Divatcsarnok, 1858 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1858-09-14 / 37. szám

*H------------------------------------------------------------------------------------------------------------+»* —« 577 ne­ hogy csak Ál­m­o­s­t és ivadékait ismerendik fejedelmeikül, egymás irányában egyenlőknek tekintik magokat a zsákmány és szerzemények megosztásában, s mig vérök nagy csöpekben szivárog a vederbe , közösen ejtik ki e szavakat : „így folyjon utolsó csepig mindazoknak vére, kik fellázadnak a fejedelem ellen, vagy családját összevesziteni törekszenek, így folyjon a fejedelem vére, ha va­laha megsérti ezen szerződvény föltételeit.“ — Ilyen volt a magyar állam alap­törvénye. Almos vezérlete alatt a magyarok a sivatagokon keresztül utaztak, ki­kerülik a lakott vidékeket, midőn széles folyókhoz érkeznek, bőr­tömlőkön (tul­­bon, tulba) átkelnek azokon, útközben az erdők vadai­ és a vizek halaival élnek, és semmihez sem nyúlnak, a mit emberi munka állított elő. így jönnek a Dnie­­perhez, oda, hol e folyó az oroszok által lakott nagy és erős Kiew város mellett foly tova. Érkezésük hírére és hogy fejedelmök Alin és azon Attilának unokája, kinek Oroszország egykor adót fizetett, Kiev bezárja kapuit és az oroszok segít­ségül hívják szomszédaikat, a „fehér kunokat“, de Álmosnak nincs szüksége semmi segítségre, mert ő mellette a szent lélek harcol Az ütközet nagy dühhel kezdődik mindkét részről és az oroszok vad csatazaja pillanatra rémülésbe ejti a magyarokat. Álmos azonban ekkép szól harcosaih­oz : „Mindez nem elvoni­­tás-e? midőn az ebek meglátják az úr korbácsát, hunyászkodva hasra terpesz­kednek és elnémulnak.“ A harcosok dühe felfokoztatik, az oroszok szétugrasz­­tatnak és a kúnok nyírott fejei földre hengeregnek, mint a nyers tökök. Kiew felnyitja kapuit és legelőkelőbbeit küldi Álmos fejedelem táborába gazdag ajándékokkal, kik mondanák: „Mit akarsz te a mi országunkban ? Te­kints oda napszállat felé, a havason túl, ott fekszik Attila egykori birodalma, Pannónia. Nincs annál szebb a föld kerekségén : hallal bővelkedő folyók, a Du­na, Tisza, Vág, Maros, Tem­es hasítják azt, és számtalan termékeny tér. E szép ország jelenleg a szlávok, bolgárok, oláhok hatalmában van, kik Attila halála után elfoglalák azt, s a pásztorok most vésztelenül legeltetik nyájaikat a magyarok örökrészén.“ E szavak türelmetlenné teszik Almost. Az oroszoktól 10,000 márka arany adót, szőrmét és gazdag szőnyegeket, aranyszerszámos lo­vakat és tevéket, aztán túszokat vészen és elköltözik. Hét kún főnök, kik na­gyon elcsodálkozának az ő vitézségén, engedélyt kér tőle, hogy vele me­hessenek. Megállapodás nélkül átvonul Lodomerián és csak Galliciában áll meg. Mindenütt túszokat hoznak neki és ajándékokat nyújtanak. Felhámozott ökrö­ket hoznak számára podgyásza továbbszállítására . Arabia aranya, hermelin, drága köntösök terhelik kocsijait. „Miért késel itt oly sokáig ?“ mondá Gallicia királya és tanácsolja neki, hogy tovább költözzék Pannónia felé. További be­széde betűről-betűre akkép hangzik, mint az oroszoké a kiewi táborban. Al­­mos még vigadban indul most útra ismét. Gallicia fejedelme ezer íjászt adott neki kalauzul és fejszével, kaszával fegyverzett 3000 parasztot áttörés végett a havason keresztül. A magyarok rövid idő múlva a hegyek lejtőjéhez érkez­nek és kalauzaik elhagyák őket. Folytonos kúszás , mászás után, vad, kietlen vidékre jutnak, hol sasok ülnek a fagalyakon, oly sűrűen egymás mellett, mint i+

Next