Divatcsarnok, 1854 (2. évfolyam, 1-72. szám)
Borítók, 37-72. szám
TARTALOM. „Kozroesz“ történeti beszély ; Győry Vilmos. „Krimia“, történetileg és földtanilag ismertetve; Császár Ferencz. — Tárcza. Boríték : „Vidéki levelezés“ (Miskolcz, Debreczen, Lugos.) VIDÉKI LEVELEZÉS. Miskolcz, október 23-dikán. (vége.) De várjunk az időtől. Közönségünkben sokkal inkább megvan a fogékonyság, semhogy sokáig ily pangásban maradhatna. — Az újabban — erélyes tisztviselők alatt — emelkedő kasino, a benne téli szakra tervezett báli-estélyek, jótékony erélű hangversenyek, a végre a tán nem sokára fölépülő színház ügye mindig nagyobb nagyobb lendületet adandnak társadalmi életünknek, s a közügyek iránti buzgalmunknak. — Múlt levelünkben említve volt, mikép Csatáry úr beszélyei mindezideig nem jutottak az előfizetők kezeibe, mire ő azonnal nyilatkozott. Mi, bár nemcsak városunkban, hanem más vidéken is hallánk hasonló panaszokat, lelkiismeretes dolognak tartok az ügyben utánjárni, s meggyőződénk, hogy pár előfizetés gyűjtő a begyűlt pénzt mindezideig, — nehogy kellemetlenség támadjon, a könyv meg nem jelenhetéséről keringett hirek folytán — magánál tartá, miután nyomdai értesülés szerint a II.,kik kötet meg nem jelenhetvén, az csakugyan szét sem küldethetett. Egyébiránt, mint múltkor is említik, legkevésbbé sem volt eszünkben a derék írót vádolni, ki előfizetői netaláni kárpótlására elég alkalmat és módot találhat. Azonban az ellenőrködés minden ügybarát legszigorúbb kötelessége, miután legmagasztosb ügyeknek kisszerű dolgok igen sokat ártanak, kivált hol lelkiismeretet épen nem csinálnak, így például Vahot Imre „Miskolcz leírását“ külön füzetekben kiadni szándékozván, miután nagyszámú előfizetői sem a könyvet, sem árát vissza nem kapták, sokan képesek e késedelmet, a legsértőbb kifakadások mellett, hanyagságnál sokkal többre magyarázni ,s magunkon történt, hogy Szekfi Mór „Élet harczai“ra gyűjteni akarván — mindenütt e példa fölhozásával utasittatánk vissza. Jó ezt tudni mindazoknak, kik az irodalom körül foglalkoznak. — Miután épen könyvekről szóltunk, figyelmeztetjük egyútt a buzgóbb könyvkiadóinkat, hogy, mint tudva van, jeles költőnk Lévai, a korán elhúnyt, s tehetségdús Bozzai Pál hátrahagyott műveit összeszedvén, azt már sajtó alá elkészité. Az egész mintegy öt — hat ívnyi, s ritka belbecscsel bír, hajlandók vagyunk tehát hinni, mikép könyvkiadóink annak közzétételére mielőbb vállalkozni fognak, annyival inkább, mivel a derék összegyűjtő az egészet csupán baráti kegyelet, s irodalmi buzgalomból, és nem haszonvágyból téve. A hír-és divatlapok nagyon jól cselekednek, ha e tárgyban némi buzdító szót emelnének. Debreczen, október 25-dikén. Vidéki és falusi ember, ha városba érkezik , mi következetesebb, minthogy mindennemű élvezeteket megragadjon, így én is, üres óráimat, kizárólagosan szellemi élvezeteknek áldozom, meglátogatom a színházat, és mintegy delejes erőtől vonattam, a magyar drámahős Egressi Gábor úr művészi játékának szemléletére. Mivel, pedig a vidéki levelezők, különösen a színi előadások és színészek iránt, nem ritkán elnézéssel, vagy túlságos kedvezménynyel is szoktak lenni,hogy minden kedvezménytől ment idegen, legrészrehajlatlanabbul megbírálhatja, — ha ugyan tehetsége van hozzá, — a színmű-előadásokat, s részrehajlatlan itészete által talán kiköszörülni segélheti a művészi csorbákat. Október 10-kén, „Clavigo“ szomorújáték, fordította Egressi Gábor, adatott. A czímszerep Pesti kezében volt, ki meglehetős Clavigo valt , azonban az előadás becsét, a vendég Egressi Gábor úr, a franczia kapitány szerepében, emelte. Minő kedvesen hatott a közönségre azon körülmény, hogy Egressi úrnak, szerepét, súgni nem kelle; épen oly visszatetsző volt az, hogy a többi tagok, különösen a derék Szákit, szerepeket, a súgó után is, ki pedig az egész színházat betöltő erőködésével, alig tudák lerobotolni. Valóban nem ártana, vagy egy kissé halkabban súgni, vagy a szerepet jól betanulni. Egyébiránt, az előadás tűrhető volt, csak Szathmáry pattogott, , mint valamely vad prücsök, s ügyetlen taglejtései közben oly idétlen hangokat hallatott, miszerint, a közönségnek, a darab természete ellenére, nevetnie kellett. — Közönség meglehetős számmal. Október 12-dikén: „Gritti.“ A czímszerep, a legavatottabb kezekben lévén, Egressi úr, daczára rheumájának, művészileg játszott, s kihívásokban részesült, Zombori (Czibak vajda.) szerepét jól betanulá ugyan, hanem ha rész néven nem venné.