakor IOCsJETX­«». ­ FILMVILÁGBAN? Felemás helyzet a mozifronton A filmipar, a filmszakma túlnőtt azokon a kereteken, amikor még egy-két ember, néhány család nye­részkedésének eszköze lehetett, nem­zetek, népek nevelőjévé lépett elő és ebből folyóan régi alkatát szét­vetve harcolta és harcolta ki a demokratikus országokban a maga számára azt az irányítást, amely a dolgozó tömegek érdekeit szolgálja.­­A szomszéd állam­okban, a népi demokráciák nagy részében, Cseh­szlovákiában és Jugoszláviában ép­pen úgy, mint Lengyelországban a film- és moziszakmát államosították és meghagyva alkotóművészeik teljes szabadságát, képesek voltak meg­teremteni népi filmgyártásukat a nép filmiparát. (Csehszlovákiába et­­ez a teljes nemzetközi elismerés hangja­ mellett történt.) Nálunk Magyarországon a helyzet teljesen más formák között alakult. Össze­sen 526 mozgóképszínház játszik az ország területén és ebből­­168-at a pártok, illetve közületek, tehát a demokrácia vezet. Ez a filmszakmá­nak a tömegekkel közvetlen kap­csolatban levő része. Nem érvénye­sül ugyanez azonban a mozik mű­ködését­­ lehetővé tevő „anyagbe­szerző“ vállalatoknál, a filmkölcsön­zőknél. Egyszázharminckilenc ma­gánkézben levő kölcsönzővel szem­ben a pártok kezében levő kölcsön­zők száma mindössze négy, a filmszakma helyzete (felemás konstrukciója következtében) nem a legkönnyebb. Határozott célkitűzésű és szervezett filmipar kell ahhoz, hogy a nehézségekkel megbirkózva a fejlődést meggyorsítsák. Egységes filmipar kemény kézzel tudna a kö­zeljövő problémáihoz nyúlni. Meg­teremtené annak a lehetőségét, hogy a kiszolgált és lassan használhatat­lanná váló gépi berendezéseket után­pótlás váltsa fel, mert ha így marad, egy-két éven belül egymás után csukják be kapuikat a mozik a gép hiányában. Meg kell teremteni a további hely­árcsökkentés lehetőségét. Ez fokozni fogja a múlt keserves örökségének felszámolását, ahol a mozi csak a kiváltságosoknak volt rendszeres szó­rakozás, a dolgozó tömegeknek pe­dig csak egy része jutott hozzá, az is csak alkalom­szerűen. Sok új mozit — nagyszámú kes­keny mozit — kell teremteni. Fő­képpen olyan helyeken, ahol mozgó­képnek eddig még hírét sem hallot­ták. Ez a giccstől még meg nem fertőzött szűz talaj, a haladó filmek ideológiáját szomjasan issza majd fel A filmszakmából — a kapitaliz­mus fejőstehenéből — csak egységes konstrukció képes a nép filmiparát megteremteni. Komjáth István (Nem mindenben értünk egyet cikkíróval, de fontosnak tartjuk a magyar film fejlődési útjának meg­keresését s ezért helyt adtunk érde­kes cikkének. Szerkesztő.) Vízszintes sorok. A Jimétánia keresztrejtvén­ye 1. Alexis Carrel meghatá­rozása az emberről ..Az ismeretlen ember­ c. művében. 12. Szepesmegyei bányavá­ros. 13. Jellegzetes ízű angol sör. 14. A nap egyhuszonnegyed része. 15. Állóvíz. 16. A háború istene a ró­maiaknál­­ keverve. 18. Színez. 20. Ismeretlen adakozó név­jele. 21. Dánia első érseke. 23­ Becsukat. 25 Fiú — közismert ide­gen szóval. 26. E jogról sok vita folyt az UNO ülésein. 28. Dicsőség bére. 29 Valamely tudománynak kérdésekben és felele­tekben való feldolgo­zása. 30. Modern harci eszköz — mássalhangzói. 32. NEN. 33. Német névelő 34. Ókori görög város Dél- Itáliába­­­, itt tanított Pytha ú­jjas. 37. Női rév. 39.. Bécsi tojás. 40. Bibliai alak. Mózes báty­ja (ék. hiba). 41. Leveskocka-fajta. 42. Mássalhangzó. 43. Vármegye a Magyar Kö­zéphegység vidékén, székh. Balassagyarmat. 46 A sertésb­onda pásztora. 48. Egy — Berlinben. 49. Sűrű, telt, tömött. 51. Siófoki Yacht Club. 52. Rívó. 54. Mezőgazdasági szerszám. 56. Vissza­ figyeli. 58. Lángoló. 59. Főleg folyadék tárolá­sára használatos. 61. ... e sziget, franciául. 62. Libabeszéd (ék, hiba). 63. Vissza: utat szegélyez. 64. Ritka női név. 66. Személynévmás. 67. Stabilizáció része. 68. Hajó halála. 70. Ilyen rend is van(l) Függőleges sorok. 2. Görög mitológiai alak, aki gyermekei halála feletti fájdalmában kővé meredt. 3. Vissza: összetett más­salhangzó. 4. Olasz város Dél-Tirol­­ban az Adige mellett. 5. Ruhakellék. 6. Film- és regényhős. 7. Hamis. 8. A vers valamennyi sza­kaszának végén válto­zatlanul ismétlődő sor. 9. Írógépmárka. 10. Felfog. 11. Vissza­ rangjelző. 15. A vizsz. 1. folytatása. 17. Sérülés. 19. Londoni fül. 22. Férfinév. 24. Tamási Áron jellegze­tes alakja. 25. Főnemesi rang. 27. Az „öt tó“ közül a leg­kisebb. 29. Tompa és Petőfi költő­­társa, a harmadik, aki megénekelte az „Erdei lak“-ot. 31. Az Iszlám szent könyve. 33. Két pestmegyei község neve, az egyik „Alsó“, a másik „Felső“. 35. „Folyó“ — Délameriká­­ban. 36. Ez viszont egy orosz folyó — vissza. 37. Szín. 38. Vadász teszi. 44. A kormány egyik tagja. 45. Bor lesz belőle. 47. Cigány megszólítás. 49. Mezőgazdasági gép (de városi háztartásokban is található.) 50. Téli közlekedési esz­köz. 53. Járom. 54. Végtag. 55. Török férfinév 57. Napszak. 59. Taszíts! 60. Vissza, megtörtént eset. 63. Riu­... japán sziget. 65. . . . a, az indogermán nyelvcsalád egyik ága. 67. Angol köszöntés vége. 60. Sértetlen, egész. 71. Igen — oroszul. 1 2 3 1□ 6 7 8 9 10/ F 1 Ш 12 .■ 13Ш 14 N­ 15 Ж 16 ' 17ш 18 19 □ 20 21 22Ж 23 24­­ш 25 L­­26 27Ж 28ш F 1 3D 31В 32/ В 33щ зТ""35/ 36ЖЖ 37 38 3^TMШ IUш 41 ■ 42 43 14Ж 45Ж 46 47 а■ Ж 19 5(1­0 ] 52 51 □ 55т 56 57 58 1 59­­­6«»в 61 Ж 53 Ж □ >5ш 68 гт 8­5­­ 6­ 691 _____1Ж 70­­1 с­³_L Legyőzzük a füLa-m­iln­ésis Mit jelent a gyakorlatban Mansfeld professzor nagyjelentőségű felfedezése Dr. Mansfeld Géza professzor, a Budapesti Egyetemi Élettani Intézet igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia orvososztályának elnöke, a kísérleti orvostudománynak eddig is világhíressége volt. Nevét eredmé­nyei és felfedezései nyomán az egész szakirodalomban lépten-nyomon meg­találja az egyetemi ifjúság, a kutató ifjúság és a gyógyító orvos. Most a budapesti orvosegyletben tizennégy évi munkájának az egész orvostudományra nézve döntő ered­­ményér­ől számolt be dr. Mansfeld Géza professzor. Ez az eredmény nem kisebb dologról szól, mint arról, hogy a fertőző betegségek ellen a szervezet miképpen immunizálható. Mansfeld felfedezése merőben új princípiumot talált: az új Mansfeld­tétel szerint i­s a tételt tizennégy év kísérletei bizonyítják —, minden baktérium toxinja és a betegséget okozó vírus, ha a szervezetbe jut, az agy velő sejtjein keresztül az ideg­pályák mentén éri el azt a szervet, amelyben a betegség létrejön. A ki­állott betegség utáni immunitás pe­dig az által jön létre, hogy az agy­sejtek többé nem eresztik be a fer­tőző csirák mérgét . Az elsőő lépés Megkérdeztük Mansfeld Géza pro­fesszort, mi volt felfedezésének első lépése? — Több mint harminc év előtt — kezdi visszaemlékezését — észrevet­tem valamit. Azt, hogy a fermentu­­mok, amelyek segítségével a bakté­riumok táplálékukat megszerzik, csak károsított sejteket tudnak meg­emészteni. Ezért a baktériumok csak akkor tudnak a szervezetben beteg­séget okozni, ha az élő sejteket toxinjaik segítségével károsítják. Ké­sőbbi vizsgálataim azt mutatták, hogy olyan kis mennyiségek, mint a toxinok, vagy vírusok csak úgy tud­ják a szervezet sejtjeit károsítani, ha előbb az agyvelő sejtjeibe hatolnak s onnan az idegek útján lopázkodnak be a szervek sejtjeibe.­­ Nagy haladást jelentett, ami­kor kísérletes vizsgálatokkal sikerült beigazolni, hogy például a sulfami­­dok (ultraseptil, ronin stb.) nem a baktériumokat ölik el a szervezetben hanem az agysejteket blokkírozzák, azaz nem engedik a toxinokat beléjük jutni, így a baktériumok, nem tud­ván a szervek sejtjeit károsítani, el­pusztulnak, vagy elvándorolnak a szervezetből. A kísérletele — Milyen kísérletek vezették Pro­fesszor Urat ehhez a felismeréshez? — Vizsgálataim azt mutatták, hogy az immunitás azzal fejlődik ki, hogy ugyanazok az agysejtek, amelyek a toxint, illetőleg a vírust magukba en­gedték, a betegség kiállása után többé ugyanezeket a mérgeket nem veszik fel — vagyis amint már mondtam, blokkírozva vannak egy következő hasonló fertőzés esetére. Erre nézv sikerült egy döntő kísérletet csinálni, megfertőzünk egy állatot valamely csirával, például himlővel és a be­tegség lezajlása után megvárjuk azt az időt, amidőn az állat m­ár immu­nissá lett. Amikor ez bekövetkezett, összevarrjuk az immunis állatot egyik testvérével úgy, hogy közös vérkeringésük legyen. Ha a vérben keringő immun­anyagok okoznák az immunitást, mint ahogyan eddig so­kan gondolták, akkor a hozzávarrt állatnak is immunissá kellene vál­nia. Az összes kísérletek ennek az ellenkezőjét bizonyították, s ez meg­erősítette azt a feltevésemet, hog­, az immunitás igazi oka az agysejtek­ben rejlik. — Miért éppen az agynak tulaj­donítja Professzor Úr ezt a különös képességet? — Két okból Először is olyan kí­sérleteim voltak, amelyek bizonyítot­ták, hogy vírusok és baktériumok csak olyan szervekben képesek beteg­séget okozni, amelyek a központi idegrendszerrel idegek útján össze­köttetésben állnak. Ha átmetsszük a megfelelő idegeket, akkor a fertőző betegség kifejlődése elmarad, de ami a legérdekesebb, ennek ellenére ki­fejlődik az immunitás, azaz, az azo­nos fertőzéssel szemben való védett­ség. Ez nagyon amellett szól, hogy ilyenkor a kórokozó csira a vér út­ján el tudott ugyan jutni az agyvelő sejtjeibe, de onnan nem tudván az átmetszett idegeken keresztül a szer­vekbe vándorolni, betegség létre nem jöhetett. Minthogy azonban az immu­nitás ennek ellenére bekövetkezik, ez csak úgy értelmezhető, hogy az im­munitás lényege az agyvelőben kere­sendő és abban áll, hogy a bejutott toxin a sejteket úgy változtatja meg, hogy azok ugyanazt a toxint újra be­engedni nem tudják. További bizo­nyíték, az agynak eme különös sze­repére: vannak fertőző betegségek, amelyek az egész életre immunitást adnak, viszont minden szervnek sejt­jei állandóan kicserélődnek az egyet­len agy kivételével, amelynek sejtjei elkísérnek a születéstől a halálig, hiszen ez az oka annak, hogy öreg embernek is vannak gyermekkori emlékei... Az életre szóló immuni­tás székhelye tehát csak az agyvelő lehet. A gyakorlati Unsz■ nősít­és — Professzor úr elméletét már át­­vihetőnek tartja a gyakorlattal . Minden törekvésem az, hogy a gyakorlati orvostudomány számára is új utat nyissak a fertőző betegsé­gek leküzdésében. Minthogy a két világháború nyomán Magyarországon még inkább pusztít a tuberkulózis, — megpróbáltam elsősorban ez ellen a betegség ellen felhasználni új fel­fedezésemet. Arra gondoltam, hogy­ha az immunitás székhelye az agy­velő, akkor tuberkulózissal fertőzött állatok agyvelejében is meg kell lenni az immunitás materiális oká­nak, ami talán átvihető más szerve­zetre. Ez a feltevés helyesnek bizo­nyult, mert tuberkulózissal fertőzött nyíllak agyveleje, amely mint tud­juk, magát a tuberkulózis-bacillust nem tartalmazza — amiről minden esetben külön meg is győződtünk —, állatokba befecskendezve védelmet nyújt egy tuberkulózis-fertőzés el­len. — Professzor Úr eredményei alap­ján lehet-e már az új eljárással emberek gyógyítására gondolni? — Tekintettel arra, hogy a fertőzött állatok agyveleje magát a fertőző csirát nem tartalmazza, hanem csu­pán annak toxin­ját, semmi veszéllyel nem­ jár az ilyen agyvelőnek befecs­kendezése emberbe, — ami igen nagy előnyt jelent a gyakorlati al­kalmazás tekintetében. Mivel a tuber­kulózis egy igen lassan, lappangva fejlődő betegség, igen lehetségesnek tartom, hogy ez az eljárás nemcsak, mint védőoltás bír majd jelentőség­gel, hanem legalább is a betegség kezdeti szakában, mint gyógyító módszer, amely talán megakadá­lyozza a betegség további kifejlődé­sét. — Ez csak a tuberkulózisra vo­natkozik? — Jósolni ugyan háládatlan fel­adat, de minthogy a kísérletek egy teljesen új princípiumnak felisme­résére vezettek, erős a reményem, hogy ez más fertőző betegségek le­küzdésére is használható lesz — ter­mészetesen abban az esetben, ha a kérdéses emberi betegség valamilyen állatra átvihető­­—, mert hiszen csak állatoknak az agyával lehet oltáso­kat végezni. A kultuszminisztérium támogatja a további kutatást Mansfeld professzor bejelentése nemcsak a magyar orvosi társadalom­ban, hanem az egész világon valósá­gos tudományos forradalmat idéz fel és a szakemberek szerint beláthatat­lan mennyiségű új munkaprogramot adott a kutatásnak. Felkerestük dr Zsebők Zoltán miniszteri osztály­­főnököt, a kultuszminisztérium felső­oktatási és tudományos ügyosztá­lyának vezetőjét és beszélgetést foly­tattunk vele Mansfeld Géza profesz­­szor kutatásairól. — Hogyan támogatja a kultusz­minisztérium Mansfeld professzor munkásságát? — kérdeztük. — Mansfeld professzor kutatásait a kultuszminisztérium eddig­­ a legnagyobb erővel támogatta — felel dr. Zsebők Zoltán. Félévi munkával többszázezer forintnyi költséggé helyreállíttatta a miniszter úr Mans­feld professzor élettani intézeténél helyiségét és tanszékét azért, hogy kutató munkáját zavartalanul foly­tathassa. Az egyetemi élettani inté­zet felszerelésére — hogy a kuta­tás elemi feltételeit biztosíthassuk —, Mansfeld professzor a kultuszminisz­tériumtól százezer forintot kapott és egészen természetes, hogy a további eredményekkel kecsegtető kísérletek­hez is minden rendelkezésre álló tá­mogatást hajlandó megadni a kul­tuszminisztérium. (­*»«

Next