Diósgyőri Munkás, 1983. július-december (38. évfolyam, 27-52. szám)

1983-07-05 / 27. szám

1983. július 5. DIÓSGYŐRI MÜNK­ÁS Az emberekkel való törődés kohászati programja (Folytatás az 1. oldalról) feladatává kell tenni a mun­kahelyi demokrácia műkö­dési feltételeinek javítását, a vállalatpolitika érdemi alakításába való tényleges beleszólás jogának érvénye­sítését valamennyi dolgozó számára. Többet kell tenni az ember és a technika­ kapcsolatának javítása érde­kében. javítani kell a belső munkakapcsolatokat, a mun­kahelyi közérzetet. A mű­szaki-gazdasági vezetés ki­emeltebb kötelessége a dol­gozók kezdeményezőkészsé­gének kibontakoztatása. An­nak eredményes hasznosítá­sa. Kitér a program arra is, hogy jelentős reformot kell végrehajtani a vállalatnál az anyagi érdekeltség rendsze­rében, a kiemelt feladatok­ra kell központosítani a pénzeszközöket. Mindez fon­tos feltétele annak, hogy erő­södjön a vállalathoz való kötődés, amit a párttagok, a szakszervezeti aktivisták, a fiatalok, a törzsgárda tagok oly sok fórumon megfogal­maztak. Az elmúlt néhány hónap alatt — a vállalatvezetés fo­lyamatos irányító munkájá­ban már két síkon, a belső és a külső kapcsolatok ala­kításában érezhető az em­beri tényezőkkel való fog­lalkozás­t, állapította meg a testület. Kedvezőbbek let­tek a külső feltételek, ja­vult a szakma megítélése, a vállalat presztízse, belső életünkben nagyobb hang­súlyt kapott a demokratiz­mus, a tulajdonosi szemlé­let érvényesítésének fontos­sága. Az általános politikai munka eredményeként a munkahelyi közérzet nem rossz a gyárban, a tenni aka­rás jellemzi a dolgozók több­ségét, de erős néhány terü­leten a vezetői konzervativiz­mus, tapasztalható a hely­zettel való megbékélés, a de­magógia, jobban kell küzde­ni az új célokért. Az­ emberi tényezők fej­lesztése további, igen fontos feladat a gyárban, nem le­het csak néhány ember ügye! Együtt, az egész nagy kollektívának kell folyama­tosan tenni érte, hogy job­ban hozzátartozzon életünk­höz. A vb e nagyon fontos programot elfogadta és meg­erősítette a vállalatvezetés ez irányú álláspontját. A testület ezután egyetér­tett azzal a vezérigazgatói előterjesztéssel, amely , ki­mondja, hogy a­­ vállalati stratégiai koncepciót is fi­gyelembe véve, korszerűsí­teni kell az állóeszköz-gaz­dálkodás rendszerét. Terv­szerűbb tevékenység révén el kell érni, hogy a termelő­­berendezések üzembiztonsá­ga javuljon, csökkenjenek az üzemfenntartási költsé­gek. Rövid időn belül bő­víteni kell a rendelkezésre álló karbantartókapacitást, igénybevételét ésszerűbbé, hatékonyabbá kell tenni. E feladat részeként a végre­hajtó bizottság egyetértett a VI-os igazgatóság megszün­tetésével, a főmechanikusi szervezet létrehozásával. A szakszervezeti és párt­szervek véleményezése, egyet­értése alapján a vezérigaz­gató kinevezte a nagy ta­pasztalattal rendelkező szak­embert, Vértessy Tibort, vál­lalati főmechanikusnak és felmentette hengermű gyár­­egységvezetői beosztásából. Hat év alatt ötször... A kiváló címhez méltóan Csak hat éve történt, hogy egy szervezeti egységbe von­ták össze a csavargyárat, a hőkezelő és a húzóüzemet, s megalakult a csavar- és hú­zott­áru gyáregység. Az ös­­­szevonás helyes, szükséges lépés volt; beváltotta a hoz­záfűzött reményeket —■ ezt fényesen igazolják az eltelt idő eredményei. A hat év alatt ötször nyerték el a Ki­váló Gyáregység kitüntető címet! Ilyen sikersorozattal az LKM-ben rajtuk kívül csak a kovácsoló gyáregység dicsekedhetik. S eredmé­nyeik értékét csak növeli az a tény, hogy közben elvé­gezték a hőkezelő teljes fel­újítását is, amely 45 millió forintba került. — Gyáregységünk tevé­kenysége többféle — kezd­te a beszélgetést Lovász Ti­vadar, gyáregységvezető. — Csavarüzemünk a MÁV, a bányászat és a kőolajipar igényeit látja el Húzott, hántolt és csiszolt terméke­ket gyártunk a gépiparnak. Hőkezelő részlegünk pedig az alapanyagok nemesítését végzi az LKM részére. — Milyen eredményeket takar az ötödik Kiváló Gyár­egység cím? — Átlagos termelésünk évente 115—120 ezer tonna gyáregységi szinten — mon­dotta Szalai József, a gyár­egység fiatal mérnöke.­­ A termelési érték 1982-ben 1 milliárd 250 millió forint volt. Az elért nyereség pe­dig 104 millió. A korábbiak­hoz képest termelésünk több, mint 2000 tonnával növeke­dett, főként ötvözött termé­kekből. És új gyártmányok­kal is jelentkeztünk: hol­­lander anyák, ötvözött csa­varok, gyújtógyertya-alap­anyag stb. Ezek az eredmények nagy szervezettséget, egészséges kollektív szellemet takar­nak. A gyáregység fizikai ál­lománya jelenleg 521 fő, s ennek gerince, a törzsgárda jól összeszokott, kipróbált gárda. A munkaverseny­­mozgalomnak jó kovászai, eleven motorjai itt a szocia­lista brigádok. S a gyáregy­ség minden eredményében benne foglaltatik a 36 bri­gád tagjainak áldozatos munkája. Ugyanúgy részt vállalnak a terhekből a nem fizikai dolgozók is, akik arra vállalkoztak, hogy na­pi munkájukon túl havonta két műszakban termelőmun­kát végeznek. Vállalkozásokban a csa­var- és húzott áru gyáregy­ség dolgozói élenjárók az LKM-ben. • A gyáregység vezetése jó időben felismerte, mit nyer­hetünk a gazdasági munkaközösségek megalakí­tásával. Kezdeményezésün­ket támogatta a vállalatve­zetés is, s így elsőként ná­lunk szerveztünk gazdasági munkaközösséget. 1982. jú­liusában a csavarüzemben, októberben pedig a húzó­­üzem­ben. Tizenkét munka­közösségünk működik 170 emberrel, ez a létszám egy­­harmada. S az eredmény? A munkaközösségek 75—80 mil­liós értéket produkáltak már tavaly. S az sem utolsó do­log, hogy jelentősen csök­kent a túlóra-felhasználás. A múlt évhez képest a túl­óra 30 százalékra csökkent az első öt hónap során. — És mit mutatnak még az idei eredmények­! — Hétszáz tonnával ter­meltünk többet az esztendő öt hónapjában, mint tavaly hasonló időszakban. A ter­vezett nyereségünket is ma­gasan­­­ túlszárnyaltuk: 29 millió forint helyett 43,5 milliót értünk el. Nemcsak a­ ­ tovább csavarüzem dicsérhető. A hőkezelő üzem Sülj tonnával teljesítette túl a feladatát. A fajlagos teljesítés minden téren nagyobb, mint az el­múlt év hasonló időszaká­ban. — Terveik? — Munkaerőgondjaink vannak, ezért egyes munka­­igényes termékeink gyártá­sát bérmunkában kívánjuk megoldani. A termékek ki­helyezésének lehetőségeit ke­ressük a termelőszövetkeze­tekben. Jó kapcsolatot ala­kítottunk ki például az en­­csi tsz-szel. — Fejlesztési terveink több variációban kimunkál­tak már évek óta. Lépcső­zetes, szakaszos fejlesztést akarunk, ahogyan pénzügyi lehetőségeink megengedik. A nehéz fizikai munka kön­­­nyítésére, a munkaerőgon­dok enyhítésére többek kö­zött robotok beállítását is tervezzük. — Sokat várunk a kisgé­­pesítésektől. Augusztusban indul be a tekercshúzó. Ez teljes egészében, tervezésben és kivitelezésben egyaránt, saját konstrukció. Ennek be­indulásától éves szinten 3— 4 millió forint többletered­ményt várunk. Ugyancsak a második félévben valósul meg az erősen ötvözött anyagok hideg alakításának bevezetése, amitől a terme­lési értékben évi 5—6 mil­liós többletre számítunk ... Mindent összegezve: a csavar- és húzott áru gyár­egységben azon igyekeznek, hogy továbbra is kiváló szinten, az ötszörös kiváló gyáregység címhez méltóan dolgozzanak! (palaky) Csiszolói rekord A csiszolóüzem kollektívá­ja havi rekordot ért el jú­niusban: összesen 15 907 ton­nát teljesített felülettisztítá­si munkából. A korábbi csú­csot ez év januárjában állí­tották be, ez 14 970 tonna volt. Ez azt jelenti, hogy kis híján majdnem ezer tonná­val többet teljesítettek. A legkisebb és a legpontosabb látogatás a gépgyár L^egységében A műúttal párhuzamosan futó járda frissen söpörve, mellette gondozott virág­ágyások sora. A fák össze­boruló üdezöld lombkoroná­ját enyhe szellő mozgatja, az alattuk elterülő fűtengert nemrégiben kaszálhatták. Ebben az igazán szép és kellemes környezetben, a központtól kissé távolabb termel a gépgyár L-gyáregy­­sége. — Aprócska gyáregység vagyunk. Ha jól tudom, a vállalatnál a legkisebb. Nem egészen kétszáz embert fog­lalkoztatunk. Kerata István 1976-tól áll a gyáregység élén. Azóta ta­lán csak egy évben nem nyerte el a munkáskollek­­tíva a Kiváló Gyáregység cí­met. Ennél azonban jóval több a kitüntetések száma: a tizenötödiket az elmúlt évi munkájával érdemelte ki a közösség. Megkérem az ötvenes éveinek derekán járó szak­embert: mutassa be röviden a „birodalmát”! — Különböző szerszámo­kat, készülékeket, idomsze­reket gyártunk a termelő­üzemeknek — magyarázza. — A típusok számát kép­telenség fejből felsorolni. Ne vegye nagyképűségnek, de nélkülünk, a munkánk nél­kül nem dolgozhatnának a gyáregységek. A velünk szemben támasztott igény egyre növekszik, s már-már meghaladja az erőnket. Ná­lunk minden sürgős, nem­ritkán a géptől, pillanatok­kal az elkészülte után viszi el a megrendelő a szerszá­mot, a készüléket. Örökös hajrában, feszültségben élünk . . . — Mégsem látszik ideges embernek — vetem közbe. — Az idegeskedéssel ugyan nem sokra mennénk. Igyekszünk ésszerűen prog­ramozni a feladatokat. Büsz­kék vagyunk rá, hogy ami­óta csak visszaemlékszem, miattunk nem volt termelés­­kiesés. A gyáregységvezető üzem­­látogatásra invitál. Alig te­szünk meg néhány lépést a folyosón, máris megcsap az olaj és a hőtől megpörkölő­dött acélforgács átható sza­ga. A kis méretű műhelyban szorosan egymás mellett üzemelnek a megmunkáló­gépek. — Gépalkatrészeket készí­tek a K-gyáregységnek — feleli érdeklődésünkre Heff­ner István, aki negyed év­százada dolgozik a DIGÉP- ben és aki egy szakaszve­zérlésű NC marógépnek a „gazdája”. — Azt még nem is emlí­tettem — fordul felénk Ke­rata István —, hogy gyak­ran besegítünk a termelő­üzemeknek az esztergályo­­zásba. Az elmúlt év végén például 40 típusban több száz darab alkatrészt állítot­tunk elő a H-gyárrészleg­­nek, hozzájárulva ezzel a terv teljesítéséhez. Mint lát­ható, az idén is végzünk ilyen munkát. Magas, vállas, jóbeszédű férfi Németh József, aki tíz évig esztergált, majd 19 év­vel ezelőtt „nyergelt át” a koordináta fúróra. Szavaiból könnyű kiszűrni: elégedett a váltással. — Kiváló masina ez — simogatja meg a fiatalabb évjáratú fúrógépet a jó szak­ember hírében álló mester. — Képes a legbonyolultabb műveletekre. Elkelne még néhány belőle. — így igaz — csatlako­zik az elhangzottakhoz a gyáregységvezető. — A gép­parkunk átlagos életkora, a húsz év ugyan még elfo­gadható, de szívből örülnénk három-négy új esztergának. A szomszédos SIP már­kájú koordináta fúrógépet Csorba Ferenc kezeli. A fia­tal lakatos mindössze négy hónapja vette át a már csaknem negyvenéves gép­matuzsálemet. — Amikor átjöttem ebbe a műhelybe, kaptam egy fo­rint órabéremelést — beszé­li el, miközben olajos ke­zét törölgeti. Tovább haladva, kísérőnk megjegyzi: — Említettem, a tenniva­lók lassan meghaladják az erőnket. Bármikor felven­nénk 30 jó forgácsolót. Igyekszünk a szakemberhiá­nyon úgy is segíteni, hogy átképezzük a dolgozókat. Di­cséretükre legyen mondva, sokan vállalják. Süli Sándor CNC-vezérlé­sű marógépe a legfiatalabb, egyben a legméterpontosabb a műhelyben. — Egy ezredmilliméter pontossággal dolgozik — di­cséri a „munkatársát” Süli. Kérdésünkre válaszolva el­mondja: részben a gépet szállító NSZK-beli cégnél, részben az egyik budapesti vállalatnál tanulta meg tár­saival e korszerű masinák üzemeltetését, a programké­szítést. Miközben lépkedünk felfe­lé a lépcsőn az emeleti mű­hely irányába, a gyáregy­­ségvezető még egy leg­gel szolgál: — Nemcsak a legkisebbek vagyunk, hanem a legpon­tosabbak is. Tőlünk precí­zebben sehol sem dolgoznak a gépgyárban. Érthetően, hi­szen az általunk készített szerszámoknak, készülékek­nek méretpontosabbaknak kell lenniük, mint a velük előállított gyártmányoknak. A vállalat egyetlen huzal­­elektródos szikraforgácsoló gépének üzemelését ámulat­tal figyeljük, mivel­ még nem láttunk hasonlót. A sép percenként 10—15 ezer elekt­romos szikrát pattint ki ma­gából, s a legkeményebb anyagból is kiégeti a kívánt alakzatot. — Rendkívül finom mun­ka, nagy szakértelmet köve­tel — közli Barancsi Sámuel, a gép üzemeltetője. Neki pedig hihetünk, hiszen az el­múlt évtizedek alatt tizen­ötször szapott Kiváló Dolgo­­­zó kitüntetést. — Bárcsak betoppanna hozzánk felvételre egyné­hány hasonlóan jó szakem­ber! — ad kifejezést az óhajának az emeletről­ lefe­lé menet Kerata István.­­ Ha már a kívánságoknál tartunk, előadjuk a mién­ket: dolgozzon az idén is ki­váló szinten a munkáskol­lektíva! Akkor ezután is maradéktalan örömmel jö­hetünk majd a családias hangulatú gyáregységbe. Oda, ahol a „Pista bácsi­nak” szólított gyáregységve­­­zető mindenkit név szerint ismer és kézfogással üdvö­zöl. Kolaj László Precízen Pillanatkép a B-egységből ■ ■ öt hónap újítási eredménye A gépgyárban is gondokkal küzd az újítási mozgalom, de ma sem olyan ilyesztő a helyzet, mint más területe­ken. Ebben az évben május 30-ával bezáróan 434 újítási javaslatot adtak be a dolgo­zók, s ebből az elfogadottak száma 277 darab volt. Ez utóbbiakból már hasznosítot­tak is 222 javaslatot, 179-et pedig elutasítottak. Díjaztak 231-et, s ezek közül 22 volt munkavédelmi jellegű újítás. A normaóra-megtakarítás­ban igen szép eredmény szü­letett: e javaslatok által 32 368 órát takarítottak meg. A kifizetett újítási díj 1 045 000 forint. I 3 Cssíiszlovák kohászati vezetők látogatása (Folytatás az 1. oldalról) vállalatában, az ostravai Clement Gotwald Művek­ben. A magyar tapasztalato­kat nem hagyhatják figyel­men kívül, ha javítani akarják az acélgyártás faj­lagos mutatóit. Jaromir Bre­zina nem először járt az LKM-ben — ahogyan ő fo­galmazott — régi barátja a diósgyőrieknek, így nem is kívánhat mást, minthogy minél előbb következzék be a fellendülés­ időszaka. A kassai gyár is­ hét évig volt veszteséges, 15 éve azonban már nyereséges. Diósgyőr­ben is csak valamennyi dol­gozó összefogása, hallatlan nagy műszaki fegyelem ve­zethet eredményre. A látottakról az elismerés hangján beszélt Miroslav Dlouhy, a SONP Kladno (Állami Közös Acélgyártó Üzemek) igazgatója. A klad­­nói gyár profilja hasonlít a leginkább az LKM-hez, ezért a jövőben még szorosabbá kívánják tenni az együttmű­ködést. Konkrét javaslat is elhangzott a f­üstmetallurgiai és egyéb technológiai rész­feladatok­­ kicserélésére: Dró­tos László vezérigazgatót meghívták Klaudnába hi­vatalosan is, a megállapo­dások előkészítésére. A köl­csönösen előnyös együttmű­ködés további lehetőségeinek további keresése iránt mind­két fél részéről van igény és készség. A politikai munka is ös­­­szeköti a két nép, a két ba­ráti országban élő és dolgo­zó kohászati munkásokat emelte ki Jan Hrusik, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának munkatársa, ipari instruk­tor. A csehszlovák kommu­nisták figyelnek a magyar munkások, köztük a diós­győriek eredményeire. A rendszeres találkozásokat ed­dig is szorgalmazták, és a szakmai tanácskozáson túl, igen fontosnak tekintik az emberi kapcsolatok kialakí­tását. A béke ügyét közösen kell szolgálnunk — mondot­ta —, erre volt jó példa a közelmúltban befejeződött prágai béke-világtalálkozó is. A diósgyőri vállalatveze­tés nevében Tóth Lajos be­ruházási igazgató megkö­szönte a csehszlovák kohá­szati vezetők látogatását. Biztosította őket, hogy az LKM nyitott a további együttműködésre. Várják Di­ósgyőrben északi szomszé­daink kohászati szakembe­reit.­ Reményét fejezte ki, hogy kölcsönös előnyökön alapuló együttműködés a jö­­vőben minden téren csa­k erősödni fog.

Next