Divatcsarnok, 1858 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1858-09-14 / 37. szám
*H------------------------------------------------------------------------------------------------------------+»* —« 577 ne hogy csak Álmost és ivadékait ismerendik fejedelmeikül, egymás irányában egyenlőknek tekintik magokat a zsákmány és szerzemények megosztásában, s mig vérök nagy csöpekben szivárog a vederbe , közösen ejtik ki e szavakat : „így folyjon utolsó csepig mindazoknak vére, kik fellázadnak a fejedelem ellen, vagy családját összevesziteni törekszenek, így folyjon a fejedelem vére, ha valaha megsérti ezen szerződvény föltételeit.“ — Ilyen volt a magyar állam alaptörvénye. Almos vezérlete alatt a magyarok a sivatagokon keresztül utaztak, kikerülik a lakott vidékeket, midőn széles folyókhoz érkeznek, bőrtömlőkön (tulbon, tulba) átkelnek azokon, útközben az erdők vadai és a vizek halaival élnek, és semmihez sem nyúlnak, a mit emberi munka állított elő. így jönnek a Dnieperhez, oda, hol e folyó az oroszok által lakott nagy és erős Kiew város mellett foly tova. Érkezésük hírére és hogy fejedelmök Alin és azon Attilának unokája, kinek Oroszország egykor adót fizetett, Kiev bezárja kapuit és az oroszok segítségül hívják szomszédaikat, a „fehér kunokat“, de Álmosnak nincs szüksége semmi segítségre, mert ő mellette a szent lélek harcol Az ütközet nagy dühhel kezdődik mindkét részről és az oroszok vad csatazaja pillanatra rémülésbe ejti a magyarokat. Álmos azonban ekkép szól harcosaihoz : „Mindez nem elvonitás-e? midőn az ebek meglátják az úr korbácsát, hunyászkodva hasra terpeszkednek és elnémulnak.“ A harcosok dühe felfokoztatik, az oroszok szétugrasztatnak és a kúnok nyírott fejei földre hengeregnek, mint a nyers tökök. Kiew felnyitja kapuit és legelőkelőbbeit küldi Álmos fejedelem táborába gazdag ajándékokkal, kik mondanák: „Mit akarsz te a mi országunkban ? Tekints oda napszállat felé, a havason túl, ott fekszik Attila egykori birodalma, Pannónia. Nincs annál szebb a föld kerekségén : hallal bővelkedő folyók, a Duna, Tisza, Vág, Maros, Temes hasítják azt, és számtalan termékeny tér. E szép ország jelenleg a szlávok, bolgárok, oláhok hatalmában van, kik Attila halála után elfoglalák azt, s a pásztorok most vésztelenül legeltetik nyájaikat a magyarok örökrészén.“ E szavak türelmetlenné teszik Almost. Az oroszoktól 10,000 márka arany adót, szőrmét és gazdag szőnyegeket, aranyszerszámos lovakat és tevéket, aztán túszokat vészen és elköltözik. Hét kún főnök, kik nagyon elcsodálkozának az ő vitézségén, engedélyt kér tőle, hogy vele mehessenek. Megállapodás nélkül átvonul Lodomerián és csak Galliciában áll meg. Mindenütt túszokat hoznak neki és ajándékokat nyújtanak. Felhámozott ökröket hoznak számára podgyásza továbbszállítására . Arabia aranya, hermelin, drága köntösök terhelik kocsijait. „Miért késel itt oly sokáig ?“ mondá Gallicia királya és tanácsolja neki, hogy tovább költözzék Pannónia felé. További beszéde betűről-betűre akkép hangzik, mint az oroszoké a kiewi táborban. Almos még vigadban indul most útra ismét. Gallicia fejedelme ezer íjászt adott neki kalauzul és fejszével, kaszával fegyverzett 3000 parasztot áttörés végett a havason keresztül. A magyarok rövid idő múlva a hegyek lejtőjéhez érkeznek és kalauzaik elhagyák őket. Folytonos kúszás , mászás után, vad, kietlen vidékre jutnak, hol sasok ülnek a fagalyakon, oly sűrűen egymás mellett, mint i+