Diósgyőri Munkás, 1987. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)

1987-06-30 / 26. szám

«LAG PROLETÁRJA) EGYESÜLJETEK! A LENIN KOHÁSZATI MŰlVEK ÉS A DIÓSGYŐRI GÉPGYÁR PART BIZOTTSÁGÁNAK HETILAPJA XUI. ÉVFOLYAM, 26. SZ. ÁRA: 1,30 FT 1987. JÚNIUS 30. Mozog a munkaerő Végzős fiatalok Mozog a munkaerő. Ki önszántából megy el egy üzemből, kinek kényszerűségből kell otthagynia mun­kahelyét. Mostanában elég gyakran egyik is, másik is megtörténik. Egy biztos, akár fizikai, akár szellemi területen jó szakember valaki, félnivalója nincs, szá­mítását megtalálhatja. Hiszen aki nemcsak bejár a munkahelyére, hanem becsülettel, szakmai tudásának maximumát adva dolgozik — helye van a kollektívá­ban. Err­e­ az évre a gépgyár a központi keresettömeg-sza­bályozásba nyert besorolást. Ennek az a lényege, hogy a tárgyévben elért létszám­­megtakarítás bértömege, a foglalkoztatottak kerese­tének növelésére felhasznál­ható. A vállalat él a lehető­séggel, csökkenti létszámát, felmond mindazoknak, akik nem méltóak a Diósgyőri Gépgyárban dolgozni. Ter­mészetesen egy optimális létszámnak meg kell lennie, akik­ a mindenkori felada­tokat elvégzik. — Hogyan áll most ezzel a Dig­ép? Van-e még „em­berfelesleg”, hiányoznak-e szakemberek, milyenek a végzős fiatalok lehetőségei? — kérdeztük Balogh Bélát, a munk­aerőgazdálkodás osz­tályvezetőjét. Az 1987-es esztendőre kettőszáz­ fős létszám-meg­takarítást határozott meg a vállalat vezetése, ami a mai nappal végre is van hajtva. Ez biztosította az ez évi bér­fejlesztés forrásának mint­egy felét, a másik felét a túlóra-megtakarítással céloz­ta meg elérni a vállalat ve­zetősége. A meglévő létszá­mot pedig úgy mozgatjuk, hogy az minőségi cserében jusson kifejezésre — a ke­reslet is efelé nőtt meg. A gazdaság elemei is erre mu­tatnak, hisz minimum 8 ál­talánost végzettek kerülhet­nek a vállalathoz, illetve szakmai, vagy más iskolát végzetteknek nyílik alkalom munkára. Nem mond ellent a lét­szám-megtakarítás a pálya­kezdő fiatalok munkába állí­tása végrehajtásának, mert ez a produktív teljesítmény­béres létszámkategória felé irányul, ahol tulajdonkép­pen a legmagasabb a lét­számfluktuáció, s ahol egész évben létszámhiánnyal küz­döttünk. Közép és felsőfokú oktatási intézményeket vég­zett fiatalok munkába állí­tása is szükséges­, hiszen a korszerű gyártmányterve­zéshez a különféle techno­lógiai feladatok elvégzésé­hez a kereskedelmi munka megfelelő színvonalú végzé­séhez ők kellenek. Ennek­­ megfelelően a Di­­gép­ben, környezetünk szabta figyelembe vételével mint­egy 120 szakmunkás, mint­egy 30 szakképesítésű kö­zépiskolai és 16—20 egyete­met végzettek — ez utób­biak társadalmi ösztöndíja­sok — foglalkoztatására lát­szik lehetőség. Gondot je­lent már évek óta a gim­náziumi érettségivel rendel­kezők elhelyezése. Erre az ellentmondásra feloldást ke­resve arra az elhatározásra jutottunk, hogy a tényleges létszámszükségletünk bizto­sítására különféle tanfolya­mok elvégzésével fogunk munkalehetőséget biztosíta­ni. * A kohászatban Bartha Sándorné oktatási osztály­­vezetőt kérdeztük meg, hány frissen végzett szakembert várnak a munkahelyekre idén? — A többi vállalathoz ha­sonlóan, mi is elsősorban ösztöndíjasainkra számítunk. Évente négymillió forintos ösztöndíj kerettel dolgozunk. Ezt az összeget főleg az ipa­ri tanulókkal kötött szerző­désekre fordítjuk, a fenn­maradó részt pedig a felső és középfokú végzettséggel rendelkező fiatalok kapják. Idén 11 egyetemistánk végez,­­ köztük négy ko­hó-, négy gépész-, egy ve­gyészmérnök és két jogász. Valamennyiükkel úgyneve­zett munkaszerződésünk van, ami azt jelenti, hogy már harmadéves koruktól bejár­nak a vállalathoz, felada­tokat kapnak. Megismerik leendő munkahelyüket, az itteni lehetőségeket, a beil­leszkedés tehát áttolódik az egyetemi évekre. Középfokú végzettségű ösztöndíjasunk 43 van most, az igény a vállalatnál ennél jóval nagyobb. 226 fiatal szakközépiskolát végzettre lenne szükségünk, így akik ide jelentkeznek foglalkoz­tatásuk megoldott, hiányunk van például gépész, villany­­szerelő és kohász területen is. Az ipar­i tanulók közül 312-en végeznek nálunk, 77-tel van ösztöndíj szerző­désünk, de ha valamennyi­en itt szándékoznának el­helyezkedni akkor sincs probléma, tudjuk őket fog­lalkoztatni. — Mi történik azokkal, akik gimnáziumi érettségi után akarnak az LKM-ben munkalehetőséget keresni? — Amennyiben vállalják a fizikai munkát és a négy műszakot, el tudnak nálunk helyezkedni. Ősztől ugyanis beiskolázást indítunk kovács, öntő és daruvezetői munka­körben, lehetőségei Mika versenysikerek Az acélmű gyárrészleg LD konverter-üzemében a Ha­j­­nal János, Verb­ovszki Jó­zsef, Gubányi Mihály, vala­mint az Illés József által vezetett szocialista brigádok kimagasló sikereket értek el az eddigi 861 adagos csúcsteljesítményt túlszár­nyalva 1212 adagot csapol­tak. Komoly feladatok A­­ termelőüzemek kon­centrált nagyjavítása kezdő­dik a harmadik negyedév­ben. Ennek alapvető felté­tele, hogy a javításhoz szük­séges öntvények időre el­készüljenek. Az öntöde gyár­­részleg dolgozói havi időará­nyos­­ tervüket­ 118%-ra tel­jesítették. A durvahengermű nagyjavításához szükséges ■ nagy súlyú öntvények elő­állításában jó teljesítményt könyvelhet el a Pásztor Bé­la Vezette formázó szociális­át brigád.. IX H­ Vendégek Cserepovecből A Cserepoveci Kohászati Kombinát húsz dolgozója a szakszervezeti csereüdültetés keretében hazánkkal ismerkedtek. A vendégek csütörtökön érkeztek a Balatonról Diósgyőrbe. Az LKM tapolcai üdülőjében a vállalati négyszög fogadta őket, majd pénteken megtekintették a kombinált acélművet és megnézték a gyárról készített filmet. Öten közülük még itt maradtak szakmai tapasztalatszerzés céljából. Ivánfi Éva felvétele A pénzügyi gazdálkodás helyzete A gépgyári párt-vb ülése A vállalat fejlődése, to­vábbi zavartalan munkája szempontjából igen fontos kérdést, a pénzügyi gazdál­kodás helyzetét, feladatait vitatta meg igen sokoldalú­an a DIGÉP párt-végrehaj­tó bizottsága, legutóbbi, jú­nius 23-án megtartott ülé­sén. A jelentés előadója dr.­ Molnár István főosztály­­vezető volt. Vitájában részt vettek a vállalat szakigaz­gatói is. A testület elé került je­lentés a többi között kitér arra, hogy az elmúlt eszten­dő a vállalat termékszerke­zetében jelentős változást hozott, ennek negatív hatá­sai számos feladat elé állít­ják a gazdálkodó szerveket. Ezért a gazdálkodási fegye­lemben maximálisan más elvárásokat kell megfogal­mazni, mint ahogy az eddig történt. Minden területen előbbre kell látni, ugyanak­kor a piaci követelmények­­nek megfelelően gyorsabban kell kielégíteni az igénye­ket. A hosszabb távú fej­lesztési koncepció kialakítá­sához fokozottabban tovább kell keresni a külső forrá­sokból adódó hitelfelvételi lehetőségeket. Nagy hangsúlyt kapott a vitában, hogy a vállalatnál érvényben levő határozatok­nak, utasításoknak a jövő­ben jobban hangsúlyt kell szerezni, több fegyelemre van szükség ebben a kér­désben is, mint ahogy az eddig történt. A vállalati folyamatokban jobban kell keresni a gazdálkodást be­folyásoló tényezőket, így például az egymásra muto­­gatás helyett nagyobb fe­gyelemmel, több önállóság­gal kell végrehajtani a helyi feladatokat. Az új munka­stílushoz való alkalmazko­dás, annak mielőbbi felvéte­le a sürgős látnivalók so­rába tartozik . Mindez össze­függ a belső rendcsinálás­sal, a nagyobb bátorsággal, a nagyobb felelősséggel. A vállalat minden dolgozóját — tevékenykedjen az bár­milyen területen, vagy szin­ten — érdekeltté kell tenni a költségek alakulásában, azok csökkentésében. Az elfogadott határozat sok egyéb fontos kérdés mellett kitér arra is, hogy erőteljesebben érvényt kell szerezni a gazdálkodói ma­gatartás előtérbe állításá­nak. Megkülönböztetett fi­gyelmet kell fordítani a jó együttműködésre, a munkát akadályozó, a nehézségeket okozó körülmények feltárá­sára, a jó megoldások kere­sésére. Gyorsabban, rövidebb idő alatt, sikeresen! Elkészült a III-as kohó nagyjavításának intézkedési terve Nagy jelentőségű esemény, döntő fordulat volt Diós­győr és egész vaskohásza­tunk történetében 1952. má­jus 9.: begyújtották a szov­jet tervek alapján, szovjet segítséggel, nyolc és fél hó­napos rekordidő alatt fel­épített III. számú kohót. Az akkori időszak legkorsze­rűbb kohójának üzembe he­lyezése ugrásszerűen megnö­velte a nyersvastermelést. Az első begyújtástól eltelt 35 év során négy átépítést élt meg a kohó: 1956—57, 1968, 1975, 1980 voltak az átépítés dátumai. Az átépí­tések minden esetben tech­nológiai változtatásokat, mű­szaki fejlesztéseket,­­ a leg­korszerűbb megoldások al­kalmazását jelentették. Ez évben a III-as kohó nagyjavítása jelent tetemes feladatokat, hiszen a mun­kálatok volumene szinte az átépítéssel egyenértékű. Az intézkedési terv elkészülté­vel erőteljesen felgyorsultak az előkészületi munkák, amelyekről a nagyjavítás végrehajtását irányító szer­vezet vezetőjétől, Barnaki Ernő üzemfenntartási fő­mérnökhelyettestől kértünk tájékoztatást. — A nagyjavítást­­ a­­ ko­hó és a hozzá kapcsolódó részek nagyfokú elhaszná­lódása, legfőképpen pedig az 1984-ben történt fenékki­­lyukadás teszi szükségessé. A munkálatok során azt a páncélrészt — a medence páncélzatát — cserélik ki, ahol a kilyukadás történt. Lebontásra kerülnek ugyan­akkor a hűtőlapok, amelyek helyére szovjet hűtőlapokat építenek be. A medencé­ben új karbonblokkos fenék lesz kialakítva. Gondoskod­nak a kohói betétanyagok korszerű, precíz és gyors mérlegelésének megoldásá­ról. Szerepel még egyebek között új fúrógép beépítése és új dugaszológép üzembe­helyezése. — Kik vesznek részt a nagyjavítás munkálataiban? — Elsősorban a KGYV, számos külső cég, és válla­latunk karbantartó és üzem­fenntartó szolgálatának szakemberei. Jelentős segít­séget kapunk a szovjet Ural­­domnaremmont cégtől. Eh­hez a céghez 40, a miénk­nél sokkal nagyobb kapaci­tású kohó karbantartása tartozik, szakembereik igen nagy tapasztalattal rendel­keznek. Az aknafalazat, az elpárologtató hűtőlapok bon­tását, az új hűtőlapok fel­szerelését végzik majd, spe­ciális gépesítéssel. E mun­kálatok elvégzése a mi szak­embereink számára egy hó­napot jelentene, a szovjetek pedig 10—15 napban vállal­koznak erre. Ezenkívül mű­szaki-szakértői segítséget is kapunk a szovjetektől a nagyjavítás idejére. A szov­jet vezető szakemberek és munkairányítók 10 tagú csa­patának érkezését július 5- ra várjuk. A dolgozói lét­szám — 90 ember — au­gusztus 7-én és 8-án érke­zik, hogy a munkák 10-én megkezdődjenek. Különben csúcsidőben — három­­mű­­szakos, folyamatos munka­rendben — egy 24 órában 500—600 ember dolgozik majd a nagyjavításnál. — A nagyjavítás munká­latainak menetrendje? — A nagyolvasztói bun­kereknél már februárban elkezdték a szükséges mun­kákat. A Kohászati Gyár­építő Vállalat, a Gép- és Felvonószerelő Vállalat ás a Csőszer is végzi a maga fel­adatát. Az előkészületi mun­kák minden területen bein­dultak. Augusztus 3-án kez­dik meg a kohó leállítását, majd 10-én megkezdődik a lebontás, azután pedig az építés. Úgy kell haladni a munkálatokkal, hogy októ­ber 10. és 20. között elkezd­hessék a kohó kiszárítását. Október 30-ig a termelésnek is meg kell indulnia. Tehát a nagyjavítás optimális idő­tartama 70 napra tervezett, rosszabb esetben az idő 78 nap lehet. A nagyjavítás tervezett költsége 600 millió forint. A várható érték azonban ezt az összeget — a kohó és a kapcsolódó ré­szek nagyfokú elhasználódá­sa miatt — alkalmasint meghaladja majd. Gyorsab­ban, rövidebb idő alatt és sikeresen kell végrehajta­nunk a III-as kohó nagyja­vítását Nemcsak a napo­kért és az órákért, de a per­cekért is harcolunk, hogy minél előbb végezzünk a munkálatokkal és megin­­­­dulhasson a kohó — mon­­­dotta befejezésül Barnaki Ernő üzemfenntartási fő~ mérnökhelyettes, a nagyja­vítás végrehajtását irányító szervezet vezetője. ■*ta

Next