Diósgyőri Munkás, 1985. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)
1985-01-02 / 1. szám
2 Egyházi és állami vezető látogatása Az Állami Egyházügyi Hivatal megyei titkára, Komlósi Imre kíséretében az LKM-be látogatott Kürti László, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke. A vendégeket Drótos László vezérigazgató fogadta, és tájékoztatta a vállalat munkájáról, törekvéseiről, eredményeiről. Az ezt követő gyárlátogatáson megismerkedtek a kombinált acélmű termelő- és irányító berendezéseivel, orvosi rendelőjével, étkezdéjével, majd a hagyományos technológiával dolgozó nagykovácsüzemmel, és felkeresték a fiatal házasok otthonát is. A vendégek élénk érdeklődéssel járták végig az üzemeket, és sok kérdésre kaptak választ. Kürti László a látogatás végén a következőkben összegezte tapasztalatát : — Mély benyomást tett rám a kombinált acélműben látott gyártási eljárások fejlettsége, az ott dolgozók magas szakmai felkészültsége, de emlékezetes marad számomra a kovácsüzemi dolgozók kemény munkája is. Fotó: Ivánfi Éva DRöSGTÖBI MÜNKÁS Nélkülözhetetlenek a nemzetközi A gépgyár pártbizottsága december 20-án tartotta évzáró ülését. Javaslat hangzott el a DIGÉP pártértekezlete beszámolójára, jelentés a vállalat nemzetközi kapcsolatainak helyzetéről, a továbbfejlesztés feladatairól, végezetül a testületet tájékoztatták a két pártbizottsági ülés között végzett munkáról. A második napirendről kiadott írásos anyag átfogóan, teljes mélységében tárgyalta a témát. Eszerint a gépgyár fejlődésében meghatározók a nemzetközi téren meglevő politikai, gazdasági, szociális és kulturális kapcsolatok. Sokoldalú együttműködés alakult ki a szocialista országokkal, mindenekelőtt a Szovjetunióval, az NDK-val és Csehszlovákiával. A többi szocialista országgal és a fejlődő világ államaival, mint például Indiával és Irakkal, elsősorban gazdasági jellegűek a kapcsolatok. A fejlett tőkés országok közül főleg az NSZK-val, Olaszországgal és Franciaországgal fejlődött a gazdasági együttműködés az utóbbi időben. A szocialista országokkal fennálló kapcsolatok kiterjednek mind a műszaki, tudományos együttműködésre, a szállítási szerződésekben foglaltak teljesítésére, mind az elvtársi, baráti partnerviszonyra. A gyárak képviselői rendszeresen találkoznak, kicserélik tapasztalataikat, kölcsönösen beszámolnak egymásnak eredményeikről, gondjaikról. Delegációk vesznek részt egymás politikai, kulturális programjain. Folyamatos a dolgozók csereüdültetése. Ezek szellemében alakult ki a kapcsolat 1968-ban az NDK-beli Magdeburgban üzemelő Ernst Thälmann Nehézgépgyár Kombináttal, s 1976-ban a szomszédos Csehszlovákia városában, Kassán termelő Kelet-szlovákiai Nehézipari Vállalattal és Gépgyárral. Rá egy évre jött létre az együttműködés a szintén NDK-beli Karl-Marx -Stadtban található Május 8. Nagyesztergagépgyárral. A legfiatalabb, ötéves a megállapodás szovjet testvérváros, a vologdai 23. számú Állami Golyóscsapágygyárral. Az említett vállalatokkal rendszeresen megújításra kerülő szerződése van a DIGÉP- nek, a kölcsönösen hasznos együttműködés mind magasabb színvonalú. A gépgyárnak 8 szocialista és 17 tőkés országgal létezik gazdasági kapcsolata. Mint az köztudott, a diósgyőri munkáskollektíva egyre nagyobb arányban termel külföldre, s az export aránya az idén már eléri a 63 százalékot. A rubel- és a dollárelszámolású kivitelüknem azonos mértékű. Néhány belföldi partnernak, többek között a Ganz-nak és a Rábának, jelentős mennyiségben szállít a vállalat export rendeltetésű terméket, így valójában az éves termelési érték 70—75 százaléka exportból származik. A DIGÉP tagja az Inter Elektro Nemzetközi Együttműködési Irodának, melynek segítségével valamennyi szocialista országgal kapcsolatban áll. A Szovjetunióval közös programban különféle kábelgépek, hűtő-, fűtő- és szűrőtápegységek fejlesztése szerepel. A tőkés országok cégei közül említésre méltó a Kábel-Metallal, a CSB-vel, a Domange-Jarrettal, a Weinbrennerrel létrejt együttműködés. Napjainkban egyre nehezebb eladni, a piacokat megtartani, ezért nemcsak a termékek minőségét kell fokozni, hanem szükség van a külföldre kiküldött szakemberek számának növelésére, a szervizszolgálat gyarapítására. A pártbizottság megállapította: nélkülözhetetlenek a nemzetközi kapcsolatok a gépgyár növekvő termeiése és hatékonyabb gazdálkodása szempontjából, ezért törekedni kell annak bővítésére. Felszólalásában Nagy Sándor, a protokoll osztály vezetője elmondta: az idén csaknem 1600 dolgozó vett részt szolgálati célú kiküldetésben, s szinte mindannyian panaszmentesen végezték a feladatukat. Helytállásuk a politikai munka sikerességét is igazolja. (K. L.) Egy kiállítás és tanulságai nk: az alkohol, — ezzel a címmel nyílt meg a Belügyminisztérium kiállítása a Rónai Sándor Művelődési Központ előcsarnokában, s tartott nyitva december 27- ig. Jó időben, hiszen a több napos ünnepek hatalmas ivászatokkal járnak. Természetesen a statisztikákkal, naturalista fotókkal, döbbenetes bűnügyek leírásával elénk táruló kiállítás meg sem próbált megrögzött társadalmi szokásainkon — nem ünnep az ünnep ivászat nélkül; mit sem ér a vendégfogadás alkoholos italok nélkül — változtatni. Nem az alkohol fogyasztásáról, hanem csak a túlzott fogyasztásról próbál lebeszélni bennünket. Magyarországon egyre nagyobb össztársadalmi baj a túlzott italfogyasztás (engem egyáltalán nem vigasztal, hogy egyúttal világjelenség is). A számok tükrében ez a dolog úgy fest, hogy évente körülbelül 15 milliárd forint konkrét kárt okoz! Ebben a számban nem szerepel a jellembeli leépülés, az állami gondozásba adott gyerekekre költött pénz, s ugyan hogyan szerepelhetne például az alkoholos befolyásoltság alatt elkövetett gyilkosságokból adódó kár... Családban, munkahelyen, az utakon, szórakozóhelyeken, a labdarúgópályák nézőterén, az élet minden területén mérhetetlen kárt és bajt okoz a túlzott alkoholfogyasztás. Ki-ki saját környezetében meglelheti a példákat. 1960-ban 6.1, 1970-ben 9.1, 1982-ben pedig már 11,5 liter abszolút alkohol jutott minden egyes magyar állampolgárra évente, beleértve az újszülötteket is. Ennyit engedtünk le a torkunkon bor, sör és tömény szeszek formájában. A számok nőnek, az italt árusító helyek szaporodnak. Reálisan szembenézve a dolgokkal, úgy tűnik, hogy e tendencia megállíthatatlan; még sehol a világon nem sikerült visszaszorítani, azokban az országokban sem, ahol egyenesen kényszermunkára kerülnek, akit az utcán részegen kapnak el... Éppen ezt a reális szembenézést hangsúlyozta dr. Túrós András rendőr ezredes, a megyei főkapitányság vezetője is, aki a kiállítást megnyitotta. A megyei adatok közül csak annyit, hogy tavaly például az 1330 közlekedési bűncselekményből 1042-öt követtek el alkohol hatása alatt. Amikor megtörténik a tragédia, már csak büntetni lehet. A megelőzés a fontosabb, ám mindenki mellé nem állíthatunk rendőrt alkoholszondával. Persze meggyőződésem, hogy az adminisztratív eszközök sincsenek kimerítve, hiszen a közlekedésben — a tragédiákat megelőzendő — szigorúan le kellene sújtani mindenkire, aki italosan vezet beosztástól, funkciótól és ismeretségtől függetlenül. Ugyancsak sok-sok balesetet előzne meg, ha a munkahelyekről valóban hazazavarnák, aki italosan érkezik, arról nem is szólva, hogy a munkahelyekről ideje volna tényleg száműzni az alkoholt! Velem éppen decemberben esett meg az az „élmény”, hogy olyan autóbuszon utaztam, amelyet ittas gépkocsivezető vezetett, megállónként ordibálva a mikrofonba az utasokra (kisgyerekkel felszállókra: „ne most tanítsák járni” ... végül valaki leszedte a járatról, de más következménye nem lehetett az ügynek, mert az illető azóta is autóbuszt vezet. Pedig a kellő időben alkalmazott szigor, sok bajtól kímélne meg mindnyájunkat. Ám, sajnos — nézetem szerint — egyelőre az elnézés, a mosoly, a cinkos hunyorítás, s nem a szigorúság korát éljük. Nyitray Péter Szakszervezeti bizottságaink együttes ülése Régi, kedves hagyomány, hogy vállalataink szakszervezeti bizottságai év végén együttes ülést tartanak, mindig változó helyszínnel. Az idei kibővített együttes ülésre december 19-én, a gépgyárban került sor, s ezen a testületi tagokon kívül részt vettek a DVMK munkatársai. A szakszervezeti bizottságok tájékoztatták egymást az ez évben végzett szakszervezeti munkáról, ezen belül is a szakszervezetnek a gazdasági építőmunkát segítő tevékenységéről. Kölcsönös tájékoztató hangzott el a gépgyár és az LKM idei várható termelési eredményeiről. Az együttes ülésen alkalom nyílt arra is, hogy a különböző munkabizottságok vezetői véleményt cseréljenek, hozzájárulva ezzel egymás reszortmunkáinak segítéséhez. Elismerés Éves munkájukat értékelték és megbeszélték az 1985. év fontosabb feladatait a Magyar Vöröskereszt Lenin Kohászati Művek nagyüzemi vezetőségének össztitkári értekezletén, amit a DVMK- ban tartottak. A soros ülésen részt vett és felszólalt Szászfai Lajosné, a városi Vöröskereszt titkár is. Végül jó munkájuk esmeréseként D. Kovács Lászlóné, a Vöröskereszt nagyüzemi bizottságának titkára gazdasági vezetőknek és alapszervezeti titkároknak tárgyjutalmakat adott át. tanácsi kezelésbe kerültek (Folytatás az 1. oldalról) és házkezelőséghez (Kuruc utca), a Béke-szálló és környékbeli lakások pedig az 1-es házkezelőséshez (Toka,szolgáltatóház) tartoznak: a gyors hibaelhárítási éjjelnappali ügyelet telefonszáma: 51-078. A most átadott lakások közül 40 megüresedőkre az LKM kpott bérlőkiválasztási jogot. 1983. Január S. „A tartalmas múltra emlékezünk...” Az óesztendő utolsó, nyugdíjasokat búcsúztató és jubilánsokat köszöntő ünnepségét tartották december 18-án, az LKM ifjúsági klubháza nagytermében. Tizenkilenc nyugalomba vonuló idős dolgozótól vettek búcsút ötven és negyven esztendei munkaviszony után, heten voltak azok a jubilánsok, akik 40 évi munka után is tovább dolgoznak. Az LKM politikai és műszaki-gazdasági vezetése nevében Csathó Géza gazdasági igazgató mondott ünnepi beszédet. A nyugdíjba távozók nevében Horzsa Pál, a karbantartó és üzemeltető gyári részleg vezető elektrikusa válaszolt a köszöntőszavakra. — Nem elbúcsúzni, nem elköszönni akarunk — mondotta. — Jóban, rossban kitartottunk évtizedeken át a kohászat mellett. A tartalmas múltra felemelt fővel emlékezhetünk ... Jubileumi jutalmak és emlékplakett ajándékok átadása következett ezután. Az 50 éves munkaviszony után nyugdíjba vonuló Horzsa Pál vehette át elsőként jubileumi jutalmát és az emlékplakett ajándékot. Negyvenévi munkaviszony után ment nyugdíjba, jubileumi jutalmat és emlékplakett ajándékot kaptt. Horváth Lászlóné személzeti ügyintéző (személzeti és szociális igazgatóság): Pecz György csoportvezető: Béres Pál gödrös (acélmű); Borsodi István törő-adagoló (tűzállóanyag és bánya); Bíró Árpád darukötöző (hengermű); Kovács István kocsirendező; Várkondi János tolatásvezető és Sári Ernő darumotor segédvezető (rakodó és szállító gyárrészleg); Bató Dezső külső szerelő lakatos; Ecsegi Ernő művezető és Tasnádi László lakatos (karbantartó és üzemeltető); Ostorházi István kőműves escortvezető (épületkarbantartó ,gázrészleg) és Fererczy Gyula műszakvezető (energia) Jubileumi utalmat kapott a negyvenévi munkaviszony után nyugdíjba távozó Kiss. Kondás Gusztáv, korpad kezelő és turján Imre meleg ollóvágó 'nemesacél' ...germa): Orosz Zoltán külső szerelő lakatos (karbantartó és üzemeltető): Balogh József villanyhegesző (szerszám- és hiánycikkgyártó gyárrészleg) és Dózsa Lajos csatornatisztító (energia). A negyvenéves munkaviszony után továbbra is dolgozók között jubileumi jutalomban részesült: Somlyai László lakatos (vezérigazgatóság), Erdődi Károlyné laboratóriumi elemző (műszaki igazgatóság): Schm^czer János, a nasvolvaj z+é bunkeri munkása' Vékony JCsef, az öntöde főművezetője: Vaskó Dezső, a nemesacél hengermű darukötözője: Miklós István adagolókocsi gépész és Tóth Zoltán darujavító lakatos (karbantartó és üzemeltető) Az ünnepség a Miskolci Nemzeti Színház, művészeinek műsorával zárult. <p. dj í Fotó: Lévai József