Diósgyőri Munkás, 1981. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1981-07-07 / 27. szám

1981. július 7. möSGTsFRT MC­VKÄS ______9” (Folytatás az 1. oldalról) Elmondta, hogy a politikai hangulat, a munkahelyi lég­kör kiegyensúlyozott, a párt politikája iránti bizalom szi­lárd. Ugyanakkor a gazdasá­gi nehézségek, a világpiaci helyzet kiszámíthatatlanságai, a nemzetközi politikai esemé­nyek kedvezőtlen tendenciái miatt érezhetően erősödik az aggodalom is a dolgozók kö­zött. Aggodalom csendül ki szavaikból a békéért, az el­ért életszínvonal megtartá­sáért. Az utóbbi időben a dolgozók jelentős része a ko­rábbinál is nagyobb elisme­réssel szól a párt nyílt, őszin­te politikájáról, tömegkapcso­latainak erősödéséről, külö­nösen a belpolitikai helyzet stabilitásának jelentőségéről. Megfigyelhető a kritikai szellem felerősödése is. Főleg a helyi fogyatékosságok, mu­lasztások, hosszabb ideje meglevő és szóvá tett — jobb, szervezettebb munkával meg­oldható — kérdések a kriti­ka tárgyai. Az LKM 108 alapszerveze­tében 3608 párttag dolgozik, a vállalati összlétszám 20 százaléka. A párttagság több mint 70 százaléka kétkezi munkás. A Lenin Kohászati Művek­ben folyó politikai munkához világos és egyértelmű útmu­tatást ad a párt XII. kong­resszusán elfogadott politikai program. „Dolgozóink, több ezres párttagságunk magáé­nak vallja ezt a programot, eddigi munkájával, megnyil­vánulásaival is bizonyította: részese megvalósításának. Kommunistáink megbízásá­ból, kollektívánk nevében biztosíthatom Kádár elvtár­sat, kedves vendégeinket, hogy munkánkkal a kong­resszus határozataiból adódó helyi feladatok maradéktalan megvalósításán fáradozunk” — fejezte be tájékoztatóját Rábai István. „Köszönöm a szíves fogad­tatást és a két tájékoztatót — mondta Kádár elvtárs. — Az önök üzemének történetét is­merem. A gyár nagyságrend­je olyan, hogy­­ minden, ami itt történik, annak országos jelentősége van. Természe­tes hogy látogatásom során minden kohászati dolgozóval nem találkozhatok. Ezért ké­rem önöket, hogy tolmácsol­ják köszönetemet a baráti fo­gadtatásért. A Központi Bi­zottság nevében gratulálok a sikerekhez, kívánok jó­ erőt, egészséget a nehéz feladatok megvalósításához. Erkölcsi parancs, hogy a birtokunkban levő termelőberendezéseket jobban kihasználjuk. Olyan erővel rendelkezünk, melyek­kel más társadalmi rendszer­ben élő emberek nem tudnak gazdálkodni. Ha a jövőben is hasonló szellemben­ dolgo­zunk, lesznek új eredmények. Nem önáltatás, ha azt mond­juk, hogy programunkat, a XII. kongresszus programját megértéssel fogadta népünk. Mondhatjuk az embereknek, hogy bízzanak és dolgozza­nak. Szövetségeseinkkel, a vi­lág haladó népeivel együtt, az imperialisták enyhüléselle­­nes törekvéseit le tudjuk­­ győzni. A békés építőmunka feltételeit meg tudjuk őrizni. Központi Bizottságunk arra törekszik, hogy őszinte szó­val, a valódi helyzetet tárja népünk elé. Az önök kollektívája, a gyár munkája jól illeszkedik az országos tervekbe. A leg­fontosabb a bizalom. Tudo­másul kell venni, hogy min­den helyzetben élni és dolgoz­ni kell. Kérem még egyszer, hogy tolmácsolják jókívánsá­gaimat, a sikerekért elisme­résemet a gyár valamennyi dolgozójának, a diósgyőri munkásoknak.” Szeppelfeld Sándor ezt kö­vetően gyárlátogatásra hívta meg Kádár Jánost, aki a meg­hívást elfogadta. A vendégek autóbuszba szálltak. Útjük első állomása az új kombinált acélmű volt. A gyár dolgozói — aki csak tehette, elfoglaltsága engedte — az útvonalon, ahol a ven­dég elhaladt, tapssal, intege­téssel köszöntötték. Az üzemlátogatás első ál­lomása a több mint 10 mil­liárd forintos költséggel épü­lő konverteres acélmű volt. Ennek északi bejáratánál Jung [UNK] János gyáregységveze­tő, Tóth Attila, a pártveze­tőség titkára, Ibrányi László szakszervezeti titkár és Ágo­tai József KISZ-titkár fo­gadta a vendégeket. Kádár elvtárs igen élénk érdeklő­dést tanúsított az új acélmű iránt. Az üzemek működés — csapolás, öntés — közben mutathatták meg a konver­ter munkáját. A berendezé­seket szállító vállalatok a mű kivitelezésével egyidőben technológiai előírásokat ad­tak a konverter üzemelteté­séhez, azonban acélgyártó­ink ezeket a paramétereket is felülmúlták. Alig látható a kezelőszemélyzet, nagyon kevés embert látni, a be­rendezések mégis precízen működnek. A gyáregységve­­ztető elmondta, hogy a fél­automata berendezések ke­zelését, minimális létszám mellett is nagy biztonsággal látják el a szakmát jól el­sajátított acélgyártók. Arról is szólt, hogy ez az üzem a fiatalok­ üzeme. A dolgozók átlagéletkora alig haladja meg a 30 évet. Éppen ezért a kombinált acélművet ifjú­sági üzemmé minősítették. Vendégeink ezután a szá­mítógépes vezérlőterembe, a kombinált acélmű agyköz­pontjába látogattak. A pati­ka tisztaságú, bonyolult mű­­szerezettségű helyiségből minden munkafolyamat szá­­zatmásodpercnyi pontosság­gal nyomon követhető. Ha szükséges, pillanatokon belül korrigálni lehet az acélgyár­tás igen bonyolult folyama­tát. A vezénylőteremben Hajnal János olvasztár, a November 7. szocialista bri­gád vezetője köszöntötte Ká­dár elvtársat. A nyolctagú brigád arról is nevezetes, hogy az elmúlt évben no­vember 6-án ők végezték el a konverterből az első csa­polást. A vezénylőpultnál dolgo­zóknak több kérdést is fel­tett a vendég. Például arról érdeklődött, hogy: — Itt is olyan műszere­zettség, biztosítás van-e, mint a repülőgépeken? — Nincs erre szükség, ugyanis a számítógép azon­nal beavatkozik, ha bármi­lyen hibát észlel a gyártási folyamat alatt — szólt a vá­lasz. Az irányítóteremben tett látogatás végeztével Hajnal János , brigádvezető megkér­te a vendéget, hogy­ látoga­tását a brigádnaplóban is örökítse meg. „Üdvözlöm kiváló szocia­lista brigádjuk tagjait. Gra­tulálok eddigi eredményeik­hez, szívből, jó egészséget, további sikereket kívánok mindnyájuknak. 1981. VII. hó 1. Kádár János.” Az irányítóteremből vis­­szafelé jövet az első szinten Joósz Gábor, az Észak-ma­gyarországi Állami Építő­ipari Vállalat igazgatója és Tóth Lajos, az LKM fejlesz­tési főmérnöke adott tájé­koztatást az acélmű második szakaszának építéséről. A vendég érdeklődéssel hall­gatta, hogy Joósz elvtárs ko­rábban a vállalat beruházási igazgatója volt, most pedig mint generálkivitelező segíti a nagy mű építését. Ez a kettős szemlélet azonban si­kerekkel járt, mert a monu­mentális építkezés jól halad és ebben nem kis része van Joósz Gábornak. A fejlesz­tési főmérnök is ezt támasz­totta alá. Pénzben, határidő­ben jól állunk — mondta —, így lehetőség van arra, hogy a tervezett határidő előtt fél évvel átadjuk a teljes kom­binált acélművet. A vendégek útja innen a nemesacél-hengerműbe veze­tett, ahol Hegedűs Lóránt gyáregységvezető, Szalma István, a pártvezetőség tit­kára, Gulyás Imre, a szak­­szervezeti bizottság titkára és Balogh István KISZ-tit­­kár fogadta őket A gyáregy­ségvezető elmondta, hogy 1974-től, a hengermű üzem­be helyezésétől a mai napig több mint 2 millió tonna hengereltárut készítettek. En­nek értéke megközelíti a 20 milliárd forintot. A vendé­gek a pódiumról megtekin­tették a hengerl­ési folyama­tot. A hengerműből távozó­­an Kádár elvtárs megállt beszélgetni Dudás Ferenc és Szmetán László hengeré­szekkel, szocialista brigádve­zetőkkel. Mindkettőjüknek további munkasikereket, jó egészséget kívánt és kérte, hogy jókívánságait, szemé­lyes üdvözletét adják át ki­válóan dolgozó brigádtársa­iknak is. Szeppelfeld Sándor, a hen­germű megtekintése után szabadtéri termékbemutatóra kalauzolta a vendégeket. Itt volt látható az 1981-es tava­szi BNV-n nagydíjjal kitün­tetett vályús tömbsín, az egyedi gépgyárban készült zagyszivattyú, a kombinált­ acélmű részére­­ készült haj­tómű és természetesen a nagyüzem teljes gyártmány­­választéka. A gyári program végezté­vel Kádár János még egyszer hangsúlyozta, hogy adják át szívből jövő jókívánságait a nagy múltú gyár valamen­­­nyi dolgozójának. A párt első t A párt első titkára dél­után a Diósgyőri Vasas Mű­velődési Központban megyei pártaktívaülésen vett részt. A megye üzemeinek, dol­gozóinak, pártszervezeteinek társadalmi és tömegszerve­zeteinek hatszáz képviselője hosszan tartó tapssal kö­szöntötte a színházterembe lépő, s az ötvennégy tagú elnökségben helyet foglaló vendéget. Drótos Lászlónak,­­a városi pártbizottság első titkárának megnyitó szavai után Grósz Károly, az MSZMP KB tag­ja, a megyei pártbizottság első titkára szólt részletesen a párt XII. kongresszusán hozott határozatok helyi végrehajtásának tapasztala­­­­tairól és a tennivalókról. A megyei első titkárt kö­vetően öten jelentkeztek szó­lásra, elsőként Begyik János, a Diósgyőri Gépgyár pártbi­zottságának titkára. — A mi gyárunkra a tett­­rekészség a jellemző, a poli­tikai hangulat bizakodó — mondta. — A pártélet de­mokratizmusának erősödése, fejlődésének hatása jól ér­zékelhető az üzemi demok­rácia fórumain is, különösen a dolgozók nagy többségét érintő fontos döntések elő­készítésében és meghozata­lában. A korábbiakhoz képest na­gyobb figyelmet fordítottunk az emberi kapcsolatok erő­sítésére, a párbeszédre, a dolgozók naprakész tájékoz­tatására, a közvetlenebb két­oldalú információcserére. Ar­ra törekedtünk, hogy a pártszervezetek erejüket ne aprózzák el, ismerjék meg a közös és sajátos tennivaló­kat, munkájukat úgy szer­vezzék, hogy minden eset­ben a legfontosabb kérdé­sekre irányítsák a figye­lmet. Fontosnak tartjuk, ho­g a vállalati kollektíva tevé­kenysége során minél erő­sebb tömegkapcsolat, minél nagyobb bizalom és cselek­vésre ösztönző egységes szemlélet, együttgondolkodás valósuljon meg. Eredmé­nyeink elérésében nagy sze­repe van annak, hogy a vál­lalati célok kijelölése és az irányító munka egyértel­műbbé vált, a számonkérés, az ellenőrző munka is kö­vetkezetesebb, határozottabb lett. Erősítjük a határozott, a kezdeményező, a fegyelmet követelő, ugyanakkor a dol­gozók gondjai iránt érzé­keny vezetőket. Előtérbe ál­lítottuk a jobb, a kiemelke­dő­ munka megbecsülését, s ehhez igazítjuk a differenci­ált anyagi elismerést. Ren­dező elvnek tartjuk, hogy a kiváló, becsületes munkát el­ismerés, a hanyag munkát megfelelő kritika és felelős­­ségrevonás kövesse. Vállalatunk kollektívája a XII. kongresszus óta végzett tevékenysége során becsü­lettel teljesítette feladatát. Az elmúlt évben 13 száza­lékkal növekedett a terme­lékenység, a népgazdaság és a vállalat számára is igen fontos termékeket gyártot­tunk, jó minőségben. Úgy érzem — s eddigi munkánk alapján nyugodtan kijelent­hetem —, hogy a párt to­vábbra is számíthat a Diós­győri Gépgyár kommunistái­ra, egész kollektívájára —­­fejezte be felszólalását Be­gyik János. A felszólalásokat követően Kádár János adott tájékoz­tatást bel- és külpolitikai kérdésekről. (Beszédét a na­pilapot részletesen ismer­tették.) — Kötelességünk, hogy tö­rekvéseink mellett nyíltan kiálljunk. Valódi híveket, igaz szövetségeseket, mi, kommunisták, csak meggyő­ződéssel szerezhetünk — fe­jezte be beszédét a résztve­vők hosszan tartó tapsa kö­zepette. Az aktívaülést az elnöklő Drótos László zárta be: — Biztosíthatjuk Kádár elvtár­sat — mondotta —, hogy a borsodi munkásokra, parasz­tokra, értelmiségiekre 'Köz­ponti Bizottságunk a jövő­ben­­ is minden tekintetben számíthat, szilárdan építhet. Az aktívaértekezlet után Kádár elvtárs és kísérete a Győri kapui lakótelepet néz­te meg, ahol több ezren üd­vözölték. Látogatást tett az ABC-áruházban, majd a III/3—4. számú lakótelepi pártalapszervezet kommu­nistáival találkozott. A párt első titkárának nagy politi­kai jelentőségű látogatása Diósgyőrben ezzel véget ért. Másnap Leninvárossal is­merkedett. Tréfa Gyula­Fotó: Laczó József Irmai István Kádár János Diósgyőrben Vendégek és vendéglátók a pártaktiva elnökségében Szeppelfeld Sándor és Rábai István bemutatják Kádár János­nak az LKM termékeit Begyik János felszólalása a pártaktíván Egy kedves jelenet a művelődési központ előtt

Next