Divatcsarnok, 1855 (3. évfolyam, 1-72. szám)
1855-01-15 / 3. szám
II DIVATCSARNOK A CSILLAGOS Én ekszem hanyatt a föld sötétzöld szőnyegén, És merengve nézem a sötétkék eget; Száll reám aranyos , ezüstös csillagfény, És koszorú gyanánt övezi fejemet. Megfürösztöm lelkem e sugárözönben: Lemosott magáról minden földi szennyet, S most újjá születve, a magasba röppen, S keresi a mennyet. Alszik az egész föld, mély és csöndes álma , Egyetlen halk dongás érinti fülemet, Tán mellém valami kis bogárka szállá , Vagy távoli folyam harsogása lehet ? Vagy még távoliabb felhők mennydörgése, Mely, míg hozzám ér, ily parányivá törpül, Vagy talán lelkemnek hymnus-éneklése Le a csillagkörbül ?IT ■