Diósgyőri Munkás, 1971. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1971-04-20 / 16. szám

1971. április 20, DIOSGVOR» MüNRAS 3 Szavazatunkkal támogassuk a népfront törekvéseit, bel- és külpolitikánkat, szocialista céljainkat! A Hazafias Népfront választási felhívás­ából. A-AA-k^AA-trAAAAAA-k-k-kA-k-k-k-trkAAAAAirkA-kAAAAAirAAAA-kick-kickick-kirkA-kAAAA-k AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAítAA-AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA ************* Tervekből valóság Érdeklődésünk talán a jövő iránt a legerősebb, s a tervezés, meg annak megvalósítása talán az emberek életének legszebb célkitű­zése. így van ez gyárainkban is, ahol sürgető tudnivágyással kér­dezgetjük a gyár jövőjét jobban ismerő szakembereket: mi milyen lesz? Ezután a kont­roll jön, hogy megvalósulnak-e az elképzelések, mennyivel lesz szebb és gazda­gabb a gyár. S amikor a tervek egy-egy része valóra válik, a gazda, az építő­­munkás büszke­ségével szemlél­jük, dicsérjük. Büszkeségre pe­dig van ok, mert íme milyen szép, impozáns a re­konstrukció után a kovácsüzem, s mellette modern, új irodaháza, és az az új transz­formátorállomás A kohászatban készült képünkön egymás mellett láthatjuk — s rossz érzést kelt szemlélése a kisebbik épületnek — a régit és az újat. Aki belépett már mind a két épületbe, az tudja, milyen óriási a különbség. Az alapanyag-gyárrészleg alacsony, régi szociális létesít­ményében a sötét, a zsúfoltság uralkodik, míg a kétszintes új épü­letben napfény és tisztaság ragyog. A megvalósulás örömét itt már érzik az emberek. Egyéni és családi tervek vasárnapra Sokat várok A kohászat anyagellátási fő­osztályának vezetője Simkó József, ezt mondja: — Úgy gondolom,­ a szava­zás rendben és igen gyorsan bonyolódik majd le. Abból kö­vetkeztetek, hogy az ország­­gyűlési képviselő és tanácstag jelölőgyűlések igen aktívak voltak, igen nagy érdeklődés nyilvánult meg irántuk. Ezt a nagy érdeklődést — minden bizonnyal — a megválasztott országgyűlési képviselők és tanácstagok azzal fogják vi­szonozni, hogy ők is intezí­­vebben dolgoznak majd a köz érdekéért. Főként arra gondo­lok: delegáltjainknak azon kell igyekezni, hogy a diós­győri munkásságot a lehető legjobban képviseljék. Ami magát a szavazást illeti, sze­rencsés helyzetben vagyok, a lakásommal majdnem szem­ben van a szavazókörzet, még a reggeli órákban eleget te­szek állampolgári kötelezett­ségeimnek. Kiemelkedő programként... Hütter László, a DIGÉP szakszervezeti bizottságának kultúrfelelőse: — Sok kellemes beszélge­tésnek, értékelő és bíráló ba­ráti szónak, időnként heves vitának és persze sok-sok munkának befejezője lesz az a nap, amikor az urnához já­rulunk, hogy leadjuk szava­zatunkat jelöltünkre. Vala­hogy, persze, nem hivatalos ünnep az a nap, mégis annak érzem. Nem ok nélkül szól­tam a baráti beszélgetések­ről és a többiről, mert a je­lölt személyének megvitatása­kor felelevenedtek a régi-ré­gi évek, az akkori választá­sok, az igaz történetek, az anekdoták sorra előkerültek, hol nevetni, hol sírni szeret­tünk volna ezek hallatán. No, de most, 1971-ben vagyunk és kicsit öntudatlanul mindnyá­jan ünnepi programot állítot­tunk össze április 25-re. Én a nagy családommal együtt megyek szavazni, szüleimmel, gyermekeimmel, s a hivata­los aktust követő séta után is együtt marad a család, a szüleimnél töltjük e napnak délutánját. Találkozik a brigád A gépgyári MSZBT brigá­dok egyike, a kábelgyáregy­ségi Lenin-brigád. Tagja, Ve­res László április 25-ről tár­sai nevében a következőket mondta: — Nyolcan vagyunk a bri­gádban, s mindnyájan a vá­ros különböző pontjain la­kunk. Szerettük volna, ha az urna elé is közösen állhatunk. Ez, sajnos megvalósíthatatlan, de voksunk leadása után — már megbeszéltük — találko­zunk és együtt tölti a brigád az ünnepi napot. A nagy ünnepnek rendsze­rint külön munkafelajánlás­sal adózunk. Gyárunk KISZ- szervezetének felhívásához mi is csatlakozunk, és nagy létszámmal részt veszünk a szombati kommunista műsza­kon. Tisztelem körzetem jelöltjeit A gépgyárban Gálló István­ná a következőket tervezi: — Nálunk családi hagyo­mány, hogy a választás nap­ján az elsők között adjuk le szavazatunkat. Annál is in­kább szívesen tesszük és te­szem ezt most is, mivel isme­rem a körzetem jelöltjeit, tisztelem, szeretem őket. Azt máris elárulhatom, hogy arra fogok szavazni, aki eddig is vállán viselte gondjainkat. Igaz, hogy a másik jelölt is nagyon talpraesett, de a ré­ginek nagyobb a gyakorlata, s már bizonyított. Volt dolga elég az elmúlt években. Tud­niillik, olyan területen lakom, ahol nagyon sok a probléma, sok kérdést kell megoldani. Sok mindent tett már érde­künkben tanácstagunk eddig is. De úgy tűnik, mintha a feladatok egyre csak növe­kednének. Mindig többet vá­runk tőle, ami azt hiszem természetes. A „többet vá­rás” a fejlődéssel együtt jár, s az lenne a baj, ha nem így lenne. Tapasztalatból tudom... Az acélöntöde gépészeté­nek géplakatosa Bihari Attila, a választás napjának prog­ramját így osztotta be: — Korán, az elsők között ott leszek a szavazáson. Azért, mert arra a napra még több program vár rám. Nyolckor már kezdődik az Ifjú Gárda alaki foglalkozása, ahol ne­kem, mint vezetőnek, ott kell lennem. A család velem tart a korai szavazásban, együtt megyünk. A jelöltekről nagyon jó a vé­leményem. Ismerem őket, ott voltam a jelölőgyűléseken. Jelentősnek tartom a 25-i or­szágos eseményt. A magam szempontjából azért örülök annak, hogy jelöltünkre sza­vazhatok, mert még a fiata­lok közé sorolom magam, s je­löltünket ismerve előre tu­dom, hogy a mi korosztá­lyunk problémáival sokat foglalkozik majd. Bízom benne, mivel a Hazafias Nép­front jelöltje, s tapasztalat­ból tudom, hogy a Népfront mindig a megfelelő embere­ket javasolja. Gyárainkban ezekben a napokban már egyre több szó esik az országgyűlési és tanácsi választásokról, hi­szen csak néhány nap választ el bennünket április 25- től. A szavazás napja egy kicsit ünnep is, minden em­bernek megvan a maga elképzelése, a terve, mikor járul az urnák elé, és természetesen arról is, hogy kire adja le szavazatát. Öt embert, öt választó­ szavazónak adtunk szót ebből az­lkalomból. Termelés, parkosítás a kommunista műszakon Mint minden szocialista or­­szágban, a mi gyárainkban is kommunista műszakot tarta­nak április 18-a és május 9-e között. A kohászat KISZ-fin­­aljai a gyáregységeknél le­­ették vállalásaikat, amikkel , termelési folyamatokat, ki­készítést, kiszállítást segítik. A fiatalok kezdeményezésé­­h­z idősebbek is csatlakoztak. Az első kommunista mű­szakra a kohászatban szom­baton került sor. A csavar­gyárban 150 fiatal és idősebb dolgozó teljesítette vállalá­sát. A gépgyár KISZ-bizottsága egyszerre szervezte meg az egész vállalat területén a kommunista műszakot. Szom­baton mintegy ezer fő dolgo­zott a gyárban. A fiatalok megmozdulásához itt is csat­lakoztak idősebb munkatár­saik, párttagok, szocialista brigádok. A termelő üzemek­ben szombaton az adott ter­melési gazdasági munkát vé­gezték, a hivatali jellegű alapszervezetek pedig parko­sítottak a gyár területén. . Az elsők között... — Azt hiszem — mondja a fiatalasszony —, hogy mindkettőnk számára él­ményt is jelent az első sza­vazás. Meg fog maradni em­lékezetünkben, mint ahogy megmarad az első szerelem emléke is. Persze, ezt azért ne írja meg így. (Miért ne? — az újságíró.), más a vá­lasztás és más az utóbbi. — Mindkettő komoly do­log. — Hát igen Szóval, mint az első szavazóknak egy ki­csit az is eszünkbe jut, hogy valamivel idősebbek lettünk. — Több a felelősség is. — Úgy van. Azzal, hogy szavazunk, törvényesen is bekapcsolódtunk a társada­lomba, megnőttek a jogaink és megnőttek a kötelessé­edves, mosolygós fiatal­­asszony Ungvári And­­rásné. De hát milyen lehetne az ember 21 éves korában? Ilyenkor még ad­va vannak az álmok, csupa tervezgetés és várakozás az egész élet, különösen, ha egy megfelelő, megértő házastárs is osztozik a holnapot for­máló gondolatokban. A bevezető ellenére nem lírai hangvételű írás akar ez lenni, lévén nagyon is reális dologról szó, méghoz­zá a közelgő választásokról. S hogy miért éppen a fiatal­­asszonnyal ültünk le néhány percre, annak oka van: Ung­váriék — feleség és férj — az LKM dolgozói — most fognak életükben először szavazni. Neink is. Több beleszólásunk lesz a napi életbe, ország­gyűlési képviselőnk, tanács­tagunk lesz, akikhez elme­hetünk fogadóóráikra, meg­tehetjük észrevételeinket. Még tömörebben: társadal­milag is nagykorúak let­tünk, választó és választható állampolgárok... Ungváriné és férje, abban már megegyeztek, hogy áp­rilis 25-én egyszerre men­nek el szavazni. Egyszerre mondanak igent a mára. H. ■*7* 1 rr »9 Először Borsodban A gépgyárban marad a KIS/ KIS vándorzászlaja Ifjúsági nagygyűlést tar­tottak szombaton a válla­lati étteremben a gépgyár­ban. Itt adta át Dudla Jó­zsef, a KISZ Borsod megyei bizottságának első titkára a KISZ Központi Bizottságá­nak nevében a KISZ KB vörös vándorzászlaját a nagyüzemi KISZ-bizottság­­nak. A vándorzászlót a KISZ-bizottság harmadszor­ra és most már véglegesen nyerte el. Ők az elsők Bor­sod megyében, akik a ván­­dorzászló örök birtokosai. A nagygyűlésen jutalom­ban részesítettek, kitüntet­tek 45 olyan KISZ-fiatalt, akik az elmúlt évben kiváló munkát végeztek.

Next